"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2011. március 30., szerda

E.T. és a bokáig érő paszuly

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisbaba, aki naponta ötvenszer szétdobálta a konyhában a szekrények tartalmát. Ez a gyermek nagyon félt az anyukája harmincéves, műbőr E.T.-jétől és a nagytesója fúvócsöves J.I. Joe-jától. Amikor aztán a baba egy egész zacskó szárazbabot terített szét a padlón, az apukája fogta az E.T.-t és a J.I. Joe-t, és odaültette őket a polcok elé.

Azóta a szegény kicsi gyermek frusztráltan vinnyog a konyha közepén. Ha a kisbaba anyukája nem kapja meg harminc éve az akkor nagyon menő műbőr E.T.-t, az én mesém is tovább tartott volna.

2011. március 29., kedd

Szűzmárijaidesanyám!

Nem pazarolnám a drága biteket ilyesmire, de már tényleg bosszant. Az egyik aktuális műbalhé a Szabadság-szobor helyére ÁLLÍTANDÓ Nagyboldogasszony-szobor. Merthogy a többséghez ennyi jut el, mindenki jól felháborodik, s így fúvódik egyre nagyobbra a skandalum-lufi. De mielőtt öklünket rázva transzparensekkel a Parlament elé vonulnánk, ugyan nézzünk már utána a dolog komolyságának! Egy senki által nem ismert alapítvány szemmel láthatóan jó szándékú, ámde őrült vezetője levelet ír a köztársasági elnöknek és a Magyar Katolikus Püspöki Karnak. Ennyi. Sem előbbi, sem utóbbi nem foglalkozik érdemben - pontosabban érdemén felül :) - a javaslattal, viszont hozzájut az Amerikai-, majd az itthoni Népszava, és jó érzékkel úgy tálalja, hogy egyszerre üt a Fideszre, a püspökökre, Schmitt Pálra és a Szent Koronára. Propagandából jeles. Meg aljasságból is.

2011. március 28., hétfő

2011. március 27., vasárnap

Mégis

Félig megírtam egy bejegyzést az otthonszülésről, aztán kidobtam. Mert ha kijelentem, hogy én bizony nem választanám Geréb Ágnest szülészemnek sem itthon, sem másutt, mert mindig ápolatlan amikor megjelenik a képernyőn, és szerintem egy orvos ne legyen ápolatlan, szóval ha ezt leírom, akkor a Geréb Ágnes Felszabadítási Front élharcosai rámtörik a blogajtót. Hát még ha súlyosbítom azzal, hogy egy orvostól (IS) jogkövető magatartást várnék el, tehát, ha eltiltják a szakmája gyakorlásától, akkor ne gyakorolja csakazértis, még meggyőződésből se, mert ha valakinek elveszik a jogosítványát akkor nem szabad vezetnie és kész. És mivel Geréb Ágnes máris közölte, hogy nem tetszik neki a (csaknem húsz év vajúdás után végre megszületett) otthonszülést szabályozó rendelet, ebből gondolom, azt sem tartaná magára nézve kötelezőnek, tehát ott folytatná, ahol abbahagyta.

Egyébként a választás szabadsága mellett vagyok, de most már van szabályozás, tessék azt követni. Olvasom a cikkeket, fórumokat, sokan mondják, hogy túl szigorúak lettek a követelmények, s ez biztosan az "összezáró orvoslobbi" anyagi érdekeit szolgálja. Az orvosok egy részéről nekem sem kifejezetten hízelgő a véleményem, de nem lehet esetleg a baba érdeke, hogy legföljebb húsz percre legyen egy kórház? Vagy, hogy 24 órán belül gyermekorvos is vizsgálja meg? Vagy, hogy veszélyeztetett terhes ne otthon szüljön?

