"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2011. augusztus 31., szerda

A jobb lábam

Miután tegnap a statisztikai mutatók eddig sosem látott magasságokba szárnyaltak, döbbenten állapítottam meg, hogy érdekelt benneteket a bal lábam. Bár figyelembe véve, hogy egy 41 éves nő bal lábáról van szó, nem zárom ki a lehetőséget, hogy ez csak katasztrófa-turizmus. Mindenesetre úgy döntöttem, ma a jobb lábamról írok.

A jobb lábam megtévesztésig hasonlít a bal lábamra (nem csoda, hogy egyik Kedves Olvasóm azt feltételezte, hogy véletlenül a jobb lábamról tettem fel képet), annak gyakorlatilag a tükörképe, leszámítva a Baba nevű ló által hagyott kis emléket a bal bokámon. Jelenleg az is megkülönbözteti a két lábamat, hogy a jobbon még nem szakadt szét a nadrág - ezért nem mellékelek fotót, hiszen ép farmert már mindenki látott.

Most, hogy elgondolkodtam kicsit a jobb lábamon, rá kellett jönnöm, hogy szeretem. Megfelelően működik már több mint 41 éve, és igen sokrétűen alkalmazható. Lehet vele járni, állni, guggolni, futni, ugrani stb. Egy pillanatra felrémlett bennem, hogy talán jobban kedvelem, mint a balt, hiszen rúgni például rendszerint a jobb lábammal szoktam. Csakhogy közben a balra támaszkodom, tehát nyilvánvalóan egyaránt fontosak a számomra.

Mindebből következik, hogy az előző bejegyzés 3. pontját elvetettem.

Viszont azt még mindig nem tudom, mit tegyek a nadrágommal, pedig reggel tovább szakadt.

(Ja és több lábam nincs, ezért a sorozatnak ezzel vége.)

2011. augusztus 30., kedd

A bal lábam

Vajon ez most egy kommentvadász poszt, vagy valóban kíváncsi vagyok a véleményetekre? Azt hiszem a b válasz helyes. De az igazi kérdés nem ez. Hanem: a kedvenc nadrágom állapota súlyosbodott, szerintetek mit tegyek?

  1. Ne törődjek vele, úgyis alig megyek emberek közé.
  2. Vágjam le térdnadrágnak.
  3. Vágjam le a lábam, akkor a nadrágot elég csak magam alá gyűrni a kerekesszékben, és télre sem kell újat venni.

2011. augusztus 29., hétfő

Csereszabatos anyai hülyeségek, de

úgy látszik, az emberek inkább hiszik egy anyáról, hogy rózsaszínű kisnadrágot ad a pici fiára, mint azt, hogy tüsire nyírja a lánya haját.

(Igen, már megint fiúnak nézték...)

Futár van egypúpú, van kétpúpú...

Ebédelünk. Csöngetnek. Nagyfiam veszi fel a kaputelefont. Aztán:

- Itt a pizza.

- Pizzaa?? Ki rendelt pizzát??

- ???

Kopogtatás.

- Menj, szólj neki, hogy mi nem rendeltünk pizzát.

Nagyfiam el, majd vissza:

- Ja, nem pizzát hozott, hanem valami winchestert. Pedig az előbb azt mondta, hogy FUTÁR...

2011. augusztus 28., vasárnap

Segítőkészség

Sokat szidom a srácokat, hogy milyen borzasztó lusták, legszívesebben egész nap meg sem mozdulnának.

Dehogy. Hiszen amint bekapcsolom a porszívót, legalább ketten azonnal ugranak.

Az egyik felhangosítja a tévét, a másik pedig becsukja a nappali ajtaját, így kevésbé zavarja őket a zúgás.

