"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2011. december 29., csütörtök

Óévbúcsúztató

Nem szívesen készítek számvetést, mert olyankor előbb-utóbb eljutok ahhoz a felettébb kellemetlen gondolathoz, hogy - a várható élettartamot tekintve - nagy valószínűséggel már kevesebb van előttem, mint mögöttem.


De röviden: jó kis év volt ez nekem. A komolyabb betegségek elkerültek bennünket, a pusztító érzelmi viharok és mély hullámvölgyek úgyszintén. Egyik gyereket sem csapták ki az iskolából, viszont gyarapodtak testben és lélekben... hát, testben persze sokkal könnyebb...


Azt terveztem, minden blogbarátomnak külön megköszönöm, amit tőle kaptam. Aztán mégsem. Mert egyrészt senkit nem akarok azzal megbántani, hogy véletlenül kifelejtem, másrészt lusta vagyok mint a dög. A lényeg: hálával tartozom Nektek, hogy élettel töltitek meg ezt a máskülönben szerintem elég sivár mátrixot. Hogy elolvassátok teljességgel érdektelen beszámolóimat teljességgel érdektelen eseményekről. És, hogy beszélgettek velem. Köszönöm.

Karácsonyi legek


  • Legcsúszósabb: 23-án este, szakadó hóesésben rollerrel elszáguldottam boltba.

  • Legünneprontóbb: a ded mindig dührohamot kapott a karácsonyi daloktól.

  • Legjobban sikerült gasztronómiai alkotásom: alma pongyolában. (Megjegyzem csak szerintem sikerült jól.)

  • Legelső asztali dísz amit életemben csináltam: a legelső asztali dísz amit életemben csináltam. (A látványtól megkíméllek Benneteket.)

  • Legnagyobb tévedés: ha a fáról 23-án nem potyognak a tűlevelek ezerszám, akkor 24-én sem fognak.

  • Legfelkavaróbb vizuális élmény: a szemben lakó hupilila izzósora az erkélyén.

  • Legrosszabb döntés: vasárnap a szomszéd faluba mentünk misére. A félórás prédikáció a jéghideg templomban az hagyján, de hogy a pap komplett miserészeket kevert össze és háromszor (!!!) mondta el az átváltoztatási szöveget, az már kicsit sok volt.

  • Legjobb móka: távirányítós autóval szivatni a dedet.

  • Legsúlyosabb hiba: elfelejtettem fényképeket készíteni.

  • Legdrámaibb helyzet: nem volt itthon elég ceruzaelem.

  • Legnagyobb vesztes: Tivadar, aki sem nagyobb ketrecet, sem hősugárzót nem kapott karácsonyra.

  • Legnagyobb nyertes: én, mert 24-én vendégeskedtünk, ezért semmit nem kellett előre sütnöm-főznöm, a következő három napot pedig úgy tölthettem a konyhában, hogy az egész család körülöttem volt.

2011. december 28., szerda

Anyaöl

Épp a kajla kesztyűjén nevettünk tegnap, amikor megszólalt a lányom: "jó, hogy nem ölted meg".


Először azt hittem, a szokásos "megfojtom-letépemafejét-agyoncsapom" kirohanásaimra gondol, aztán rájöttem, komolyan mondja. Tudja, hogy az orvosom rá akart beszélni az abortuszra, mert a második hónapban bárányhimlős lettem.


Megállapítottuk, hogy nagyon hiányozna a kajla. Mert olyan, amilyen.


Sok érvet hallottam már az angyalcsinálás ellen. Az én érvem 14 és fél éves.

Kajla fan klubosoknak

Mivel itt néhányan rajongói klubot alapítottak másodszülött gyermekemnek, elmesélem, mitől dőltem kardomba még karácsony előtt.


Jött egy körlevél a suliból egy szülőtől, hogy úgy tudja, sokan hánytak, nem az előző napi menza-ebéddel volt-e baj vajon. Felhívtam az akkor épp az apjuknál lévő sarjaimat. Először a lányommal beszéltem. Minden rendben, jól van, de nem az iskolában evett szerdán. Aztán átadta a telefont a kajlának, akiről kiderült, hogy a suliban ebédelt, és rosszul is lett. Kérdeztem tőle, az öccsével mi van? Neki nincs baja. És evett aznap a menzán? Nem. Jó, mondom a kajlának, és mi volt az a bizonyos ebéd? Erre hallom, amint odaszól a többieknek: "mi volt a kaja??"

2011. december 27., kedd

(közjáték 3.)

A fiúk nagyon meglepődtek, amikor rá kellett döbbenniük, hogy TÉNYLEG nem fogok bepakolni nekik az idei téli cserkészportyára.


Kicsit azért segítettem, ami nem volt ok nélkül való, a nagyfiam ugyanis összesen 4 (négy!) zsemlét akart vinni a három napra.


Indulásnál, a lépcsőházban derült ki, hogy olyan apróságok hiányoznak a hátizsákjaikból, mint: cserkészing és -nyakkendő, csajka, kulacs, evőeszközök, zseblámpa, hálózsák stb. Visszamentünk. Többször is.


A kajla hangja drámaian csendült a káosz közepén: "Anya, a múlt héten elveszítettem a kesztyűmet! De csak az egyiket." (Körülbelül úgy mondta, mintha már látta volna magát lefagyott fél kézzel.) Megkapta a bátyja tartalék pár kesztyűjét. Aztán még beugrottunk a th-s sportszaküzletbe bakancsot venni neki. (Bár van itthon egy bakancs az ő méretében, de úgy ment végig benne a folyosón, mint Quasimodo egy különösen szomorú napján, ezért nem mertem vele elküldeni túrázni.) Bakancsvásárlás közben a gyerek benyúlt a zsebébe, majd bánatosan az orrom alá nyomott egy koszos kesztyűt: "látod, csak az egyik van meg". Aztán lassan benyúlt a másik zsebébe... "Jé, és itt a másik!"


Remélem, az őrangyala ott lesz a portyán.

2011. december 26., hétfő

(közjáték 2.)

Szenteste hazafelé én vezettem. Induláskor a Családfő megkérdezte, ne törölje-e le a (külső) visszapillantókat, merthogy nagyon sárosak. Mondtam, köszi, fölösleges, azokat úgysem használom.

Rettenetesen kiröhögött. De csak MIUTÁN MEGÉRKEZTÜNK.

(Nem értem egyébként miért izgult, alig mentem többel száznegyvennél, mert köd volt. Erre abból jöttem rá, hogy fényszóró nélkül jobban láttam.)

2011. december 23., péntek

(közjáték)

A fa egy kis jóindulattal (és a talppal együtt) másfél méteres. Nem baj, mondtam a Családfőnek, hogy nem a méret a lényeg... De némileg túlzásnak érzem hozzá a 9 (kilenc!!!) zacskó szaloncukrot. Szerinte úgyis elfogy. És biztosra akart menni. Az instrukciók miatt. Kértem ugyanis, hogy hozzon zseléset is, meg nem zseléset is, de lehetőleg piros és arany színben, mert az megy a díszekhez. Azt hiszem, most szinte mindenféle piros és arany színű szaloncukrunk van, amit kiskereskedelmi forgalomban árulnak. Csak zselés nincs.

Boldog karácsonyt!

Békés, szép, derűs, örömteli napokat kívánok szeretettel azoknak is, akik esetleg nem szeretik a karácsonyt vagy Cseh Tamást...

2011. december 22., csütörtök

Előtti

Látom sokan beszámolnak róla, hogy haladnak az ünnepi előkészületekkel. Ha esetleg valakinek ez erőt ad a továbbiakhoz: még nincs fánk, szaloncukrunk, bejglink, halunk (vagyis az van, de csak az akváriumban), nem próbáltam ég-e az izzósor, nem tudom hol a fenyőtalp, valószínűleg kevés a csomagolópapír, de az csak akkor fog kiderülni, amikor végre elkezdem becsomagolni az ajándékokat, amelyek közül az egyik legfontosabb még nem érkezett meg. Ehhez képest a délelőtt jelentős részét e-üdvözlőlap szerkesztéssel töltöttem, most pedig karácsonyi dalokat halászok a youtube-on. Meg karácsony előttieket:

Vigyázz, mit kívánsz!

Mielőtt túl nagy dolgot kérsz az új évre, gondolj bele, mekkora feszültséget okozna például az összes halálos kór gyógymódjának felfedezése, vagy a világbéke!...

2011. december 21., szerda

Kalandozás Proxémikán túl

(Értelemszerűen az előző bejegyzés folytatása.)

Elég kedves embernek tűnök a felületes szemlélő számára. Utcán, boltban, hivatalokban és tömegközlekedési járműveken udvarias vagyok és gyakran mosolygok rá másokra. Azt hiszem, nem nagyon látszik rajtam, hogy apróságok mennyire feldühítenek. (Igaz, az én testalkatommal vicces is lenne folyton beintegetni meg k...aanyázni.) Úgy mondják, könnyű szeretni az EMBEREKET ÁLTALÁBAN, az ismerőseinket sokkal nehezebb. Nálam ez fordítva van. A rokonaimat, barátaimat, munkatársaimat, szomszédaimat stb. kedvelem, még a legbosszantóbbak, legundokabbak is hiányoznának, hiszen ők teszik teljessé a világomat. De az EMBEREK ÁLTALÁBAN... hát az kemény. Mert visszatérve a dühítő apróságokhoz: utálom, ha

2011. december 20., kedd

Kalandozás Proxémikában

Érdekes ez a személyes zóna meg intim zóna. Nem csak kultúránként változik a távolság, de egyénenként, és szerintem a korral is. (Az én korommal biztosan, évről évre kevésbé bírom az összeszorulós tömeget.)


És úgy látszik, van, akinél teljesen hiányzik. Mert az egy dolog, hogy a bunkókat hidegen hagyja a sárga csík a pénztár előtt, meg a figyelmeztető tábla, de nem érzi a hülye, hogy legszívesebben felrúgnám, amiért tíz centiről liheg bele a fülembe??


Mégiscsak van valami jó abban, hogy már lassan két esztendeje (ismét) a civilizáció peremén, a társadalomból való (önkéntes) kirekesztettségben élek, amit eufémisztikusan gyesnek szokás nevezni.

Az ismeretterjesztő filmekből csak baj van

Amióta a Családfő hallott egy műsorban a hetes jégről, azt szeretne a whiskyjébe.

Ajándék

Kollégista nagyfiam a múlt héten súlyos problémával hívott fel: az osztálytársának gravírozott söröskorsót szeretne ajándékozni karácsonyra, gravírozó műhelyt látott már a városban, söröskorsót nem. Javasoltam neki, próbálja meg a hipermarketben. Másnap telefonált: sajnos nincs, csak söröspohár, hatos csomagolásban. Na jó, végül is oda-vissza egy óra az út, gondoltam hétvégén meglátogatom a gyereket. De én is csak olyan korsót találtam, amit készletben árulnak, ezért végül a mi korsóink közül vittem neki egyet. Ma érdeklődtem, készen van-e az ajándék. Nem, nem vállalták a gravírozást, úgyhogy odaadja így, simán.

Gyanta

Nem volt kedvem kozmetikushoz menni, ezért tegnap vettem arcgyantát.

Egészen jól sikerült, csak utána órákig úgy néztem ki, mintha botoxkezelést kaptam volna. És a család semmi együttérzést nem mutatott.

2011. december 19., hétfő

Na ez fájt

A mai, NÉVRE SZÓLÓ reklámlevél nem okozott örömöt.

"A RondaRandi Magyarország és a Kárpát-medence első társkeresője előnytelen külsejű emberek számára."

Mivel az utóbbi időben elég sok szó esett az adathalászokról, akik ugye mindent tudnak rólunk... hát, köszönöm.

2011. december 18., vasárnap

A világ legjobb melója

Micsoda sztorik lehetnek! Kár, hogy bulisofőrök nem írnak blogot.


(Ha valaki mégis tud ilyenről, szóljon!)

2011. december 16., péntek

Hátha

Úgy látszik, a Jézuska olvassa a blogokat.


Fehér Karácsonyt kérek. Léccilécci. (Talán még idejében szóltam.)

Biztos ami biztos

Mindig elteszem a számlákat, jótállásokat. Mindig.


Soha nincs rájuk szükség.


Most nagyon kellene a gyerek mobiljának blokkja. Már harmadszor túrtam át az összes bizbaszos dobozt. Hiába.


Viszont találtam egy nyugtát, amit nyilván életbevágóan fontos immár két éve őrizgetni: "Praktiker, PAPÍRZACSKÓ, 20 Ft"

2011. december 14., szerda

És ezen kívül van még a nyári mikulás

Én: "Nem csoda kisfiam, hogy nem tudsz szép olvasónaplót írni, hiszen oda sem figyelsz a könyvre."


Kajla: "De amikor tetszik a regény, akkor mindig jól sikerül. Például a Téli berek. Meg a... Nyári berek."

Futószár

Kutyán lovagoltam álmomban.


Nagyon kényelmetlen volt. Főleg a tanügetés.


Állítólag a lovaglás szerencsét jelez, a kutya örömöt. Igazán örülök, hogy szerencsére nem kutyaháton kell ma boltba mennem.

