"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2011. szeptember 30., péntek

Az én okos kisfiam

Valami borzasztóságos hang hozta rám a frászt tegnap délelőtt, rohantam kideríteni, hogy életveszélyben van-e a ded, de persze nem, csak a nagyfiúk szobájában kotorászott és megtalálta a böfögő kulcstartót.

Ez egy igazán jó minőségű böfögő kulcstartó, hatféle böfögéssel, még az ábécét is végigböfögi. A dednek is tetszett. Úgyhogy folyamatos böfögést hallgattam étkezések közben, és gurgulázó böfögés nyomta el szegény számlálóbiztost kérdését amikor a ház többi lakójának postaládája felől érdeklődött. És az elem még mindig nem merült le. De lassan mindegy is, mert a ded már kiválóan utánozza. Nem tudom mit erőlködöm a rózsaszínű ruhákkal. (Ráadásul a múltkor teljesen spontán azt mondtam neki: "nagyon okos kisfiú vagy".)

2011. szeptember 29., csütörtök

Pénzügyi megoldások

Fel kell jegyeznem, nehogy elfelejtsem: szerencsés vásárló vagyok. Megírta nekem levélben a Mosolygóstecsó Pénzügyi Megoldások Csapata. Azért vagyok szerencsés, mert használom a pontgyűjtő kártyámat a vásárlásaimnál. És így a Mosolygóstecsó jól látja, mennyi rengeteg pénzt hagyunk ott havonta. De erről a Csapat nem tesz említést a levélben, csak szól, hogy sitty-sutty könnyedén kaphatnék hitelt. És ez még hagyján. Kamatkedvezményt is. És így hálából amiért olyan k...a sokat költünk náluk a THM CSAK 37 százalék lenne! (Ha esetleg olyan lúzerek vagyunk, hogy postai csekken törlesztünk akkor 40,5.)

És erről eszembe jutott, hogy a múltkor a bankban láttam egy táblácskát: "Intimpénztár". Sajnos épp ebédszünet volt, ezért nem tudom, milyen ruhában és testhelyzetben intézik bent a pénzügyeket. De biztosan szükség van rá, amikor például valaki a gatyáját is kénytelen otthagyni.

Ahol élek

Kultúrvárosban lakom, de nem a kultúrházban.

Ezt azért mondom, mert egyrészt a saját fülemmel hallottam, másrészt tény.

  1. A bolt előtt kisebb csődület. Főszereplők, vagyis a csődület magja: biztonsági őr, két rendőr, és az erősen ittas idős úr. A két rendőr igyekszik megtámasztani a motyogó bácsikát, sikertelenül, zuhantában magával ránt két biciklit is. A rendőrök kedvesen (valóban!!!) ismét felsegítik. A biztonsági őr dühös hangja betölti a bolt előtti teret: "Látják, ezért hívtam ki magukat. Hiába mondtam neki, hogy itt nem lehet borosüveggel a földön fetrengeni! EZ KÉREM EGY KULTÚRVÁROS!!!"
  2. Társasházunk a helyi kultúrház mellett van. Derékmagasságú kerítés választja el tőle. A kerítés a ház egyik oldalán nyitott, tehát nem öleli körbe az épületet, viszont a kultúrház felé eső részén van egy kiskapu, tőle tíz méterre kocsibejáró, kapu és sorompó nélkül. DE a kiskaput valaki mindig gondosan bezárja. Riglivel. Rend a lelke mindennek. Pláne egy kultúrvárosban.