2011. augusztus 26., péntek

Miért ne menjünk fodrászhoz harmadfokú hőségriadóban

Azt hittem ez egy remek nap lesz, mert megszabadulok a hajam felesleges részétől, ám a fodrásznéni drámailag közölte, hogy őszülök, amit persze eddig is tudtam, de nem akkor akar hallani róla az ember amikor amúgy is vénasszonyként szédeleg a negyven fokos hőségben. Aztán a nylon körkötény alatt két combalakú tócsát izzadtam a fodrászszékbe. Végül megkérdeztem kajla fiamat (akinek egy óra számítógépes játékidővel honoráltam, hogy vigyázott a dedre amíg vágták a hajam), hogy szép lettem-e, erre ő: "ha azt mondom szép lettél, akkor játszhatok még fél órát?" Majd engesztelésképpen hozzátette: "de Anya, tudod, hogy az ilyesmit a FÉRFIAK nem veszik észre..."

2011. augusztus 24., szerda

Pussz

Amióta a ded megtanult cuppanós puszit adni, sokat gyakorolja. Családtagokon, plüssállatokon, labdán, kispárnán, könyveken stb. Legutóbb a mosógépet puszilta meg. Napi két-három adag koszos ruha mellett már én is éreztem így a felültöltős iránt.

12

Remélem nem hoz balszerencsét, hogy legkisebb fiam szülinapján véletlenül eggyel kevesebb gyertyát raktam a tortára (amint azt az egyik szemfüles vendég utólag felfedezte).

Mindenesetre bizonyíték nincs rá ezen írásos vallomást leszámítva, mivel az ünnepélyes elfújás pillanatában a kioldógomb helyett az off-ot nyomtam meg a fényképezőgépen.

Szóval buliszervízből nem tudnék megélni.

2011. augusztus 23., kedd

Nyárvégi leltár

Megjöttek a kölkök az utolsó táborból, most csak egy fülbemászó és egy hangya rohant elő a ruháik közül, de a cuccoknak olyan a szaga mint a mocsárnak amibe legalább három dinoszaurusz döglött bele. Kajla fiam a tigriskarom-nyomokkal az arcán még sármosabb lett, és egyelőre nem tudom, mit hagyott a vadonban, de valamit biztosan, az idei táboraikban ugyanis már elveszítettek: egy mackónadrágot (lehet, hogy nem véletlen, mert utálták), egy szandált, egy esőkabátot, egy kishátizsákot, egy strandpapucsot, egy törölközőt, egy hálózsák-tokot és egy sapkát (meg valószínűleg jópár zoknit és gatyát, de azokat nem leltározom), igaz, a holmik többsége talált tárgyként a táborszervezőknél várja, hogy érte menjünk.

Az összes gyerek egészséges, napbarnított, pimasz és bosszantó. Pont ahogy szeretem.

2011. augusztus 21., vasárnap

Hogyan NEM néztem "élőben" a tűzijátékot

Idén nem is terveztük, ezért ez kevéssé meglepő. Tévében láttam, szép volt. (Igaz, ha nem vacsorázom, valószínűleg tíz perc után átkapcsoltam volna, képernyőn nagyjából ennyi idő alatt szoktam megunni.)

Nem tartom szívtelennek, vagy felelőtlennek a babával, kisgyerekekkel kivonulókat, egyszerűen nincs kedvem deddel küszködni, vagy órákig hallgatni a "szomjas-vagyok-éhes-vagyok-pisilni-kell-meddig-maradunk-még" zsolozsmát, majd sodródni a tömegben. De volt pár év, amikor már (és még) a Nagyvárosban laktunk, viszont gyerek még nem volt, vagy már nagyobbacskák lettek, ezért nem jelentett volna kihívást az attrakció megtekintése.

Csakhogy.

  • Egyszer moziba mentünk az ünnepi alkalomból, és nem vettük észre, hogy a film három órás, így pont akkor ért véget, amikor az emberek már haza is mentek a tűzijáték után.
  • Egyszer rossz helyre ültünk a rakparton, és nem láttunk semmit. Bár legalább tömeg sem volt.
  • Egyszer éppen dolgoztam, és az este kilencig tartó ügyelet után rollerrel próbáltam átvergődni a velem szemben áradó embertengeren a Szabadság hídhoz közeli otthonom felé. Végül feladtam és beültem egy kínai büfébe.

