"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2011. szeptember 27., kedd

Miért nem lesz itt szüléssztori

Gondoltam már párszor, hogy el kellene magyaráznom a mottómat, és most, hogy ropoládé rákérdezett, meg is teszem.

Semmi bajom a szüléssztorikkal. Sőt, nagyon jó, hogy vannak olyan bevállalós (jaj de utálom ezt a szót) kismamák, akik részletesen elmesélik a történeteiket, erre igény és szükség van. A szülések körüli időben én is szívesen olvasom ezeket. De a SAJÁT nyákdugómról, magzatvizemről, összehúzódásaimról, tágulásomról, gátsebemről, varrataimról, lochiámról stb szűkebb körben sem szeretek beszélni, nemhogy kirakni az ablakba. (Ez kicsit elítélően hangzik, nem úgy értem. Tényleg.)

Szóval ha esetleg lesz még egy ded, akkor sem írok majd szüléssztorit. Vagy csak szigorúan FÁJÁSMENTESEN.

update odabent

Az egyik kedvenc szüléssztorim:

3 megjegyzés:

  1. Egy igazi mintaanya szülni is fájásmentesen szül. :D

    VálaszTörlés
  2. Már megint??

    Ezt én hozom ki belőled, vagy magadtól is szoktál ilyet? :D

    Na majd otthon megnézem.

    VálaszTörlés
  3. Suliban vagyok, otthon majd megnézem:)
    (Egyébként értelek:))

    VálaszTörlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.