Eggyel többen

Gondoltam elmesélem, hogyan készültünk HÁROM HÉTIG (!) Zsigu születésére. Hogyan kárörvendtünk felváltva motyival egymáson (mert hétköznap ő, hétvégén én voltam "tudósítói ügyeletben"). És mit bénáztunk az utolsó napon. Hogy persze pont délután szállt el nálam a mátrix, de felhívtam a tébetűs szolgáltatót és mondtam, nekem estére egyszerűen KELL internet. És megjavították (igaz, 3 körül szóltam, fél 5-kor már működött, de fél 7-kor küldtek egy sms-t, amely szerint megkezdték a hiba vizsgálatát, és ma reggel 8 óra 8 perckor értesítettek, hogy elhárították). És a sok izgalom után - s mivel nagyképűen közöltem az Anyával, hogy virtuálisan fogom a kezét - éjjel fél 11-kor hősiesen elaludtam. Szerencsére cuckának nélkülünk is remekül ment a dolog. És igen, OTT majd lesz szüléssztori. És nem nekem kell megírnom. Mekkora mázlitok van.

Isten hozott Zsigu!

2011. szeptember 27., kedd

Ajándék

Meg kell mutatnom, mi aranyozta be a délelőttömet. Ez. Kedvenceim: a karkötő, a vonaljegyes póló, a metrófelújításos puzzle és a combinós kirakó (20 darabos!!!). Hiányolom kicsit a Rizikó, a Torpedó és a Ki nevet a végén BKV-s változatát ellenőrökre, 4-es metróra, valamint elítélt közép- és felsővezetőkre... Tíririrí ririrííí.

Miért nem lesz itt szüléssztori

Gondoltam már párszor, hogy el kellene magyaráznom a mottómat, és most, hogy ropoládé rákérdezett, meg is teszem.

Semmi bajom a szüléssztorikkal. Sőt, nagyon jó, hogy vannak olyan bevállalós (jaj de utálom ezt a szót) kismamák, akik részletesen elmesélik a történeteiket, erre igény és szükség van. A szülések körüli időben én is szívesen olvasom ezeket. De a SAJÁT nyákdugómról, magzatvizemről, összehúzódásaimról, tágulásomról, gátsebemről, varrataimról, lochiámról stb szűkebb körben sem szeretek beszélni, nemhogy kirakni az ablakba. (Ez kicsit elítélően hangzik, nem úgy értem. Tényleg.)

Szóval ha esetleg lesz még egy ded, akkor sem írok majd szüléssztorit. Vagy csak szigorúan FÁJÁSMENTESEN.

update odabent

2011. szeptember 26., hétfő

És egyszerűen hihetetlen, hogy

van egy (épp ma) 16 éves fiam is. Egyszerűen hihetetlen, hogy az a pimasz kamasz, aki most fél fejjel magasabb, és jóval nehezebb nálam, az 16 évvel ezelőtt egy három kilós kis szuszogó izé volt, sötét hajjal és csodálkozó, nagy szemekkel, és gőzöm se volt, mihez fogok kezdeni vele. És aztán majdnem mindent rosszul csináltam.

Kajla fiam képverse (házi feladat)

 

2011. szeptember 25., vasárnap

A Nagy Felfedezések Hétvégéje

  • Ettem lilahagyma lekvárt és ittam levendulaszörpöt.
  • Megállapítottam, hogy a szülőfalum határában közlekedő kompra nem sokat költhettek az utóbbi évtizedekben, mert a figyelmeztető tábla szerint a max terhelhetősége 20 LÁBASJÓSZÁG.
  • Elolvastam a titkos naplómat, amelyet 12 évesen kezdtem írni és 21 évesen hagytam abba. Sokkoló rájönni, milyen szánalmas kis hülye voltam, és kilenc év alatt milyen szánalmas nagy hülye lettem. És még azzal sem vigasztalhatom magam, hogy legalább a következő 21 év számottevő változást hozott. Amikor ugyanis elhelyezkedtem a levendulaszörpös étterem wc-jén és észrevettem oldalt a fertőtlenítőfolyadékos tartályt, odahajoltam megszemlélni, és hirtelen ötletből - "vajon üres?" - dekoltázson spricceltem magam vele.

update odabent

2011. szeptember 23., péntek

Kedves Robi!

Hosszú, unalmas és egyáltalán nem vicces bejegyzés.