Ünnep norvég módra

(Sajnos csak utólag jutott eszembe, de fontos: a történetnek semmi köze az ámokfutó Breivikhez!)

A héten többször megbeszéltük, hogy mivel augusztus huszadikán mindenütt nagy a tömeg, ezért nem megyünk sehová. Aztán szombat reggel elindultunk a mogyoródi Aquarénába. Mert már évek óta szerettük volna kipróbálni, de valahogy mindig elmaradt, és lassan megint vége a nyárnak.

2011. augusztus 19., péntek

Üdv!

Nemrég járt itt egy horgász. A PASZULY ETETŐANYAG keresőkifejezésből gondolom. Vajon ez volt hasznosabb a számára, vagy ez?

2011. augusztus 18., csütörtök

Poharak

"Nem baj, hogy ezt ráraktuk? Azért, hogy meg tudjuk különböztetni..." - mutat a lányom (tíz éves) a szörpös poharakon díszelgő kis jelölő-állatkákra. Hmm. Az ő pohara rózsaszínű, a barátnőjéé narancssárga. Az egyiken most rózsaszínű csacsi fityeg, a másikon narancssárga.

2011. augusztus 16., kedd

A mulandóság lehelete

két levélből is megcsapott az álom óta, amelyben meg kellett halnom. Az egyik levélben a húsz éves (!!!) (főiskolai) évfolyam-találkozónkról értesítenek. A másik ez.

De nem készülök sehová. Még sok a dolgom.

2011. augusztus 15., hétfő

Elég cuki

amikor egy másfél éves kicsit félrenyel (nem fulladozik igazán) és próbálja ütögetni a saját hátát, de nem éri el.

Panaszkönyv

Valóban lehetséges lenne, hogy az enyém a világon az EGYETLEN olyan BARNSLIG kapucnis csíkos törölköző, amely képes arra, hogy fél éve minden mosáskor kiengedjen magából egy kádnyi piros festéket??? Ugyanis ezt állítja a nagy svéd bútoráruház ügyfélszolgálata.

Ja, hogy miért vártam fél évig a reklamációval?

  1. Reménykedtem, hátha kifogy belőle a festék. Vagy legalább halványul. De ez jó minőségű festék, tizedszer is épp olyan élénken fog, mint először.
  2. Lusta voltam megkeresni a számlát.

(Hozzáteszem, sajnálattal közölték, hogy CSERÉLNI nem tudják, mert nincs raktáron ilyen törölköző. Kár. Szerettem volna újra próbálkozni.)

Szemöldökös

Motyi túlszárnyalhatatlan ebben a témában (is), úgyhogy csak csöndesen megjegyzem: jelenleg mintegy fél centivel lejjebb ér az egyik szemöldököm, mint a másik, és ez azért van, mert öreg vagyok és vaksi nincs olyan kerek nagyítós tükröm (az meg azért nincs mert sajnálom rá a pénzt egyszer belenéztem egy ilyenbe és elborzadtam, hogy ennyire csúf vagyok közelről), és oldalra hajtott fejjel szoktam végezni a műveletet mert úgy valahogy jobban hozzáférek.

Elég zavaró, kivéve ha oldalra hajtom a fejem, lehet, hogy most pár hétig így kellene közlekednem. Hát, volt már rosszabb is, akkor a kozmetikus azzal fogadott, hogy "ÚRISSTEN, MI TÖRTÉNT??!"

