"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2011. január 18., kedd

Hogyan NEM lettem állattenyésztő

Az, hogy belőlem sosem lesz állattenyésztő, nagyjából a főiskolán töltött első évben kiderült, miután az e szakmáról alkotott romantikus elképzeléseim a rideg valóság martalékává váltak. Túl azon, hogy nem bírtam például csípőfogóval kivagdosni a szopósmalacok fogait - pedig erre állítólag szükség van, nehogy felsértsék a koca csecsbimbóit -, és láttam hogyan rángatják ki traktorral a borjút a tehénből nehéz ellésnél, azzal is szembesültem, hogy a felsőfokú végzettségű állattenyésztő vajmi kevés időt tölt állatok közelében, leginkább táblázatok töltögetésével foglalatoskodik, szállítókkal tárgyal, valamint olyan problémákat kell megoldania, honnan kerítse elő a lopós Matyit a siló mellett matarészegen horkoló Feri helyére, mert valakinek mégiscsak be kell indítani a traktort a ganézáshoz. Bár a hivatás szépsége már nem vonzott, a főiskolát elhagyni eszem ágában sem volt, mivel mérlegeltem, hogy ilyen kevés tanulás és ennyi ivás mellett másutt biztosan nem szerzek diplomát.

Döntésemet sosem bántam meg, igaz, néhányszor elméláztam azon, mennyivel többre mentem volna másfajta oklevéllel... bármi mással. Azt persze nem mondhatom, hogy semmiféle hasznosítható tudást nem szereztem a főiskolán, céges bulikon jól jött például, hogy eszméletvesztés nélkül képes voltam meginni akár hét-nyolc felest is.

Egyszer, egyetlen egyszer mégiscsak elvállaltam egy, a szakmámnak megfelelő munkát, ugyan sajnálatos módon túlképzett voltam hozzá. Két hónapig egy kispesti újgazdag tahó lovait gondoztam. Az állást előttem egy erdélyi fiatalember töltötte be, de úgy látszik, neki is elege lett a nyolcezer forintos havi bérből és a szállásnak kinevezett hat négyzetméteres tárolóhelyiségből. Nem szépítem: munkaadóm sötét gazember volt, azonban a lovak iránti rajongásom miatt talán tovább bírtam volna, ha nem jön a tél, s vele a fagypont alatti hőmérséklet a farostlemez kunyhóban, amelyet tucatnyi egérrel is meg kellett osztani. Búcsúzóul a lótulajdonos maffiózó levonta az utolsó (második) fizetésem negyedét, büntetésül amiért elvesztettem egy kulcscsomót. Én pedig az állattenyésztői pályától búcsúztam mindörökre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.