(De már egy ideje ki szeretném próbálni, hogy milyen lehet fiktív levelet írni.)

2011. szeptember 22., csütörtök

Grrr

Néni a dedhez: "Hogy hívnak?"

Ded: ""

Néni hozzám: "Nem beszél még a KISFIÚ??"

Én: "Csak másfél éves, még nem beszél, és kislány. B...meg."

A nyakkendő

Tisztaruha-szállítmányt vittem szegény kollégistának. Rendbe raktam a holmiját. (Ez az a tevékenység, ami csak nekem okoz örömet, neki valószínűleg halálciki a szobatársai előtt.) Kiszedegettem a szemetet a cuccai közül. Áthúztam az ágyneműjét. Előrángattam az ágytakaróját a matraca alól. És megtaláltam a nyakkendőjét. Ami állítólag olyan nagyon elveszett, hogy egyszerűen sehol sem lelte. Pedig hosszasan kereste. Mindenütt. De hiába. Szerinte biztosan én hoztam el a múltkor véletlenül. Kérte, hogy vigyünk neki másikat... Nem vittem. Helyette kinyitottam a szekrényét és belenéztem. A nyakkendő ott hevert az öltöny alatt és szép türelmesen várta, hogy valaki felemelje. Nem kiabált. Ez lehetett a baj.

...Nem tudom milyen anyós leszek, de igenis várom a nőt, aki majd helyettem megkeresi a fiam nyakkendőjét.

2011. szeptember 19., hétfő

2011. szeptember 17., szombat

2011. szeptember 16., péntek

A hit rögös útján

Lustadisznó fiaim eddigi iskolai pályafutását - persze a számtalan figyelmeztető, intő és rovó mellett - összecsapott, vagy soha el nem készült házi feladatok tömkelege fémjelzi. Az EGYMÁS hibáit és mulasztásait rendkívül kifinomult kritikai érzékkel szemlélő gyermekeim a tanév kezdetén rájuk erőszakolt (pontosabban leginkább helyettük elvégzett) rendszerezés során széttúrták átnézték a nagyfiú itthon hagyott cuccait is, majd röhögéstől fulladozva a kezembe nyomtak valamit.

"Levelező füzet Istennel - léleképítés". Feldühödtem. Mit kell ezen nevetni?? És hogy lehetnek olyan taplók, hogy beleolvasnak?? Észrevették, hogy villámlik a szemem, úgyhogy gyorsan rám szóltak. Nyisd ki, Anya! Látod?? Teljesen ÜRES!!!

Hát ti sem kaptok egyhamar újabb fotót

Na itt reklamáltatok nekem sorban, hogy már megint a térdem, meg ugyanaz a része a lakásnak, meg ilyesmi, szóval most csak azért írok, hogy más legyen felül.

És tessék inkább Julist olvasni, mert neki legalább van valami mondanivalója is.

2011. szeptember 15., csütörtök

Dezsavü

Ugyanaz a láb. Másik nadrág.

Az ok: vélhetően a gyakori törökülés.

Konklúzió: a szoptatás nem csak a mellet rongálja, hanem a farmert is.

Megjegyzés a konklúzióhoz: egy új Levis még mindig olcsóbb mint egy új cici.

2011. szeptember 14., szerda

Most megmondom a tutit

Rengeteg fejtegetést, okoskodást és vitát végigolvastam/hallgattam már arról, hány év korkülönbség ideális két gyerek között. Mert ugye ha túl kevés, akkor nagyon nehéz az anyának, ha több, akkor erősebb a testvérféltékenység, ha még több, akkor már nem tudnak együtt játszani, nem "nőnek össze" stb. stb. stb. Mindez igaz, és az ezen túli, több ezer oldalas szakirodalom is, nem beszélve az általános következtetésről, amely szerint ideális korkülönbség nincs.

