"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2011. június 15., szerda

A postás

Ma megismétlődött a múltkori eset, azzal a különbséggel, hogy most a nagyfiam volt itthon, én pedig nem a fürdőszobában tartózkodtam, hanem a teraszon (és ennek megfelelően kevésbé alulöltözötten mint akkor), de ismét nem volt kedvem ajtót nyitni, mert pont belemerültem a muskátlik rendbeszedésébe és nem akartam, hogy a ded a már összesepert szemétbe telepedjen, a bogárhullák közé. Viszont amikor a postás másodszor kezdett csengetni (!!!) - gondolom közben végigjárta a lépcsőházat -, a fiam kiment hozzá, majd jelentette, hogy már NAGYON MÉRGES.

És valóban kicsit zordan nyújtotta ide az aláírnivalókat.

Tényleg nem értem, miért zavarja ennyire, ha nem tudja kézbesíteni azt a nyamvadt levelet. Talán már készül a nagy feladatra (az évszám 2013):

2 megjegyzés:

  1. :-))))
    de azért rendes, hogy kétszer csenget:)

    VálaszTörlés
  2. Szerintem tudja, hogy nem akarod látni. Ezért morcos.

    VálaszTörlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.