"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2011. március 19., szombat

Hobót is szeretem, de

Kossuth-díjjal tüntették ki egyik kedvenc írómat, Czakó Gábort is. Ennek örömére valamelyik remek regényéből szerettem volna idézni, de mondatai a történetből kiragadva talán furcsán hatnak azok számára akik nem ismerik, ezért inkább Beavatás - Magánállamok című gondolat-gyűjteményéből álljon itt egy továbbra is, sőt egyre inkább időszerű részlet.

"Deák Ferenc szerint a jó sajtótörvény mindössze ennyi: Hazudni pedig nem szabad. Újságba is író ember lévén tisztában volt azzal, hogy kiestünk a közvetlen eszmecseréből: közvetítőre, médiumra szorulunk, amely a híreket a társadalomban hozza-viszi. A sajtószabadság azonban nem a médium tulajdona, mert lényege a tájékozódás szabadsága, ezért elsősorban a mi jogunk, hogy a fontos ügyekről értesüljünk. Az újságíró mindössze hírnök, a hírlap csupán eszköz.

Mivé lesz a nép tájékozódási szabadsága és szólásszabadsága, ha a médiumokban felelőtlen alakok hazudoznak, és félrevezetősdit játszanak? S mivé lesz, ha a médiumok személytelen vállalkozások tulajdonában állnak, melyek nem az igazságért jöttek létre, hanem a profitért?

Hamvas Béla egyetemista korában kipróbálta az újságírói pályát, és ezt a következtetést vonta le: Sajtó: skandalizátor, félrevezti a népet és a királyt egymás felől, a társadalmat felbontja, a társadalmon belül a hazugság funkcióját látja el, formája szerint regény, a bulvársajtó folytatásos rémregény."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.