"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2011. április 30., szombat

Különbség tétel 2.

(Talán sorozat lesz belőle.)

Ha a nő vesz fel kinyúlt, foszlásnak induló pólót, akkor IGÉNYTELEN és ELHAGYJA MAGÁT.

A pasi azért, mert ez (és a tizenöt ugyanilyen állapotú, amelyeket Istenments kidobni) KÉNYELMES, és a KEDVENCE.

2011. április 28., csütörtök

Egy kis paleoasztronautika

Nemrég volt szerencsém látni egy sorozatot a paleoasztronautikáról. A kijelentés többszörösen idézőjeles, a "szerencse" valójában az volt, hogy nem kellett "látnom", vagyis végignéznem, csupán az alapzajt adta a szokásos házimunkához, olvasáshoz, valamint számítógép-nyösztetéshez. De amit hallottam belőle, az bőven elég volt ahhoz, hogy irigyelni kezdjem a Däniken-híveket, ugyanis a paleoasztronauták földi látogatásaival BÁRMIT meg tudnak magyarázni, Jézus fogantatásától Elvis haláláig. Tanaikat számomra két dolog támasztja alá, először is egyik kedvenc filmem, a Men in Black, másrészt, hogy E.T. még mindig szilárdan tartja a frontot a konyhaszekrény előtt.

Esetleg

Ha valaki még nem olvasta volna. Lehet keresgélni benne a gonoszt.

Szóljon, aki megtalálta. Vagy ne szóljon. Letiltom höhö.

2011. április 26., kedd

Hagyomány, hagyomány...

Nálunk soha, semmilyen ünnep nem zajlik hagyományosan. Szeretném erről azt gondolni, hogy nem is baj, mert mi olyan lazák vagyunk, és a lényeg, hogy jól érezzük magunkat együtt, teljesen mellékes, hogy mikor mit eszünk, pláne milyen terítékről és milyen ruhában. De ezzel csak magamat mentegetem önmagam előtt, mert valójában nagyon is örülnék, ha szép és emlékezetes karácsonyok és húsvétok és születésnapok stb. maradnának fönn a családi legendáriumban, és a gyerekek késztetést éreznének rá, hogy majd ugyanilyen szép és emlékezetes módon üljék meg az ünnepeket. Sajnos, valószínűleg csak a katasztrofális szervezetlenség és kaotikus rohangászás emlékét hagyományozom rájuk, és egy olyan anya képét, akinek fogalma sincs, hogyan kell koordinálni egy családot, ám erre folyamatosan tragikomikus erőfeszítéseket tesz.

Az idei húsvét sikertörténete, címszavakban:

2011. április 22., péntek

Ha

A harmadik nap óta már soha semmitől nem kellene félnünk.

Ha igazi lenne a hitünk, akkor nem számítana, hogy töredékes a tudásunk.

Ha teljes szívvel tudnánk remélni, akkor nem bánnánk, hogy csak tükör által homályosan látunk.

Ha feltétel nélkül szeretnénk, akkor nem fájna többé az árulás.

De tökéletlenségünkben mindig újra és újra végig kell járnunk a saját golgotánkat.

2011. április 20., szerda

Genderes Húsvéti Ünnepeket?

Kisdobos becsszó, hogy nem vagyok homofób. De a reklám, ami most fut a rajzfilmcsatornán, az egyszerűen hátborzongató.

 

Aki a gender-elmélet árnyoldalairól beszél, az csakis egy ókonzervatív ősbölény lehet, nyilvánvalóan visszaűzné a nőket a fakanál mellé, ahol persze csendben el kell tűrniük a verést is a részeges férjtől, mert ez az asszonyállatok sorsa, s az ilyen ókonzervatív ősbölény anya még véletlenül sem beszélget gyermekeivel a szexualitásról, azzal áltatja őket, hogy a babát a gólya hozza, ha a kisfiának a fütyijére téved a keze, bekeni csípőspaprikával, a kislányának nem ad puszit, nehogy leszbikussá váljon, a homoszexuálisokat pedig egytől egyig száműzné valami távoli szigetre. Állítólag ezek miatt az ókonzervatív ősbölények miatt van szükség a gender-elmélet híveire, akik számos sikert könyvelhetnek el, például, hogy az UNESCO ajánlásába bekerült az óvodások felvilágosítása az abortuszról, önkielégítésről és vágyfokozó szerekről, vagy hazai zászlóvivőjük, Dobrev Klára igehirdető tevékenysége a panelba szorult anyákról, akiket a gyes idejének csökkentésével remélt ki- illetve felszabadítani, könnyedén figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy csupán a kisdedek egytizedének jut bölcsődei férőhely.

