"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2011. március 11., péntek

A párductermetű

Legkisebb fiam névnapja van, s ez jó alkalom arra, hogy végre őt is bemutassam. NEM az Indul a bakterházból kapta a nevét, hanem prózai módon az Utónévkönyvből, de így hívták Attila (Isten ostora) atyját is, akiről azt olvastuk valahol, hogy "párductermetű" férfiú volt, s most, hogy a gyerek már tizenegy (és fél) éves, megállapíthatjuk, ebből a szempontból jól sikerült a névadás. A nagyszülők kezdetben próbálták a másik, normális keresztnevén bevezetni a köztudatba, ám igyekezetük szerencsére nem járt sikerrel.

Ha már a filmet említettem, tény, igen meggyőző színészi képességekkel rendelkezik a sarj, már egészen kicsi korában BÁRMIKOR sikerült elérnie, hogy valamelyik testvére húzza ki a gyufát az aktuális gaztettéért, vagy hogy elhiggyem: talán ő kezdte a verekedést, DE biztosan nem ok nélkül, és nyilván neki fáj a legjobban. Márpedig a fájdalomküszöbe rendkívül alacsony, és iszonyú szenvedését sosem palástolta, a szabad szemmel lényegében láthatatlan sérülések esetében sem. Ő volt az egyetlen, aki miatt kihívtam az orvost amikor még a Világvégén laktunk, márpedig ezt a drasztikus lépést kizárólag valódi vészhelyzetre tartogattam, de miután több mint másfél órája üvöltött görnyedezve kábé kétévesen, makacsul ellenállva mindennemű figyelemelterelési kísérletnek, mégiscsak riasztottam az öreg Nagydokit (aki amúgy a betegek többségét lándzsás útifű kivonattal kezelte, ami jó szer, mert bár nem sokat használ, viszont nem is zavar bele a szervezet természetes öngyógyító folyamatába). Persze amint az orvos a szobába lépett, a gyerek azonnal felfüggesztette az ordítást, miután pedig kicsit megnyomkodta a doki a hasát, végleg elfeledkezett a titokzatos kínokról.

Ő az, aki BEHISZTIZTE MAGÁT AZ ÓVODÁBA. Nem hiszem, hogy túl sok olyan háromévest ismer a történettudomány, aki heteken át azért nyüszített, hogy ott maradhasson a kiscsoportban, míg végül az óvodavezető is belátta hogy nem tudnak megszabadulni tőle. Pedig otthon sem száraz kenyéren és korbácson élt szegény.

És olyan ő, mint az áprilisi időjárás, az egyik pillanatban egész lénye napsütésben fürdik, a másikban villámok cikáznak a homlokán és a düh komor felhőit kergeti a kitörő vihar szele, s még jégverést is kiválthat nála egyetlen NEM szócska. Vagy egy beszólás a testvéreitől. Vagy bárkitől.

6 megjegyzés:

  1. Hehe. Némi hasonlóságot vélek felfedezni a kishúgommal. :)

    (És azt hiszem most elvesztettem a fonalat. Van a tüneményes alvós lány, a két nagy fiú meg most a kicsi, de ha jól számolom egy még hiányzik.)

    VálaszTörlés
  2. (aki keres, talál)

    VálaszTörlés
  3. Megtaláltam a nagylányt is. :)

    VálaszTörlés
  4. Én is találtam némi hasonlóságot, a lányommal. Ma mondta rá a védőnő, hogy jó hosszú. Azért, remélem, nem lesz párductermetű. :P Ez a figyelem eltereléses dolog nálunk tegnap előtt fordult elő. Egész nap küzdöttünk, nem aludt nem volt jó, nem játszott. Aztán hazajött az apja és máris vidáman sikongatott, produkálta magát neki. :)

    VálaszTörlés
  5. Nekem az jutótt eszembe, hogy nagy mancsa van, szőrös (bár, ez nem annyira a termet), de ha a Te verziódat nézem, az rendben van. :)

    VálaszTörlés
  6. Most látom h lemaradt innen is pár komment - amikor áthoztam a bejegyzéseket a blog.hu-ról, a hozzászólások egy része elveszett -, pl amiben megmagyarázom h a párductermetű (legalább is az én olvasatomban) azt jelenti h ruganyos, izmos, hajlékony alkat.

    VálaszTörlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.