"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2011. szeptember 25., vasárnap

A Nagy Felfedezések Hétvégéje

  • Ettem lilahagyma lekvárt és ittam levendulaszörpöt.
  • Megállapítottam, hogy a szülőfalum határában közlekedő kompra nem sokat költhettek az utóbbi évtizedekben, mert a figyelmeztető tábla szerint a max terhelhetősége 20 LÁBASJÓSZÁG.
  • Elolvastam a titkos naplómat, amelyet 12 évesen kezdtem írni és 21 évesen hagytam abba. Sokkoló rájönni, milyen szánalmas kis hülye voltam, és kilenc év alatt milyen szánalmas nagy hülye lettem. És még azzal sem vigasztalhatom magam, hogy legalább a következő 21 év számottevő változást hozott. Amikor ugyanis elhelyezkedtem a levendulaszörpös étterem wc-jén és észrevettem oldalt a fertőtlenítőfolyadékos tartályt, odahajoltam megszemlélni, és hirtelen ötletből - "vajon üres?" - dekoltázson spricceltem magam vele.

update odabent

Na tessék (avagy mit meg nem tesz az ember a barátai kedvéért ). Naplórészletek következnek.

1982. okt. 4. Beleestem Luke Skywalker-be. Nyakig.
Dec. 23. Még mindig imádom Lukit. Meg Solót. De van valaki, aki segít, hogy kevésbé epekedjem érte. Persze tudom, hogy nem ő a Nagy Szerelem, se nem szép, se nem túl okos, se nem ügyes, még udvarolni sem tud szépen, de ő az első fiú, aki megölelt. Akkor esett az első hó. Szünetben. Egyszer csak felkiált, hogy „esik a hó!” Persze, mindenki kibámult az ablakon, és ő egy pillanatra megölelt. Tényleg, csak egy pillanatra, de mégis. A lányok meg, ahogy nyugtázták, hogy esik a hó, csak néztek egymásra, hogy ez megőrült, minek kell ekkora hűhót csapni. Esik, hát esik. Csak én tudtam, hogy nem hülye. Aztán mégegyszer, egy másik szünetben is megölelt, de nem olyan nagyon. Aztán, azzal az ürüggyel, hogy a jó felelésemhez gratulál, elkezdte szorongatni a kezemet.
1984. márc. 11. Már 12.-szer olvasom „A birodalom visszavág”-ot. /.../ Hát engem már soha nem fognak megcsókolni? Hé, emberek! Itt a XX. század egyik Csipkerózsikája vár egy herceg csókjára, hogy felébressze 100 éves álmából! Nem muszáj, hogy fehér lovon jöjjön, csak csókoljon!
Okt. 8. Almaszedés közben Jutkát megcsókolta Zsolti. Nem nagy szám, csak az a baj, hogy nekem meg csorog a nyálam!
Nov. 4. Nagy elhatározásra jutottam, karatézni fogok. Most nagyon izgulok, nehogy ne sikerüljön. Ennek óriási haszna lenne, egyszrészt a lovagláshoz is jó lenne, ha megerősödnék, másrészt meg a tekintélyem is nagyobb lenne, a csajok sem bánnának velem ilyen fölényesen. No meg meg is tudnám védeni magam, talán még valami karatés sráccal is összehaverkodnék.
Dec. 21. Mama klimaxos! Ez a nőknél a változás kora, ekkor hal meg a nő először. Több évig is eltarthat.
Dec.27. Csodálatos volt a Csillagok háborúja! Köszönöm, Istenem! És köszönöm nektek is: Magyar Televízió, George Lukas...
1985. jan. 24. Újra van valaki, aki segít nekem. Nem szép, sőt! De sokat hülyülünk meg minden. Játszik velem, én meg belemegyek a játékba. A múltkor éppen „verekedtünk” (ez a sapkám miatt szokott megtörténni), amikor egyszerre felemelte mind a két lábamat (máskor csak az egyiket szokta) én meg nem tudtam mit csinálni, belekapaszkodtam a nyakába. És ott ültem az ölében. Persze, mindenki röhögött. Ebből, hogy felemelt, arra lehetne következtetni, hogy valami erős fiú, ennek épp az ellenkezője. Nyiszlett, csúnya, biceg, tornából felmentve.
Febr. 14. /.../ Elment. Meghalt a számomra. Ugyanis elköltöztek. És én megint egyedül vagyok. Jutka meg Zsolti most már egy ideje minden délután ott ülnek az osztályban, egymás mellett, és Zsolti öleli Jutkát, a vállára hajtja a fejét... Ezt nem lehet kibírni! Ilyenkor mi is jelen vagyunk, és én már majdnem rosszul leszek, úgy irigylem. De azért megnyugodva vettem észre, hogy a többi csaj is így van ezzel. Kati például, ma is, hirtelen minden ok nélkül kirohant a folyosóra. Gondolom, már nem bírta nézni. Adri meg elmondja őket minden ízléstelennek, meg minden, közben ő is ugyanígy érez. Amikor ugyanis Jutka nem volt ott, éppen ő volt az, aki mindenáron meg akarta hódítani Zsoltit. Szinte csüngött rajta. És épp ő beszél.

8 megjegyzés:

  1. Egyébként azt terveztem, majd idézek a blogban a naplóból. De nem. TÉNYLEG NAGYON SZÁNALMAS :))

    VálaszTörlés
  2. :D basszus, biztosan nem akarsz idézni? Szerintem sokunk szemébe gyűlnének könnyek ("Te is???", "Hálistennek, nem csak én!!", "Úristendeciki, én pont így!")

    VálaszTörlés
  3. remélem az soha nem kerül illetéktelen kezekbe.

    ilyenek voltak benne:
    "Elhatározás M.Magdit veszem feleségül vagy senkit. "(Erről természetesen Magdit nem tájékoztattam mert ő K.Gyuriba volt belezúgva - Csak pár éve - már mindketten negyven fölött voltunk - avattam be egykori tervembe...- fájlalta nagyon nem szóltam előbb - de félek csak udvariasságból - :( ilyen a sors: "az ember sose mehet biztosra")

    VálaszTörlés
  4. És milyen a levendulaszörp?

    VálaszTörlés
  5. Ezt (is) nagyon szerettem olvasni! Visszarepített 30 évnyire a múltba, mikor 23 évesen a korodbeliekből álló osztályom előtt álltam, és a legcsinosabb kiskamasz lány, Johanna az első padra hajolva csillogó szemmel tapadt a szavaimra. Mikor figyelmeztettem, hogy dolga lenne, önfeledten felsóhajtott: a tanár úr pont úgy néz ki mint Luke! Nekem persze a filmet Fellini, Antonioni, Bergman, Jancsó stb. jelentette, fogalmam sem volt, kiről beszél. (De most a facebookon megnéztem a régi osztályképeket. Hát...!)
    Szóval, köszi! :-)

    VálaszTörlés
  6. '84. március.... hát pofátlan leszek... akkor anyukám éppen túl volt az általam okozott reggeli hányingerein
    :D De a szövegek Luke-t leszámítva, akár kb nálam is megállják a helyüket :D

    VálaszTörlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.