Újabb víz

Annak, hogy ennyi év alatt eddig egyszer sem voltunk a hozzánk legközelebb eső termálban, az az oka, hogy a környékén parkoló autótömeget látva mindig azt gondoltuk, nagyon zsúfolt. Hétvégén kiderült, hogy ez igaz. De nem zsúfoltabb, mint mondjuk az esztergomi élményfürdő, viszont a belépő is olcsó, meg a kaja is, utóbbi ráadásul ehető. A ded pedig jobban élvezte a pancsolást, mint az eddigi összes aquamicsodában és a tengerben együttvéve. Az meg, hogy a fogadóépület és a benne lévő öltöző erősen szocreál, bőven megéri az árkülönbözetet.

2011. augusztus 12., péntek

Egy bürokratikus csődtömeg vagyok

Vagy bürokrata csődtömeg. Nem tudom, hogyan helyes, de mindegy, úgyis folyton bürökratát írok, ami biztosan valami freudi dolog, tekintve mélységes ellenszenvemet az összes olyan papírral szemben, amely elintéznivalót jelent.

A kupi nem vész el csak átalakul

Mióta a kamrában rendet raktunk a gardrób teli van pecabotokkal, a teraszon pedig kétszerannyi a vicik-vacak mint eddig.

2011. augusztus 11., csütörtök

Nézzétek mit kaptam!

Nagyon büszke vagyok erre a díjra, mert sokat dolgoztam érte, rendkívül kemény marketingmunkát végeztem, de természetesen az érdem nem csak az enyém. Akiket köszönet illet: a Családom, a pók, a csiga és a hangyáink, Matyi a ló, a tök és a karalábé, az eső, a békávé, a nagy svéd bútoráruház és a mosolygóstecsó, a húsvéti buzik, Alekosz, Halhatatlan Blogger Ősöm, E.T. és J.I. Joe, Geréb Ágnes és Dobrev Klára, a védőnő, a fodrász, a postás, az asztalos, a gáz- és vízszerelők, valamint a szívemnek igen kedves bloggerinák (elsősorban persze az Adományozó motyi) és bloggerek.

És ráadásul zöld-sárga!!! Ami a kedvenc színem. Így együtt.

Macskák és talicskák

Azt már látom, hogy nem megy nekem az élménybeszámoló írás, mert a nyaralásról azóta is folyton jut eszembe ez-az, ami így önmagában elég béna. De mégsem hagyhatom ki azt a lényegi információt, hogy Susakon két dologból van rengeteg: macskából és talicskából. Minden háznál van belőlük legalább egy-egy, néha kettő, valamint sok a kóbor macska, és kóbor talicskák is előfordulnak. (Ezt nem vicceskedésből írtam, tényleg úton-útfélen akadnak lerobbant talicskák.) Mivel a helyiek horvátul beszélnek - bár állítólag egy olyan nyelvjárást amit másutt az országban meg sem értenek - és olaszul, viszont magyarul és angolul kevésbé, ezért pontos történelmi magyarázattal nem szolgálhatok. Igaz, a macskák ilyen mérvű elszaporodásához nincs szükség a bolygók különösen kedvező együttállására, a talicska pedig praktikus szállítóeszköz a szűk sikátorokban, de az már valamiféle talicska-kultusz megnyilvánulása lehet, hogy az emberek látszólag ki sem mozdulnak otthonról a tolikocsijuk nélkül. Ez nagybevásárlásnál, vagy építőanyag-fuvarozásnál érthető is, de találkoztunk például egy nénivel, aki 1 (!) polifómot (!) tolt a talicskáján.

És, ha már Susak: a kétszáz lakosból csupán tucatnyi az általános iskolás, a suli épülete pedig a tengerparton, a strand szélén áll.

2011. augusztus 10., szerda

Rám ne számítsatok

Szinte sosem emlékszem az álmaimra. Nem bírok olyan hirtelen felébredni, hogy összefüggő, értelmes/érdekes történet maradjon belőlük, eszméléskor mintha egy színes (vagyis azt hiszem általában inkább fekete-fehér) selyemkendőt húznának kifelé az agyamból, hiába ragadom meg két kézzel, csak foszlányokat találok az ujjaim között, s ezeket nemhogy összeilleszteni nem lehet, de még az ábrákat, motívumokat is nehéz felismerni rajtuk.