2011. december 13., kedd

Fenyőfa

Azt hallottam, idén a kevés eső miatt eleve szárazak a fenyők, tehát valószínűleg különösen hamar hullani kezdenek majd a tűlevelek. Emiatt szerintem érdemes az ünnephez minél közelebb megvenni a fát, hiszen ha 23-án még nem potyog, talán kibírja néhány napig (esetleg Vízkeresztig is). Mi egyébként elég későn szoktunk észbe kapni, de ez nem mindig baj, jutottunk már hozzá rendkívül olcsón nordmann fenyőhöz 24-én délután. (Igen, állítólag így helyes, Alexander von Nordmann finn zoológusról kapta a nevét.)


A karácsonyfa beszerzését kimondottan férfi feladatnak érzem, még a kivesző gentlemanek korában is kell lenni bennük annyi előzékenységnek, hogy megkímélik a hölgyeket a bőrükbe fúródó tűlevelektől és a kezükre tapadó gyantától.


Szóval pasimunka. A férj dolga. Az apáé. Ezért lehetett annyira megrázó, amikor először vittem haza egyedül a fenyőt. Édesapám, betegsége miatt gyakran hónapokig nem volt velünk, valamennyire hozzászoktam a hiányához. De azt a képet nem felejtem el soha: a téli estében az utcai lámpák megvilágítják a sűrű havazást, az úttesten is bokáig áll a hó, én meg húzom a szánkómon a fát. Kicsi voltam és magányos. És nagyon sajnáltam magam.

"Ági néni" teszt

(Asszem megtetszett a tesztírás.)


Amikor ma a játszótéren voltam a deddel, egy csapat iskolás gyerek viháncolt ott. Aztán egyre nyugtalanabbak lettek, kiderült, hogy már jönnie kellene értük a tanítónőnek. Kábé tíz perc múlva felbukkant a házak között, két-háromszáz méterre a játszótértől. Végigfutott a hír a gyerekeken, az izgalom a tetőfokára hágott, "Ági néni, Ági néni" üvöltöztek. Összekapkodták a kabátokat, sapkákat, de nem tudtak megegyezni abban, mit tegyenek. Három csoport alakult ki.



  1. A többség felsorakozott a játszótér kapujában,

  2. négy kislány, szépen kettesével kézenfogva Ági néni elé sietett,

  3. két fiú pedig tovább játszott, bár a kijárathoz közel.


 


Te melyik csoportban lettél volna?

Ja és

még a hétvégén a nagylányom barátnője ártatlan arccal azt mondta nekem, hogy "nahát, ez a Tivadar mennyivel nagyobb, mint a MI TÖRPENYULUNK!"

2011. december 12., hétfő

Újabb teszt

Szerinted melyek az ideális körülmények egy kis vasárnap esti meditációhoz?



  1. Illatterápiás fürdő, gyertyák, halk zene.

  2. Kényelmes fotel, kandalló, polár pokróc, egy bögre tea/forralt bor/pohár vodkamartini.

  3. Egy széttört üveg bodzaszörp feltakarítása, részben a konyhaszekrény alól, ahol a szörp és a szilánkok összekeveredtek két évnyi kosszal.


 

(Segítek: a c. baromira nem kedvező az ellazulás szempontjából.)

2011. december 11., vasárnap

A hétvége megállapítása

Legkisebb fiam (12) azzal dicsekedett, hogy pelyhedzik a bajusza. Azután megegyeztünk, hogy az enyém még mindig erősebb.

2011. december 10., szombat

Büszkeség

Többször írtam már arról, hogy komoly kétségeim vannak azt illetően, a gugliból idetévedők használható ötleteket találnak-e. Legutóbbi látogatóim viszont valószínűleg értékes információkkal távoztak, ennek módfelett örülök. Tehát:



  • a "bmw"-sek önigazolást nyertek: őket mindenki csak bántja.

  • "hogy+bírja+a+hideget+a+házinyúl" - remekül, bár ehhez elég belegondolni abba, hogy falun sem a tisztaszobában tartják a tapsifüleseket. (Mondjuk ez pont rossz példa, hiszen a tisztaszobában is hideg van.)

  • "az+gáz+ha+a+lábam+között+szétszakadt+a+nadrág?" - dehogy. Csak sokba fog kerülni. (Megjegyzem azóta sem sikerült olyan jó nadrágot szereznem.)

  • És remélhetőleg otthon érezte magát az is, aki együtt akart sírva vigadni magyar testvéreivel - "bassza+meg+haynau".

2011. december 9., péntek

Szél

A tegnapi időjáráshoz visszatérve: az nem kunszt, hogy a szél országszerte fákat döntött ki, és háztetőket bontott meg. De hogyan tudta felemelni a LÁBTÖRLŐNKET???

2011. december 8., csütörtök

Széttaposott kutyasz.r teszt

Mi az első gondolatod, amikor észreveszed az utcán?



  1. Jaj szegény, aki ebbe belelépett...

  2. Remélem, nem az én kölköm taposta így szét!

  3. Vajon milyen fajtájú kutya volt?

  4. Mit evett ez a szerencsétlen állat??

  5. Semmi, nem veszed észre.

  6. Aztak....!  Hogy szedem ezt le a cipőmről?!


 


a:1 pont  b:2 pont  c:3 pont  d:4 pont  e:5 pont  f:6 pont


Értékelés:

1-2 pont - Gratulálok, empatikus alkat!

3-4 pont - Gratulálok, igazi állatbarát vagy!

5 pont - Gratulálok, ezek szerint nem lehorgasztott fejjel jársz az utcán! Csak így tovább, de azért figyelj kicsit jobban!

6 pont - Hát, ráb...tál.

 

Szolg. közl.

Nem tudom, miért tűnik el néha a mai poszt kommentestül. Talán erről is a szél tehet. Remélem, egyszer majd visszafújja.

A kérdés

Odakinn szélvihar dúl, a madáretetőnk vendégei elszántan kapaszkodnak az ágakba, néha nehéz eldönteni, vajon önszántukból röppentek föl, vagy elsodorta őket az orkán, de ez van, u-alakú társasházunk felfogja és megforgatja a hegyek felől érkező szelet, rég lemondtam róla, hogy kint teregessek, mert nem tervezem a család ruhadarabjait szétosztogatni a város lakói között mint ama kedves szent, akiről természetesen eszembe jut nagyfiam a kollégiumban, megint kapott egy beírást, amikor kérdőre vontam jött a szokásos "az úgy volt hogy" szöveggel, persze persze, sosem ő tehet róla, szegény félreértett gyermek, aki volt tizenhat éves az együtt érezhet vele, én voltam de sosem kaptam intőt a gimiben, nos egy kislánynak könnyű... könnyű?... jaj mindjárt itt a lányom szülinapja, tíz év te Jóisten, még csak most volt akkora mint a ded, és hogy hasonlítanak, nahát, azt mondják klónozom a gyerekeimet, vicces dolog ez a génekkel, bennem több van Apámból azt hiszem, sokkal több... és milyen már, hogy valaki beírja a gugliba, hogy "ki lehet az ősöm" és idetalál a blogba, hát honnan tudjam én, ki volt az őse... ő se tudja höhö... és hogy megyünk ma sétálni ebben a szörnyű szélben?

2011. december 7., szerda

Hej, Vargáné

A Baa baa után rengeteg rajzfilmesített angol dalocskát loptunk le szereztünk, de úgy gondoltam, jó lenne ilyesmi magyarul is. Sajnos, nagyon szűkös a kínálat, hiába vannak gyönyörű népdalaink, kisgyerekeknek szóló, animált változat alig akad. Végül rábukkantam a minimaxos Gyerekdalok és Mondókák című DVD-re. Nekem tetszik. A dednek is. Íme az egyik kedvencem:
 

2011. december 5., hétfő

Telelt

Miért nem fáznak a kacsák??? - kérdeztem fogvacogva. Cucka szerint azért, mert télre meghíznak és vastagabb tollruhát növesztenek.

Azóta sajnálom, hogy nem tollas a hátam.

2011. december 4., vasárnap

Iluska

A hosszúhétvégés élménybeszámolóm előtt pár mondatot pazarolok a távollétem alatt itt a mátrixban történtekre. Nagyon kérlek Benneteket, csak az olvassa el, aki eddig figyelemmel követte a szóváltást, mert egyébként teljesen érdektelen az egész.

2011. november 30., szerda

Padlóangyal

A maratoni bevásárlás során szegény ded a hiszti roppant érdekes módját választotta: csöndben lefeküdt a padlóra. Általában minden boltban öt perc után.

Ezzel sok szimpatizánst szerzett az eladók körében.

Gyula

Hamarosan elindulunk karácsonyi ajándékokra vadászni, de még gyorsan megosztom veletek a ma reggeli reklámadagomat. Aszongya "Ismerkedj meg Gyulával 3 nap 2 éjszaka". Speciel nem keresek partnert, de oké, ennyi idő alatt nagyjából meg lehet ismerni valakit. (Sajnos, fotót nem küldtek.) Viszont nem tudom eldönteni, a felsoroltak közül vajon melyik jelenti a "wellnesst": az "1 óra kerékpározás" vagy az "1 üveg erdélyi bor bekészítve a szobába"?

2011. november 29., kedd

Ez egy igen igen kemény, kemény világ

Vettem a dednek egy gagyi játékmobilt.

Tényleg szörnyen gagyi. Öt gomb van rajta: 1-2-3-4 és egy nagy piros (hívó?) gomb. Szóval az én számomat például nem tudná tárcsázni, mert abban van 5 és 9 is. De mindegyik gomb zenél meg hangot ad, úgyhogy vasárnap remekül elszórakozott vele a kocsiban, amikor jöttünk hazafelé a nagyfiútól.

Egészen addig tökéletesen elégedett volt a ded, amíg itthon az apja beszélgetést nem színlelt a gagyival. Valószínűleg akkor jött rá, hogy az a nyomkodós-zenélő izé egy telefon. Azóta rejtegetni kell előle, mert különben a füléhez emeli, majd vigasztalhatatlanul bőgni kezd, amiért senki nem szól bele.

2011. november 28., hétfő

Pénz és vég

Kajla fiam (aki erősen hadilábon áll a takarékossággal): "Hallottad Anya, hogy 2012. december 12-én lesz a világvége?"

Én: "Hát... addig már csak egyszer van Karácsony, nagyon szépen meg kell ünnepelni ezt a mostanit."

Kajla: "De Mikulás még kétszer lesz!... Te mit csinálnál, ha tényleg tudnád, hogy jön a világvége? Mert én elkölteném az összes pénzemet."

Én: "Te már elköltötted az összes pénzed, úgyhogy elég jól felkészültél a világvégére..."

2011. november 27., vasárnap

Szeretik a viccet, csak nem értik

Rühellek szájbarágós lenni, és szerencsére az én Kedves Olvasóim ezt nem is igénylik. De néha mások is idetévednek, ezért előfordul, hogy magyarázkodnom kell. Legutóbb a BMWFanatics klubosok találták meg a Hogyan akartak rám sózni egy BMW-t című posztot, amely arról szól, miért nem tudnék én gondtalanul vezetni egy hétmilliós kocsit. (Egy apró megjegyzéssel arról, hogy ha lenne ennyi pénzem akkor inkább mazdát vennék, nem mintha a BMW vacak lenne, hanem mert nekem a mazda jobban tetszik és kész.)

A fanatikusok viszont nyilván nem véletlenül fanatikusok, a jons nevű úriember úgy érezhette, alvázon rúgtam fanatizmusának tárgyát, s ezt nem is hagyta szó nélkül: "Ekkora egy demagóg írást... Ha lenne 7 millája akkor sem kéne neki bmw. hát hogyan kellene neki egy bmw?? Egy bmw?? Fúj undorító mocskos rohadt maffiózós autó. Nem nem őneki mutyuki kell, dácsia... meg rönő trutymó, meg fiat getymó. Saját bevallása szerint sem tud vezetni, apuka meg full kontakt állapotban röhög ahogy a felesége a halálba kormányozza őket és ennek a végén együtt örülnek. Utálom az ilyen "savanyú a szőlő és ezért ha fikázom, majd egyszer magam is elhiszem amit mondok" embereket."

Coyote82 pedig kommentjében felvilágosított, hogy "a BMWFanatics klub tagjai igyekeznek helyreállítani a BMW megítélését. Szeretnénk, ha nem a hajdúpéterek, császárelődök, bodzaszedő vasgyúrók, és egyéb, nyomokban embert tartalmazó humanoid főgyökerek jutnának az emberek eszébe, ha BMW-t látnak."

Kedves Coyote82, szerintem erről a célkitűzésről jons még nem tud.

2011. november 25., péntek

Ha van sapka

Lehet, hogy a hideg miatt, de ma igazán gonosz gondolataim támadtak, amikor egy ölelkező fiatal pár jött szembe velem az utcán. A fiún Fradi-sapka volt. Az jutott eszembe, vajon mennyi idő után kezdi majd el a lány szekálni miatta? Hogy benőhetne már a feje lágya? Hogy nem is áll jól neki? Hogy nem megy a színe a kabátjához? És hogy egyáltalán, minek kell neki meccsre járnia? Egy-két hónap múlva? Egy-két év múlva? Az összeköltözés után? Vagy amikor már a felesége lesz? Amikor megvan a gyerek?

