"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2011. június 25., szombat

Nyaralás I.

Hát egy élmény volt, tényleg. Már maga a szálloda is, ami Siófok egyik gyöngyszeme lehetett harminc-negyven évvel ezelőtt, ma igazi szocreál-retro időutazás, mintha egy SZOT-dokumentumfilmben szerepeltünk volna. Az intézmény láthatólag a kevésbé igényes tehetős turistákra, és főleg a szervezett csoportokra bazíroz, most is párhuzamosan volt karate edzőtábor - ebben voltunk mi is (természetesen én a deddel csak kísérőként, az apja viszont mint megtestesült kung-fu panda) - és valami orosz táncfesztivál, így aztán a nyelvi közeg tovább erősítette a retro érzést.
Az utolsó előtti napon behoztak a szobánkba egy tűzvédelmi tájékoztatót és egy kérdőívet, azóta is képtelen vagyok eldönteni, vajon a "Milyennek értékeli szolgáltatásaink színvonalát?" részt komolyan gondolták-e, és őszintén bíznak-e benne, hogy a kérdőív kitöltését névvel-címmel vállalók között kisorsolandó jutalomhétvége valódi ösztönzést jelent annak, aki már járt a hotelben.
Nézzük, mit is kell értékelni. Itt van például a "Bejelentkezés a szállodába" nos, ez ugyan másfél órát vett igénybe, de közben legalább elmehettünk kényelmesen megebédelni. (No nem a hotel éttermébe, mert azt ötletszerűen nem lehet igénybe venni, csak bejelentkezve, előfizetéssel.) Aztán "A szállodai szoba hangulata és nyugalma" hmm itt vajon melyik fejecskét ikszeljem be... Ugyanis a kiváló marketingszakember jóvoltából aki nyilván még a SZOT-időből maradt a következő szmájlik közül lehet választani: szomorúszemű-lebiggyesztettszájú, dühösszájú, mosolygós, RÖHÖGŐS, és az ötödik a PIRONKODÓS (!!!). Hát, hogy kinek kellene pironkodni, azt hagyjuk, mi leginkább röhögtünk az egészen, attól kezdve, hogy konstatáltuk, a szoba falán egyetlen dekorelem sincs (Apusom indítványozta, hogy menjünk el a tecsóba valami képért), a hűtőszekrény valószínűleg a hotellel egyidős, és hogy harmonizáljon a sötétbarna pozdorja bútordarabokkal, az ajtaját (!) fa mintázatú öntapadós tapétával burkolta le nyilván ugyanaz a szárnyaló fantáziájú belsőépítész, aki a narancssárga-fáradtzöld foltos zuhanyfüggöny színeit alkalmazta a fürdőszoba falainak és a kád oldalának festésekor. (Ebből azért látható, milyen gyakran cserélik a zuhanyfüggönyt.)
"A szoba műszaki berendezései" pontnál sem egészen világos, mire gondoltak, vajon a már említett hűtőszekrényre (amelyben pár fokkal tényleg hűvösebb van, mint a szobában), vagy a televízióra, amelyen négy csatornát lehet nézni, ebből egy magyar nyelvű, de bár az se lett volna, mert azon az egy magyar nyelvű csatornán, aminek a nevét azért sem írom ide, minden alkalommal felbosszantottam magam, szerencsére ritkán kapcsoltam be, de tanúja lehettem például Stohl Buci meghurcoltatásának és mennybemenetelének - szerencsétlen ember, nagy a család, jaj, hogy hiányozna szegény gyerekeinek ha letöltendőt kapna hát basszus hogy hiányzott eddig amíg vígan élte világát és le se szarta a családját illetve családjait - vagy amikor állítólag elsőként adtak hírt egy szörnyű motorbalesetről amelyben az egyik sérült meghalt, de előbb még sikerült értesítenie a mentőket, és a műsorvezető többeket is megkérdezett arról, hogy MILYEN GYAKORI, hogy egy haldokló mentőt hív, bakker erre már nem lehet mit mondani.
Na ott tartottam, hogy a szobában összesen ez a két műszaki berendezés van, ja meg egy olvasólámpa, hát hogy is értékeljük ezt... (Hajszárító sincs, pedig nem vittem, mert ugye az már mindenütt alapfelszerelés.) Nem nyafogok ám, igazán jól éreztük magunkat, de erről nem a szoba hangulata tehet, hanem többek közt a Balaton.
Most megmutatom, milyen volt a kilátás az erkélyünkről amire alig mertem kimenni mert szerintem csak a SZOTlélek tartja, a dedet meg főleg nem engedtem ki, tuti átférne a feje a rácson (ennél sokkal szebb volt négy napig, de sajnos az ötödiken fényképeztem):