Nem, most sem írok szüléssztorit, de meggyőződésem, hogy első a gyerek biztonsága, és tapasztalatom, hogy kórházi körülmények között is lehet felemelő az élmény, s még az intimitás sem vész el feltétlenül, mert az kicsit olyan, mint a szabadság: bennünk van. HA bennünk van, ha meg tudjuk teremteni magunkban, akkor nem űzhető el sem műszercsörgéssel, sem sürgölődő nővérekkel, még kíváncsi orvostanhallgatók csapatával sem :)

Na tessék, mégis leírtam. Ilyen hülye vagyok.

2011. március 26., szombat

Őfelségem a vásárló

Először is beszaladtam popsitörlőért a Mosolygóstecsóba, hogy kivakarhassam a kakiból a kisdedet. Amúgy sem volt nálam százas a bevásárlókocsihoz, gondoltam, legalább a visszajáróban lesz. A pénztárosnő közölte, hogy egyáltalán nem tud visszaadni. "Ma mindenki nagy pénzzel fizet. Biztos valami segélyosztás volt. Még a nyugdíjasoknak is csak tízezrese van..." Látszott rajta, nagyon rosszul esik neki, hogy mindenkinek van nagy pénze, csak neki nincs. Sajnáltam, de kellett az a törlőkendő. Végül a negyedik pénztárnál sikerült felváltani. De százast nem adtak, menjek a vevőszolgálatra, náluk van. Hát volt, de a vevőszolgálatos hölgy olyan arccal adta oda, mintha saját kezűleg kellett volna kifaragnia.

Ezután elvonultam tisztába tenni a dedet. A pelenkázó nem a női mosdóban volt, hanem a két wc előtti folyosón, talán a nemi diszkrimináció elleni harc eszközeként, hiszen miért ne használhatnák férfiak is. Vagy azért, hogy minél többen gyönyörködhessenek a szép kakis babapopsikban.

A bejáratnál ott voltak azok a kisautószerű bevásárlókocsik, de persze nem százas kellett hozzájuk, hanem ezer forint kaució. Természetesen az őket felügyelő hölgy nem tudott visszaadni a kétezresből. A vevőszolgálatos pedig felvilágosított, hogy a Mosolygóstecsó nem pénzváltó intézmény.

Sok gondot okoznak a hülye vásárlók az ilyen helyeken.

2011. március 24., csütörtök

Vajon

Van még valaki, aki úgy eszi a szardíniát mint én, hogy félbevágja és kipiszkálja a gerincét?

2011. március 22., kedd

Hitel

Ez komoly lesz és viszonylag hosszú.

Na most, hogy az olvasók 100 95 százalékát elveszítettem, nyugodtan beszélhetek a hüvelygombáról. De nem, nem arról szeretnék, hanem a hitelességről. Mert ugye nemrég volt nálunk a vízmérő hitelesítés, most majd jönnek a gázóra miatt... Hitelesítés, hiteles, hitel, HIT. Lacibá biztosan sokkal jobban el tudná magyarázni, hogyan alakultak ezek a szavak. De a lényeg a hit, ELHISZEM, hogy annyit mutat a mérő amennyit fogyasztottunk, HIHETEK neki, mert műszerrel beállították, hitelesítették. Objektív dolog.

Nem így nálunk, embereknél. Nincs objektív, mérhető hitelesség. Kemény munkával lehet elérni, de nem nehéz megrendíteni, sőt lerombolni. Mert a rosszat könnyebb elhinni mint a jót. Mindegy, hogy világszerte népszerű művészről van szó, vagy hazai közszereplőről, esetleg rokonról, barátról. Mindegy, hogy gondosan szított rágalomhadjárat folyik valaki ellen, vagy csupán az egyik ismerősünk súg pár szót egy harmadik társunkról, a fülünkbe tett bogár megragad, motoszkál, befészkeli magát, nődögél, kapaszkodik. Ilyenkor már alig számítanak bizonyítékok, tények, helyesbítés, helyreigazítás, magyarázatok. Vége a hitelességnek, hiszen már nem HISSZÜK el amit mond.

És most jöhetnék az írástudók felelősségével. Vagy egyszerűen a saját, emberi tisztességünkkel. De azt HISZEM inkább maradnom kellett volna a hüvelygombánál.

Gáz 2.

