"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2011. április 26., kedd

Hagyomány, hagyomány...

Nálunk soha, semmilyen ünnep nem zajlik hagyományosan. Szeretném erről azt gondolni, hogy nem is baj, mert mi olyan lazák vagyunk, és a lényeg, hogy jól érezzük magunkat együtt, teljesen mellékes, hogy mikor mit eszünk, pláne milyen terítékről és milyen ruhában. De ezzel csak magamat mentegetem önmagam előtt, mert valójában nagyon is örülnék, ha szép és emlékezetes karácsonyok és húsvétok és születésnapok stb. maradnának fönn a családi legendáriumban, és a gyerekek késztetést éreznének rá, hogy majd ugyanilyen szép és emlékezetes módon üljék meg az ünnepeket. Sajnos, valószínűleg csak a katasztrofális szervezetlenség és kaotikus rohangászás emlékét hagyományozom rájuk, és egy olyan anya képét, akinek fogalma sincs, hogyan kell koordinálni egy családot, ám erre folyamatosan tragikomikus erőfeszítéseket tesz.

Az idei húsvét sikertörténete, címszavakban:

  • Elmaradt a nagytakarítás, ablakpucolásostól.
  • Nem sütöttem sütit és nem festettem tojást.
  • A sonkát szombaton estefelé kezdtem főzni, ezért nem lett belőle vasárnap reggeli, csak ebéd, viszont addigra a kalács már elfogyott.
  • Ráhagytam a gyerekekre az öltözést, ezért a kedvenc, szakadt pólóikban mentek az ünnepi misére, tiritarkán.
  • Én is az utolsó pillanatban álltam a szekrény elé, aminek az lett a vége, hogy a kevésbékopott farmeromban, és a viszonylagjó pólómban indultam utánuk.
  • Túl hamar felöltöztem, ezért kábé ötszáz méterre követve őket jól láttam amint csürheszerűen vonulnak hatan a barátaikkal, kedélyes rugdosódás és üvöltözés mellett.
  • Hazafelé sz.rrá áztunk.
  • A sonkát következetesen párizsinak nevezték (amiben, hústartalmát illetően igazuk lehetett), a kisdedet pedig az ünnepi asztalról egyedül a lerángatható terítő érdekelte.
  • Több volt a locsoló, mint a csokitojás.
  • A kenyérsütőben nem kelt meg a tészta.
  • Majdnem minden gyermekemtől kikaptam csocsóban, akitől meg nem, az vérig sértődött a veresége miatt.

5 megjegyzés:

  1. A kenyérsütőbe érdemes élesztőt és cukrot is tenni, az segíteni szokott. :)

    Szerintem ez tök jó így, nálunk is kb így zajlik, azzal a különbséggel, hogy az ennivaló úgy készül, hogy mindenki csinál valamit a fellelhető alapanyagokból, finom szokott lenni, ami meglepő, illetve lehet, hogy nem meglepő, mert anyámon és a szakácsnak tanult húgomon kívül mindenki tud főzni, de őket nem engedjük érvényesülni. :)

    Pont tegnap beszéltük Béla unokatesójával (volt rá 6 óránk, még mindig a MÁV a legjobb csapatépítő), hogy mennyire rettenetes, hogy náluk mindig minden csak a kajáról szól, nem csak az ünnepnapok, az egész létezés. Nincs párbeszéd, nincs közös program, csak a kaja, és főleg, hogy az meglegyen, tökéletesen, mind a 80 fogás. Semmi más nem számít. Nem lehet programokat csinálni, mert enni kell. Csak így tudják kimutatni a szeretetüket (?) bármi másra tökéletesen képtelenek, és eszükbe sem jut, hogy vannak más alternatívák is.
    Béla öccse 12 évesen kb. 95 kiló, és eszébe sem jut az anyjának, apjának/gyerekorvosának, hogy nem áll jogukban tönkretenni a gyereküket egy életre. Inkább engem baszogatnak, vagy Bélát, hogy eszünk-e eleget/nem eszünk-e túl sokat.

    Náluk a húsvét is úgy néz ki, (szerintem ezért kattantam rá a témára, mert rettenetesen elegem van ebből) hogy nekiállnak hisztizni, hogy miért 7-kor van a mise, éhen fognak halni, a szentfazekak bezzeg megeszik mise előtt a sonkát. Ők nem, de csak a közepén mennek oda, a vége előtt jönnek el, és minket meg lecsesznek, hogy hogyan képzeljük, hogy végig maradunk, nem vagyunk normálisak! Pedig én vagy elmegyek, vagy nem, nekem 8, de a közepén nem fogok eljönni.

    Szerintem ennél - meg még egy csomó minden másnál is - sokkal jobb, hogy csocsóztál velük.

    Az esőről pedig nem te tehetsz hanem a szomszédasszonyod, aki veled ellentétben pucolt ablakot.

    VálaszTörlés
  2. Szerintem jó lesz a gyerekeidnek pont ilyen húsvétra emlékezni:)

    VálaszTörlés
  3. Komolyan írtam:)
    (de megértelek: két éve elképzelhetetlennek tartottam, hogy ne fessek tojást és ne süssek sütit húsvétkor. Idén aludtam és Agatha Christie-t olvastam...Még csak jó kifogásom sincs.)

    VálaszTörlés
  4. Undok vagy. :D

    Úgyhogy most akkor se szólnék hozzád, ha lehetne!

    VálaszTörlés
  5. Jelentem, sonka, ablak, kalács, porélesztőügyileg majdnem teljesen azonos vonalon haladtunk.

    Az élesztő, kő, lágy és por alakban teljesen kimaradt. Kenyér is. Kalácson éltünk. :-) jaj de vacak.

    Viszont most végre nem zavart :-))

    Höhö :-)

    VálaszTörlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.