Szóval itt ülök most is egy ilyen selyemcafattal, és enyhén szólva nem örülök. Sejtettem persze, hogy nem vagyok túl bátor és önfeláldozó, de azért az még utólag is szar érzés, hogy amikor fel KELL robbantani valamit (nyilván a világ megmentéséről volt szó), de csak úgy lehet, ha a merénylő is meghal (jó jó sablonos, de ébren sem jut eszembe semmi eredeti, álmomban miért lennék kreatívabb), állok a sorban amelyből kiválasztják a világmegmentőt és annyira szeretnék szólni, hogy engem inkább ne, de akkor rám mutatnak, és úgy félek hogy csak na... és ennyi. Jó lenne hinni, hogy azután összeszedtem magam és faszább csávó lettem mint Bruce Willis és Mel Gibson keverékklónja, de biztos vagyok benne, hogy nem így volt. Egy gyáva féreg vagyok.

És ha majd jönnek az aszteroidák, vagy a gonosz idegen lények, ne is keressetek.

2011. augusztus 9., kedd

Fokozhatatlan

Barkochba

Ismét jót beszélgettem a boltban.

- Kisfiú?

- Nem.

- Kislány?

- Igen.

- Nem baj.

(Ha esetleg valakinek nem világos: a gyerek ott volt velem!)

Ezek a fifikás finnek...

Egészen érdekes módon működik a gyermekeim mobilja. Amikor ÉN szeretném elérni ŐKET, akkor

  • nincs náluk
  • túl halkan szól
  • le van merülve (és a töltő is elveszett)
  • nem találják
  • elvették tőlük az iskolában
  • nincs idejük visszahívni
  • nem szeretnek sms-t írni.

Ha viszont ŐK szeretnének elérni ENGEM, mert valamire szükségük van, akkor hirtelen

  • előkerül
  • feltöltődik
  • visszakapják
  • és simán ráérnek megcsörgetni akár tízszer is egymás után.

2011. augusztus 8., hétfő

Tényleg

hiányozhat kicsit a felnőtt társaság, ma reggelinél azt találtam mondani a dednek, hogy "na megint megégettem a kiflimet BASZKI". 

Kamra vs Sziget

A kamrában jobb helyeken oldalszalonna, sonka meg füstölt kolbász lóg, hát nálunk csak barkács- és horgászcuccok vannak, meg rengeteg egyéb limlom, ugyanis a Tervezőnek hála ez a legmelegebb helyiség a lakásban, tehát ennivaló tárolására alkalmatlan. Az mondjuk maga a csoda, hogy cirka másfél négyzetméter alapterületen hogyan fér el annyi holmi, ami aztán szétterítve megtölti a nappalit, a konyhát és a teraszt, valamint a társasház szemétgyűjtőjét. (Ezt a jelenséget a vékonybélhez tudnám hasonlítani, amelynek hossza hat-hét méter, felülete viszont két-háromszáz négyzetméter...)

2011. augusztus 5., péntek

Csak erős idegzetűeknek!

A ded rájött, hogyan kell cuppanós puszit adni. (Tudom, nem hamarkodta el, de hát nem születhet mindenki zseninek.) Ebből az alkalomból küldök nektek egyet. Hahaha.

2011. augusztus 4., csütörtök

Idill

Ma füvet nyírtam. Először fűnyíróval, azután ollóval. Esőben. Közben a ded leszedte, és mire észrevettük félig megette az éretlen paradicsomot, ami a hangyaűzőnek telepített palántán termett és ki akartuk dobni mert többet locsoltuk rovarirtóval mint vízzel. És a sármos fiam talált egy madárpókot. Vagy lehet, hogy nem madárpók, csak akkora. Eddig azt hittem, a legborzalmasabb állatok a kertünkben a hangyák.

