"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2011. augusztus 4., csütörtök

Idill

Ma füvet nyírtam. Először fűnyíróval, azután ollóval. Esőben. Közben a ded leszedte, és mire észrevettük félig megette az éretlen paradicsomot, ami a hangyaűzőnek telepített palántán termett és ki akartuk dobni mert többet locsoltuk rovarirtóval mint vízzel. És a sármos fiam talált egy madárpókot. Vagy lehet, hogy nem madárpók, csak akkora. Eddig azt hittem, a legborzalmasabb állatok a kertünkben a hangyák.

(A történet folytatása itt olvasható.)

3 megjegyzés:

  1. Amennyi eső volt szerintem nem lesz tőle baja.

    VálaszTörlés
  2. ha még sok ilyen paradicsomot megeszik a gyerek, lehet világítani fog a sötétben, de ami valószínűbb, hogy kiteheted a kertbe és elűzi ő a hangyákat...

    VálaszTörlés
  3. Az első mondatodat értem. A másodikat kevésbé. A harmadik meg végképp összezavart. Így jutottam el a paradicsomig és a pókig. Szerinted?

    VálaszTörlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.