"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2011. november 12., szombat

Költözés

Julis átköltöztetése (ami egy ilyen informatikai analfabénának legalább olyan macerás volt, mint egy valós hurcolkodás) eszembe juttatta életem borzalmasabbnál borzalmasabb történeteit, amelyek nagy részét - a múlt blogtalansága miatt - a feledés jótékony köde fedi.

Költöztem kollégiumba, sufniba, albérletbe, albérletből albérletbe, alagsorba, kertes házba, földszintre és negyedik emeletre. Költöztem gyalogosan, BKV járművekkel, kölcsön kocsival, saját kocsival, baráti segítséggel és költöztető szakemberekkel. Költöztem gyerek nélkül, egy gyerekkel, négy gyerekkel és hét hónapos terhesen. Költöztem utolsó pillanatban úgy, hogy másnap már a híd alá kellett volna pakolni, költöztem éjjel mert a szállító jármű lerobbant és ránk esteledett mire a másik teherautó megérkezett. Költöztem nyári kánikulában, őszi sárban és téli hóesésben. Költöztem reklámszatyrokkal, hátizsákkal, sporttáskákkal, de bútor- és dobozhalmokkal is. Aludtam hetekig pulóverben mert a házon még nem volt ablak, és rohantam orvosi ügyeletre költözés másnapján - vagyis éjszakáján - szakadó esőben az akkor kétéves lányommal mert azt hittem patkányirtót evett az egyik dobozból. Mondtam nem egyszer, hogy "innen már csak zsákban visznek el", aztán mégis a magam lábán mentem.

Költöztem röhögve is, de belül mindig megkönnyeztem. Mert mindenütt ott maradt belőlem egy darab. Hol kisebb, hol nagyobb. Sosem fogom már összerakni.

7 megjegyzés:

  1. woow! Ennyi költözést még olvasni is sok. Képzeld én igazán még soha nem költöztem el sehova. Az egyetlen költözés az tavaly történt, de az is olyan "csak ideig óráig"... azt hiszem fogalmam sincs mibe vágom a fejszémet...

    VálaszTörlés
  2. ismerős. eddig a legnagyobb hordereje annak volt, amikor egyik városból a másikba költöztem végérvényesen.
    viszont angyon szeretnék hinni abban, hogy ami ottmarad pótolódik jobbal, szebbel.
    cucka mondta egyszer, hogy nincs annál félelmetesebb mint amikor látod hogy pár doboz és zsákba belefér az életed. de azért megvan ennek a szabadsága is aszem:-)

    VálaszTörlés
  3. ha ennyiszer nem is, de tízen felül én is. és én most mondtam először azt, hogy innen már csak lábbal kifelé. meglássuk.

    (ez nagyon mélyre sikeredett, anyus)

    VálaszTörlés
  4. Szerintem Julis egészen jól járt ehhez képest, bár azt mondják az öregasszonyok nem bírják már olyan jól a költözést.

    VálaszTörlés
  5. Minden költözésemkor volt tíz perc, ami a retinámba égett, és szerintem vénasszony koromba azt fogom emlegetni. Hol a kupac ruha, hol ahogy a kedvenc könyvem nem akarom letenni, hogy pakoljak, hol az új ágyam, hol a koszos falak, hol a napsütötte kék ég, amikor éreztem, hgy valaminek vége... Élesen és erősen... :S

    VálaszTörlés
  6. Most megszamoltam neked, nalam 14, ezek csak azok, amiket mar felnottkent csinaltam vegig, sajat felelossegre:)
    Volt benne havazasban, kezben mindent athordos a masik epuletbe, es volt masik orszagba jovos, mindent felszamolos:)
    Itt a masik orszagban is megvolt mar 6 az 5 es fel ev alatt, de tovabbiakat tervezek:)
    Szerintem en fuggo lettem:)

    VálaszTörlés
  7. Én már annyit költöztettem a cuccom és a lelkem, hogy fel sem tűnik lassan... valahol mindenhol ottmarad egy darab, de mégis kisebb a batyum. Nem morzsolhat fel a múlt, a jó emlékek pedig itt maradnak velem.

    :-))

    VálaszTörlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.