"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2011. október 3., hétfő

Halászlé fuguból

A dachorgász hozott tegnap egy kis jóindulattal másfél kilós pontyot. A dolog apró szépséghibája, hogy egy másik horgásztól kapta ajándékba (nyilván megsajnálták). Úgyhogy csak mérsékelten örült neki. Én meg mérsékelten sem.

A közeli Mosolygóstecsóban sokféle friss és finom hal kapható. FELDOLGOZOTT ÁLLAPOTBAN. A föntebb említett ponty - ha csak a napijegyeket számítjuk és az etetőanyagot nem - összesen 17500 forintba került. Ennyiért akár fugut is lehetne venni. Igaz, azt a Mosolygóstecsóban pont nem árulnak. Viszont most itt a hűtőnkben a világ legdrágább halászleve.

(Együttérző horgász-sorstársak számára tájékoztatásul: NEM zsörtölődtem, csak jól esett leírni, mert nem kedvelem a halszagot, a halvért és a pikkelyeket a teraszon, valamint azt a hangot amit a hal feje ad ki amikor tompa tárggyal ütést mérnek rá - és a gondolatot sem, hogy egészen addig fulladozott.)

3 megjegyzés:

  1. Legalább finom? Az nem vigasztal, hogy nagyobb eséllyel maradtok élteben, mintha fugut esztek?

    VálaszTörlés
  2. Te egy hős vagy! A férjem szerint a nagymamaság próbája, hogy tudsz-e sütni palacsintát, pogácsát, ilyesmit (ezeket a próbákat már kiállta). Szerintem a legnagyobb kihívás a halpucolás - ilyesmire (még?) nem vagyok alkalmas.

    VálaszTörlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.