"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2011. május 15., vasárnap

Testvéri szeretet

NINCS MIT FELVENNEM - jelentette be drámai hangon kisebbik nagyfiam a sármos lüke tegnap, amikor már indulni kellett volna a fodrászhoz. A kiélezett helyzet nadrág-ügyben állt elő, nevezett ruhadarabok közül hiába tartózkodik a szekrényében jó néhány, mert vagy szakadt, vagy téli, vagy már kinőtte. Ami pedig használható, az éppen koszos. Mutattam neki egyet, ami szerintem még alkalmas egy rövid sétára a fodrászig, főleg, ha kicsit lejjebb tolja...

Persze, végighisztizte az odautat, hogy milyen béna a nadrágja, csak akkor derült föl kissé, amikor megjegyeztem, hogy úgyis nemsokára az öccse örökli.

A fodrásznál is mérhetetlen világfájdalommal ült a székben. Tudom, teljesen reménytelen kibillenteni ilyenkor az önsajnálatból, de azért tovább vigasztaltam, mondván, olyan jó lett a frizurája, hogy most már mindenki azt fogja nézni és nem a nadrágját. Erre az öcs a háttérből: "ja, ezentúl a fejeden fognak röhögni".

3 megjegyzés:

  1. A fodrászon az idén mi sokat spóroltunk, mert a gyerek egész télen és tavasszal Rómeót alakította az iskolai színjátszókörben.(az meg csak hosszú hajjal az igazi).

    Azon gondolkodom a kicsi vajon kitől örökölhette Nálatok a sajátos humorát.

    VálaszTörlés
  2. mennyire ismerős problémák. az én gyerekem képes kivenni a szennyeskosárból kedvenc nadrágját, ha kicsit nem figyelek.
    dumbó:-DD

    VálaszTörlés
  3. "júlia" már bejáratos hozzánk.

    VálaszTörlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.