A liberális szép új világban a gyermekek maguk dönthetik majd el, hogy fiúk, vagy inkább lányok szeretnének lenni, függetlenül a lábuk közt található mellékkörülménytől (hiszen az a probléma pusztán orvosi eszközökkel megoldható), választásukat még véletlenül sem szabad befolyásolni, mert akkor lelki sérüléseket szenvednek, ezért Istenments, hogy például a lányokat babázásra, a fiúkat focizásra kényszerítsük. Bár a haladó eszmék jogszabályi térhódítása a kormányváltással megtorpanni látszik, más csatornákon töretlen az előrenyomulás, mutatja ez a szívet melengető kis reklámfilm is, hát nem mesés?...

Már mindenki alszik CSAK ÉN NEM

Elég hülye ötlet volt este elkezdeni levest főzni. Ilyen nagy állatból.

2011. április 18., hétfő

Sztereogramok

Junik csalós képeiről jutott eszembe, mennyire szeretem az autosztereogramokat. Ha valaki nagyon ráér, próbálja ki, itt például van egy csomó. Aki nem ismeri: úgy kell nézni őket, mintha a kép MÖGÉ akarna belátni az ember, de nem erőltetni, hanem csak lazán! Idegesen nem érdemes hozzákezdeni... :) 

Nem könnyű ám arra koncentrálni hogy ne koncentráljunk, ezért érdekes játék ez. Főleg azoknak való, akik kedvet éreznek hozzá, hogy órákig dermedten bambuljanak a képernyőre. Sokan amúgy is egész nap ezt csinálják, ezért munkahelyen fel sem tűnik. Hevesebb vérmérsékletűek számára lehet veszélyes, mert előfordul, hogy félóra múlva sem jön elő a forma a képből, s van, aki ezt rosszul viseli.

Végül egy kis segítség: ha azt hiszed, hogy már látod, akkor még nem.

(Egyáltalán nem ide tartozik, de ha már napló, akkor megörökítem benne, hogy a kisded ma adott először puszit.)

2011. április 15., péntek

Önkontroll

A kontrollvizsgálaton először is éreztette velem a kedvesen molett, ámde kedvetlenül szigorú doktornő, hogy pocsék, gondatlan anya vagyok, mert ha hamarabb kórházba viszem a gyereket, szebben gyógyulna a seb az állán. Bűntudatos képet vágtam, nehogy azt higgye, hidegen hagy a fiam sebhelyének majdani szépsége, de közben arra gondoltam, már csak az hiányzik a magyar egészségügynek, hogy minden másfél centis sérüléssel orvoshoz rohanjanak az emberek, másrészt milyen hálával emlékezik majd rám a sarj iksz év múlva, amikor egy kislány gyengéden végigsimítja az állát és arról faggatja, hogyan sebesült meg...

Ezután az orvosnő kijelentette: a fiú egy hónapig felmentést kap testnevelésből, ezzel együtt eltiltatik mindennemű sporttól és aktív testmozgástól. Reménykedve néztem rá, hátha félreértettem, mégiscsak egy tizenhárom éves, látszólag teljesen egészséges fiúgyermekről van szó, de igen, egy hónap, semmi sport, semmi bicajozás. Pont most, hogy kitört a tavasz. Nem tudom, hogyan fogja kibírni. Mert én nehezen.

U.i.: Délután cserkészetre ment, azzal, hogy társasozni fognak. Este kérdezem, mit csináltak. "Fociztunk." "Fociztatok??? Hát nem mondtad, hogy most volt agyrázkódásod?!" "Dehogynem. Ezért én voltam a kapus."

Reménytelen.