Ennek ellenére amikor tegnap másodszülött fiam kivitte a dedet a játszótérre, és egy óra múlva utánuk mentem, mert azt hittem egy csapat zabolátlan óvodás szabadult be a társasház udvarára, pedig csak ők ketten visítoztak mint az eszementek, na szóval most teljes bizonyossággal kijelenthetem, hogy az ideális korkülönbség 12 év.

2011. szeptember 13., kedd

Miért nincs elég vér a pucámban?

Az igaz, hogy nem rendelkezem a fent említett szervvel, és az is, hogy legutóbb elküldtek a véradásról anaemia miatt, tehát vér és puca vonatkozásában van alibim, ettől függetlenül néha kiállhatnék magamért keményebben. Főleg egy bankkal szemben.

2011. szeptember 12., hétfő

Ál- svéd gyermekversek

A ded

 

Szombaton ikeába mentünk,

Anya azt mondta jól jönne pár apróság.

Aztán úgy megpakolták a bevásárlókocsit,

mint ahogy a reklámposzteren van.

Még a hátsó ülést is előre kellett hajtani, hogy minden beférjen.

Pedig az egyetlen hasznos dolog

a játék három dróttal amin színes golyókat lehet húzogatni.

 

Az anya

 

Végre megvettük azt a praktikus szekrénykét,

és fokhagymanyomót, mert a régi összetört,

meg szép zöld fürdőszobaszőnyeget.

És sokat nevettünk a többi emberen,

akik pont olyan hülyék voltak

mint mi.

 

Az apa

 

Na megint letudtam pár hónapra.

Nem értem mit szeret ezen az asszony,

még a gyerekjátékokat is lapraszerelten árulják.

Jó sokba került,

és most teli vagyunk kis lófaszkákkal.

2011. szeptember 9., péntek

Doktor House-nak meg toll a fülébe

Régebben, amikor valamelyik gyerek éjjel váratlanul tűzforrón ébredt, arra gondoltam, na már megint elkapott egy kóbor vírust. Most meg folyton az jár az eszemben, talán valami rendkívül súlyos, ritka és komplikált betegség első tünete, és úgyse fognak rájönni mi az, csak kísérletezgetnek majd vele össze-vissza, jaj nagyon borzasztó. Maradnom kellett volna Fleischman dokinál és a Miért éppen Alaszkánál.

2011. szeptember 8., csütörtök

Gyökér ajánlat

Már többször gondoltam rá, hogy leiratkozom erről a reklámküldő marhaságról, de a lábhal után ma ismét egy zseniális ajánlat érkezett. "2 alkalmas gyökérkezelés panoráma röntgennel és konzultációval 40000 Ft helyett 18000 Ft-ért".

Merthát ugye. Ül a lehetséges célszemély (ÉN) a gépnél, már megitta a reggeli kávéját de még mindig alig lát ki a fejéből, a gyerek alszik mert éjjel telenyomta lázcsillapítóval, odakint randa borulat, szemerkél az eső, biztosan egész nap vacak idő lesz... grrr. És akkor felcsillan a fény az alagút végén, nahát mecsoda lehetőség, mi lenne, ha INKÁBB ELMENNÉK EGY JÓ KIS GYÖKÉRKEZELÉSRE, hiszen most akciós!!! Két alkalom?? Alkalmi vétel. Ja, persze minden gyökérkezelés legalább két alkalom. De panorámaröntgen?? A Nyugatinál van, szóval közben nézhetem a Margit körutat?? És ha nem kell gyökérkezelni? Ahá, akkor kaphatok fogékszert. Már látom is magam, egy izgalmas konzultáció után, felfogékszerezve, hónom alatt a bekeretezett panorámakép az állkapcsomról. Ennyiért igazán megéri.

2011. szeptember 7., szerda

Szegény három évesek!

Ha nem lehet óvodába járatni a kölköt akkor az a baaaj, ha óvodába kell járatni a kölköt akkor az a baaaj...