(A történet folytatása itt olvasható.)

2011. augusztus 3., szerda

Jaj azt még el sem meséltem, hogy

Susakon nincsenek utcanevek, csak házszámok, és nem tudtuk merre van a szállásunk, és elindultam megkeresni a 101-est, de a néni, aki útba igazított, hasonlóan gyenge németséggel beszélt mint én, és ez akkor derült ki, amikor már a sziget csücskénél jártam, ahol csupán egyetlen, domboldalba süllyesztett épület volt, és láttam, hogy bemegy egy kisfiú, elindultam utána, és kilépett az apukája ádámkosztümben, és ettől még azt a kevés német szót is elfelejtettem, de valamilyen nyelven azt mondta, hogy semmi baj. És akkor láttam, hogy ez az 1-es számú ház.

Talány

Tényleg gyönyörködtet az emberek SOKSZÍNŰSÉGE, de komolyan kíváncsi lennék, mit gondol magában az a nő, aki a tűzvörös hajához rikítósárga póló-rövidnadrág kombót vesz fel.

Szuvenír

Én: "Nézd, milyen jók ezek a cápafogas karkötők, ennek biztosan örülne mindegyik."

Családfő: "Össze-vissza fogják magukat vagdosni vele. Főleg a sármos fiad."

Én: "Dehogy, ahhoz túl pici rajta a cápafog. Meg nem is annyira bénák. És milyen menő..."

Családfő: "Nem bánom. De majd meglátod, fel fogja vágni vele az ereit."

Na kinek lett igaza? Megfejtés bent, ajándékot nem sorsolok ki.

2011. augusztus 2., kedd

De hát MIÉRT??!

Még soha, egyetlen farmerom sem foszlott szét a combom közepén, úgy, mintha valami ócska művi koptatott vacak lenne, csak ez, most, (eddigi) életem legdrágább legjobb Levise. Brühühü.

Közbevetőleg

megjegyzem (csak mert nekem annak idején nagy szükségem lett volna erre az információra), hogy A HORKOLÁS ELLENI SPRAY SZ..T SEM ÉR. Tehát aki a horkolás+elleni+spray keresőkifejezéssel talál ide: inkább altatót vegyen abból a pénzből, vagy bármi mást, de ne gazdagítsa a szer mocsok szemét gyártóját, aki teljesen legálisan veri át az embereket.

2011. augusztus 1., hétfő

Nyaralás III.

Nagycsaládos nyaralásunk remekül sikerült (vagy legalábbis egészen kevéssé volt kimerítő ahhoz képest, hogy öt plusz egy gyerekkel voltunk összezárva rossz idő esetén számítógép nélkül és társasjáték nélkül mert azt a hülye anyjuk elfelejtett berakni), vázlatos ismertető található róla másik énemnél (vagyis a harmadiknál, ha szegény elhanyagolt Julist is ide számítjuk), kiegészítésként csak annyit, hogy

  • ha csupán két buta tévécsatorna fogható, akkor a legszórakoztatóbb műsor az, amiben jósok és látók tájékoztatják a betelefonálókat átlag húsz másodpercben a rájuk váró eseményekről (amelyek általában jók, de ha rosszak, akkor rövidesen szerencsés fordulat következik be), illetve küldenek energiát számukra a megbeszélt időpontban, mondjuk este nyolc negyvenkor.
  • Egy horgászparadicsom horgászoknak való, nem türelmetlen fiukáknak, akik a horgot sem tudják rendesen felszerelni és NEM ESZIK MEG A HALAT.
  • A Kalandsziget tényleg egy sziget, ezért a legnagyobb kihívást (a felnőtt magaspályán kívül) a százmillió szúnyog jelenti.
  • A vízikenguru nem egy állat. Csak aki feltalálta.

(A gyerekek hülye anyja az öt gyerek hülye anyjára vonatkozik, a plusz egy gyerek hozott kártyát.)