Guriga

Az emberek alapvetően három típusba sorolhatók:

akik szerint a wc-papír gurigát úgy kell felrakni a tartóra, hogy a falhoz képest

a. kifelé forogjon,

b. befelé forogjon.

c. Akiknek mindegy.

Természetesen EGYÉRTELMŰ, hogy az a. változat helyes, de együtt tudok élni azokkal, akik másképp gondolják. Csak mindig meg kell fordítanom a gurigát.

(A komplett emberiség ilyetén kategorizálását megnehezíti, hogy a többség olyan helyen lakik, ahol 1. nem gurigás a wc-papír, 2. nincs wc-papír, 3. nincs wc.)

2011. április 13., szerda

Agyrázkódás

"Rágót..." lehelte a telefonba elhaló hangon kisebbik nagyfiam, a sármos lüke amikor az iránt érdeklődtem, mit vigyek neki a kórházba, ahová biztos ami biztos alapon befektették, miután ÁLLRA ESETT a jégen, és még három nap múlva is szédült. (Ne kérdezzétek, hogyan lehet állra esni, ehhez ismerni kell őt.) Sosem veszek rágót a gyerekeimnek, de most persze vittem a nyomorultnak, az én szívem sincs kőből.

Azóta már hazaengedték, azzal a borzalmas utasítással, hogy sem számítógépeznie, sem tévéznie nem szabad. Persze halálra unja magát. Persze próbálkozik. "Az orvos azt mondta, tévét nézni nem lehet, az a csatornákat jelenti, ugye? Akkor letöltött filmeket nézhetek, nem?" Magyaráztam neki, hogy a képernyő villódzik, és ez árthat az agyának, gondoljon bele, amikor videón látja a képernyőt, milyen feltűnő a villódzás. Erre: "és ha tükörből nézném???" A délután esedékes matek korrepetálással kapcsolatban pedig öntudatosan kijelentette, mégis hogyan képzelem, hiszen azt mondták, nem csinálhat semmi megerőltetőt.

Különbség tétel 1.

Bele kell törődnöm, a Pasi egyszerűen képtelen olyan, nüansznyi különbségekkel foglalkozni, hogy az ő törölközője sötétkék-világoskék-zöld csíkos, a két nagyfiúé pedig kék-fehér-sárga, illetve kék-fehér-zöld csíkos... és RÁ VAN HÍMEZVE A NEVÜK!!!

Instant hangya

Amikor beteszem a kávém a mikróba, még nincs nem látszik benne. Amikor kiveszem, ott úszik a tetején.

Minden reggel.

Néha több is.

2011. április 11., hétfő

A költészet napja alkalmából

Weöres Sándor: Kisfiúk témáira 
(részletek)

KARESZ HÜJE
GYÖNGYI HÜJE
csak én vagyok okos
énnekem a segembe is felyem van.
*** 
Pityu és Pöszi
az óvodakertben mindenfélét sinálnak
ni mijen dicnók
a többi óvodások körülöttük álnak
nézi a Paidagógosz néni
pfuj mekkora dizsnók
űrlapot és hegyes tollat ragad
dühtől hullámozva ír:
Tüzdelt Zülők!
Máskor scináljanak jobb jerekeket.
És felelnek a zülők:
Kedves Paidagágász Néni!

Hun házasodunk hun meg elválunk
különb féle jerekekkel kísérletezünk.

2011. április 9., szombat

Viszonylagosság

Otthon a felvonulási tér határozottan összement. Már csak egy kis park, teliültetve virágokkal. Milyen hatalmas volt pedig májuselsejéken! A két hangszóróból szólt a pattogó zene, meg az Internacionálé, meg a tanácselnök beszéde, és az a sok ember zászlóval mind vonult, és végül megtöltötte a teret, ahol akkoriban még nem virágágyások voltak, hanem csak a hatalmas emelvény, és hátul, a sok ember mögött az árusok a rengeteg színes műanyag játékkal... maga a csoda. De leginkább azért vártam, mert általában már szép volt az idő, és végre szoknyát vehettem fel, először az évben. Szoknyában vonulni a sok ember és zászló között, azután választani a rengeteg színes műanyag játékból, ezért már megérte az a kis ácsorgás. A lábak erdejére emlékszem, mindenütt lábak, persze följebb nyilván hozzájuk tartozó hasak és mellkasok és fejek is, de csak a lábakra emlékszem, ahogy ott állnak sűrűn egymás mellett.