Az ott messze a tihanyi apátság 

Ugyanaz a panoráma szocreálban

De még nem értem a kérdőív végére, itt van a következő vicces értékelnivaló: "Reggeli színvonala, választéka" (a vacsorát már nem merték megkérdezni höhöhö). Nagyon el lehetek kényeztetve svédasztal-fronton, de erősen vacillálok a mosolygós és a röhögős szmájli között, tekintve, hogy MINDEN reggelire teljesen ugyanaz van: rántotta, tejbegríz, kétféle sajt és háromféle felvágott (zala, párizsi és a harmadik nevét nem tudom). És saláta, na ez tényleg finom, a kapros öntetből meg legszívesebben hoztam volna egy vödörnyit. A kávét minden nap más mennyiségű tejjel próbáltam ihatóvá tenni, péntekre beláttam, hogy megfelelő higítás nem létezik, ez egyszerűen nem kávé és kész.
Ahogy már írtam, inter nyet, az aulában árválkodik ugyan két konzol, de valószínűleg csak a modernizációt jelző díszítőelemként, és az egész környéken nem lehet belépni a mátrixba kivéve a Hintalovat, ahol a két vánszorgó gépre tömegek várakoznak mire elolvastam a leveleimet és megírtam azt a pármondatos nyomorult bejegyzést már lincseléstől tartottam. Érdekes műszaki megoldás viszont a liftben szóló rádió, ami olyan halk, hogy érteni egy szót sem lehet, talán figyelem-elterelésnek szánják a hozzám hasonló szerencsétlen klausztrofóbiások számára. Mindenesetre működik.
Az biztos, hogy negyven éve menő hely lehetett, uszodája is van, feszített víztükrű medencékkel, egy harmincméteres és egy gyerekpancsoló. Néha ugyan zártkörű rendezvényt tartanak benne, de emiatt csak egy nagymama cirkuszolt, láttam, hogy balhézni fog, ezért gyorsan arrébb mentem, így is hallottam amint arról puffog az úszómesternek, hogy ezek az oroszok, tele van velük a szálloda és most az uszodát is elfoglalják. (De már legalább fizetnek érte, tehettem volna hozzá.)

8 megjegyzés:

  1. Juffiiii! A körerkélyes SZOT-üdülő az Ezüstparton! Párttitkár apósom jóvoltából mekkorát nyaraltunk ott kétszer is a 80-as évek elején! Ott kezdtem hízni... :-)

    VálaszTörlés
  2. navégre, egész délután nem tudtam kommentelni hozzád... :S

    Szóval, itt mi is voltunk már köbö két éve, váháhámm, tényleg nagyon időutazás, ennél már csak a hajdúszoboszlói Barátság szálló rúghatott labdába pár éve (mert asszem 1-2éve újították emberközelivé) , a leírásod kellemes emlékeket hozott elő belőlem... :DDD KÖSZI! :)))

    VálaszTörlés
  3. eszembe jutott még egy gyöngyszem: a balatonföldvári Fesztivál Hotel. :DDD

    VálaszTörlés
  4. ...itt kekeckedek veled lassan hónapok óta oszt csak most szó'sz, hogy az urad egy karatebajnok...menten kivert a víz.

    ...amúgy meg: szerintem ezektől a dolgoktól kicsit el kell távolodni, hogy a megfelelő helyükre kerüljönek. (meglásd húsz-harminc év múlva úgy fogsz visszagondolni erra a hétre : " -siófok, 2011.-nyarán?...hát kedveskéim az valami kolosszális nagy buli vó't.")

    VálaszTörlés
  5. Múltkor a hotel Barátságban volt szerencsém eltölteni egy éjszakát, hát nagyon kemény, persze felújították, de attól még csak egy panel marad. Meleg is, büdös is, hangos is, a legfelső emeleten voltunk, 50 fok, jaj. Mondjuk az meglepett, hogy nem jött elő a panelfóbiám, persze nem tudom mit csináltam volna azon kívül, hogy kifekszem az erkélyre.

    VálaszTörlés
  6. Nem tudom meddig bírom még, hogy az első mondatodhoz ne fűzzek kommentárt. Nagyon igyekszem. :D

    VálaszTörlés
  7. Dehogy nem. Még lesz két alkalmam kommentálni, addig meglátom hogy alakul a saját nyaram. :)

    VálaszTörlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.