"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2011. június 13., hétfő

Való világ

Tegnap a játszótéren (a társasházunk kicsi játszóterén, mert a nagy még mindig zárva van és nyilván jódarabig így is marad, hiszen milyen baromi vicces ha a város egyetlen rendes játszóterét nem lehet használni a szünidőben) hosszan beszélgettem egy IGAZI ÉLŐ ANYUKÁVAL, úgy, hogy nem volt köztünk sem monitor, sem klaviatúra. Gondoltam megörökítem, hiszen ez egy új élet kezdete lehet.

2 megjegyzés:

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.