A névmódosítást végül sikerült elintézni, legfrissebb levelüket már megújult önmagamnak címezték. Viszont háromszor futottam neki, míg rájöttem, mit akarnak.

"Ezúton szeretnénk értesíteni, hogy munkavégzés céljából munkatársunk meg fogja Önt keresni. Kérjük, hogy a munkánk elvégzését segítse!"

??? A párom javasolta, hogy fogjam be a munkatársat vasalni, azt úgyis utálok.

Aztán felfedeztem, hogy lentebb, nyomtatott nagybetűkkel az áll: "MUNKAVÉGZÉS CÉLJA: gázmérő hitelesítési cseréje." Na basszus vasalhatok mégis én.

2011. március 20., vasárnap

Püspökfalat és kombinált fogó

Nem akartam levágni az egész popsiját mert aztán meg hiányolták volna.

Végül kombinált fogóval sikerült kihúznom azokat a dögnagy tokokat a háromkilós tyúk püspökfalatjából.

Fárasztó dolog barkácskészlettel ebédet főzni.

 

2011. március 19., szombat

Hobót is szeretem, de

Kossuth-díjjal tüntették ki egyik kedvenc írómat, Czakó Gábort is. Ennek örömére valamelyik remek regényéből szerettem volna idézni, de mondatai a történetből kiragadva talán furcsán hatnak azok számára akik nem ismerik, ezért inkább Beavatás - Magánállamok című gondolat-gyűjteményéből álljon itt egy továbbra is, sőt egyre inkább időszerű részlet.

"Deák Ferenc szerint a jó sajtótörvény mindössze ennyi: Hazudni pedig nem szabad. Újságba is író ember lévén tisztában volt azzal, hogy kiestünk a közvetlen eszmecseréből: közvetítőre, médiumra szorulunk, amely a híreket a társadalomban hozza-viszi. A sajtószabadság azonban nem a médium tulajdona, mert lényege a tájékozódás szabadsága, ezért elsősorban a mi jogunk, hogy a fontos ügyekről értesüljünk. Az újságíró mindössze hírnök, a hírlap csupán eszköz.

Mivé lesz a nép tájékozódási szabadsága és szólásszabadsága, ha a médiumokban felelőtlen alakok hazudoznak, és félrevezetősdit játszanak? S mivé lesz, ha a médiumok személytelen vállalkozások tulajdonában állnak, melyek nem az igazságért jöttek létre, hanem a profitért?

Hamvas Béla egyetemista korában kipróbálta az újságírói pályát, és ezt a következtetést vonta le: Sajtó: skandalizátor, félrevezti a népet és a királyt egymás felől, a társadalmat felbontja, a társadalmon belül a hazugság funkcióját látja el, formája szerint regény, a bulvársajtó folytatásos rémregény."

2011. március 18., péntek

13

Bogárhoz hasonlóan számkísérletbe kezdtem. Lényege a megváltoztatott kapukód. Ugyanis eddig az 1-es gomb megnyomásával lehetett hozzánk becsöngetni (logikus alapbeállítás, tekintve, hogy miénk az egyetlen földszinti lakás a lépcsőházban), így aztán MINDENKI, az egyszerű kaputelefonbetyároktól a szórólapozókon, közvéleménykutatókon, kopogtatócédulagyűjtőkön, jehovatanúin, késesköszörűsökön át egészen addig, hogy elnézéstazavarásértnemtudomjóhelyenjárokezapitypalattyucca??? Szóval minden idetévedő kézenfekvőnek látta az 1-es gombra rábökni, és biztosan nagyon csodálkozott volna, ha hirtelen felindulásból spontán átharapom a torkát. Ám szerencsére a kaputelefon meghibásodott, és a szerelő nem csak a javításra tett (eddig úgy tűnik sikeres) kísérletet, hanem a kódot is átállította (miután hosszasan ecseteltem neki a drámai helyzetet az esetleg véres végkifejlettel). Tanakodtunk egy darabig, mi lenne a megfelelő szám, végül elfogadtam a javaslatát, hátha szerencsét hoz. Azóta persze már bánom, mert mondjuk a 85649 bizonyára hatékonyabban csökkentené a hívatlan látogatók mennyiségét. De így is kíváncsi vagyok.