Mert látszott a lányon, hogy MÉG nem látja a sapkát, csak a fiút látja.

Most, hogy itt ülök a meleg szobában, már szívből szurkolok nekik. Remélem, a lány sosem fogja megutálni azt a sapkát.

2011. november 23., szerda

Hogyan akartak rám sózni egy BMW-t

Majdnem mindig elolvasom a névre szóló reklámleveleket. Ebben például azt írják, hogy "a vezetés gondtalan élménye az Ön számára is elérhető – könnyebben, mint gondolná." Szerintük ehhez csak egy BMW-t kell vennem. Hét milláért.

2011. november 22., kedd

Nem túl vidám

Tinikori naplórészleteimmel ugyan már bizonyítottam, hogy voltam valaha romantikus lelkületű ifjú is, de ma megtaláltam a verseimet, és azt hiszem, nem foszthatlak meg benneteket ettől az élvezettől. Csak néhány, ízelítőül.

Szkafander

Ráadtam a dedre a téli kezeslábasát és a csizmáját. Nagyjából úgy mozgott benne, mint egy részeg űrhajós.

Arra gondoltam milyen jó nekem, hogy már nem muszáj ilyesmit hordanom. Közben pedig majd megfagytam.

2011. november 21., hétfő

Bemutatkozás

Hát mit mondjak, nem tett maradéktalanul boldoggá, hogy a kicsapás küszöbén álló nagyfiam épp arra a délelőttre időzítette a legújabb gaztettét, amikor az öccsét vittem a suli nyílt napjára.

2011. november 18., péntek

Pöttyök

Miután tegnap arról írtam, hogy találtam itthon még egy ikeás testápolót, eltűnődtem kicsit, miként lehetséges ez. A megoldásra csak este jöttem rá, amikor jobban megnéztem a kiürült flakont. Aztán még egyszer megnéztem. Aztán még egyszer. És újra. De akárhányszor olvastam el, mindig az állt rajta, hogy "hajbalzsam".

Először úgy gondoltam, ezt nem fogom nektek elmesélni, de a Családfő annyira röhögött, hogy rájöttem, nem lenne szép dolog eltitkolni azt, amikor én vagyok ostoba, miközben mindenki mást porrá cikizek körülöttem.

Amúgy pedig meg tudom magyarázni. Ezek a termékek csak a rajtuk levő pöttyök színében különböznek. A testápoló pöttyei rózsaszínűek, a hajbalzsam pöttyei narancssárgák. A felirat betűi aprók. Na ugye... Urissten, de megöregedtem.

Viszont látom a dolog pozitív oldalát. Elfogyott a hajbalzsam. Khmm.

2011. november 17., csütörtök

Kettős látás

Itt járt az egyik közműszolgáltató cég munkatársa (nem árulom el melyiké, nehogy bajba kerüljön miattam a szaki), újraplombálta az általuk szolgáltatott dologból általunk elhasznált mennyiség mérésére szolgáló szerkezetet, majd arra kért, ha esetleg jönnek őt ellenőrizni és megkérdezik hányan voltak, mondjam azt, hogy kettőt láttam.

Szeretném remélni, hogy a másik, akit nem láttam noha látnom kellett volna, az nem a sarki kocsmában töltötte az újraplombáláshoz szükséges értékes perceket, hanem mondjuk a szomszédban plombált. És ha jönnek ellenőrizni, tanúsítani fogom, hogy ketten voltak, bár a gyes alatt csak netfüggő lettem, nem zugivó.

Pech

Pár napja nagyon-nagyon szomorúan megjegyeztem a Családfőnek, hogy SAJNOS elfogyott az ikeás testápolóm khmm... De ma találtam még egy flakonnal.

Ezt nem fogjátok elhinni...

A fiam megint a HÉV-en felejtette a judocuccát.

Szerencsére mire visszament a végállomásra, a Kedves Emberek már leadták a sportszatyrot az információnál. Így aztán csak a suliból késett el.

2011. november 16., szerda

Kicsi fiam kreatív

 

A pedagógia csődje

Még nem is meséltem, hogy a múlt pénteken, amikor a közös képviselő kopogtatott, éppen a hálószobában hemperegtem a deddel, és semmi kedvem nem volt előbújni. Kajla fiam megdicsőült arccal és ahhoz illő hangerővel jött jelenteni, hogy "valaki kopog, de nem engedtem ám be". "És elment?" - kérdeztem suttogva. "Nem, itt áll az ajtó előtt" - harsogta a gyerek a folyosón...

Hiába minden, már antiszociális sem bírok lenni. (Itt felidézném tegnapi beszélgetésünk egy részletét. "Azért érdekes, Anya, hogy te csak az interneten barátkozol. A játszótéren nem is szoktál?" "Hát, nem nagyon." "Miért, ott mindenki GONOSZ?")

2011. november 12., szombat

Költözés

Julis átköltöztetése (ami egy ilyen informatikai analfabénának legalább olyan macerás volt, mint egy valós hurcolkodás) eszembe juttatta életem borzalmasabbnál borzalmasabb történeteit, amelyek nagy részét - a múlt blogtalansága miatt - a feledés jótékony köde fedi.

Költöztem kollégiumba, sufniba, albérletbe, albérletből albérletbe, alagsorba, kertes házba, földszintre és negyedik emeletre. Költöztem gyalogosan, BKV járművekkel, kölcsön kocsival, saját kocsival, baráti segítséggel és költöztető szakemberekkel. Költöztem gyerek nélkül, egy gyerekkel, négy gyerekkel és hét hónapos terhesen. Költöztem utolsó pillanatban úgy, hogy másnap már a híd alá kellett volna pakolni, költöztem éjjel mert a szállító jármű lerobbant és ránk esteledett mire a másik teherautó megérkezett. Költöztem nyári kánikulában, őszi sárban és téli hóesésben. Költöztem reklámszatyrokkal, hátizsákkal, sporttáskákkal, de bútor- és dobozhalmokkal is. Aludtam hetekig pulóverben mert a házon még nem volt ablak, és rohantam orvosi ügyeletre költözés másnapján - vagyis éjszakáján - szakadó esőben az akkor kétéves lányommal mert azt hittem patkányirtót evett az egyik dobozból. Mondtam nem egyszer, hogy "innen már csak zsákban visznek el", aztán mégis a magam lábán mentem.

Költöztem röhögve is, de belül mindig megkönnyeztem. Mert mindenütt ott maradt belőlem egy darab. Hol kisebb, hol nagyobb. Sosem fogom már összerakni.

2011. november 11., péntek

Tetű

Pont tegnap írtam motyinál, hogy a mi szomszédaink tök uncsik, erre ma jön a közös képviselő és finoman szabadkozva közli, hogy a fölöttünk lakó hölgy feljelentett minket nála, mert a lépcsőházba kirakott leanderünk LEVÉLTETVES.

Mondtam neki, hogy igen, észrevettem, sőt már le is kezeltem, de azt ne várja, hogy a több száz levélről egyenként lemossam a döglött tetveket.

Szóval mégsem annyira unalmasak, legalább is számomra érdekes egy olyan ember, aki ahelyett, hogy saját maga becsöngetne, vagy ragasztana egy cetlit az ajtónkra, inkább ránk küldi a "hivatalos személyt".

Freeblog-sirató

Részvétem minden freeblogos barátomnak, ami tegnap történt ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor a Végtelen történetben a világot lassan elnyeli a Semmi. És bár motymoty segítségével Julist sikerült restaurálni, jelenleg éppen költözünk ide. Még eltart egy darabig. Addig nézzetek filmet.

2011. november 10., csütörtök

A kaméleon

Ez nem egy politika-mentes blog. (Ez viszont az. Höhö.)

De aki ismer, az tudja, hogy nem szeretek "politizálni". Leginkább vitatkozni nem szeretek. Azt hiszem, a politikai vita a legkevésbé termékeny vita. Bármilyen más témában nagyobb esély van meggyőzni, vagy akár kicsit is befolyásolni a partnert, márpedig az öncélú dolgokat rühellem. Néha azért jól esik leírni ezt-azt.

Például most itt a kaméleon-ügy. Amiben nekem az a legbosszantóbb, hogy ismét kiderült: amit az "egyik oldal" csinál, az csak vacak lehet, ócska, gagyi, giccses, amatőr, dilettáns stb. Hirtelen tízmillió művészettörténész képződött az országban, már mindenki pontosan meg tudja ítélni egy-egy festmény színvonalát, a festők rátermettségét.

Mert hetedíziglen jaj annak a festőnek, költőnek, írónak, építésznek, színésznek, énekesnek, zenésznek, humoristának, sportolónak, orvosnak, közgazdásznak, tudósnak stb. aki lepaktál ezzel az oldallal. Attól kezdve csak szakbarbár. Nagyon gáz amit csinál. Ha volt is valami tehetsége, már a múlté. Elhagyta a múzsája. Kiszikkadt az agya. Lebénult. Megőrült. Felejtsük el, vagy tegyük nevetségessé. Esetleg féljünk tőle kicsit...

2011. november 9., szerda

Fakó és Szürke

Miért nem szólt valaki, hogy lovakról nevezzem el a lábaimat, mint Szabó Magda édesanyja, az Ókút című regény szerint? Ajajj, többet kellene olvasnom, mint írni.

Miután ily módon a Fakó és Szürke már foglalt, megnéztem a kínálatot. Azt hiszem, a Hamvast, a Huncutot, az Ígéretet, a Lamourt és a Pajkost meghagyom fiatalabb lábaknak, maradok a Zarándok-Zerge párosnál.

Vigyázat, termékmegjelenítés!

Igen, tudom, rengeteg mindent köszönhetünk a penészgombáknak - Camembert sajt, Pick szalámi, Tokaji aszú, penicillin stb. -, de a falon semmi keresnivalójuk, és igen nagy élvezettel ölöm őket halomra, ezzel a kézifegyverrel. Brutális. Csaknem 42 év alatt ez az egyetlen vegyszer, amiben nem csalódtam.

Újabb nyelvlecke a dednek

2011. november 8., kedd

2011. november 7., hétfő

Háromhás tanács kezdő háziasszonyoknak

Ne pucolj télen ablakot (ne télen pucolj ablakot), mert

  1. hideg van,
  2. hamar sötétedik,
  3. hülyének néznek.

Az Elm utca felé

Kisfiam született álmomban, egy középkorú pasi arcával. Brr.

Bizonyára kezd az agyamra menni, hogy a dedet folyton fiúnak nézik. (Önjelölt Freudok kíméljenek, ha valamelyik ismerősömre hasonlított volna, nekem is lennének ötleteim arról, vajon mit üzen a tudatalattim...)

2011. november 4., péntek

Reménytelen

Tegnap akartam írni arról, hogy annyira durván el vagyok maradva a házimunkával, hogy azt hiszem, már egyáltalán nincs is értelme hozzákezdeni. Soha.

Aztán porszívóztam, ablakot pucoltam, vécét súroltam, mostam, főztem, mosogattam... És még mindig ugyanazt érzem, mint tegnap.

2011. november 3., csütörtök

Búcsúajándék

Ha a számlaleveleket-havonta-akkurátusan-mappába-fűző-fajta lennék, akkor ez talán nem történt volna meg. De nem vagyok az a fajta. Ezért aztán nem tűnt fel, hogy négy hónapja nem kaptunk csekket az Elműtől. Vagyis egyet igen, amin negatív érték szerepelt, és el is gondolkodtam rajta mintegy két-három percig, mielőtt a fiókba süllyesztettem, megnyugodva, hogy nyilvánvalóan túlfizetésről van szó. Most azonban fenyegetően vastag boríték érkezett, benne négy számla, összesen több, mint kétszáz ezer forintról.

2011. november 2., szerda

Dicsőség és kondi

Igen, én vagyok az a barom anyuka az Aquaworldből, akin olyan jót lehetett szörnyülködni hétfőn. Mert - miután a ded már egyáltalán nem félt az ölünkben a nagy csúszdán (ami három éves kortól használható) - mondtam a legkisebb fiamnak, próbálja fönt elengedni, majd elkapom, de a gyerek megijedt, menet közben hasra fordult, vagy inkább esett, és lent őrületes sebességgel, visítva csapódott belém, aztán mindketten elmerültünk. (Szerintem a biztonsági kamera felvételét azóta oktatófilmnek használják az úszómesterek számára, Felelőtlen szülők - Mikor kell közbelépni? címmel.)

Talán mégsem tört el az orrcsontja, mert pár perc velőtrázó üvöltés után megvigasztalódott, nem sokkal később pedig vígan fickándozott az élménymedencében (azt hiszi, akkor is a felszínen maradna, ha nem tartanám, és ezt folyamatosan igyekszik bizonyítani, emiatt nagyon kimerítő a strandolás). Ekkor volt szerencsém hallani egy szélesen mosolygó fürdővendégtől: "Nahát, hogy élvezi a vizet ez a KISFIÚ!"

