"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2011. február 5., szombat

Most mit csináljak

Nem mintha egyáltalán nem számítottam volna erre, de azért naivul reménykedtem, hogy a gyerekeim NEM fogják olvasni a blogomat. Hogy nem is jönnek rá, hogy létezik. Honnan gondoltam volna, hogy meg szokták nézni a profilomat azokon a bizonyos közösségi portálokon? És tulajdonképpen miért nézik meg? Mióta érdeklem én a gyerekeimet? :)

De ha már. Akkor most mit csináljak? Törölhetném. Nyithatnék másikat új néven. Csak hát valahogy már ragaszkodom ehhez. Viszont nem szeretnék ezentúl úgy írni, hogy mindig arra gondolok, jaj ők is elolvashatják... Mondtam nekik, hogy nem szabad. "Miért nem, rólunk is szól." "De felnőtteknek való!" Na nem hiszem, hogy ezzel meggyőztem őket... Talán előbb-utóbb megunják.

(Igaz, korábban azt írtam, hogy nem szeretek tanácsot kapni, de az a KÉRETLEN tanácsokra vonatkozik.)

3 megjegyzés:

  1. a családon belül a gyerek tetteink, életünk, egyéniségünk legfőbb megfigyelője, állandó 24 órás kémje. gondolod sok olyan dolog van amit nem tudnak rólad?... ettől csak több háttér infójuk lesz a dolgokról amit észlelnek veled kapcsolatban és lehet eddig nem mindig tudtak értelmezni. szerintem ha ezt a "dolgot" viszed tovább amit el kezdtél kibontogatni csak használni fog a viszonyotoknak.
    ...és legalább lesz rajtad némi nyomás , hogy az eddigi színvonal ne később se silányodjon el.
    szóval: hajrá! :)

    VálaszTörlés
  2. :) én egyébként kötelező olvasmánnyá tettem a két gyereknek, azóta szerintem nem olvassák :D

    VálaszTörlés
  3. Szerintem az ilyet jobb titokban tartani. :) Az enyémről nem tud senki, legalábbis remélem.

    VálaszTörlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.