2011. szeptember 6., kedd

A gomb

Az ugye vérciki lenne, ha elvittem volna egy nadrágot a varrónőhöz, hogy varrja vissza rá a gombot? Na. Hát mert nem is ez történt. Már abból is látszik, hogy a nyamvadék leszakadt gomb még mindig ott van az asztal közepén. Azért vittem el a nadrágot, hogy gombot üttessek fel rá. Géppel. Hogy jó erős legyen. De a varrónéni azt mondta, tartósabb, ha varr rá egyet. És hamarabb megvan, mert a géphez át kellene szállítani máshová, és az egy nap. Úgyhogy felvarrta. Másfél perc alatt. Az út oda-vissza babakocsival cirka fél óra. Most mondja valaki, hogy lusta vagyok.

Lábhal

Ez meg pláne nem a lábsorozat folytatása.

Ma új szót tanultam. Nagyon tetszik. HALPEDIKŰR. Először persze azt gondoltam, hogy a halakat kezelik. Esetleg az uszonyukat. De nem. Ha rajtam kívül van még valaki, aki eddig még nem hallott erről, odabent megnézheti.

2011. szeptember 5., hétfő

Anti-gasztroblogger sorozat 3.

Mennyivel jobban járna a családom, ha legalább feleannyira szeretnék főzni, mint szép új edényeket vásárolni! Vagy negyedannyira. Vagy egyáltalán.

2011. szeptember 4., vasárnap

Témakövetés 2.

A legújabb kedvenc keresőkifejezésem, amellyel idetalált egy kíváncsi olvasó: "szét+tettem+a+lábam".

2011. szeptember 3., szombat

Hurrá, kezdődik a tetűszezon

Na most jött el az a lélektani pillanat, amikor nem fogok finoman fogalmazni, nem mintha ezzel bármit is elérhetnék, csak épp rohadtul elegem van. A mondanivalóm lényege, hogy az összes aljas, mocsok, szemétláda gyógyszercég bekaphatja tövig, térdenállva. Mert azt ugye senki sem hiszi, hogy - amint valami origós jól megírta - "miközben már feltérképezték az ember genetikai állományát, a közelmúltban pedig a tetvekét is", nem képesek előállítani egy szert, ami GYORSAN és HATÉKONYAN elpusztítja a fejtetveket, a pici geci cuki serkesarjaikkal egyetemben. (A tavalyi cikk problémafelvetése tökéletes, a többi része kétes értékű reklám.)

Mert ha már végig kell szenvedni minden tanévet a havonta-kéthavonta visszatérő kis genyák miatt - az persze külön is megér egy félmondatot, hogy azért térnek vissza ilyen gyakran, mert néhány szülő képtelen felfogni, hogy az ő gyönyörű csemetéje fején is lehet tetű, és nem, még róla sem tűnik el magától -, szóval ha már az ember rendszeres tetvetlenítésre kényszerül, akkor bakker legalább lenne valami trutyi, amit nem kell egy órán keresztül rajta hagyni, és nem kell a serkéket egyenként lehúzogatni a hajszálakról, és nem kell még kétszer megismételni az egészet. De nem marja ki a gyerek szemét, és nem nő tőle harmadik füle. Vagyis egy szer, amit ráöntünk, tíz perc múlva lemossuk és kész. NA ILYEN NINCS.

Méregdrága kencék vannak, minden évben legalább három új nevű, amelyeknek darabja legfeljebb két gyerek egyetlen egy kezelésére elég, úgyhogy a nagycsaládosokat vagy csődbe sodorja a tetűhullám, vagy kopaszra nyírják az összes kölköt, vagy hagyják ahogy van. Mert ugye akár azt is lehet, hiszen az emberi jogok mindenekfelett, elvileg így is járhat suliba. És szórhatja szanaszét a tetveket.  És nem tudom ki hogy van vele, én speciel jobb programot is el tudok képzelni estére meg hétvégére, mint a tetűvadászat, serkeleszedegetés, -kifésülgetés. Nohát gyilkos kedvemben vagyok, ide nekem egy rendes tetűmérget, de gyorsan!

