"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2011. április 9., szombat

Viszonylagosság

Otthon a felvonulási tér határozottan összement. Már csak egy kis park, teliültetve virágokkal. Milyen hatalmas volt pedig májuselsejéken! A két hangszóróból szólt a pattogó zene, meg az Internacionálé, meg a tanácselnök beszéde, és az a sok ember zászlóval mind vonult, és végül megtöltötte a teret, ahol akkoriban még nem virágágyások voltak, hanem csak a hatalmas emelvény, és hátul, a sok ember mögött az árusok a rengeteg színes műanyag játékkal... maga a csoda. De leginkább azért vártam, mert általában már szép volt az idő, és végre szoknyát vehettem fel, először az évben. Szoknyában vonulni a sok ember és zászló között, azután választani a rengeteg színes műanyag játékból, ezért már megérte az a kis ácsorgás. A lábak erdejére emlékszem, mindenütt lábak, persze följebb nyilván hozzájuk tartozó hasak és mellkasok és fejek is, de csak a lábakra emlékszem, ahogy ott állnak sűrűn egymás mellett.

De hogyan lett azóta ilyen kicsi az a tér?

 

4 megjegyzés:

  1. hm, én az általános sulimmal jártam így pár éve. anno hatalmasnak láttam, óriási folyosókkal, sok ajtóval. jó ha van 50 méter hosszú és jobb esetben 6-8 ajtó van a folyosón. lehetetlenül picivé zsugorodott. no és az udvar, ami a szünetben befuthatatlanul nagynak tűnt? aprócska és átlátható.

    VálaszTörlés
  2. sztem is jó, és ezért szeretem -jelen pillanatban- az anyjuk mesterséget űzni, mert egy picit én is újraélhetem ezeket. addig amíg el nem kezdenek kamaszodni és max az orrom előtt becsapódó ajtó csodáját élhetem át újra. csak most a másik oldalról. ;)

    VálaszTörlés
  3. Én is nagyon odavagyok az ilyesmi emlékekért. És ha már a tavaszi első szoknyafelvételt említetted, akkor én hozzáteszem, hogy : és végre lekerült a lábunkról a magasszárú, fűzős cipő!!!
    Végre szabad volt felvenni az új lakkcipőt, és akkor mindenki a mi lábacskánkat nézte, ugye ???! :)

    VálaszTörlés
  4. Apukámmal voltam így, el nem tudjátok képzelni, hogy nekem van a világon a legnagyobb apám (még mindig), a hasa közepéig se láttam fel, de hogy milyen pici lett idővel!! Pedig van kép ahol kicsimoty teljesen kinyújtott karral fogja a kezét és le kell hajolnia, hogy összeérjen a kezünk.

    Terekkel nekem mindig ellentétes érzésem támad a fák miatt. Most hétvégén az egyetemem felé jártunk, azok a fák amik akkorák voltak mint én kb 6-7 méteresek, ijesztő.

    VálaszTörlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.