"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2011. május 21., szombat

Deus ex machina. Vagy mégsem. Vagy mégis

Már úgy nézett ki, hogy nem tudok bemenni a Nagyvárosba, mert reggel rájöttem, hogy nincs nálam pénz. Azután átkutattam a kabátzsebeimet és találtam háromezer forintot szépen összehajtogatva, ami ugye elég egy gyűjtőjegyre. De ez még nem lett volna bizonyíték a deus ex machinára, viszont a tárcámban pont annyi apró volt, amennyibe egy vonatjegy kerül a városhatárig. Forintra.

Amint a harmincöt fokban gyalogoltam az állomásra a deddel a hátamon, ismét kételkedni kezdtem az isteni beavatkozásban, amikor a szerelvény éppen az orrom előtt távozott a gyanúm erősödött, a másfél órás két átszállásos utazás végére pedig úgy éreztem, erősen ki lett velem machinálva.

Végül aztán minden jóra fordult, apusomtól megkaptam méltó jutalmam pizza és kávé alakjában, sőt a svéd bútoráruházba is elmentünk, ahol összeszedhettem sok hasznos vacakot és még palóclevest is ettünk, amit nyilván eredeti skandináv palócokból készítettek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.