2011. szeptember 2., péntek

Tényleg van valami jó is az öregedésben

Ha észrevettem volna a pókot a kapucsengőn, még mindig az ajtó előtt állnék.

Ez nem folytatás, csak "témakövetés"

Először levágtam térdnadrágnak. Aztán tíz centivel feljebb. Aztán még öt centivel feljebb.

És nagy volt a kísértés, hogy lefotózzam, de ha nincs rajtam, akkor nem látszik milyen hülyén áll, ha meg rajtam van, akkor olybá tűnne a combom mutogatom.

Hónalj

A most következő mondatoknak semmi köze a lábsorozathoz. Mert egyrészt ugye a lábsorozat lezárult. Másrészt nem az én hónaljamról lesz szó.

Egyes kékharisnyák - akikkel a magam részéről mindennemű közös platformot kizárok - előszeretettel mondogatják, hogy ha a férfiaknak kellene gyermeket szülni, már rég kihalt volna az emberiség. Ebből jól látszik az említett kékharisnyák ostobasága. Hiszen miért vizsgálnánk ilyen drasztikus eszközzel a hímneműek fájdalomtűrő képességét? Javaslom a sokkal egyszerűbben megvalósítható hónalj-epilálást. Na? Naaa??

(Az ötlet megtörtént eseten alapul, vagyis 1 teszteredményem már van.)

Lábtalan bejegyzés

Tegnap tovább zuhantak a mutatóim, ennek pedig az lesz a következménye, hogy a maradék olvasóközönség jól megszívja. Merthogy nem hajszolom tovább a népszerűséget, ezért olyan témát választottam, ami a legtöbb ember számára dögunalom, de már rég tervezem, hogy írok róla. És nincs lába. Az öves díszcsík.

Először is: nem rajongok a halakért. Nem jövök lázba attól, ha valaki egész nap ide-oda úszik, és még csak nem is egy Kásás Tamás. Márpedig a legtöbb hal összvissz ekkora produkcióra képes, illetve válogatás nélkül betömköd a szájába mindenfélét amit elé szórnak a vízbe. Van néhány, amelyik legalább viccesen néz ki, de aztán ezzel ki is fújt az egyedisége. Viszont az öves díszcsík, az más. Nálunk kettő van, és állandóan szórakoztatják a párjukat. Például azt játsszák, hogy megdöglöttek. Ilyenkor hanyatt fekszenek az aljzatra, esetleg oldalt. Vagy ráhevernek a vízinövényekre. Kergetőznek. Összesimulnak. SMACIZNAK! Tényleg. De igazán akkor zártam őket a szívembe, amikor megbetegedtek (darakór), látszott, hogy állati vacakul vannak, alig mozogtak, bebújtak szorosan egymás mellé egy kis odúba és várták a véget (jó, jó, nyilván nincs haláltudatuk, de teljesen úgy tűnt). Na szóval, ha valaki csak akváriumban tarthat állatot, akkor ne kutyát vegyen, mert az nem fogja ott jól érezni magát, hanem öves díszcsíkot. Legalább nem ugat. (Mondjuk víz alatt a kutya sem.)

2011. szeptember 1., csütörtök

Egy elmaradt keresztelő

Nos, tény: a jobb lábamra kevesebben voltak kíváncsiak, mint a balra. (Vagy a fotó hiánya miatt, vagy azért, mert miután látták a balt, megfogadták, hogy ide SOHA TÖBBÉ nem jönnek vissza.) Kicsit meg is bántódtam a jobb lábam nevében. Persze ehhez az kellene, hogy legyen NEVE. De milyen nevet adjak neki? Férfi neve nyilván nem lehet egy női lábnak... Esetleg Emma? És nem fognak megsértődni az Emma nevű olvasók? Mégiscsak egy lábról van szó... Erről aztán eszembe jutott, hogy a filmekben a pasik szokták elnevezni az egyik testrészüket, ami szerintem elég vicces. Úgyhogy lemondtam a lábnévadásról.