2011. március 17., csütörtök

Légtér

Az amerikaikonyhásnappalis lakás egészen addig ideális amíg nem kezdünk el káposztát párolni.

2011. március 16., szerda

Géphangok

Az elemes-zenélős babajátékokat nyilván nagyon-nagyon-nagyon gonosz emberek találják ki.

DE inkább hallgassa meg a kisded harmincadszor is a pampararampam pampararamot, minthogy nyüszítve rángassa a nadrágomat amíg mosogatok.

VISZONT sürgősen mutatni kellene a gyereknek valódi állatokat, különben azt fogja hinni, hogy a birka olyan mint a kacsa, csak lassabban mondja hogy öaááh.

2011. március 15., kedd

Hazám

Avagy Mikor írjak erről ha nem MA?

Aranyhíd a szőke Tiszán, úszom a selymes áramlásban, fölöttem az ég, körülöttem az élet. Térdig érő hóban gázolok a falu határában, vékony, kicsi lányként törtetek előre a komoly, felnőtt férfiak vadászvilágában, cipelem az általuk elejtett fácánt, nyulat, mutatva, hogy érek annyit mint egy fiú... bizonyság Apámnak. Ülök a vonat leghátsó kocsijának ajtajában, kattogva távolodnak a házak, szénakazlak, silók, a talpfák számlálják az utat, a láthatár egyre nyílik. Vörösboros kancsó a kockás abroszon, milyen közhelyes, milyen valódi. Porzik a földút a kis, arab mén nyomán, vágtája fáradhatatlan, makacs kis jószág, hiába hajszoltam át a süppedős szántáson, óriási szív viszi előre, kora tavasz, földszagú, gyönyörű, benne csak mi ketten, a ló és én. Csillagos égbolt boldog vagy boldogtalan szerelemben... milyen más és mégis ugyanaz. Friss kenyér illata hajnalban, és újszülöttek szemében a végtelen tudás. Mesék, versek, dalok, szavak, tájak, történelem.

Az ÉN Tiszám, az ÉN Apám, az ÉN szerelmem, az ÉN gyermekem. Az ÉN hazám.

2011. március 11., péntek

A párductermetű

Legkisebb fiam névnapja van, s ez jó alkalom arra, hogy végre őt is bemutassam. NEM az Indul a bakterházból kapta a nevét, hanem prózai módon az Utónévkönyvből, de így hívták Attila (Isten ostora) atyját is, akiről azt olvastuk valahol, hogy "párductermetű" férfiú volt, s most, hogy a gyerek már tizenegy (és fél) éves, megállapíthatjuk, ebből a szempontból jól sikerült a névadás. A nagyszülők kezdetben próbálták a másik, normális keresztnevén bevezetni a köztudatba, ám igyekezetük szerencsére nem járt sikerrel.

Ha már a filmet említettem, tény, igen meggyőző színészi képességekkel rendelkezik a sarj, már egészen kicsi korában BÁRMIKOR sikerült elérnie, hogy valamelyik testvére húzza ki a gyufát az aktuális gaztettéért, vagy hogy elhiggyem: talán ő kezdte a verekedést, DE biztosan nem ok nélkül, és nyilván neki fáj a legjobban. Márpedig a fájdalomküszöbe rendkívül alacsony, és iszonyú szenvedését sosem palástolta, a szabad szemmel lényegében láthatatlan sérülések esetében sem. Ő volt az egyetlen, aki miatt kihívtam az orvost amikor még a Világvégén laktunk, márpedig ezt a drasztikus lépést kizárólag valódi vészhelyzetre tartogattam, de miután több mint másfél órája üvöltött görnyedezve kábé kétévesen, makacsul ellenállva mindennemű figyelemelterelési kísérletnek, mégiscsak riasztottam az öreg Nagydokit (aki amúgy a betegek többségét lándzsás útifű kivonattal kezelte, ami jó szer, mert bár nem sokat használ, viszont nem is zavar bele a szervezet természetes öngyógyító folyamatába). Persze amint az orvos a szobába lépett, a gyerek azonnal felfüggesztette az ordítást, miután pedig kicsit megnyomkodta a doki a hasát, végleg elfeledkezett a titokzatos kínokról.

