"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2011. december 29., csütörtök

Óévbúcsúztató

Nem szívesen készítek számvetést, mert olyankor előbb-utóbb eljutok ahhoz a felettébb kellemetlen gondolathoz, hogy - a várható élettartamot tekintve - nagy valószínűséggel már kevesebb van előttem, mint mögöttem.


De röviden: jó kis év volt ez nekem. A komolyabb betegségek elkerültek bennünket, a pusztító érzelmi viharok és mély hullámvölgyek úgyszintén. Egyik gyereket sem csapták ki az iskolából, viszont gyarapodtak testben és lélekben... hát, testben persze sokkal könnyebb...


Azt terveztem, minden blogbarátomnak külön megköszönöm, amit tőle kaptam. Aztán mégsem. Mert egyrészt senkit nem akarok azzal megbántani, hogy véletlenül kifelejtem, másrészt lusta vagyok mint a dög. A lényeg: hálával tartozom Nektek, hogy élettel töltitek meg ezt a máskülönben szerintem elég sivár mátrixot. Hogy elolvassátok teljességgel érdektelen beszámolóimat teljességgel érdektelen eseményekről. És, hogy beszélgettek velem. Köszönöm.

Karácsonyi legek


  • Legcsúszósabb: 23-án este, szakadó hóesésben rollerrel elszáguldottam boltba.

  • Legünneprontóbb: a ded mindig dührohamot kapott a karácsonyi daloktól.

  • Legjobban sikerült gasztronómiai alkotásom: alma pongyolában. (Megjegyzem csak szerintem sikerült jól.)

  • Legelső asztali dísz amit életemben csináltam: a legelső asztali dísz amit életemben csináltam. (A látványtól megkíméllek Benneteket.)

  • Legnagyobb tévedés: ha a fáról 23-án nem potyognak a tűlevelek ezerszám, akkor 24-én sem fognak.

  • Legfelkavaróbb vizuális élmény: a szemben lakó hupilila izzósora az erkélyén.

  • Legrosszabb döntés: vasárnap a szomszéd faluba mentünk misére. A félórás prédikáció a jéghideg templomban az hagyján, de hogy a pap komplett miserészeket kevert össze és háromszor (!!!) mondta el az átváltoztatási szöveget, az már kicsit sok volt.

  • Legjobb móka: távirányítós autóval szivatni a dedet.

  • Legsúlyosabb hiba: elfelejtettem fényképeket készíteni.

  • Legdrámaibb helyzet: nem volt itthon elég ceruzaelem.

  • Legnagyobb vesztes: Tivadar, aki sem nagyobb ketrecet, sem hősugárzót nem kapott karácsonyra.

  • Legnagyobb nyertes: én, mert 24-én vendégeskedtünk, ezért semmit nem kellett előre sütnöm-főznöm, a következő három napot pedig úgy tölthettem a konyhában, hogy az egész család körülöttem volt.

2011. december 28., szerda

Anyaöl

Épp a kajla kesztyűjén nevettünk tegnap, amikor megszólalt a lányom: "jó, hogy nem ölted meg".


Először azt hittem, a szokásos "megfojtom-letépemafejét-agyoncsapom" kirohanásaimra gondol, aztán rájöttem, komolyan mondja. Tudja, hogy az orvosom rá akart beszélni az abortuszra, mert a második hónapban bárányhimlős lettem.


Megállapítottuk, hogy nagyon hiányozna a kajla. Mert olyan, amilyen.


Sok érvet hallottam már az angyalcsinálás ellen. Az én érvem 14 és fél éves.

Kajla fan klubosoknak

Mivel itt néhányan rajongói klubot alapítottak másodszülött gyermekemnek, elmesélem, mitől dőltem kardomba még karácsony előtt.


Jött egy körlevél a suliból egy szülőtől, hogy úgy tudja, sokan hánytak, nem az előző napi menza-ebéddel volt-e baj vajon. Felhívtam az akkor épp az apjuknál lévő sarjaimat. Először a lányommal beszéltem. Minden rendben, jól van, de nem az iskolában evett szerdán. Aztán átadta a telefont a kajlának, akiről kiderült, hogy a suliban ebédelt, és rosszul is lett. Kérdeztem tőle, az öccsével mi van? Neki nincs baja. És evett aznap a menzán? Nem. Jó, mondom a kajlának, és mi volt az a bizonyos ebéd? Erre hallom, amint odaszól a többieknek: "mi volt a kaja??"

2011. december 27., kedd

(közjáték 3.)

A fiúk nagyon meglepődtek, amikor rá kellett döbbenniük, hogy TÉNYLEG nem fogok bepakolni nekik az idei téli cserkészportyára.


Kicsit azért segítettem, ami nem volt ok nélkül való, a nagyfiam ugyanis összesen 4 (négy!) zsemlét akart vinni a három napra.


Indulásnál, a lépcsőházban derült ki, hogy olyan apróságok hiányoznak a hátizsákjaikból, mint: cserkészing és -nyakkendő, csajka, kulacs, evőeszközök, zseblámpa, hálózsák stb. Visszamentünk. Többször is.


A kajla hangja drámaian csendült a káosz közepén: "Anya, a múlt héten elveszítettem a kesztyűmet! De csak az egyiket." (Körülbelül úgy mondta, mintha már látta volna magát lefagyott fél kézzel.) Megkapta a bátyja tartalék pár kesztyűjét. Aztán még beugrottunk a th-s sportszaküzletbe bakancsot venni neki. (Bár van itthon egy bakancs az ő méretében, de úgy ment végig benne a folyosón, mint Quasimodo egy különösen szomorú napján, ezért nem mertem vele elküldeni túrázni.) Bakancsvásárlás közben a gyerek benyúlt a zsebébe, majd bánatosan az orrom alá nyomott egy koszos kesztyűt: "látod, csak az egyik van meg". Aztán lassan benyúlt a másik zsebébe... "Jé, és itt a másik!"


