"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2011. június 30., csütörtök

Kicsi állat nagy tanulsággal

Veszettül vágtatott az a jól megtermett csiga a járdán, amikor tegnap sétáltam hazafelé a deddel. Arra gondoltam, jaj biztosan eltapossák a szerencsétlent, ezért hirtelen elhatározásból felkaptam (hát kellett kicsit rángatni mert baromira tapaszkodott a betonhoz) és behajítottam a kertbe, ahonnan szemlátomást elindult. Csak ezután gondoltam át a dolgot, és rá kellett jönnöm, hogy ostobán cselekedtem, a csiga talán reggel óta igyekezett eljutni a szomszédba, és lehet, hogy sikerült volna neki mert nem volt nagy forgalom, és ott megtalálja a szerelmet, családot alapít és vígan csúszkál a nyálán a csigalét végső határáig, a kerttulajdonossal meg aztán pláne nem tettem jót azzal, hogy visszazsuppoltam egy kártevőt a birtokára. Aztán még tovább tűnődtem és végül megnyugtattam magam, hogy igen kevés esélye volt rá, hogy átérjen a járdán, az árkon, a kövesúton, a túloldali árkon és járdán, szóval mégis megmentettem az életét, ami esetleg nem lesz olyan boldog, mint a szemközti ház udvarán lenne, de ki tudja, talán ezek között a lapulevelek közt is várja egy szemrevaló csigalányfiú (hermafroditák). Persze az sem kizárt, hogy később újra nekivágott, és ott lelte nyálkás halálát az úton.

Ebből is látszik, SOSEM tudhatjuk, hogy jól vagy rosszul döntöttünk-e.

2011. június 29., szerda

Hivatalos

Személyit csináltattam ma a sármos fiamnak - pár nap múlva betölti a tizennégyet, addig ingyenes -, és ez alkalomból a következő igazságok fogalmazódtak meg bennem:

2011. június 28., kedd

Marketing

Szeretem magam tudatos vásárlónak hinni, ám mindig újra és újra bebizonyosodik, milyen könnyen bedőlök a legnevetségesebb marketingfogásoknak is. Itt van például az "ezüstszálakkal átszőtt konyhai törlőruha amelyen nem szaporodnak a baktériumok"... Hát, őszintén szólva nem vizsgáltam meg mikroszkóppal az egy hét használat után ragacsos szürke ronggyá alakuló anyagot, de minden kedves olvasómat óva intek a kipróbálásától, hiszen ugye az okos a más kárán tanul.

A másik viszonylag friss szerzeményem a nagy svéd bútoráruházból származó, igen jutányos árú sötétzöld szőnyeg, amivel egyelőre semmi baj nincs, de a Családfő rettenetesen kikacagott, amikor bevallottam neki, hogy azért nem bírtam ott hagyni, mert ki volt írva: "utolsó lehetőség, ezt a terméket már nem gyártjuk". Szerinte ugyanis ettől egy normális ember ahelyett, hogy rohan a kasszához, inkább elgondolkodna, vajon miért nem.

2011. június 25., szombat

Nyaralás I.

Hát egy élmény volt, tényleg. Már maga a szálloda is, ami Siófok egyik gyöngyszeme lehetett harminc-negyven évvel ezelőtt, ma igazi szocreál-retro időutazás, mintha egy SZOT-dokumentumfilmben szerepeltünk volna. Az intézmény láthatólag a kevésbé igényes tehetős turistákra, és főleg a szervezett csoportokra bazíroz, most is párhuzamosan volt karate edzőtábor - ebben voltunk mi is (természetesen én a deddel csak kísérőként, az apja viszont mint megtestesült kung-fu panda) - és valami orosz táncfesztivál, így aztán a nyelvi közeg tovább erősítette a retro érzést.

2011. június 21., kedd

Hintalógalopp

Édeseim, jelentem nyaralok, nincs laptopom, és a környéken egyetlen olyan helyet találtam, ahol lehet internetezni, egy Hintaló nevű műintézményt, az udvara kellemes, hűvös-lugasos, a kávéjuk jó, de a gép borzasztó lassú, a ded meg itt vergődik a lábamnál, úgyhogy nem fogok sokat írni. Be akartam hegeszteni nektek a Hintalógalopp című számot, de az a művelet legalább fél óra lenne, szóval képzeljétek ide.

Mindenkit puszilok, kábé egy hét múlva jelentkezem az élménybeszámolóval.

