"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2011. június 12., vasárnap

Te Deum

Nagyfiam a kollégiumban töltött első éve alatt zoknijainak legalább egyharmadát párosával elveszítette, másik harmada páratlanná vált. Valamint 33 intőt és figyelmeztetőt szedett össze.

Felettébb bosszant a dolog. De szívesen beruházok szeptemberben újabb kétharmadnyi mennyiségű zoknira, mióta láttam a gyereket az évzárón. Az hagyján, hogy megláttam, de annyira elérzékenyültem, hogy még integettem is neki a Te Deumról való kivonulásnál, pontosabban kicsit ugráltam és hadonásztam, aminek valószínűleg nem túlságosan örült a kezében azzal a hatalmas gyertyával.

EZ lenne az én kutyaütő sarjam, EZ a szép komoly fiú? Semmi kétség, a suli csodát tett vele. Még az is lehet, hogy egyszer majd felnőtt EMBER lesz belőle...

1 megjegyzés:

  1. 33 intő és figyelmeztető. :D

    Kamasz még senki nem maradt. Aki túléli a kamaszkort, abból ember lesz. Még belőlem is az lett. Pedig ezt sokan nem hitték volna.

    VálaszTörlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.