"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2011. február 1., kedd

Akadálymentés

Évekig akadálymentesítési lázban égett az ország, és bár nem szeretek fanyalogni, meg kell jegyeznem, hogy az eredmény szánalmas. És ez csak részben pénzkérdés, fő ok az emberi hülyeség. Mert vannak az olyan meredek feljárók amelyeken egyszerű halandó nem bírja feltolni a babakocsit - vagy kerekesszéket -, és az olyan csúszós keskeny lejárók, amelyeken gyakorlatilag csak zuhanni lehet. De a kedvencem a csapóajtós kelepce, amikor is két egymást követő csapóajtó alkot zsilipszerű bejáratot a közintézménybe (okmányiroda, posta, kórház stb.) és azok közé szorul be az ember babakocsistól, szabályos mérlegállásban egyensúlyozva - kezével az egyik ajtót tartja, lábával a másikat, maradék végtagjaival pedig a kocsit próbálja átjuttatni a két nyílászárón. Az intézmény meg marha büszke magára, hiszen akadálymentesített, mivel a csapóajtós csapdához szabályos rámpa vezet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.