2011. június 17., péntek

Szakértelem

Bementem egy tépontba. Az eladó éppen rendkívül szakszerűen magyarázott valamit egy ügyfélnek, széles gesztusaiból a vak is láthatta, hogy kisujjában van minden, amit egy tépont profi munkatársának tudnia kell, majd úgy búcsúzott az érdeklődőtől, hogy nem lehetett kétséges, bármikor ismét örömmel nyújt neki segítő kezet (vagy legalább kisujjat) a mobilszakmát érintő valamennyi problémában.

Ekkor következtem én. "Jó napot kívánok, fülhallgatót szeretnék venni a ... típusú telefonhoz."

Eladó: "Milyen csatlakozó kell ahhoz?"

Én: "Azt nem tudom."

Eladó: "Nézzük meg a készüléket."

Én: "Nincs itt, a fiamé, a fülhallgató ajándékba lesz."

Eladó: "Ööö..."

Én: "Nem lehetne megnézni itt a boltban egy ugyanolyan mobilt?"

Eladó: "Nincs most abból... Te Béla (fordul a munkatársához, aki lehet, hogy nem is Béla volt, már nem emlékszem pontosan), milyen csatlakozó kell a ... -hoz?"

Béla (esetleg nem Béla): "Ööö... Kettes vagy hármas... na sokat segítettem, mi???"

Én: "Talán az interneten rákereshetne."

Eladó: "Egy pillanat... (hátramegy, pár percig matat valamit a raktárban, majd megkönnyebbülten visszatér) sajnos nincs."

Én: "Elárulná, milyen csatlakozót kell kérnem, ha máshol próbálkozom?"

Eladó: "Ööö... nem tudom, de megnéztem, jelenleg semmilyen fülhallgatónk nincs."

2011. június 15., szerda

A postás

Ma megismétlődött a múltkori eset, azzal a különbséggel, hogy most a nagyfiam volt itthon, én pedig nem a fürdőszobában tartózkodtam, hanem a teraszon (és ennek megfelelően kevésbé alulöltözötten mint akkor), de ismét nem volt kedvem ajtót nyitni, mert pont belemerültem a muskátlik rendbeszedésébe és nem akartam, hogy a ded a már összesepert szemétbe telepedjen, a bogárhullák közé. Viszont amikor a postás másodszor kezdett csengetni (!!!) - gondolom közben végigjárta a lépcsőházat -, a fiam kiment hozzá, majd jelentette, hogy már NAGYON MÉRGES.

És valóban kicsit zordan nyújtotta ide az aláírnivalókat.

Tényleg nem értem, miért zavarja ennyire, ha nem tudja kézbesíteni azt a nyamvadt levelet. Talán már készül a nagy feladatra (az évszám 2013):

2011. június 13., hétfő

Való világ

Tegnap a játszótéren (a társasházunk kicsi játszóterén, mert a nagy még mindig zárva van és nyilván jódarabig így is marad, hiszen milyen baromi vicces ha a város egyetlen rendes játszóterét nem lehet használni a szünidőben) hosszan beszélgettem egy IGAZI ÉLŐ ANYUKÁVAL, úgy, hogy nem volt köztünk sem monitor, sem klaviatúra. Gondoltam megörökítem, hiszen ez egy új élet kezdete lehet.

Hét

Cucka hetesénél éreztem némi indíttatást a listakészítéshez, de aztán rájöttem, hogy

  1. ha valamit még nem írtam le magamról, annak oka van,
  2. ha nincs nyomós oka, akkor nem időszerű,
  3. ha időszerűvé válik, akkor majd megírom egyenként,
  4. hiszen amúgy is minden bejegyzés "valami amit még nem mondtam el magamról" (vagy esetleg elfelejtettem, hogy már valamikor leírtam),
  5. és most nem is jut eszembe semmi.
  6. Egyébként pedig játékon kívül volt hasonló posztom, bár annak csak hat pontja van,
  7. a hetedik legyen az, hogy nem való nekem az ilyesmi.

2011. június 12., vasárnap

Te Deum

Nagyfiam a kollégiumban töltött első éve alatt zoknijainak legalább egyharmadát párosával elveszítette, másik harmada páratlanná vált. Valamint 33 intőt és figyelmeztetőt szedett össze.

