"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2011. szeptember 16., péntek

A hit rögös útján

Lustadisznó fiaim eddigi iskolai pályafutását - persze a számtalan figyelmeztető, intő és rovó mellett - összecsapott, vagy soha el nem készült házi feladatok tömkelege fémjelzi. Az EGYMÁS hibáit és mulasztásait rendkívül kifinomult kritikai érzékkel szemlélő gyermekeim a tanév kezdetén rájuk erőszakolt (pontosabban leginkább helyettük elvégzett) rendszerezés során széttúrták átnézték a nagyfiú itthon hagyott cuccait is, majd röhögéstől fulladozva a kezembe nyomtak valamit.

"Levelező füzet Istennel - léleképítés". Feldühödtem. Mit kell ezen nevetni?? És hogy lehetnek olyan taplók, hogy beleolvasnak?? Észrevették, hogy villámlik a szemem, úgyhogy gyorsan rám szóltak. Nyisd ki, Anya! Látod?? Teljesen ÜRES!!!

3 megjegyzés:

  1. Jól van, egészséges a gyerek! Egy kötelező füzetben én is így leveleznék Istennel. Ma is! (Bocs, hál'istennek a piaristák anno nem dühítettek ilyennel. Pedig mi fegyelmezettek voltunk a maiakhoz képest. Bár... Majd még mesélek...)

    VálaszTörlés
  2. Nem is feltételeztem a derék atyákról. Hanem a ma szaporodó egyházi iskolák hittanárai...! Jajj! Na, nem rontom a renomét. :-)

    VálaszTörlés
  3. bocsánat, de a levelező füzet istennel dolgon én már eleve is nagyot röhögtem. az, hogy üres csak a családi humorérzéketek egyik ujabb gyöngyszeme:-))

    VálaszTörlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.