"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2011. augusztus 3., szerda

Jaj azt még el sem meséltem, hogy

Susakon nincsenek utcanevek, csak házszámok, és nem tudtuk merre van a szállásunk, és elindultam megkeresni a 101-est, de a néni, aki útba igazított, hasonlóan gyenge németséggel beszélt mint én, és ez akkor derült ki, amikor már a sziget csücskénél jártam, ahol csupán egyetlen, domboldalba süllyesztett épület volt, és láttam, hogy bemegy egy kisfiú, elindultam utána, és kilépett az apukája ádámkosztümben, és ettől még azt a kevés német szót is elfelejtettem, de valamilyen nyelven azt mondta, hogy semmi baj. És akkor láttam, hogy ez az 1-es számú ház.

1 megjegyzés:

  1. Az "élményből" okulva lehet már Neked sem fog gondot okozni, hogyan fogadd fürdés közben a postást.
    lásd: anyusblog.blog.hu/2011/05/27/langos_helyett
    (Szerintem rohamosan javulni fog a viszonyotok, mert szívesebben kézbesít majd postát hozzátok.)

    Semmi sincs véletlen. Az élet mindig tanít valamire. (csak észre kell venni).:D

    VálaszTörlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.