"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2011. március 15., kedd

Hazám

Avagy Mikor írjak erről ha nem MA?

Aranyhíd a szőke Tiszán, úszom a selymes áramlásban, fölöttem az ég, körülöttem az élet. Térdig érő hóban gázolok a falu határában, vékony, kicsi lányként törtetek előre a komoly, felnőtt férfiak vadászvilágában, cipelem az általuk elejtett fácánt, nyulat, mutatva, hogy érek annyit mint egy fiú... bizonyság Apámnak. Ülök a vonat leghátsó kocsijának ajtajában, kattogva távolodnak a házak, szénakazlak, silók, a talpfák számlálják az utat, a láthatár egyre nyílik. Vörösboros kancsó a kockás abroszon, milyen közhelyes, milyen valódi. Porzik a földút a kis, arab mén nyomán, vágtája fáradhatatlan, makacs kis jószág, hiába hajszoltam át a süppedős szántáson, óriási szív viszi előre, kora tavasz, földszagú, gyönyörű, benne csak mi ketten, a ló és én. Csillagos égbolt boldog vagy boldogtalan szerelemben... milyen más és mégis ugyanaz. Friss kenyér illata hajnalban, és újszülöttek szemében a végtelen tudás. Mesék, versek, dalok, szavak, tájak, történelem.

Az ÉN Tiszám, az ÉN Apám, az ÉN szerelmem, az ÉN gyermekem. Az ÉN hazám.

4 megjegyzés:

  1. ahogy mondani szokás: "ezt odatetted rendesen". jól esett így reggelre...:)szép vó't Nagylány!

    VálaszTörlés
  2. ...szerintem érsz annyit mint egy fiú...(sőt.)

    VálaszTörlés
  3. nem pironkoggyá lelkem! - egyébiránt (meg oszt tudvalevőleg is), nem szívest vagyok egy vélemínyen evvel a szittyával - de most énszerintem is igaza vót.

    VálaszTörlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.