Előző nap egy játszótér kondi-részlegében felmásztam a kötélen, hiszen valamivel ki kell vívni a gyermekeim tiszteletét, és ugyebár konyhatündér nem leszek soha. A legnagyobb így kommentálta hőstettemet a dednek: "Nézd, mit csinál Anya! Ezt nem kellene... már nem neki való..."

2011. október 26., szerda

Kutatni tudni kell

A múlt hétvégén kiderült számomra, hogy van, aki még nálam is ügyesebben választott magának témát a diplomadolgozatához (igaz, másik tanintézményben). Mert el lehet-e képzelni kellemesebb kutatómunkát, mint a disznóölések különféle körülményeinek vizsgálata?? Amelyhez természetesen társul az ilyen eseményeken kötelező alkoholmennyiség elfogyasztása...

Ehhez képest az én "Gímszarvasok befogása zárttéri tenyésztés céljából" című remekművem csupán annyiban volt nyerő, hogy - évfolyamtársaim dolgozataival ellentétben - semmilyen bonyolult biokémiai, élettani vagy gazdasági képletet, kísérletet, adatot, mélyebb elemzést nem tartalmazott, viszont emiatt azoknál jóval olvasmányosabbra sikeredett, így osztatlan tetszést aratott a takarmányozástani példák taglalásába beleunt államvizsga bizottság előtt. Elkészítéséhez azonban részt kellett vennem a címben jelzett befogásokon, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy téli éjjeleken hosszú órákat ültünk valami portásfülkében, vagy istállóban, aztán ha jelzett a riasztó, a robbantómester a szarvasokra robbantotta a hálót, mindenki kirohant, beadták az állatoknak a kábító injekciót, összekötözték a lábukat, lefűrészelték az agancsukat, és felpakolták a teherautóra amely a gálosfai szarvasfarmra szállította őket. Én a 45 kilómmal csupán jéggé dermedt megfigyelőként voltam láb alatt jelen. Halál józanul.

2011. október 25., kedd

Kommunikáció

Állítólag a szavak, mondatok a jelentésnek csupán hét százalékát hordozzák, 55 százalék a mimika, a testtartás, a gesztusok, 38 százalék a hangminőség, a dallam, a hangszín, a hangsúly.

Csoda, ha néha megértjük egymást írásban is.

2011. október 24., hétfő

Aktuálpolitika a plázában

Újabb adalék a Nagy Vizes Mustrához: találtunk egy remek helyet Bánkon, igaz, ami a legjobban tetszett, az nem garantálható mindenki számára, ugyanis aznap (pénteken) rajtunk kívül nem volt más fürdővendég a wellness részlegen, tehát egyedül élvezhettük az összes élményelemet, és senki nem röhögött ki amikor mondjuk ötvenedszer ugrottam hasast a buzgárba. (És az étterem is szuper.)

2011. október 23., vasárnap

Öt éve

Döbbenetes,

hogy megtörtént,

hogy megtörténhetett,

hogy öt év alatt sikerült meghamisítani,

bagatellizálni,

elfeledtetni.

2011. október 18., kedd

Mikulás és fokhagymanyomó

Avagy az anti-gasztroblogger sorozat 4. része. Mert az hagyján, hogy Mikulás, meg egyfújáséskész tisztítószer, de pár napja kipróbáltam, valóban lehet-e hámozatlan fokhagymára alkalmazni az ikeás fokhagymanyomót, amint az a papírján áll. Tulajdonképpen nem vádolhatom a derék svédeket megtévesztéssel, hiszen az eszköznek semmi baja nem lett, és az igazán nem róható fel nekik, hogy elfelejtették hozzátenni, ilyenkor nem konyhai, hanem edzőtermi használatra javasolják, vagy esetleg olyan önvédelmi fegyvernek, amely meglepő szögben és erővel lő ki csípős fokhagymalevet.

Esélyek

A ded hónapok óta hurcolászta már a rágcsálóinknak való eleséget a kis vödrökben. Csak idő kérdése volt, mikor jön le valamelyiknek a teteje. De mennyi esély volt rá, hogy pont az borul ki, amelyik teli van? És éppen az ágy mellett?

És mennyi esély volt arra, hogy az állítólag rendkívül hatékony (csak ráfújod, letörlöd és kész) tisztítószernél, amely "több mint 40 szennyeződésen hatékony" elsőre eltalálom, mi az, amire nem jó?

2011. október 17., hétfő

Érettség

Ezen a hétvégén a három fiamról egyszerre derült ki, hogy körülbelül visszamehetnének az óvodába.

A 16 éves papírgalacsinokat hajigál az órákon. Az angoltanárnő azzal vigasztalt, hogy nagyon szép egyforma galacsinokat készít a gyerek.

A 14 és a 12 éves kutyaszarral dobálta meg egymást a téren. És persze nem tudni, hogy melyik kezdte.

2011. október 14., péntek

Kezdődik

A nap legnagyobb meglepetése nem Dr. Zirzurrnál ért (aki a csodával határos módon ma ismét összerakta egy félig szétporladt fogamat), még csak nem is a mélygarázsban, amely automatikusan elnyelte majd a zsetonért cserébe visszaadta a kocsit, hanem egy utazási iroda kirakata előtt, ahol azt olvastam: "Peking - Bevásárlótúra karácsony előtt". Hét nap, öt éjszaka - Mao Ce-tung mauzóleuma és a Tiltott Város megtekintése, majd non-stop shopping - 159 ezer forint. Erre van igény és fizetőképes kereslet?? A Mariahilfer Strasse már zsenánt? Vagy bezárt a józsefvárosi Négy Tigris Piac?...

És ti hol veszitek meg az ajándékokat?

2011. október 12., szerda

Adatok

Írtam már, hogy szinte sosem maradnak egybefüggő álom-emlékeim. Ma éjjel valószínűleg a szokottnál is nagyobb baromságot álmodtam, ezért tudom elmesélni. Vannak azért homályos pontok, például kikkel mentem, honnan, hová és miért. De a lényeg, hogy betértünk egy cukrászdába, azaz csak betértünk volna, mert tömve volt, viszont drive-in kiszolgálást is lehetett kérni. Bár gyanúsan nem állt ott az ablaknál senki. Hát először is, így csak néhány süti közül választhatott az ember, ám az igazi probléma a fizetésnél kezdődött. Mindenféle adataimra voltak kíváncsiak. Már azt sem értettem, egy epres habcsókhoz miért van szükség anyám nevére és a személyi számomra, de amikor a régi, érvénytelen személyi igazolványom számát kérdezték, dühös lettem. A hölgy szigorúan rám nézett, és azt mondta, jó, akkor adjam meg a tábor telefonszámát. "Milyen táborét??" "Mindegy." "Szóval adjam meg a telefonszámát bármelyik tábornak, amelyben eddig voltam???" "Igen." Na ekkor kezdtem fenyegetőzni azzal, hogy kiblogolom őket.


A történet további része ködbe vész, rémlik, hogy megkaptam a habcsókomat, aztán próbáltunk eljutni a Széna térről a Moszkvára (vagyis Széll Kálmánra), busszal (!).


És persze világos, hogy az egész a népszámlálásos beszélgetés miatt volt. Ebből is látszik, hogy a bosszankodás sosem vezet jóra.

2011. október 11., kedd

A nyúlon túl

Azt hittem, a nyúl csak Húsvét előtt botrányosan drága. De nem. Közgazdaságban jártas Olvasóimnak ez bizonyára kézenfekvő, de nekem, a múlt homályába vesző tanulmányaimmal beletelt egy kis időbe, míg átláttam. A kereslet és a kínálat egyszerre nő meg tavasszal, a nyúl mindig cuki, viszont van egy ár, amelynél többet épeszű ember nem ad ki rá. (Még épeszűbbek annyit sem...)

Nagyon remélem, hogy Tivadar kínzó magányára hivatkozva nem költözik be hozzánk egy másnemű nyúl, mert a piac szigorú törvényszerűségeinek ellentmodó (?) tapasztalataim szerint a szaporulat értékesítése a bolti ár töredékéért sem lehetséges - igaz a korábban nálunk utódokat gyártó tengerimalacok még nem kaptak szerepet egyik ünnepkörben sem. 

2011. október 9., vasárnap

Tivadar levele

Már van nyulunk is. A részletekről itt olvashattok.


Tivadar (9).JPG


Tivadar (13).JPG

Halhíradó

Hadd dicsekedjek - mondaná Hofi - bekerültem a horgasz.hu Halhíradó rovatába.


A megtiszteltetésnek köszönhetően talán nem lenne szabad mostanában horgásztavak közelébe mennem, erős a gyanúm, hogy vérdíjat tűztek ki a fejemre.


Egyébként amikor ma a dachorgász hozott a boltból egy csomó vanília aromát, először megrémültem, hogy sütit kell sütnöm, de kiderült: csak újabb adag etetőanyagot készül gyártani. Pedig a Mosolygóstecsóban akciós a lazac.

2011. október 7., péntek

Emil a férjnek

Szia drága, itthon minden rendben, de remélem tegnap elolvastad az újságodat, mert kicsit vizes lett. Vagyis teljesen elázott amikor a lányod kiszedte a táskádból (a fogvédőddel együtt) és beledobta a vízbe. A víz a zuhanyzóban állt bokáig, mert megint eldugult a lefolyó. Már beleöntöttem egy flakon tiretet, de ha nem használ, ki kell hívni a csőgörényest. Sajnos hétvégén felárral dolgoznak és ma ugye péntek van... Azt majd el kell dönteni, hogy a múltkori fószert hívjuk-e, amelyik az esküvőnk másnapján még a wc csészéket is felszedte, vagy azt, amelyik a szemöldökcsipeszemet használta a szereléshez, vagy esetleg próbálkozzunk másik szakemberrel. Ja és lehet, hogy a fogvédődet fertőtleníteni kellene. Puszi.

2011. október 6., csütörtök

Szeretetnyelv teszt

Micka eszembe juttatta, aztán arra gondoltam, talán hasznos lehet ez a teszt mindenkinek, aki még nem tudja mi a szeretetnyelve a társának, gyermekének. Jó szórakozást! Jó szeretést! (És meg is oszthatnátok itt egymással az eredményt...)

Dal, mára




2011. október 5., szerda

Elkorcsosult nemzedék

"Látod mondtam, hogy a futóverseny után lenne időd edzésre menni." "Anyaaa lefutottam egy 200 métert, meg egy 400-at, nem tudod az milyen fárasztó." "De igen tudom, én mindig 800-on indultam." "Jó, de akkor még FEJLETTEBBEK voltak az emberek!"

(U.i.: Remélem, senki nem vette komolyan a címet.)

2011. október 4., kedd

A keszeg bosszúja

Már bánom, hogy kihagytam a nyavalyás keszeget a történetből. Mert a TELJES IGAZSÁG az, hogy öt nap alatt a dachorgász fogott egy keszeget. Ez ugyan nem tompított sokat a kudarcélményén, de azért hazahozta. Így került az asztalra A Világ Legdrágább Halászleve mellé A Világ Legdrágább Sült Hala. És mivel A Világ Legdrágább Halászleve után a dachorgász már nem bírta megenni, nekem pedig nem volt szívem kihajítani a kukába A Világ Legdrágább Sült Halát, kénytelen voltam elfogyasztani. A kis rohadék viszont nyilván nem tudta elviselni, hogy nem szerepel a blogban, ezért az egyik szálkáját az ezerből beleakasztotta a torkomba. A keszeg szálkái pont úgy néznek ki, mint a nyílvesszők, melyeket - amint azt a filmekből tudjuk - nem lehet kihúzni, csak letörni, hogy ne legyenek vizuálisan zavarók míg a főhős elbúcsúzik szerelmétől. A búcsúzás gondolata csak azután ötlött fel bennem, miután már lenyeltem egy kiflit és egy zsemlét szinte egészben, szálkátlanítás céljából, ám hiába. Jó barátunk a Gugli segített, hogy életkilátásaimat felmérjem. Lefekvés előtt nagyon pozitív cikkeket olvastam a szálkák BEÉKELŐDÉSÉRŐL, valamint arról, hogyan FÚRJÁK ÁT MAGUKAT a nyelőcsövön és OKOZNAK GYULLADÁST a mellhártyában, végül HALÁLT. Ha érdekel valakit, elmondom: szálkával a torokban is lehet aludni, de úgy emlékszem szálka nélkül sokkal pihentetőbb. És még mindig itt van... Azt hiszem, a következő halat én fogom agyonverni. Élvezettel.

2011. október 3., hétfő

Halászlé fuguból

A dachorgász hozott tegnap egy kis jóindulattal másfél kilós pontyot. A dolog apró szépséghibája, hogy egy másik horgásztól kapta ajándékba (nyilván megsajnálták). Úgyhogy csak mérsékelten örült neki. Én meg mérsékelten sem.

A közeli Mosolygóstecsóban sokféle friss és finom hal kapható. FELDOLGOZOTT ÁLLAPOTBAN. A föntebb említett ponty - ha csak a napijegyeket számítjuk és az etetőanyagot nem - összesen 17500 forintba került. Ennyiért akár fugut is lehetne venni. Igaz, azt a Mosolygóstecsóban pont nem árulnak. Viszont most itt a hűtőnkben a világ legdrágább halászleve.