Ő az, aki BEHISZTIZTE MAGÁT AZ ÓVODÁBA. Nem hiszem, hogy túl sok olyan háromévest ismer a történettudomány, aki heteken át azért nyüszített, hogy ott maradhasson a kiscsoportban, míg végül az óvodavezető is belátta hogy nem tudnak megszabadulni tőle. Pedig otthon sem száraz kenyéren és korbácson élt szegény.

És olyan ő, mint az áprilisi időjárás, az egyik pillanatban egész lénye napsütésben fürdik, a másikban villámok cikáznak a homlokán és a düh komor felhőit kergeti a kitörő vihar szele, s még jégverést is kiválthat nála egyetlen NEM szócska. Vagy egy beszólás a testvéreitől. Vagy bárkitől.

2011. március 10., csütörtök

Arculatváltás

Három magyarázatom van, a trendi, a gonosz és az igaz.

Trendi: jön a tavasz, megújul a természet, én is léböjt kúrát tartok és frissítem a ruhatáram.

Gonosz: amióta béllának is olyan van mint az enyém volt, egyre kevésbé tetszett.

Igaz: eredetileg is ezt választottam volna, de béna vagyok és bonyolultnak tűnt.

És a rossz hír: a tartalom nem fog javulni.

2011. március 9., szerda

Nem hányós

Motymoty kérte, hogy írjak valami nem hányósat az elejére.

Erről az a horgászműsor jutott eszembe, amikor bemutatták hogyan kell tuti etetőanyagot csinálni, és a vödörnyi masszába belekevertek egy jó maréknyi gilisztát amit előzőleg egy többélű, ollószerű célszerszámmal aprítottak fel.

Na ilyen filmeket kell nekem nézni... pasik...

2011. március 7., hétfő

Hétvége

Sajnos a kicsi fiamnak pont aznap volt különösen jó étvágya, amikor éjjel kitört rajta a hányós betegség.

Sajnos nem ért ki a wc-re.

Sajnos képtelenség, hogy egyszerűen három púpozott lapát homokot dobjunk a szőnyeg közepére és megvárjuk amíg lassan elhordja a szél.

2011. március 3., csütörtök

Apró titkok

Avagy miért remélem hogy van túlvilág

A nagy, komoly, szép és magasztos okokat most nem említem. De van pár, kevésbé jelentékenynek tűnő dolog, amely miatt szívesen visszapillantanék majdan e siralomvölgyre. (A listát esetleg később még bővítem.)

1. Megtudhatom, mi történt valójában azzal a pókkal amelyiktől hisztérikus idegrohamot kaptam ötévesen és a nagymamám azt állította, hogy lecsapta, de én láttam, hogy nem is.

2. Megtudhatom, kedvelt-e legalább egy kicsit óvodáskori plátói szerelmem, a kancsal Misike, akit mindig nagyon sajnáltam amikor a sarokba kellett állnia.

3. Megtudhatom, hogyan jutottam fel a szobámba, amikor az egyik főiskolai buli másnapján kék-zöld foltokkal teli ébredtem. Vagy akár meg is nézhetem. Lassítva.

4. Megtudhatom, valóban jól működik-e Pitték házassága. (Nem, ne gyertek nekem újságcikkekkel, úgysem hiszek el semmit a bulvársajtónak!)

5. Megtudhatom, mit élveznek a halak az ívásban, hiszen nem szexelnek. Vagy hogy egyáltalán élvezik-e.

6. Megtudhatom, mit írt rólam a főnököm, amikor egy díjátadáson méltató beszédet kellett volna mondania, ami aztán elmaradt (nem a díjátadó hanem a méltatás), és egész este próbáltam összerakni a papírt amit miszlikbe szaggatott, de nem sikerült.

