"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2011. február 4., péntek

Külbecs

Mondhatnak nekem bármit a htb társadalmi presztízséről, jól tudom, hogy az a nullával egyenlő. Se felnőtt, se gyerek nem becsüli a gyeses anyákat. Szemléltetem. Kisebbik nagyfiam, a tizenhárom éves, a sármos (lásd lentebb) mutatja a nadrágját. "Anya, fölvehetem ezt még?" "Koszos?" "Nem. De már öt napja hordom." "Hát, én néha hetekig járok egy farmerban." "Az más. TE CSAK ITTHON VAGY, nem számít."

 

1 megjegyzés:

  1. nekem erről az jut eszembe, hogy a "rendes ruhát" mindig le kellett venni, és átöltözni itthoniba. Egy idő után, az "itthoni" egyenlő lett a kopottabb, ócskább, "nem számít" ruházattal.

    VálaszTörlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.