(Együttérző horgász-sorstársak számára tájékoztatásul: NEM zsörtölődtem, csak jól esett leírni, mert nem kedvelem a halszagot, a halvért és a pikkelyeket a teraszon, valamint azt a hangot amit a hal feje ad ki amikor tompa tárggyal ütést mérnek rá - és a gondolatot sem, hogy egészen addig fulladozott.)

2011. október 2., vasárnap

Ho-hó

Apusomról a múltkor már el akartam mesélni, hogy új fénycsövet vett az egyik akváriumhoz, de az áruházban sokallotta a hétezer forintot, ezért beautózott a kedvenc kisállatboltjáig, ahol csak egy ezresbe került, viszont amíg vásárolt megbüntették hatezer forintra tilosban parkolásért.

Most pedig dachorgász lett, ami azt jelenti, hogy talált egy horgásztavat, ahol MINDENKI MÁS hatalmas halakat fog, csak ő nem. Ezért durcásan visszajár, és már csúzlija is van, amivel általában etetőanyagot szoktak kilőni, de ha továbbra sem jön a méretes hal, akkor előbb-utóbb a vadkacsákra fog vadászni vele, mert nem lehet zsákmány nélkül hazatérni. És aggasztó, hogy a sok tóparton ülés mit hoz ki belőle, mert a szállóigévé lett "lófaszkák" nem kifejezetten romantikus lelkű szógazdája ma például ezt írta: "kisütött a nap és mint pici tornádók, kavarogva száll fel a pára". (Képet is küldött, mellékelve.) Attól tartok, ha ismét nem fog semmit, az állapota súlyosbodhat. 

2011. szeptember 30., péntek

Az én okos kisfiam

Valami borzasztóságos hang hozta rám a frászt tegnap délelőtt, rohantam kideríteni, hogy életveszélyben van-e a ded, de persze nem, csak a nagyfiúk szobájában kotorászott és megtalálta a böfögő kulcstartót.

Ez egy igazán jó minőségű böfögő kulcstartó, hatféle böfögéssel, még az ábécét is végigböfögi. A dednek is tetszett. Úgyhogy folyamatos böfögést hallgattam étkezések közben, és gurgulázó böfögés nyomta el szegény számlálóbiztost kérdését amikor a ház többi lakójának postaládája felől érdeklődött. És az elem még mindig nem merült le. De lassan mindegy is, mert a ded már kiválóan utánozza. Nem tudom mit erőlködöm a rózsaszínű ruhákkal. (Ráadásul a múltkor teljesen spontán azt mondtam neki: "nagyon okos kisfiú vagy".)

2011. szeptember 29., csütörtök

Pénzügyi megoldások

Fel kell jegyeznem, nehogy elfelejtsem: szerencsés vásárló vagyok. Megírta nekem levélben a Mosolygóstecsó Pénzügyi Megoldások Csapata. Azért vagyok szerencsés, mert használom a pontgyűjtő kártyámat a vásárlásaimnál. És így a Mosolygóstecsó jól látja, mennyi rengeteg pénzt hagyunk ott havonta. De erről a Csapat nem tesz említést a levélben, csak szól, hogy sitty-sutty könnyedén kaphatnék hitelt. És ez még hagyján. Kamatkedvezményt is. És így hálából amiért olyan k...a sokat költünk náluk a THM CSAK 37 százalék lenne! (Ha esetleg olyan lúzerek vagyunk, hogy postai csekken törlesztünk akkor 40,5.)

És erről eszembe jutott, hogy a múltkor a bankban láttam egy táblácskát: "Intimpénztár". Sajnos épp ebédszünet volt, ezért nem tudom, milyen ruhában és testhelyzetben intézik bent a pénzügyeket. De biztosan szükség van rá, amikor például valaki a gatyáját is kénytelen otthagyni.

Ahol élek

Kultúrvárosban lakom, de nem a kultúrházban.

Ezt azért mondom, mert egyrészt a saját fülemmel hallottam, másrészt tény.

  1. A bolt előtt kisebb csődület. Főszereplők, vagyis a csődület magja: biztonsági őr, két rendőr, és az erősen ittas idős úr. A két rendőr igyekszik megtámasztani a motyogó bácsikát, sikertelenül, zuhantában magával ránt két biciklit is. A rendőrök kedvesen (valóban!!!) ismét felsegítik. A biztonsági őr dühös hangja betölti a bolt előtti teret: "Látják, ezért hívtam ki magukat. Hiába mondtam neki, hogy itt nem lehet borosüveggel a földön fetrengeni! EZ KÉREM EGY KULTÚRVÁROS!!!"
  2. Társasházunk a helyi kultúrház mellett van. Derékmagasságú kerítés választja el tőle. A kerítés a ház egyik oldalán nyitott, tehát nem öleli körbe az épületet, viszont a kultúrház felé eső részén van egy kiskapu, tőle tíz méterre kocsibejáró, kapu és sorompó nélkül. DE a kiskaput valaki mindig gondosan bezárja. Riglivel. Rend a lelke mindennek. Pláne egy kultúrvárosban.

Eggyel többen

Gondoltam elmesélem, hogyan készültünk HÁROM HÉTIG (!) Zsigu születésére. Hogyan kárörvendtünk felváltva motyival egymáson (mert hétköznap ő, hétvégén én voltam "tudósítói ügyeletben"). És mit bénáztunk az utolsó napon. Hogy persze pont délután szállt el nálam a mátrix, de felhívtam a tébetűs szolgáltatót és mondtam, nekem estére egyszerűen KELL internet. És megjavították (igaz, 3 körül szóltam, fél 5-kor már működött, de fél 7-kor küldtek egy sms-t, amely szerint megkezdték a hiba vizsgálatát, és ma reggel 8 óra 8 perckor értesítettek, hogy elhárították). És a sok izgalom után - s mivel nagyképűen közöltem az Anyával, hogy virtuálisan fogom a kezét - éjjel fél 11-kor hősiesen elaludtam. Szerencsére cuckának nélkülünk is remekül ment a dolog. És igen, OTT majd lesz szüléssztori. És nem nekem kell megírnom. Mekkora mázlitok van.

Isten hozott Zsigu!

2011. szeptember 27., kedd

Ajándék

Meg kell mutatnom, mi aranyozta be a délelőttömet. Ez. Kedvenceim: a karkötő, a vonaljegyes póló, a metrófelújításos puzzle és a combinós kirakó (20 darabos!!!). Hiányolom kicsit a Rizikó, a Torpedó és a Ki nevet a végén BKV-s változatát ellenőrökre, 4-es metróra, valamint elítélt közép- és felsővezetőkre... Tíririrí ririrííí.

Miért nem lesz itt szüléssztori

Gondoltam már párszor, hogy el kellene magyaráznom a mottómat, és most, hogy ropoládé rákérdezett, meg is teszem.

Semmi bajom a szüléssztorikkal. Sőt, nagyon jó, hogy vannak olyan bevállalós (jaj de utálom ezt a szót) kismamák, akik részletesen elmesélik a történeteiket, erre igény és szükség van. A szülések körüli időben én is szívesen olvasom ezeket. De a SAJÁT nyákdugómról, magzatvizemről, összehúzódásaimról, tágulásomról, gátsebemről, varrataimról, lochiámról stb szűkebb körben sem szeretek beszélni, nemhogy kirakni az ablakba. (Ez kicsit elítélően hangzik, nem úgy értem. Tényleg.)

Szóval ha esetleg lesz még egy ded, akkor sem írok majd szüléssztorit. Vagy csak szigorúan FÁJÁSMENTESEN.

update odabent

2011. szeptember 26., hétfő

És egyszerűen hihetetlen, hogy

van egy (épp ma) 16 éves fiam is. Egyszerűen hihetetlen, hogy az a pimasz kamasz, aki most fél fejjel magasabb, és jóval nehezebb nálam, az 16 évvel ezelőtt egy három kilós kis szuszogó izé volt, sötét hajjal és csodálkozó, nagy szemekkel, és gőzöm se volt, mihez fogok kezdeni vele. És aztán majdnem mindent rosszul csináltam.

Kajla fiam képverse (házi feladat)

 

2011. szeptember 25., vasárnap

A Nagy Felfedezések Hétvégéje

  • Ettem lilahagyma lekvárt és ittam levendulaszörpöt.
  • Megállapítottam, hogy a szülőfalum határában közlekedő kompra nem sokat költhettek az utóbbi évtizedekben, mert a figyelmeztető tábla szerint a max terhelhetősége 20 LÁBASJÓSZÁG.
  • Elolvastam a titkos naplómat, amelyet 12 évesen kezdtem írni és 21 évesen hagytam abba. Sokkoló rájönni, milyen szánalmas kis hülye voltam, és kilenc év alatt milyen szánalmas nagy hülye lettem. És még azzal sem vigasztalhatom magam, hogy legalább a következő 21 év számottevő változást hozott. Amikor ugyanis elhelyezkedtem a levendulaszörpös étterem wc-jén és észrevettem oldalt a fertőtlenítőfolyadékos tartályt, odahajoltam megszemlélni, és hirtelen ötletből - "vajon üres?" - dekoltázson spricceltem magam vele.

update odabent

2011. szeptember 23., péntek

Kedves Robi!

Hosszú, unalmas és egyáltalán nem vicces bejegyzés.

(De már egy ideje ki szeretném próbálni, hogy milyen lehet fiktív levelet írni.)

2011. szeptember 22., csütörtök

Grrr

Néni a dedhez: "Hogy hívnak?"

Ded: ""

Néni hozzám: "Nem beszél még a KISFIÚ??"

Én: "Csak másfél éves, még nem beszél, és kislány. B...meg."

A nyakkendő

Tisztaruha-szállítmányt vittem szegény kollégistának. Rendbe raktam a holmiját. (Ez az a tevékenység, ami csak nekem okoz örömet, neki valószínűleg halálciki a szobatársai előtt.) Kiszedegettem a szemetet a cuccai közül. Áthúztam az ágyneműjét. Előrángattam az ágytakaróját a matraca alól. És megtaláltam a nyakkendőjét. Ami állítólag olyan nagyon elveszett, hogy egyszerűen sehol sem lelte. Pedig hosszasan kereste. Mindenütt. De hiába. Szerinte biztosan én hoztam el a múltkor véletlenül. Kérte, hogy vigyünk neki másikat... Nem vittem. Helyette kinyitottam a szekrényét és belenéztem. A nyakkendő ott hevert az öltöny alatt és szép türelmesen várta, hogy valaki felemelje. Nem kiabált. Ez lehetett a baj.

...Nem tudom milyen anyós leszek, de igenis várom a nőt, aki majd helyettem megkeresi a fiam nyakkendőjét.

2011. szeptember 19., hétfő

2011. szeptember 17., szombat

2011. szeptember 16., péntek

A hit rögös útján

Lustadisznó fiaim eddigi iskolai pályafutását - persze a számtalan figyelmeztető, intő és rovó mellett - összecsapott, vagy soha el nem készült házi feladatok tömkelege fémjelzi. Az EGYMÁS hibáit és mulasztásait rendkívül kifinomult kritikai érzékkel szemlélő gyermekeim a tanév kezdetén rájuk erőszakolt (pontosabban leginkább helyettük elvégzett) rendszerezés során széttúrták átnézték a nagyfiú itthon hagyott cuccait is, majd röhögéstől fulladozva a kezembe nyomtak valamit.

"Levelező füzet Istennel - léleképítés". Feldühödtem. Mit kell ezen nevetni?? És hogy lehetnek olyan taplók, hogy beleolvasnak?? Észrevették, hogy villámlik a szemem, úgyhogy gyorsan rám szóltak. Nyisd ki, Anya! Látod?? Teljesen ÜRES!!!

Hát ti sem kaptok egyhamar újabb fotót

Na itt reklamáltatok nekem sorban, hogy már megint a térdem, meg ugyanaz a része a lakásnak, meg ilyesmi, szóval most csak azért írok, hogy más legyen felül.

És tessék inkább Julist olvasni, mert neki legalább van valami mondanivalója is.

2011. szeptember 15., csütörtök

Dezsavü

Ugyanaz a láb. Másik nadrág.

Az ok: vélhetően a gyakori törökülés.

Konklúzió: a szoptatás nem csak a mellet rongálja, hanem a farmert is.

Megjegyzés a konklúzióhoz: egy új Levis még mindig olcsóbb mint egy új cici.

2011. szeptember 14., szerda

Most megmondom a tutit

Rengeteg fejtegetést, okoskodást és vitát végigolvastam/hallgattam már arról, hány év korkülönbség ideális két gyerek között. Mert ugye ha túl kevés, akkor nagyon nehéz az anyának, ha több, akkor erősebb a testvérféltékenység, ha még több, akkor már nem tudnak együtt játszani, nem "nőnek össze" stb. stb. stb. Mindez igaz, és az ezen túli, több ezer oldalas szakirodalom is, nem beszélve az általános következtetésről, amely szerint ideális korkülönbség nincs.

Ennek ellenére amikor tegnap másodszülött fiam kivitte a dedet a játszótérre, és egy óra múlva utánuk mentem, mert azt hittem egy csapat zabolátlan óvodás szabadult be a társasház udvarára, pedig csak ők ketten visítoztak mint az eszementek, na szóval most teljes bizonyossággal kijelenthetem, hogy az ideális korkülönbség 12 év.

