"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2011. április 6., szerda

Lassan, de biztosan

Először arról akartam írni, hogy akár belőlem is lehetne álamfő, mert (bár sosem voltam népszerű, kétszeres olimpiai bajnok sportoló és elismert, jó megjelenésű diplomata, ráadásul csak magyarul tudok) köztársasági elnökünkhöz hasonló hibát vétettem pár éve, amikor a téliről a nyári időszámításra való áttéréskor a gyermekeim elkéstek az iskolából, és a reggeli rohanásban azt sikerült beírni az ellenőrzőjükbe, hogy "sajnos elaludtunk az óraátálítás miatt".

Aztán végiggondoltam, és beszéljünk inkább az öregedésről, hiszen többeteknél is felmerült ez a téma mostanság. Vagyis beszélek róla magamban. Itt. Egyedül. Miközben lassan, de folyamatosan öregszem. De mindezt pozitív hozzáállással. Apropó pozitív hozzáállás, sármos gyermekem tegnap elmesélte, hogy reggel úgy döntött, mindenhez pozitívan fog hozzáállni, azután az első órán kapott egy egyest, ám nem adta fel, hanem úgy szemlélte a dolgot, hogy tulajdonképpen majdnem kettes lett... Mondtam neki, hogy díjazom a pozitív hozzáállást, de ez ebben a konkrét esetben azért mégiscsak túlzás.

Na szóval az öregedés speciális jeleiből szeretnék néhányat felsorolni. Tehát nem a ráncok, őszülés, petyhüdés (persze akire ez esetleg jellemző mert rám ugyan nem) az érdekes, hanem például, hogy már nem ülhetek fel a körhintára, sőt, lassan a rendes hintára sem, mert nem bírja a gyomrom. De hamar rosszul leszek autóban is kanyargós úton. Nem bírom az éjszakázást sem, meg az italt... és a zsíros ételeket. Szélben könnyezik a szemem, de csak a bal. És a másik sem nevet. És már másfél óra gyerekcipelés után is szakad le a hátam, és megmacskásodik a nyakam amikor éjjel s-alakban alszom a baba miatt. És egyre romlik a memóriám, mert igazából egész másról szerettem volna írni, csak elfelejtettem, hogy miről.

Jaj mi jöhet még? :(

4 megjegyzés:

  1. Nekem is a bal könnyezik, kb. egy éve. (Megint megfogtam a lényeget ugye?)

    A zsíros ételt pedig sosem bírtam sajnos (csak pálinkával).

    A körhintát sem mindig. Egyébként meg mocsokságnak tartom, hogy egy csomó körhinta-szerű alkalmatosságnál kort adnak meg kiló helyett.

    Kirekesztés!

    VálaszTörlés
  2. És lenyúltad a fél címemet! (Észrevettem ám. Kéretik olyan szavakat használni, amilyeneket ma még nem használtam. :D)

    Valamint felmerül bennem a kérdés, hogy más is annyira utál-e címeket kitaláni, mint én.

    VálaszTörlés
  3. mi férfiak ebben is szerencsések vagyunk, viszonylag könnyű felismerni
    a klasszikus két öregedési fázist:
    - mikor pisilés után elfelejtjük a farmer gatya cipzárját felhúzni,
    - aztán a következő mikor elfelejtjük lehúzni...

    VálaszTörlés
  4. bammeg, öregszem. :( mindenre ott a pipa. :)))

    VálaszTörlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.