"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2011. május 10., kedd

Blogger ősöm úti kalandjai - 2. rész

Bár úgy látom, az Olaszhoni utazásunk emléke című könyv elemzése csak számomra szórakoztató, ha már elkezdtem, be is fejezem. (Valamint Csipkepitty és Motymoty kedvéért.) Továbbra sem elsősorban a nevezetességek - egyébként rendkívül részletes, érdekes és igényes - leírásából idézek, hanem olyan szakaszokat emelek ki, amelyek jogakadémia-igazgató felmenőm blogger-hajlamát mutatják.

Hőseink tehát már Nápolyban vannak.

Itt Kytka barátunkat majdnem szerencsétlenség érte. A kocsiról leszállva, lába valahogy felakadt. Ha erősen meg nem fogódzik, sulyosan megüthette volna magát. Igy csak lábát rántotta meg ugy, hogy - mint mondá - még negyed napra is érzett fájdalmat.

A majdnem-szerencsétlenség és a város látnivalóinak megtekintése után "Pompeji"-be látogatnak, ahol fölkeresik a vigalmi negyedet is. Itt megszemlélnek egy obszcén cégtáblát.

Félreesőbb utczák egyikében kalauzunk a ház kapuja felett látható különös jelvényre figyelmeztetett. Szemeink arra irányultak. Nagy volt a nevetés, midőn K.... látszólag egészen komolyan megjegyezte, hogy e házban bizonyosan szabó-mühely lehetett. A megjegyzést tevő jelvényben a valódiság némi leplezéseül nagy szabó-ollót igyekezett látni. E jelvény s az itt látható festmények tanusitják az épület egykori czélját, használatát.

Ősöm kalandvágya hamarosan megmutatkozik.

Társaságunk mindamellett derült hangulatban volt. Csak Szekeressen lehetett komor levertséget észlelni.

- Mi bajod van neked? kérdeztem őt.

- Bántja - ugymond helyette valaki -, hogy a Vezuvra tervezett kirándulásból misem lesz.

Habozás nélkül nyilatkoztam, hogy ha senki, én, ha menni akar, elmegyek vele.

- Ne legyen köztünk - mondám - csak egy is, ki ez utjából elégedetlenül térjen vissza hazánkba.

Hozzánk szegődött Varga, meg Istvánfy is mihamar.

- Ha ti mentek - jegyzé meg Bernolák - akkor én sem maradhatok el. Hát ha valami bajotok esnék utközben?!

Ez a hirtelen vállalkozás és elhatározás volt a köztünk fennálló társas viszony bensőségének legszebb bizonyitéka.

A hegy viszontagságos megmászása után Nápolyba visszatérve nagy lesz az izgalom. Egyik társukat ez alaposan megviseli. Még hogy a nők hisztisek...

Nem akarom különösebb megpróbáltatásnak alávetni idegeiteket, ezért előre szólok: elérték a vonatot.

A legközelebbi vonat a megállapodás után körülbelől 3/4 órával indult s mi még sem nem ebédeltünk, sem számláink elintézve nem voltak, de még csak podgyászunk sem volt rendben.

A sietség, melylyel mindezt végeznünk kellett, barátunkat, Istvánfyt kissé kihozta sodrából. Gyengélkedése miatt ugyis nagyon érzékeny volt. Hozzá járulván még ez a hirtelenkedés is, egészen elvesztette türelmét. Hiába igyekeztünk csillapítani őt. Ez csak fokozta izgatottságát. Kikelt ellenünk, vádolván, hogy mindent csak akkor közlünk vele, mikor a megállapodás már végrehajtandó. Egyeseket önhatalmu rendelkezéssel vádolt. Azt mondta: nincs egyenesség, egyetértés stb. stb. Pessimistikus hangulatában erősitgette, hogy fejét le hagyja vágni, ha a legközelebb indulandó római vonatról el nem maradunk.

Ráhagytuk, beszéljen s mi hozzáfogtunk a teendőkhöz.

A következő állomás "Florencz", vagyis Firenze. A kultúr-séta közben természetesen ebédelni, és "fekete-kávézni" is jut idő.

Föltünt, hogy hölgyek is betértek oda, de korántsem kávézni, hanem - mint a velünk szomszédos helyen ülő igen előkelőnek látszó hölgy, ki kis leánykával volt ott - egy pohárka jó borra. Liqueurökkel természetesen szintén szolgálnak.

Útban "Velencze" felé a sok megpróbáltatás után mindannyiukat elnyomja az álom.

Szenderegtünk ki jobbra, ki balra dülve; ki végül előre bakólva fejével.

Ekkor borzasztó dolog történik.

Ez állapotból egyszerre roppant zökkenés riaszt fel. Ijedelem és rémülés lármája hallatszik. A vasuti vészjel huzamosabban szól. Mi ez?

Hirtelen kinyitom az ablakot. Roppant sűrű füstgomoly tódul be rajta, mintha fojtásra készülne. Kérdem: Mi baj van? - A gép eltörött - mondja a kalauz.

