"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2011. február 2., szerda

Tavasz

Ez arról jutott eszembe, hogy marha hideg van. Szóval kézenfekvő pozitív gondolat, hogy előbb-utóbb tavasz lesz. Akkor pedig kezdődik a játszótér-szezon. Amitől tartok kicsit. Merthogy menni kell. Tavaly még megúsztam, de a baba nemsokára egyéves, hinta kéne neki.

Elég rég jártam játszótérre, a gyerekeim már jó ideje egymással, illetve a barátaikkal mennek, én pedig örömmel mondtam le a sekélyes beszélgetésekről. A játszótéri anyukákat sokan kategorizálták már, szerintem két alapvető típus van. Az egyik csak látszólag kommunikál veled, valójában - miközben szemefénye csodálatos cselekedeteiről csacsog - egyetlen pillanatra sem téveszti szem elől az ő kicsi kincsét, s ahogy az bármit mond neki, azonnal, anélkül, hogy befejezné a hozzád intézett szavait, máris a csemetével kezd gagyogni - legyen az két-három, vagy akár négy-öt éves. A másik éppen ellenkezőleg: órákig képes ücsörögni a padon anélkül, hogy a fiacskájára nézne, könnyedén figyelmen kívül hagyja például a tényt, hogy gyermeke éppen a tiédet üti a homokozólapáttal, vagy löki le a csúszdáról. Hasonlatos azonban az első típusba tartozó anyukához abban, hogy csak látszólag beszélget veled, mivel megállás nélkül saját hangjában gyönyörködik, kezdve rendkívüli részletességgel előadott szüléssztorijával, folytatva mindenre alkalmatlan férjének csepülésével, egészen a jövőre vonatkozó hosszútávú tervekig - lásd kozmetikuslátogatás, vagy wellnesshétvége.

Szerencsére még van egy hónap a tavaszig. Csak ne lenne ilyen hideg.

1 megjegyzés:

  1. Szóval ott bujkálsz most. És jó? Úgy hintáznék. Néha cserélhetnénk egy kicsit. Te megkapod a munkámat, én meg a gyereket E.T.-vel.

    VálaszTörlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.