2011. szeptember 13., kedd

Miért nincs elég vér a pucámban?

Az igaz, hogy nem rendelkezem a fent említett szervvel, és az is, hogy legutóbb elküldtek a véradásról anaemia miatt, tehát vér és puca vonatkozásában van alibim, ettől függetlenül néha kiállhatnék magamért keményebben. Főleg egy bankkal szemben.

2011. szeptember 12., hétfő

Ál- svéd gyermekversek

A ded

 

Szombaton ikeába mentünk,

Anya azt mondta jól jönne pár apróság.

Aztán úgy megpakolták a bevásárlókocsit,

mint ahogy a reklámposzteren van.

Még a hátsó ülést is előre kellett hajtani, hogy minden beférjen.

Pedig az egyetlen hasznos dolog

a játék három dróttal amin színes golyókat lehet húzogatni.

 

Az anya

 

Végre megvettük azt a praktikus szekrénykét,

és fokhagymanyomót, mert a régi összetört,

meg szép zöld fürdőszobaszőnyeget.

És sokat nevettünk a többi emberen,

akik pont olyan hülyék voltak

mint mi.

 

Az apa

 

Na megint letudtam pár hónapra.

Nem értem mit szeret ezen az asszony,

még a gyerekjátékokat is lapraszerelten árulják.

Jó sokba került,

és most teli vagyunk kis lófaszkákkal.

2011. szeptember 9., péntek

Doktor House-nak meg toll a fülébe

Régebben, amikor valamelyik gyerek éjjel váratlanul tűzforrón ébredt, arra gondoltam, na már megint elkapott egy kóbor vírust. Most meg folyton az jár az eszemben, talán valami rendkívül súlyos, ritka és komplikált betegség első tünete, és úgyse fognak rájönni mi az, csak kísérletezgetnek majd vele össze-vissza, jaj nagyon borzasztó. Maradnom kellett volna Fleischman dokinál és a Miért éppen Alaszkánál.

2011. szeptember 8., csütörtök

Gyökér ajánlat

Már többször gondoltam rá, hogy leiratkozom erről a reklámküldő marhaságról, de a lábhal után ma ismét egy zseniális ajánlat érkezett. "2 alkalmas gyökérkezelés panoráma röntgennel és konzultációval 40000 Ft helyett 18000 Ft-ért".

Merthát ugye. Ül a lehetséges célszemély (ÉN) a gépnél, már megitta a reggeli kávéját de még mindig alig lát ki a fejéből, a gyerek alszik mert éjjel telenyomta lázcsillapítóval, odakint randa borulat, szemerkél az eső, biztosan egész nap vacak idő lesz... grrr. És akkor felcsillan a fény az alagút végén, nahát mecsoda lehetőség, mi lenne, ha INKÁBB ELMENNÉK EGY JÓ KIS GYÖKÉRKEZELÉSRE, hiszen most akciós!!! Két alkalom?? Alkalmi vétel. Ja, persze minden gyökérkezelés legalább két alkalom. De panorámaröntgen?? A Nyugatinál van, szóval közben nézhetem a Margit körutat?? És ha nem kell gyökérkezelni? Ahá, akkor kaphatok fogékszert. Már látom is magam, egy izgalmas konzultáció után, felfogékszerezve, hónom alatt a bekeretezett panorámakép az állkapcsomról. Ennyiért igazán megéri.

2011. szeptember 7., szerda

Szegény három évesek!

Ha nem lehet óvodába járatni a kölköt akkor az a baaaj, ha óvodába kell járatni a kölköt akkor az a baaaj...

2011. szeptember 6., kedd

A gomb

Az ugye vérciki lenne, ha elvittem volna egy nadrágot a varrónőhöz, hogy varrja vissza rá a gombot? Na. Hát mert nem is ez történt. Már abból is látszik, hogy a nyamvadék leszakadt gomb még mindig ott van az asztal közepén. Azért vittem el a nadrágot, hogy gombot üttessek fel rá. Géppel. Hogy jó erős legyen. De a varrónéni azt mondta, tartósabb, ha varr rá egyet. És hamarabb megvan, mert a géphez át kellene szállítani máshová, és az egy nap. Úgyhogy felvarrta. Másfél perc alatt. Az út oda-vissza babakocsival cirka fél óra. Most mondja valaki, hogy lusta vagyok.

Lábhal

Ez meg pláne nem a lábsorozat folytatása.

Ma új szót tanultam. Nagyon tetszik. HALPEDIKŰR. Először persze azt gondoltam, hogy a halakat kezelik. Esetleg az uszonyukat. De nem. Ha rajtam kívül van még valaki, aki eddig még nem hallott erről, odabent megnézheti.

2011. szeptember 5., hétfő

Anti-gasztroblogger sorozat 3.

Mennyivel jobban járna a családom, ha legalább feleannyira szeretnék főzni, mint szép új edényeket vásárolni! Vagy negyedannyira. Vagy egyáltalán.

2011. szeptember 4., vasárnap

Témakövetés 2.

A legújabb kedvenc keresőkifejezésem, amellyel idetalált egy kíváncsi olvasó: "szét+tettem+a+lábam".

2011. szeptember 3., szombat

Hurrá, kezdődik a tetűszezon

Na most jött el az a lélektani pillanat, amikor nem fogok finoman fogalmazni, nem mintha ezzel bármit is elérhetnék, csak épp rohadtul elegem van. A mondanivalóm lényege, hogy az összes aljas, mocsok, szemétláda gyógyszercég bekaphatja tövig, térdenállva. Mert azt ugye senki sem hiszi, hogy - amint valami origós jól megírta - "miközben már feltérképezték az ember genetikai állományát, a közelmúltban pedig a tetvekét is", nem képesek előállítani egy szert, ami GYORSAN és HATÉKONYAN elpusztítja a fejtetveket, a pici geci cuki serkesarjaikkal egyetemben. (A tavalyi cikk problémafelvetése tökéletes, a többi része kétes értékű reklám.)

Mert ha már végig kell szenvedni minden tanévet a havonta-kéthavonta visszatérő kis genyák miatt - az persze külön is megér egy félmondatot, hogy azért térnek vissza ilyen gyakran, mert néhány szülő képtelen felfogni, hogy az ő gyönyörű csemetéje fején is lehet tetű, és nem, még róla sem tűnik el magától -, szóval ha már az ember rendszeres tetvetlenítésre kényszerül, akkor bakker legalább lenne valami trutyi, amit nem kell egy órán keresztül rajta hagyni, és nem kell a serkéket egyenként lehúzogatni a hajszálakról, és nem kell még kétszer megismételni az egészet. De nem marja ki a gyerek szemét, és nem nő tőle harmadik füle. Vagyis egy szer, amit ráöntünk, tíz perc múlva lemossuk és kész. NA ILYEN NINCS.

Méregdrága kencék vannak, minden évben legalább három új nevű, amelyeknek darabja legfeljebb két gyerek egyetlen egy kezelésére elég, úgyhogy a nagycsaládosokat vagy csődbe sodorja a tetűhullám, vagy kopaszra nyírják az összes kölköt, vagy hagyják ahogy van. Mert ugye akár azt is lehet, hiszen az emberi jogok mindenekfelett, elvileg így is járhat suliba. És szórhatja szanaszét a tetveket.  És nem tudom ki hogy van vele, én speciel jobb programot is el tudok képzelni estére meg hétvégére, mint a tetűvadászat, serkeleszedegetés, -kifésülgetés. Nohát gyilkos kedvemben vagyok, ide nekem egy rendes tetűmérget, de gyorsan!

2011. szeptember 2., péntek

Tényleg van valami jó is az öregedésben

Ha észrevettem volna a pókot a kapucsengőn, még mindig az ajtó előtt állnék.

Ez nem folytatás, csak "témakövetés"

Először levágtam térdnadrágnak. Aztán tíz centivel feljebb. Aztán még öt centivel feljebb.

És nagy volt a kísértés, hogy lefotózzam, de ha nincs rajtam, akkor nem látszik milyen hülyén áll, ha meg rajtam van, akkor olybá tűnne a combom mutogatom.

Hónalj

A most következő mondatoknak semmi köze a lábsorozathoz. Mert egyrészt ugye a lábsorozat lezárult. Másrészt nem az én hónaljamról lesz szó.

Egyes kékharisnyák - akikkel a magam részéről mindennemű közös platformot kizárok - előszeretettel mondogatják, hogy ha a férfiaknak kellene gyermeket szülni, már rég kihalt volna az emberiség. Ebből jól látszik az említett kékharisnyák ostobasága. Hiszen miért vizsgálnánk ilyen drasztikus eszközzel a hímneműek fájdalomtűrő képességét? Javaslom a sokkal egyszerűbben megvalósítható hónalj-epilálást. Na? Naaa??

(Az ötlet megtörtént eseten alapul, vagyis 1 teszteredményem már van.)

Lábtalan bejegyzés

Tegnap tovább zuhantak a mutatóim, ennek pedig az lesz a következménye, hogy a maradék olvasóközönség jól megszívja. Merthogy nem hajszolom tovább a népszerűséget, ezért olyan témát választottam, ami a legtöbb ember számára dögunalom, de már rég tervezem, hogy írok róla. És nincs lába. Az öves díszcsík.

Először is: nem rajongok a halakért. Nem jövök lázba attól, ha valaki egész nap ide-oda úszik, és még csak nem is egy Kásás Tamás. Márpedig a legtöbb hal összvissz ekkora produkcióra képes, illetve válogatás nélkül betömköd a szájába mindenfélét amit elé szórnak a vízbe. Van néhány, amelyik legalább viccesen néz ki, de aztán ezzel ki is fújt az egyedisége. Viszont az öves díszcsík, az más. Nálunk kettő van, és állandóan szórakoztatják a párjukat. Például azt játsszák, hogy megdöglöttek. Ilyenkor hanyatt fekszenek az aljzatra, esetleg oldalt. Vagy ráhevernek a vízinövényekre. Kergetőznek. Összesimulnak. SMACIZNAK! Tényleg. De igazán akkor zártam őket a szívembe, amikor megbetegedtek (darakór), látszott, hogy állati vacakul vannak, alig mozogtak, bebújtak szorosan egymás mellé egy kis odúba és várták a véget (jó, jó, nyilván nincs haláltudatuk, de teljesen úgy tűnt). Na szóval, ha valaki csak akváriumban tarthat állatot, akkor ne kutyát vegyen, mert az nem fogja ott jól érezni magát, hanem öves díszcsíkot. Legalább nem ugat. (Mondjuk víz alatt a kutya sem.)

2011. szeptember 1., csütörtök

Egy elmaradt keresztelő

Nos, tény: a jobb lábamra kevesebben voltak kíváncsiak, mint a balra. (Vagy a fotó hiánya miatt, vagy azért, mert miután látták a balt, megfogadták, hogy ide SOHA TÖBBÉ nem jönnek vissza.) Kicsit meg is bántódtam a jobb lábam nevében. Persze ehhez az kellene, hogy legyen NEVE. De milyen nevet adjak neki? Férfi neve nyilván nem lehet egy női lábnak... Esetleg Emma? És nem fognak megsértődni az Emma nevű olvasók? Mégiscsak egy lábról van szó... Erről aztán eszembe jutott, hogy a filmekben a pasik szokták elnevezni az egyik testrészüket, ami szerintem elég vicces. Úgyhogy lemondtam a lábnévadásról.

2011. augusztus 31., szerda

A jobb lábam

Miután tegnap a statisztikai mutatók eddig sosem látott magasságokba szárnyaltak, döbbenten állapítottam meg, hogy érdekelt benneteket a bal lábam. Bár figyelembe véve, hogy egy 41 éves nő bal lábáról van szó, nem zárom ki a lehetőséget, hogy ez csak katasztrófa-turizmus. Mindenesetre úgy döntöttem, ma a jobb lábamról írok.

A jobb lábam megtévesztésig hasonlít a bal lábamra (nem csoda, hogy egyik Kedves Olvasóm azt feltételezte, hogy véletlenül a jobb lábamról tettem fel képet), annak gyakorlatilag a tükörképe, leszámítva a Baba nevű ló által hagyott kis emléket a bal bokámon. Jelenleg az is megkülönbözteti a két lábamat, hogy a jobbon még nem szakadt szét a nadrág - ezért nem mellékelek fotót, hiszen ép farmert már mindenki látott.

Most, hogy elgondolkodtam kicsit a jobb lábamon, rá kellett jönnöm, hogy szeretem. Megfelelően működik már több mint 41 éve, és igen sokrétűen alkalmazható. Lehet vele járni, állni, guggolni, futni, ugrani stb. Egy pillanatra felrémlett bennem, hogy talán jobban kedvelem, mint a balt, hiszen rúgni például rendszerint a jobb lábammal szoktam. Csakhogy közben a balra támaszkodom, tehát nyilvánvalóan egyaránt fontosak a számomra.

Mindebből következik, hogy az előző bejegyzés 3. pontját elvetettem.

Viszont azt még mindig nem tudom, mit tegyek a nadrágommal, pedig reggel tovább szakadt.