2011. március 2., szerda

Gáz

Tisztelt Hölgyem/Uram!

Amint a lenti levélből látszik, egy héttel ezelőtt fordultam írásban Ügyfélszolgálatukhoz a problémámmal. Az automatikusan generált válaszlevélen kívül eddig nem kaptam visszajelzést, bár abban az áll, hogy töltsem ki a honlapon található űrlapot a gyors és pontos ügyintézés érdekében. Nem tudom, ez azt jelenti-e, hogy űrlap nélkül egyáltalán nem számíthatok normális válaszra, vagy csak kevésbé gyorsan és pontosan, ez viszont felveti a kérdést, hogy Önöknél mi számít gyorsnak és pontosnak... Úgy sejtem, a fogyasztó névmódosítását a "leolvasási adatok" űrlapon lehetne kérni, csakhogy ennek kitöltéséhez regisztrálni kellene, ez pedig nem sikerült. Az utolsó levelem óta eltelt idő alatt annyiban átalakult a problémám, hogy végre megtaláltam az "ügyfélazonosítót" a számlán, valamint arra is rájöttem, hogy a "gyári szám" a "mérőazonosító" utolsó négy számjegye. Viszont továbbra sem tudok regisztrálni, mert a hibaüzenet szerint nem stimmel a születési dátum, pedig több mint negyven éve abban a hitben élek hogy ezen a napon születtem. Kérem, segítsenek a regisztrációs feladatlap kitöltésében, vagy egyszerűen módosítsák a nevem a nyilvántartásukban.

Köszönettel etc.

Fogyasztói társadalom

Bizonyára sehol sem lehet 1 db zuhanyfüggöny-karikát venni :(

(Igaz túl nagy kereslet nem lenne iránta, mert nyilván viszonylag ritkán fordul elő, hogy amikor az ember berakja a zuhanyfüggönyt a mosógépbe az egyik karika észrevétlenül leakad a függönyről és behullik a dob mellé, ahol azután centrifugáláskor összetörik.)

 

2011. március 1., kedd

Féltés

Nem vagyok az a betegreaggódommagamagyerekmiattanya típus, sőt, néha úgy tűnhet, nem is érdekel, mi van a kölkökkel... Nem hajszolom őrületbe telefonhívásokkal a tanárt osztálykirándulás vagy táborozás közben, nem kerülök infarktusközeli állapotba amikor a lázmérő 37 fok fölötti értékeket mutat, nem rohanok hetente kétszer egy kis hazaival a kollégiumba, nem cirkálok kitárt karokkal a mászóka alatt hogy elkaphassam a zuhanó csemetét, és nem üldözöm egész nap domestosos kendővel a gonosz mikroorganizmusokat a lakásban.

A féltés hullámokban tör rám, váratlanul, összerántva a gyomrom és a szívem, leizzaszt és minden más gondolatot kiszorít az agyamból. ÚRISTEN MI LEHET VELÜK??? Sokszor ok nélkül. Mondjuk gyönyörű napsütésben sétálok, madárcsicser, méhzümm, virágill stb. (na jó ez nem most van) és akkor ÚRISTEN MI LEHET VELÜK??? Nem, nem érzem meg a bajt, ez az állítólag tipikusan női képesség tökéletesen hiányzik belőlem. Egyszerűen csak bepánikolok, többnyire egészen irracionális képek jelennek meg előttem, vagy éppen jövőbeli tragédiák... ÚRISTEN biztosan történik majd velük valami iszonyatos, az nem lehet hogy egyikkel se legyen soha semmi... Húsz év múlva egy szörnyű autóbaleset, harminc év múlva egy borzalmas betegség, negyven év múlva egy családi dráma... Az én kicsikém szenvedni fog és NEM TUDOM MEGVÉDENI. És ez sokkal, sokkal rosszabb mint amikor éjjel órákig aggódva hallgatom a kisded szuszogását.