"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2011. június 30., csütörtök

Kicsi állat nagy tanulsággal

Veszettül vágtatott az a jól megtermett csiga a járdán, amikor tegnap sétáltam hazafelé a deddel. Arra gondoltam, jaj biztosan eltapossák a szerencsétlent, ezért hirtelen elhatározásból felkaptam (hát kellett kicsit rángatni mert baromira tapaszkodott a betonhoz) és behajítottam a kertbe, ahonnan szemlátomást elindult. Csak ezután gondoltam át a dolgot, és rá kellett jönnöm, hogy ostobán cselekedtem, a csiga talán reggel óta igyekezett eljutni a szomszédba, és lehet, hogy sikerült volna neki mert nem volt nagy forgalom, és ott megtalálja a szerelmet, családot alapít és vígan csúszkál a nyálán a csigalét végső határáig, a kerttulajdonossal meg aztán pláne nem tettem jót azzal, hogy visszazsuppoltam egy kártevőt a birtokára. Aztán még tovább tűnődtem és végül megnyugtattam magam, hogy igen kevés esélye volt rá, hogy átérjen a járdán, az árkon, a kövesúton, a túloldali árkon és járdán, szóval mégis megmentettem az életét, ami esetleg nem lesz olyan boldog, mint a szemközti ház udvarán lenne, de ki tudja, talán ezek között a lapulevelek közt is várja egy szemrevaló csigalányfiú (hermafroditák). Persze az sem kizárt, hogy később újra nekivágott, és ott lelte nyálkás halálát az úton.

Ebből is látszik, SOSEM tudhatjuk, hogy jól vagy rosszul döntöttünk-e.

6 megjegyzés:

  1. Ez egy csomó mindenből látszik sajnos.

    És bár nem nagy bók, de az is látszik ebből, hogy mennyivel több eszed van nálam. :D

    VálaszTörlés
  2. Es miert nem a tuloldali hazba dobtad??? :))))) Ahol csaladot alapithatott volna, stb. Heh????? :))

    VálaszTörlés
  3. akkor az akarata ellenere is boldogga tetted volna! hah! :)

    VálaszTörlés
  4. Van ebben a témában egy "szakállasom":

    ...egy ember halaszthatatlan ügyben vasúton Londonból Viktória állomásra vasúton utazik, de csak vonat elindulás után tudja meg az egyik utastól a hogy a vonat ezen település soha nem áll meg, csak átrobog rajta
    - De semmi gond uram - látja el tanáccsal ugyanez az ember - a szerelvény az állomáson azért kicsit mindig lellassit. Ön amint látom, még egy jó kondiban lévő uriember...háttal ereszkedjen le a lépcsőn és azért hogy nehogy a kerekek alá kerüljön pár métert fusson a szerelvény mellet aztán engedje el a korlátott...
    Emberünk úgy is tesz. A vonat lassít, ő lehátrál a lépcsőn, a kapaszkodót markolva fut pár lépést a sínek mellet,már épp készül elengedni a kapaszkodót mikor...
    ...mikor megjelenik a vasúti kocsi ajtajában egy termetes kalauz, megragadja hátul a zakója gallérját és egy határozott rántással visszarepíti a vonatba.
    Jóindulatúan rávigyorog, még jól hátba is vágja:
    - Ember magának kurva nagy mázlija van, hogy épp erre jártam. Bizonyára nem tudja de ez a vonat nem áll meg Viktória állomáson...

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm! Én minden alkalommal azon szenvedek, amikor felszedek egy csigát, hogy lehet, hogy nem is arra akart menni. De azért sosem hagyom őket a járdán... :)

    VálaszTörlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.