(Ja és több lábam nincs, ezért a sorozatnak ezzel vége.)

2011. augusztus 30., kedd

A bal lábam

Vajon ez most egy kommentvadász poszt, vagy valóban kíváncsi vagyok a véleményetekre? Azt hiszem a b válasz helyes. De az igazi kérdés nem ez. Hanem: a kedvenc nadrágom állapota súlyosbodott, szerintetek mit tegyek?

  1. Ne törődjek vele, úgyis alig megyek emberek közé.
  2. Vágjam le térdnadrágnak.
  3. Vágjam le a lábam, akkor a nadrágot elég csak magam alá gyűrni a kerekesszékben, és télre sem kell újat venni.

2011. augusztus 29., hétfő

Csereszabatos anyai hülyeségek, de

úgy látszik, az emberek inkább hiszik egy anyáról, hogy rózsaszínű kisnadrágot ad a pici fiára, mint azt, hogy tüsire nyírja a lánya haját.

(Igen, már megint fiúnak nézték...)

Futár van egypúpú, van kétpúpú...

Ebédelünk. Csöngetnek. Nagyfiam veszi fel a kaputelefont. Aztán:

- Itt a pizza.

- Pizzaa?? Ki rendelt pizzát??

- ???

Kopogtatás.

- Menj, szólj neki, hogy mi nem rendeltünk pizzát.

Nagyfiam el, majd vissza:

- Ja, nem pizzát hozott, hanem valami winchestert. Pedig az előbb azt mondta, hogy FUTÁR...

2011. augusztus 28., vasárnap

Segítőkészség

Sokat szidom a srácokat, hogy milyen borzasztó lusták, legszívesebben egész nap meg sem mozdulnának.

Dehogy. Hiszen amint bekapcsolom a porszívót, legalább ketten azonnal ugranak.

Az egyik felhangosítja a tévét, a másik pedig becsukja a nappali ajtaját, így kevésbé zavarja őket a zúgás.

2011. augusztus 26., péntek

Miért ne menjünk fodrászhoz harmadfokú hőségriadóban

Azt hittem ez egy remek nap lesz, mert megszabadulok a hajam felesleges részétől, ám a fodrásznéni drámailag közölte, hogy őszülök, amit persze eddig is tudtam, de nem akkor akar hallani róla az ember amikor amúgy is vénasszonyként szédeleg a negyven fokos hőségben. Aztán a nylon körkötény alatt két combalakú tócsát izzadtam a fodrászszékbe. Végül megkérdeztem kajla fiamat (akinek egy óra számítógépes játékidővel honoráltam, hogy vigyázott a dedre amíg vágták a hajam), hogy szép lettem-e, erre ő: "ha azt mondom szép lettél, akkor játszhatok még fél órát?" Majd engesztelésképpen hozzátette: "de Anya, tudod, hogy az ilyesmit a FÉRFIAK nem veszik észre..."

2011. augusztus 24., szerda

Pussz

Amióta a ded megtanult cuppanós puszit adni, sokat gyakorolja. Családtagokon, plüssállatokon, labdán, kispárnán, könyveken stb. Legutóbb a mosógépet puszilta meg. Napi két-három adag koszos ruha mellett már én is éreztem így a felültöltős iránt.

12

Remélem nem hoz balszerencsét, hogy legkisebb fiam szülinapján véletlenül eggyel kevesebb gyertyát raktam a tortára (amint azt az egyik szemfüles vendég utólag felfedezte).

Mindenesetre bizonyíték nincs rá ezen írásos vallomást leszámítva, mivel az ünnepélyes elfújás pillanatában a kioldógomb helyett az off-ot nyomtam meg a fényképezőgépen.

Szóval buliszervízből nem tudnék megélni.

2011. augusztus 23., kedd

Nyárvégi leltár

Megjöttek a kölkök az utolsó táborból, most csak egy fülbemászó és egy hangya rohant elő a ruháik közül, de a cuccoknak olyan a szaga mint a mocsárnak amibe legalább három dinoszaurusz döglött bele. Kajla fiam a tigriskarom-nyomokkal az arcán még sármosabb lett, és egyelőre nem tudom, mit hagyott a vadonban, de valamit biztosan, az idei táboraikban ugyanis már elveszítettek: egy mackónadrágot (lehet, hogy nem véletlen, mert utálták), egy szandált, egy esőkabátot, egy kishátizsákot, egy strandpapucsot, egy törölközőt, egy hálózsák-tokot és egy sapkát (meg valószínűleg jópár zoknit és gatyát, de azokat nem leltározom), igaz, a holmik többsége talált tárgyként a táborszervezőknél várja, hogy érte menjünk.

Az összes gyerek egészséges, napbarnított, pimasz és bosszantó. Pont ahogy szeretem.

2011. augusztus 21., vasárnap

Hogyan NEM néztem "élőben" a tűzijátékot

Idén nem is terveztük, ezért ez kevéssé meglepő. Tévében láttam, szép volt. (Igaz, ha nem vacsorázom, valószínűleg tíz perc után átkapcsoltam volna, képernyőn nagyjából ennyi idő alatt szoktam megunni.)

Nem tartom szívtelennek, vagy felelőtlennek a babával, kisgyerekekkel kivonulókat, egyszerűen nincs kedvem deddel küszködni, vagy órákig hallgatni a "szomjas-vagyok-éhes-vagyok-pisilni-kell-meddig-maradunk-még" zsolozsmát, majd sodródni a tömegben. De volt pár év, amikor már (és még) a Nagyvárosban laktunk, viszont gyerek még nem volt, vagy már nagyobbacskák lettek, ezért nem jelentett volna kihívást az attrakció megtekintése.

Csakhogy.

  • Egyszer moziba mentünk az ünnepi alkalomból, és nem vettük észre, hogy a film három órás, így pont akkor ért véget, amikor az emberek már haza is mentek a tűzijáték után.
  • Egyszer rossz helyre ültünk a rakparton, és nem láttunk semmit. Bár legalább tömeg sem volt.
  • Egyszer éppen dolgoztam, és az este kilencig tartó ügyelet után rollerrel próbáltam átvergődni a velem szemben áradó embertengeren a Szabadság hídhoz közeli otthonom felé. Végül feladtam és beültem egy kínai büfébe.

Ünnep norvég módra

(Sajnos csak utólag jutott eszembe, de fontos: a történetnek semmi köze az ámokfutó Breivikhez!)

A héten többször megbeszéltük, hogy mivel augusztus huszadikán mindenütt nagy a tömeg, ezért nem megyünk sehová. Aztán szombat reggel elindultunk a mogyoródi Aquarénába. Mert már évek óta szerettük volna kipróbálni, de valahogy mindig elmaradt, és lassan megint vége a nyárnak.

2011. augusztus 19., péntek

Üdv!

Nemrég járt itt egy horgász. A PASZULY ETETŐANYAG keresőkifejezésből gondolom. Vajon ez volt hasznosabb a számára, vagy ez?

2011. augusztus 18., csütörtök

Poharak

"Nem baj, hogy ezt ráraktuk? Azért, hogy meg tudjuk különböztetni..." - mutat a lányom (tíz éves) a szörpös poharakon díszelgő kis jelölő-állatkákra. Hmm. Az ő pohara rózsaszínű, a barátnőjéé narancssárga. Az egyiken most rózsaszínű csacsi fityeg, a másikon narancssárga.

2011. augusztus 16., kedd

A mulandóság lehelete

két levélből is megcsapott az álom óta, amelyben meg kellett halnom. Az egyik levélben a húsz éves (!!!) (főiskolai) évfolyam-találkozónkról értesítenek. A másik ez.

De nem készülök sehová. Még sok a dolgom.

2011. augusztus 15., hétfő

Elég cuki

amikor egy másfél éves kicsit félrenyel (nem fulladozik igazán) és próbálja ütögetni a saját hátát, de nem éri el.

Panaszkönyv

Valóban lehetséges lenne, hogy az enyém a világon az EGYETLEN olyan BARNSLIG kapucnis csíkos törölköző, amely képes arra, hogy fél éve minden mosáskor kiengedjen magából egy kádnyi piros festéket??? Ugyanis ezt állítja a nagy svéd bútoráruház ügyfélszolgálata.

Ja, hogy miért vártam fél évig a reklamációval?

  1. Reménykedtem, hátha kifogy belőle a festék. Vagy legalább halványul. De ez jó minőségű festék, tizedszer is épp olyan élénken fog, mint először.
  2. Lusta voltam megkeresni a számlát.

(Hozzáteszem, sajnálattal közölték, hogy CSERÉLNI nem tudják, mert nincs raktáron ilyen törölköző. Kár. Szerettem volna újra próbálkozni.)

Szemöldökös

Motyi túlszárnyalhatatlan ebben a témában (is), úgyhogy csak csöndesen megjegyzem: jelenleg mintegy fél centivel lejjebb ér az egyik szemöldököm, mint a másik, és ez azért van, mert öreg vagyok és vaksi nincs olyan kerek nagyítós tükröm (az meg azért nincs mert sajnálom rá a pénzt egyszer belenéztem egy ilyenbe és elborzadtam, hogy ennyire csúf vagyok közelről), és oldalra hajtott fejjel szoktam végezni a műveletet mert úgy valahogy jobban hozzáférek.

Elég zavaró, kivéve ha oldalra hajtom a fejem, lehet, hogy most pár hétig így kellene közlekednem. Hát, volt már rosszabb is, akkor a kozmetikus azzal fogadott, hogy "ÚRISSTEN, MI TÖRTÉNT??!"

Újabb víz

Annak, hogy ennyi év alatt eddig egyszer sem voltunk a hozzánk legközelebb eső termálban, az az oka, hogy a környékén parkoló autótömeget látva mindig azt gondoltuk, nagyon zsúfolt. Hétvégén kiderült, hogy ez igaz. De nem zsúfoltabb, mint mondjuk az esztergomi élményfürdő, viszont a belépő is olcsó, meg a kaja is, utóbbi ráadásul ehető. A ded pedig jobban élvezte a pancsolást, mint az eddigi összes aquamicsodában és a tengerben együttvéve. Az meg, hogy a fogadóépület és a benne lévő öltöző erősen szocreál, bőven megéri az árkülönbözetet.

2011. augusztus 12., péntek

Egy bürokratikus csődtömeg vagyok

Vagy bürokrata csődtömeg. Nem tudom, hogyan helyes, de mindegy, úgyis folyton bürökratát írok, ami biztosan valami freudi dolog, tekintve mélységes ellenszenvemet az összes olyan papírral szemben, amely elintéznivalót jelent.

A kupi nem vész el csak átalakul

Mióta a kamrában rendet raktunk a gardrób teli van pecabotokkal, a teraszon pedig kétszerannyi a vicik-vacak mint eddig.

2011. augusztus 11., csütörtök

Nézzétek mit kaptam!

Nagyon büszke vagyok erre a díjra, mert sokat dolgoztam érte, rendkívül kemény marketingmunkát végeztem, de természetesen az érdem nem csak az enyém. Akiket köszönet illet: a Családom, a pók, a csiga és a hangyáink, Matyi a ló, a tök és a karalábé, az eső, a békávé, a nagy svéd bútoráruház és a mosolygóstecsó, a húsvéti buzik, Alekosz, Halhatatlan Blogger Ősöm, E.T. és J.I. Joe, Geréb Ágnes és Dobrev Klára, a védőnő, a fodrász, a postás, az asztalos, a gáz- és vízszerelők, valamint a szívemnek igen kedves bloggerinák (elsősorban persze az Adományozó motyi) és bloggerek.

És ráadásul zöld-sárga!!! Ami a kedvenc színem. Így együtt.

Macskák és talicskák

Azt már látom, hogy nem megy nekem az élménybeszámoló írás, mert a nyaralásról azóta is folyton jut eszembe ez-az, ami így önmagában elég béna. De mégsem hagyhatom ki azt a lényegi információt, hogy Susakon két dologból van rengeteg: macskából és talicskából. Minden háznál van belőlük legalább egy-egy, néha kettő, valamint sok a kóbor macska, és kóbor talicskák is előfordulnak. (Ezt nem vicceskedésből írtam, tényleg úton-útfélen akadnak lerobbant talicskák.) Mivel a helyiek horvátul beszélnek - bár állítólag egy olyan nyelvjárást amit másutt az országban meg sem értenek - és olaszul, viszont magyarul és angolul kevésbé, ezért pontos történelmi magyarázattal nem szolgálhatok. Igaz, a macskák ilyen mérvű elszaporodásához nincs szükség a bolygók különösen kedvező együttállására, a talicska pedig praktikus szállítóeszköz a szűk sikátorokban, de az már valamiféle talicska-kultusz megnyilvánulása lehet, hogy az emberek látszólag ki sem mozdulnak otthonról a tolikocsijuk nélkül. Ez nagybevásárlásnál, vagy építőanyag-fuvarozásnál érthető is, de találkoztunk például egy nénivel, aki 1 (!) polifómot (!) tolt a talicskáján.

És, ha már Susak: a kétszáz lakosból csupán tucatnyi az általános iskolás, a suli épülete pedig a tengerparton, a strand szélén áll.