De hogyan lett azóta ilyen kicsi az a tér?

 

2011. április 6., szerda

Lassan, de biztosan

Először arról akartam írni, hogy akár belőlem is lehetne álamfő, mert (bár sosem voltam népszerű, kétszeres olimpiai bajnok sportoló és elismert, jó megjelenésű diplomata, ráadásul csak magyarul tudok) köztársasági elnökünkhöz hasonló hibát vétettem pár éve, amikor a téliről a nyári időszámításra való áttéréskor a gyermekeim elkéstek az iskolából, és a reggeli rohanásban azt sikerült beírni az ellenőrzőjükbe, hogy "sajnos elaludtunk az óraátálítás miatt".

Aztán végiggondoltam, és beszéljünk inkább az öregedésről, hiszen többeteknél is felmerült ez a téma mostanság. Vagyis beszélek róla magamban. Itt. Egyedül. Miközben lassan, de folyamatosan öregszem. De mindezt pozitív hozzáállással. Apropó pozitív hozzáállás, sármos gyermekem tegnap elmesélte, hogy reggel úgy döntött, mindenhez pozitívan fog hozzáállni, azután az első órán kapott egy egyest, ám nem adta fel, hanem úgy szemlélte a dolgot, hogy tulajdonképpen majdnem kettes lett... Mondtam neki, hogy díjazom a pozitív hozzáállást, de ez ebben a konkrét esetben azért mégiscsak túlzás.

Na szóval az öregedés speciális jeleiből szeretnék néhányat felsorolni. Tehát nem a ráncok, őszülés, petyhüdés (persze akire ez esetleg jellemző mert rám ugyan nem) az érdekes, hanem például, hogy már nem ülhetek fel a körhintára, sőt, lassan a rendes hintára sem, mert nem bírja a gyomrom. De hamar rosszul leszek autóban is kanyargós úton. Nem bírom az éjszakázást sem, meg az italt... és a zsíros ételeket. Szélben könnyezik a szemem, de csak a bal. És a másik sem nevet. És már másfél óra gyerekcipelés után is szakad le a hátam, és megmacskásodik a nyakam amikor éjjel s-alakban alszom a baba miatt. És egyre romlik a memóriám, mert igazából egész másról szerettem volna írni, csak elfelejtettem, hogy miről.

Jaj mi jöhet még? :(

2011. április 5., kedd

A kísérletek állása

Ha esetleg valakit érdekel, akkor azért, ha senkit, akkor csak a magam és a tudomány számára dokumentálom a folyamatban lévő két kísérlet állását.

A kaputelefonkód 1-esről 13-asra való megváltoztatása óta kizárólag olyanok csengettek be, akik hozzánk jöttek.

A kisded az E.T. által őrzött polcokhoz nem ment egy méternél közelebb, a J.I. Joe-t egyszer lerántotta, de visszatettem és amikor ismét elindult felé, egy rémségesen ijesztőnek szánt mély morgást hallattam, ettől megriadt, leült a J.I. Joe-val szemben és hosszasan veszekedett vele halandzsául, végül úgy látszik arra jutott, hogy amíg nem tisztázott kitől származik a borzalmas hang, addig jobb nem próbálkozni.

2011. április 1., péntek

Egyedfejlődés

A kisded azt hiszi, az anyja ARRA VALÓ, hogy első szavára azonnal enni adjon neki, fölszedegesse amit ledobál, és kihúzza a sz.rból. Serdülőkorra ez az elképzelés szilárd meggyőződéssé érik.

Betétdíj

Amikor az üres szörpös üvegeket tolom visszaváltani a babakocsi aljában, a megtévesztésig úgy csörömpölök végig az utcán, mint egy csöves a szelektív hulladékudvarban tett látogatása után.

Nem hiába mondják, hogy az Úr színe előtt mindnyájan egyenlőek vagyunk.