Le nem irható kedélyhangulat nehezedék bensőmre. Képzeletemben feltámadt otthon levő enyéim emléke; gondolataim azokhoz szárnyaltak, kiket lelkem szeret; kik egész valójukban reám lettek utalva a Gondviselés által. Mind nagyobb erőt vett rajtam a lesujtó sejtelem, mintha tán itt lenne a határvonal, melyen tul számomra nincs élet, nincs több remény.

Nagy mértékben mozditotta elő e kedélyhangulat képződését kivált azon nő jajveszékelése, ki a szomszéd coupéból minden áron ki akart szállani; mit azonban a kalauzok megengedni egyáltalán véve nem akartak.

A szerencsétlenség az Appenninek között az alagutak leghosszabbjában ért utól.

De aztán.

Megbarátkoztam a gondolattal, hogy hát - hiába! - ha itt kell ütnie utolsó órámnak: legyen meg akarata annak, kinek tudtán kivül egyetlen hajszál sem eshetik le fejünkről.

Talán végre valaki ártalmatlanná tette a jajveszékelő nőt.

Azonban mégis:

Kinosak voltak az itt eltöltött perczek. Életemben idő oly lassan nem múlott, mint az a körülbelül háromnegyed óra, melyet itt nehéz várakozásban átküzdeni kellett.

Hosszú évekkel a relativitáselmélet kidolgozása előtt :)

És végre meghallották annak a mozdonynak a füttyét, ami azután kivontatta a szerelvényt az alagútból.

Milyen föllélegzés; milyen általános megkönnyebbülés; mily üdvözítő vidámság és megvigasztalódás fogadta a helyzetünkből való megszabadulás sikerének e reményjeleit: elképzelhetni!

 "Velenczében" ismét felszabadultan nézelődtek. Kimentek a Lido-ra is.

Magyar vér, heves vér, tengerfürdő!

Kétszer sem kellett Kytkának mondania: "Fürödjünk meg a tengerben!"

Megtettük.

Bár a viz - mert hisz april 27-e volt még csak, a tavasz alig hogy kezdetét vette - kissé csipős volt, mindamellett mi bátran uszkáltunk egész a magas póznákig, melyek jelzik, hogy azon tul menni senki ne merjen.

Apropó tengervíz! Fehérneműiket mosásba adták, mert azt hallották, hogy kolera-járvány miatt a határon szennyest nem engednek át.

A velenczei mosónők dicséretére legyen szabad megemlitenünk, hogy gyönyörü szépre kimosták fehérnemüinket. Lehet, hogy oka ennek tán a tenger vizében is rejlik.

Az utat Triest felé ismerkedéssel töltötték a vonaton. Először egy úrral, később inkább hölgyekkel beszélgettek.

A cormonsi állomáson ugyanis ismét két hölgy: egy idősebb s egy fiatalabb lépett be hozzánk. Varga ezek iránt is a legnagyobb előzékenységet tanusitotta.

Beszélgetésök egyre élénkebbé és bizalmasabbá lőn ugyannyira, hogy a kisasszony utóvégre szabadságot vett magának arra is, hogy megkérdezze: Ha vajjon nőtelen-e még Varga barátom?

Kedves neje örömére és megnyugtatására kénytelen vagyok igazolni, hogy el nem titkolta igazi helyzetét; nyiltan bevallotta, mikép nős és már gyermekei is vannak.

Na persze, a híres férfi-összetartás! ("Hogyne, még itt alszik a kanapén!")

Sok érdekes részletet citálhatnék még, de kétlem, hogy akár idáig is eljutott volna valaki az olvasásban, ezért búcsúzom az utazóktól.

Nem sokára ujra üdvözölhettük a Balatont s hová-tovább közelgetvén Budapest felé, mindinkább fölhangzott bensőnkben a meggyőződés, hogy minden szép régiség, műremek, kincs, dicsőség mellett, melyeket külföldön láttunk, nekünk még is csak ez az ország a legbecsesebb, legdrágább pont e földön.

5 megjegyzés:

  1. 3/4 óra, haha, tuti nem MÁV-val mentek..

    VálaszTörlés
  2. Egyébként be kell látnom, hogy mostanában egyre jobbak, tényleg, hozzáigazították a késésekhez a menetrendet, zseniális gondolat, már legalább egy éve nem fordult elő, hogy pusztán a szerelvényre kelljen órákat várni az induló állomáson.

    S majdnem sikerült magamban tartanom, de aztán mégsem, egyszer (2010.06.22.) mikor nagyon feldühítettek írtam a megint állunk vazze blogba kommentet, s képzeld kaptam rá választ az egyik munkatársuktól, nincs még egy hónapja.

    Na ez aztán a sebesség. :D

    VálaszTörlés
  3. Itt ma minden eltűnik? Nekem a bejegyzésem tűnt el ma már vagy 10x, most meg a kommentek nincsenek meg, ejnye.

    VálaszTörlés
  4. Jé most meglettek. Pedig tuti nem én vagyok hülye, mert több számítógépen több böngészővel próbálkozom, de hiába.

    VálaszTörlés
  5. Tetszik, mekkora intenzitással élte meg ezt a kalandos, bonyolult és vakmerő utat. Nem a tartalom, a hozzáállás a fontos. ;-)

    VálaszTörlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.