"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2011. július 24., vasárnap

Hivatásos

Az asztalossal kapcsolatban még pár gondolat. Csak mert megkérdezte, mi a munkám, amihez majd vissza szeretnék térni. Szerintem nem ez az érdekes. Hanem, vajon mi lenne az a foglalkozás, amihez NEM VÁGYIK VISSZA az ember x év gyes után. Vagyis, mi az, ami

2011. július 21., csütörtök

Vagy akár el is áshatom magam

... és miután tisztáztuk gyermekeim számát, korát és nemét, az asztalos imígyen szólott: "akkor gondolom főállású anya lesz, ha ennyi ideig itthon volt már biztosan nincs kedve visszamenni dolgozni." Majd elmesélte, mekkora trauma volt nekik, amikor a nagyobbik lányát három évesen helyhiány miatt nem vették fel az óvodába.

(Minden tiszteletem a főállású anyáké, a történet nem róluk szól!!!)

2011. július 20., szerda

Ciklon???

A meteorológusoldalon azt írják, egy "sekély ciklon" miatt szakad az eső tegnap este óta. Frászt. Azért zuhog szünet nélkül, mert amint álltam az udvaron egyik kezemben a deddel, másikban a slaggal, miközben már dörgött az ég és a hegyek felől valami gusztustalanul sötét dolog kúszott felénk az égen, a szomszédok körbemosolyogtak (még azt is hallottam, hogy "valaki LOCSOL!!!") én meg visszavigyorogtam rájuk, röhögjetekcsakmajdmeglátjátokúgysemleszittkomolyeső...

2011. július 19., kedd

Nyaralás II. - kiegészítés

  • Nagyon jó dolgom volt, az ebédet mindig a Családfenntartó készítette, abból amit reggel a halpiacon vett, neki sok halat kell enni mert az könnyű étel, esténként meg étterembe mentünk, ott is halat rendelt volna, de mondtam, hogy ugyan szeretem a halat, viszont energiadús kajára is szükségem van mert nincs annyi tartalékom mint neki, és a vége általában az lett, hogy szuszogni alig bírtunk a rengeteg husitól (meg salátától, hogy legyen valami KÖNNYŰ is vacsorára).
  • Az internetes információkhoz még annyit, hogy nem csak a homokos part nem jött be, de a sós víz és tengeri levegő gyógyító hatása sem, a ded takonykórja egyre súlyosbodott. Az orvostudomány csodájaként a hazaérkezésünk után egy nappal múlt el, hiába no, a jó pilisi klíma.
  • A susaki úttól azonnal elkezdtem félni, amint megláttam a rozoga bárkát. Aztán motymoty eszembe juttatta a tengeribetegséget. De akkor fordult igazán drámaira a helyzet, amikor beszálltunk, és egyre csak jöttek a népek, végül úgy nézett ki a tömeg mintha kubai menekültek lennénk (a fészbukos kép visszafelé készült, aznap nem utaztak sokan). És kiértünk a nyílt tengerre ahol jó nagy hullámok voltak, és először attól rettegtem, hogy hányni fogok, aztán kaptunk pálinkát, utána már csak a táskánk FÖLÖTT ülő kisfiú aggasztott, mert határozottan zöld színű volt az arca.
  • Ha valaki esetleg a "susak" keresőkifejezéssel talált ide, azt figyelmeztetném, ne számítson a prospektusokban reklámozott helyi birkasült-specialitásra, szerintem a szigeten legalább húsz éve megették az utolsó juhot.
  • Ja és hogy igazán itthon érezzem magam, hétfő reggel jött a postás és jól leb...ott amiért még nem tudta kézbesíteni a fiam személyi igazolványát és a postára sem mentünk érte. Láttam rajta, vérlázítónak tartja, hogy az ember egy hétre elmegy nyaralni és NEM VESZI ÁT A KÜLDEMÉNYEKET.

2011. július 18., hétfő

Nyaralás II.

 

Na ilyenkor sajnálom, hogy nem vagyok profi fotós, olyan gyönyörű volt a teliholdas tenger amikor jöttünk hazafelé a komppal, és mekkora mázli, hogy lekéstük az előző hajót és másfél órát kellett várni a kikötőben, különben ezt nem láttuk volna. Útközben arról beszélgettünk, milyen jó horrorfilmet lehetne forgatni: az egyik utas vérfarkassá változik, megharap valakit, aztán együtt marcangolják a többieket, mindenki menekül, ölik egymást a mentőcsónakokért stb. És azért a nyaralás végével kezdem, mert a Családfenntartó szóvá tette, hogy mindig csak a rosszról írok, hiába mondom neki, hogy a kellemes dolgokról olvasni uncsi. És most akkor jöhet az anyázásos rész.

