"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2011. május 2., hétfő

Hogyan találtam fel a fritőzt

Már az első mondatból ki fog derülni: tisztában vagyok vele, hogy megelőztek.

Amióta a konyhában szerencsétlenkedem, mindig volt fritőzünk. Régebben kezdetleges típusok, most éppen egy viszonylag modern fajta, kivehető belső résszel, sőt, ami a legjobb, műanyag olajtárolóval, aminek a tetején fém szűrő van, így használat után a nem túl égett olaj abba átönthető. Namármost. A kivehető belső, és a rendszerint lecsöpögtetett külső rész tisztítását még mindig körülményesnek ítéltem, ezért pár hónapja úgy határoztam, hogy inkább serpenyőben vagy lábosban sütök, tehát a fritőz-csomagból kizárólag a szűrős tartályt használtam. De. A forró olaj összefröcskölte a tűzhelyet, a munkalapot, a falat és a padlót. És engem. Ezért arra a következtetésre jutottam, hogy egy viszonylag magas falú, szellőzést biztosító tetővel ellátott szerkezetre lenne szükség, ami kiküszöböli a konyha szennyeződését, valamint az égési sérüléseket.

Örömmel állapítottam meg, hogy pont egy ilyen szerkezet van a birtokomban.

2 megjegyzés:

  1. Gratulálok. :)

    Valahol nekünk is van egy fritőzünk, szerintem öt éve nem használtuk, étolaj sincs itthon azóta, ezzel az egész problematikát kiküszöböltük, sültkrumplit sütőben is lehet sütni, a többi olajtól csöpögő cucc meg nem hiányzik, hát még a takarítás meg a szag, jaj.

    Erről jut eszembe, hogy nekem furcsa volt hétvégén, hogy két kiadós zuhé között - és három kiadós zuhé alatt - kivonult az egész falu a hegyre, ott sütöttek sültkrumplit, olajban. Mindenki hozta a kis láboskáját olajjal, meg a felszeletelt krumplit. Ha tudom, hogy ez téged ennyire érint megfigyeltem volna jobban az egyes eljárásokat. :D

    VálaszTörlés
  2. én se gyártok gyakran szalmakrumplit, pedig ember kedvence. De azért van neki anyja, hogy csináljon ő neki. Így még valami hasznát is vesszük anyósnak :D Szinte minden alkalommal, hogy ott vagyunk, az ebéd második fogása az szalmakrumpli. Így neki marad a falak mosása, az olajszag meg társai, én meg hazajövök egy elégedett fiatalemberrel.

    VálaszTörlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.