"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2011. augusztus 21., vasárnap

Hogyan NEM néztem "élőben" a tűzijátékot

Idén nem is terveztük, ezért ez kevéssé meglepő. Tévében láttam, szép volt. (Igaz, ha nem vacsorázom, valószínűleg tíz perc után átkapcsoltam volna, képernyőn nagyjából ennyi idő alatt szoktam megunni.)

Nem tartom szívtelennek, vagy felelőtlennek a babával, kisgyerekekkel kivonulókat, egyszerűen nincs kedvem deddel küszködni, vagy órákig hallgatni a "szomjas-vagyok-éhes-vagyok-pisilni-kell-meddig-maradunk-még" zsolozsmát, majd sodródni a tömegben. De volt pár év, amikor már (és még) a Nagyvárosban laktunk, viszont gyerek még nem volt, vagy már nagyobbacskák lettek, ezért nem jelentett volna kihívást az attrakció megtekintése.

Csakhogy.

  • Egyszer moziba mentünk az ünnepi alkalomból, és nem vettük észre, hogy a film három órás, így pont akkor ért véget, amikor az emberek már haza is mentek a tűzijáték után.
  • Egyszer rossz helyre ültünk a rakparton, és nem láttunk semmit. Bár legalább tömeg sem volt.
  • Egyszer éppen dolgoztam, és az este kilencig tartó ügyelet után rollerrel próbáltam átvergődni a velem szemben áradó embertengeren a Szabadság hídhoz közeli otthonom felé. Végül feladtam és beültem egy kínai büfébe.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.