2011. július 8., péntek

Pá!

Kedves betörő úr, ne fáradjon, nem érdemes kockáztatnia az életét azért a pár műszaki cikkért a csincsillákat elvihetné, különben meg forródrótunk van a távszekuritihez és majdnem biztos, hogy nem felejtem el bekapcsolni a riasztót, de ami a legveszélyesebb az a kert, több százezer vérhangyával, mi sem merünk kimenni oda, úgyhogy én kétszer is meggondolnám ezt a dolgot, és legutóbb olyan jól eljátszott az óvszerekkel, na most az nincs, üdv.

2011. július 5., kedd

A helyzet fokozódik

Nem ismer valaki egy hangyairtó kisiparost??? Tanácsok is jöhetnek, kivéve a biomódszereket, köszönöm azokból nem kérek, van már a kertben menta, levendula, paradicsompalánta, nyomkodtunk a földbe fokhagymagirizdeket, szórtunk le cukrozott sütőport... valamint megöltük az összes levéltetűt (merthogy őket szeretik szopogatni a hangyák), és legalább ötféle mérget használunk.

Mégis, tegnap két órát töltöttem gazolással. A hangyák miatt. Ez úgy történt, hogy (egyik kezemben gyilkolóspray-vel) kihúztam egy gyomot (bárhol a kertben!!!), abban a pillanatban előrajzottak és két másodperc alatt ráözönlöttek a lábamra és máris marni kezdtek, ekkor "..rrrvanyátok!" felkiáltással helyből másfél métert hátraugrottam és pár perces esőcsináló indiántánccal megszabadultam tőlük, majd visszaszökkenve sátáni kacajjal befújtam a bolyt a legújabb szerrel. Ettől kicsit megnyugodtak. Aztán újabb gyom, újabb ugrás, újabb fújás, és így tovább. De ez csupán tüneti kezelés. Valószínűleg az egész (száz négyzetméteres) kert egy gigantikus hangyabolyon nyugszik.

2011. július 4., hétfő

Megint vizes

Sármos fiam közelgő szülinapjára és a pocsék időre való tekintettel tegnap elmentünk az esztergomi élményfürdőbe, ahol ikszedszer is megfogadtam, hogy szünidőben hétvégén soha többé. Talán az egy négyzetméternyi vízfelületre jutó kábé húsz fő miatt, de az úszómesterek a bkv ellenőröknél szokásosnál is taplóbbak voltak, szerettem volna elmagyarázni nekik, hogy az a sok száz undorítóan fegyelmezetlen barom ott a medencében, akik ugrálnak és sikongatnak meg fröcskölnek és spriccelnek meg felkapaszkodnak és becsobbannak, na azok a FIZETŐ FÜRDŐVENDÉGEK, akiknek a pénzéből kapják a létesítmény kedves dolgozói a bérüket, hát igazán elvárható lenne, hogy ne úgy nézzenek mindenkire mint egy darab sz..ra, hanem inkább törölgessék villámgyorsan felfelé a vizet a padlóról mielőtt valaki kitöri a nyakát, szóval a valódi veszélyforrásokkal törődjenek, ahelyett, hogy megkeserítik a más szórakozását ha már ők nem tehetnek a vasárnapjukkal amit akarnak.

Hazafelé elég vidáman néztünk ki, mert miután kihámoztam a dedet az úszópelusából, ráraktam a a ruhákra, emiatt összepisilt pólót kellett fölvennem, ő valamivel jobban járt, mert a nadrágja helyett a pulcsiját húztam a lábára (mázli, hogy ugyanannyi keze van mint lába). Szegény ünnepelt gyermekem meg teljesen rosszul lett éjszaka, valószínűleg attól a rengeteg bubis melegvíztől amit lenyelt amikor azt bizonygatta, hogy a pezsgőfürdőben lehet lélegezni a víz alatt. Na ilyen kajla tizennégy évesen, és még ő röhögte ki a húgát, amikor az megkérdezte tőlem, hogy ÉSZREVETTEM-E MÁR, hogy ők négyen testvérek mind két-két évvel idősebbek egymásnál...