"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2011. február 4., péntek

Öreganya

A kizárólag hajszárítás közben és csupán bizonyos szögből látható ősz hajszálakról jut eszembe: gyakran nyafogok amiért ilyen öreg anya vagyok. Néha hangosan (de azért kikapok), néha csöndben magamban. Tudom, divatos ez most, akkor gyereket szülni, amikor az ember már megvalósította önmagát, felépítette a karrierjét, megteremtette az anyagi biztonságot stb. Csak hát azt a tevékenységet, amit az előző, majdnem tíz év gyes után a szakmába való visszakapaszkodás jelentett, azt nem merném karrierépítésnek nevezni (a többi kitételről nem is szólva). Most pedig megint anyuskodom, és kicsit szégyellem magam, mert divat ide vagy oda, egyáltalán nem tartom ezt ideálisnak negyven fölött.

A kisded szétcincálta az Add ide! című, keménylapos képeskönyvet, ami egyidős velem, és az előző négy gyerek mind széttépte egyszer. (Én babakoromban természetesen nem, mert már akkor is tökéletesen jólnevelt voltam.) Miután ismét, ötödször is összeragasztgattam, örömmel konstatáltam, hogy kicsit még mindig jobb állapotban vagyok nála.

1 megjegyzés:

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.