2011. augusztus 10., szerda

Rám ne számítsatok

Szinte sosem emlékszem az álmaimra. Nem bírok olyan hirtelen felébredni, hogy összefüggő, értelmes/érdekes történet maradjon belőlük, eszméléskor mintha egy színes (vagyis azt hiszem általában inkább fekete-fehér) selyemkendőt húznának kifelé az agyamból, hiába ragadom meg két kézzel, csak foszlányokat találok az ujjaim között, s ezeket nemhogy összeilleszteni nem lehet, de még az ábrákat, motívumokat is nehéz felismerni rajtuk.

Szóval itt ülök most is egy ilyen selyemcafattal, és enyhén szólva nem örülök. Sejtettem persze, hogy nem vagyok túl bátor és önfeláldozó, de azért az még utólag is szar érzés, hogy amikor fel KELL robbantani valamit (nyilván a világ megmentéséről volt szó), de csak úgy lehet, ha a merénylő is meghal (jó jó sablonos, de ébren sem jut eszembe semmi eredeti, álmomban miért lennék kreatívabb), állok a sorban amelyből kiválasztják a világmegmentőt és annyira szeretnék szólni, hogy engem inkább ne, de akkor rám mutatnak, és úgy félek hogy csak na... és ennyi. Jó lenne hinni, hogy azután összeszedtem magam és faszább csávó lettem mint Bruce Willis és Mel Gibson keverékklónja, de biztos vagyok benne, hogy nem így volt. Egy gyáva féreg vagyok.

És ha majd jönnek az aszteroidák, vagy a gonosz idegen lények, ne is keressetek.

2011. augusztus 9., kedd

Fokozhatatlan

Barkochba

Ismét jót beszélgettem a boltban.

- Kisfiú?

- Nem.

- Kislány?

- Igen.

- Nem baj.

(Ha esetleg valakinek nem világos: a gyerek ott volt velem!)

Ezek a fifikás finnek...

Egészen érdekes módon működik a gyermekeim mobilja. Amikor ÉN szeretném elérni ŐKET, akkor

  • nincs náluk
  • túl halkan szól
  • le van merülve (és a töltő is elveszett)
  • nem találják
  • elvették tőlük az iskolában
  • nincs idejük visszahívni
  • nem szeretnek sms-t írni.

Ha viszont ŐK szeretnének elérni ENGEM, mert valamire szükségük van, akkor hirtelen

  • előkerül
  • feltöltődik
  • visszakapják
  • és simán ráérnek megcsörgetni akár tízszer is egymás után.

2011. augusztus 8., hétfő

Tényleg

hiányozhat kicsit a felnőtt társaság, ma reggelinél azt találtam mondani a dednek, hogy "na megint megégettem a kiflimet BASZKI". 

Kamra vs Sziget

A kamrában jobb helyeken oldalszalonna, sonka meg füstölt kolbász lóg, hát nálunk csak barkács- és horgászcuccok vannak, meg rengeteg egyéb limlom, ugyanis a Tervezőnek hála ez a legmelegebb helyiség a lakásban, tehát ennivaló tárolására alkalmatlan. Az mondjuk maga a csoda, hogy cirka másfél négyzetméter alapterületen hogyan fér el annyi holmi, ami aztán szétterítve megtölti a nappalit, a konyhát és a teraszt, valamint a társasház szemétgyűjtőjét. (Ezt a jelenséget a vékonybélhez tudnám hasonlítani, amelynek hossza hat-hét méter, felülete viszont két-háromszáz négyzetméter...)

2011. augusztus 5., péntek

Csak erős idegzetűeknek!

A ded rájött, hogyan kell cuppanós puszit adni. (Tudom, nem hamarkodta el, de hát nem születhet mindenki zseninek.) Ebből az alkalomból küldök nektek egyet. Hahaha.

2011. augusztus 4., csütörtök

Idill

Ma füvet nyírtam. Először fűnyíróval, azután ollóval. Esőben. Közben a ded leszedte, és mire észrevettük félig megette az éretlen paradicsomot, ami a hangyaűzőnek telepített palántán termett és ki akartuk dobni mert többet locsoltuk rovarirtóval mint vízzel. És a sármos fiam talált egy madárpókot. Vagy lehet, hogy nem madárpók, csak akkora. Eddig azt hittem, a legborzalmasabb állatok a kertünkben a hangyák.

(A történet folytatása itt olvasható.)

2011. augusztus 3., szerda

Jaj azt még el sem meséltem, hogy

Susakon nincsenek utcanevek, csak házszámok, és nem tudtuk merre van a szállásunk, és elindultam megkeresni a 101-est, de a néni, aki útba igazított, hasonlóan gyenge németséggel beszélt mint én, és ez akkor derült ki, amikor már a sziget csücskénél jártam, ahol csupán egyetlen, domboldalba süllyesztett épület volt, és láttam, hogy bemegy egy kisfiú, elindultam utána, és kilépett az apukája ádámkosztümben, és ettől még azt a kevés német szót is elfelejtettem, de valamilyen nyelven azt mondta, hogy semmi baj. És akkor láttam, hogy ez az 1-es számú ház.

Talány

Tényleg gyönyörködtet az emberek SOKSZÍNŰSÉGE, de komolyan kíváncsi lennék, mit gondol magában az a nő, aki a tűzvörös hajához rikítósárga póló-rövidnadrág kombót vesz fel.

Szuvenír

Én: "Nézd, milyen jók ezek a cápafogas karkötők, ennek biztosan örülne mindegyik."

Családfő: "Össze-vissza fogják magukat vagdosni vele. Főleg a sármos fiad."

Én: "Dehogy, ahhoz túl pici rajta a cápafog. Meg nem is annyira bénák. És milyen menő..."

Családfő: "Nem bánom. De majd meglátod, fel fogja vágni vele az ereit."

Na kinek lett igaza? Megfejtés bent, ajándékot nem sorsolok ki.

2011. augusztus 2., kedd

De hát MIÉRT??!

Még soha, egyetlen farmerom sem foszlott szét a combom közepén, úgy, mintha valami ócska művi koptatott vacak lenne, csak ez, most, (eddigi) életem legdrágább legjobb Levise. Brühühü.

Közbevetőleg

megjegyzem (csak mert nekem annak idején nagy szükségem lett volna erre az információra), hogy A HORKOLÁS ELLENI SPRAY SZ..T SEM ÉR. Tehát aki a horkolás+elleni+spray keresőkifejezéssel talál ide: inkább altatót vegyen abból a pénzből, vagy bármi mást, de ne gazdagítsa a szer mocsok szemét gyártóját, aki teljesen legálisan veri át az embereket.

2011. augusztus 1., hétfő

Nyaralás III.

Nagycsaládos nyaralásunk remekül sikerült (vagy legalábbis egészen kevéssé volt kimerítő ahhoz képest, hogy öt plusz egy gyerekkel voltunk összezárva rossz idő esetén számítógép nélkül és társasjáték nélkül mert azt a hülye anyjuk elfelejtett berakni), vázlatos ismertető található róla másik énemnél (vagyis a harmadiknál, ha szegény elhanyagolt Julist is ide számítjuk), kiegészítésként csak annyit, hogy

  • ha csupán két buta tévécsatorna fogható, akkor a legszórakoztatóbb műsor az, amiben jósok és látók tájékoztatják a betelefonálókat átlag húsz másodpercben a rájuk váró eseményekről (amelyek általában jók, de ha rosszak, akkor rövidesen szerencsés fordulat következik be), illetve küldenek energiát számukra a megbeszélt időpontban, mondjuk este nyolc negyvenkor.
  • Egy horgászparadicsom horgászoknak való, nem türelmetlen fiukáknak, akik a horgot sem tudják rendesen felszerelni és NEM ESZIK MEG A HALAT.
  • A Kalandsziget tényleg egy sziget, ezért a legnagyobb kihívást (a felnőtt magaspályán kívül) a százmillió szúnyog jelenti.
  • A vízikenguru nem egy állat. Csak aki feltalálta.

(A gyerekek hülye anyja az öt gyerek hülye anyjára vonatkozik, a plusz egy gyerek hozott kártyát.)

2011. július 24., vasárnap

Hivatásos

Az asztalossal kapcsolatban még pár gondolat. Csak mert megkérdezte, mi a munkám, amihez majd vissza szeretnék térni. Szerintem nem ez az érdekes. Hanem, vajon mi lenne az a foglalkozás, amihez NEM VÁGYIK VISSZA az ember x év gyes után. Vagyis, mi az, ami

2011. július 21., csütörtök

Vagy akár el is áshatom magam

... és miután tisztáztuk gyermekeim számát, korát és nemét, az asztalos imígyen szólott: "akkor gondolom főállású anya lesz, ha ennyi ideig itthon volt már biztosan nincs kedve visszamenni dolgozni." Majd elmesélte, mekkora trauma volt nekik, amikor a nagyobbik lányát három évesen helyhiány miatt nem vették fel az óvodába.

(Minden tiszteletem a főállású anyáké, a történet nem róluk szól!!!)

2011. július 20., szerda

Ciklon???

A meteorológusoldalon azt írják, egy "sekély ciklon" miatt szakad az eső tegnap este óta. Frászt. Azért zuhog szünet nélkül, mert amint álltam az udvaron egyik kezemben a deddel, másikban a slaggal, miközben már dörgött az ég és a hegyek felől valami gusztustalanul sötét dolog kúszott felénk az égen, a szomszédok körbemosolyogtak (még azt is hallottam, hogy "valaki LOCSOL!!!") én meg visszavigyorogtam rájuk, röhögjetekcsakmajdmeglátjátokúgysemleszittkomolyeső...

2011. július 19., kedd

Nyaralás II. - kiegészítés

  • Nagyon jó dolgom volt, az ebédet mindig a Családfenntartó készítette, abból amit reggel a halpiacon vett, neki sok halat kell enni mert az könnyű étel, esténként meg étterembe mentünk, ott is halat rendelt volna, de mondtam, hogy ugyan szeretem a halat, viszont energiadús kajára is szükségem van mert nincs annyi tartalékom mint neki, és a vége általában az lett, hogy szuszogni alig bírtunk a rengeteg husitól (meg salátától, hogy legyen valami KÖNNYŰ is vacsorára).
  • Az internetes információkhoz még annyit, hogy nem csak a homokos part nem jött be, de a sós víz és tengeri levegő gyógyító hatása sem, a ded takonykórja egyre súlyosbodott. Az orvostudomány csodájaként a hazaérkezésünk után egy nappal múlt el, hiába no, a jó pilisi klíma.
  • A susaki úttól azonnal elkezdtem félni, amint megláttam a rozoga bárkát. Aztán motymoty eszembe juttatta a tengeribetegséget. De akkor fordult igazán drámaira a helyzet, amikor beszálltunk, és egyre csak jöttek a népek, végül úgy nézett ki a tömeg mintha kubai menekültek lennénk (a fészbukos kép visszafelé készült, aznap nem utaztak sokan). És kiértünk a nyílt tengerre ahol jó nagy hullámok voltak, és először attól rettegtem, hogy hányni fogok, aztán kaptunk pálinkát, utána már csak a táskánk FÖLÖTT ülő kisfiú aggasztott, mert határozottan zöld színű volt az arca.
  • Ha valaki esetleg a "susak" keresőkifejezéssel talált ide, azt figyelmeztetném, ne számítson a prospektusokban reklámozott helyi birkasült-specialitásra, szerintem a szigeten legalább húsz éve megették az utolsó juhot.
  • Ja és hogy igazán itthon érezzem magam, hétfő reggel jött a postás és jól leb...ott amiért még nem tudta kézbesíteni a fiam személyi igazolványát és a postára sem mentünk érte. Láttam rajta, vérlázítónak tartja, hogy az ember egy hétre elmegy nyaralni és NEM VESZI ÁT A KÜLDEMÉNYEKET.

2011. július 18., hétfő

Nyaralás II.

 

Na ilyenkor sajnálom, hogy nem vagyok profi fotós, olyan gyönyörű volt a teliholdas tenger amikor jöttünk hazafelé a komppal, és mekkora mázli, hogy lekéstük az előző hajót és másfél órát kellett várni a kikötőben, különben ezt nem láttuk volna. Útközben arról beszélgettünk, milyen jó horrorfilmet lehetne forgatni: az egyik utas vérfarkassá változik, megharap valakit, aztán együtt marcangolják a többieket, mindenki menekül, ölik egymást a mentőcsónakokért stb. És azért a nyaralás végével kezdem, mert a Családfenntartó szóvá tette, hogy mindig csak a rosszról írok, hiába mondom neki, hogy a kellemes dolgokról olvasni uncsi. És most akkor jöhet az anyázásos rész.

2011. július 8., péntek

Pá!

Kedves betörő úr, ne fáradjon, nem érdemes kockáztatnia az életét azért a pár műszaki cikkért a csincsillákat elvihetné, különben meg forródrótunk van a távszekuritihez és majdnem biztos, hogy nem felejtem el bekapcsolni a riasztót, de ami a legveszélyesebb az a kert, több százezer vérhangyával, mi sem merünk kimenni oda, úgyhogy én kétszer is meggondolnám ezt a dolgot, és legutóbb olyan jól eljátszott az óvszerekkel, na most az nincs, üdv.