Felettébb bosszant a dolog. De szívesen beruházok szeptemberben újabb kétharmadnyi mennyiségű zoknira, mióta láttam a gyereket az évzárón. Az hagyján, hogy megláttam, de annyira elérzékenyültem, hogy még integettem is neki a Te Deumról való kivonulásnál, pontosabban kicsit ugráltam és hadonásztam, aminek valószínűleg nem túlságosan örült a kezében azzal a hatalmas gyertyával.

EZ lenne az én kutyaütő sarjam, EZ a szép komoly fiú? Semmi kétség, a suli csodát tett vele. Még az is lehet, hogy egyszer majd felnőtt EMBER lesz belőle...

2011. június 9., csütörtök

Tök

Ez az anti-gasztroblogger sorozat 2. epizódja, amely arról szól, hogyan készítem én a tökfőzeléket.

Tegnapelőtt vettem egy tököt. Mivel a boltban nagyon nyeszlett kaprok voltak, gondoltam azt majd a zöldségesnél veszek. A pénztárnál kiderült, hogy valami titokzatos okból nem működik a bankkártyám, ezért készpénzzel kellett fizetnem. Így viszont nem maradt pénzem a kaporra. Sebaj, gondoltam, van otthon mirelit zöldbab, csinálok abból főzeléket, a tököt elrakom másnapra. Másnap beszereztem a kaprot, csakhogy amikor elővettem a tököt, szomorúan konstatáltam, hogy megromlott. Sebaj, gondoltam, van maradék zöldbabfőzelék, majd másnap veszek gyalult tököt, azzal legalább nincs annyi macera. Másnap (azaz ma) délelőtt a zöldségesnél meg is vettem, de ebédre szendvicset csináltam a maradék húsból, gondoltam majd vacsorára megfőzöm a tököt. Eljött a délután, a főzést nem halogathattam tovább. Csakhogy a nyomorult tök addigra teljesen megpunnyadt a zacskóban, levet eresztett, pfúj. De nem mertem kidobni, nehogy mire holnap meghozom az újabb adagot, addigra a kapor menjen tönkre. Szóval megcsináltam a főzeléket. Jó érett íze van.

Anti-gasztrofotót nem mellékelek, a fantáziátokra bízom.

A víz víz víz csak jött jött jött

Kicsit már unom, hogy ahányszor boltba megyek, sz..rá ázom, vagy futólépésben kell hazatolnom a babakocsit a zuhé előtt.

De a füvünk szép zöld.

2011. június 5., vasárnap

Nagy Vizes Mustra

Szombaton strandoltunk, és amikor a ded épp kiütötte magát, addig-addig merengtem mellette egy nyugágyban azon, milyen jó hely ez, és talán ki kellene blogolnom, hogy eszembe jutott a közös értékelés.

Köszönöm mindenkinek a hozzászólásokat, az eredménnyel elégedett vagyok, de sajnos még egyik fürdőtől sem kaptam családi belépőt az ingyenreklámért.

Természetesen az ezután érkező véleményeket is beillesztem majd a posztba.

2011. június 3., péntek

Agrárium

Két állatos sztorim van tegnapról, a második sokkal jobb, úgyhogy az elsőt akár át is ugorhatjátok.

  1. Séta közben az egyik kapun láttam a táblát, hogy "Fapados kutya". Nagyon megtetszett, milyen jó fej lehet a gazdi, gondoltam, nyilván valami csúf kis falusi keverék ebről van szó. Aztán jobban megnéztem a feliratot és rájöttem, hogy le vannak kopva a betűk, meg összemaszatolódva, meg valószínűleg olvasni sem tudok, mert igazából persze az állt ott, hogy Harapós kutya.
  2. Erika barátnőm gimnazista lánya agrár egyetemre készül, most éppen nyúltenyésztésbe fogott, az eredeti pár szaporulatával és a húsvét után felkarolt nyuszikkal együtt már van neki 15, nemrég névjegykártyát is készített, amelyre az elérhetőségein kívül annyit írt, önmeghatározásképpen: PARASZT (így tiltakozva a szó pejoratív csengése ellen).

2011. június 2., csütörtök

Gondolatolvasás

E cikken felbuzdulva megnéztem, milyen hirdetéseket küld nekem mint célszemélynek a Gondolatolvasó Gmail a jobb oldali sávba. Pillanatnyilag éppen vastagbél-lúgosításban szeretnének segíteni, valamint a hüvelyszárazság kezeléséről, a koplalás nélküli fogyókúráról, és a célzott alakformálásról tudhatnék meg többet, ha oda kattintanék.

Azt hiszem, van még mit finomítaniuk a szoftveren.