Remélem, az őrangyala ott lesz a portyán.

2011. december 26., hétfő

(közjáték 2.)

Szenteste hazafelé én vezettem. Induláskor a Családfő megkérdezte, ne törölje-e le a (külső) visszapillantókat, merthogy nagyon sárosak. Mondtam, köszi, fölösleges, azokat úgysem használom.

Rettenetesen kiröhögött. De csak MIUTÁN MEGÉRKEZTÜNK.

(Nem értem egyébként miért izgult, alig mentem többel száznegyvennél, mert köd volt. Erre abból jöttem rá, hogy fényszóró nélkül jobban láttam.)

2011. december 23., péntek

(közjáték)

A fa egy kis jóindulattal (és a talppal együtt) másfél méteres. Nem baj, mondtam a Családfőnek, hogy nem a méret a lényeg... De némileg túlzásnak érzem hozzá a 9 (kilenc!!!) zacskó szaloncukrot. Szerinte úgyis elfogy. És biztosra akart menni. Az instrukciók miatt. Kértem ugyanis, hogy hozzon zseléset is, meg nem zseléset is, de lehetőleg piros és arany színben, mert az megy a díszekhez. Azt hiszem, most szinte mindenféle piros és arany színű szaloncukrunk van, amit kiskereskedelmi forgalomban árulnak. Csak zselés nincs.

Boldog karácsonyt!

Békés, szép, derűs, örömteli napokat kívánok szeretettel azoknak is, akik esetleg nem szeretik a karácsonyt vagy Cseh Tamást...

2011. december 22., csütörtök

Előtti

Látom sokan beszámolnak róla, hogy haladnak az ünnepi előkészületekkel. Ha esetleg valakinek ez erőt ad a továbbiakhoz: még nincs fánk, szaloncukrunk, bejglink, halunk (vagyis az van, de csak az akváriumban), nem próbáltam ég-e az izzósor, nem tudom hol a fenyőtalp, valószínűleg kevés a csomagolópapír, de az csak akkor fog kiderülni, amikor végre elkezdem becsomagolni az ajándékokat, amelyek közül az egyik legfontosabb még nem érkezett meg. Ehhez képest a délelőtt jelentős részét e-üdvözlőlap szerkesztéssel töltöttem, most pedig karácsonyi dalokat halászok a youtube-on. Meg karácsony előttieket:

Vigyázz, mit kívánsz!

Mielőtt túl nagy dolgot kérsz az új évre, gondolj bele, mekkora feszültséget okozna például az összes halálos kór gyógymódjának felfedezése, vagy a világbéke!...

2011. december 21., szerda

Kalandozás Proxémikán túl

(Értelemszerűen az előző bejegyzés folytatása.)

Elég kedves embernek tűnök a felületes szemlélő számára. Utcán, boltban, hivatalokban és tömegközlekedési járműveken udvarias vagyok és gyakran mosolygok rá másokra. Azt hiszem, nem nagyon látszik rajtam, hogy apróságok mennyire feldühítenek. (Igaz, az én testalkatommal vicces is lenne folyton beintegetni meg k...aanyázni.) Úgy mondják, könnyű szeretni az EMBEREKET ÁLTALÁBAN, az ismerőseinket sokkal nehezebb. Nálam ez fordítva van. A rokonaimat, barátaimat, munkatársaimat, szomszédaimat stb. kedvelem, még a legbosszantóbbak, legundokabbak is hiányoznának, hiszen ők teszik teljessé a világomat. De az EMBEREK ÁLTALÁBAN... hát az kemény. Mert visszatérve a dühítő apróságokhoz: utálom, ha

2011. december 20., kedd

Kalandozás Proxémikában

Érdekes ez a személyes zóna meg intim zóna. Nem csak kultúránként változik a távolság, de egyénenként, és szerintem a korral is. (Az én korommal biztosan, évről évre kevésbé bírom az összeszorulós tömeget.)


És úgy látszik, van, akinél teljesen hiányzik. Mert az egy dolog, hogy a bunkókat hidegen hagyja a sárga csík a pénztár előtt, meg a figyelmeztető tábla, de nem érzi a hülye, hogy legszívesebben felrúgnám, amiért tíz centiről liheg bele a fülembe??


Mégiscsak van valami jó abban, hogy már lassan két esztendeje (ismét) a civilizáció peremén, a társadalomból való (önkéntes) kirekesztettségben élek, amit eufémisztikusan gyesnek szokás nevezni.

Az ismeretterjesztő filmekből csak baj van

Amióta a Családfő hallott egy műsorban a hetes jégről, azt szeretne a whiskyjébe.

Ajándék

Kollégista nagyfiam a múlt héten súlyos problémával hívott fel: az osztálytársának gravírozott söröskorsót szeretne ajándékozni karácsonyra, gravírozó műhelyt látott már a városban, söröskorsót nem. Javasoltam neki, próbálja meg a hipermarketben. Másnap telefonált: sajnos nincs, csak söröspohár, hatos csomagolásban. Na jó, végül is oda-vissza egy óra az út, gondoltam hétvégén meglátogatom a gyereket. De én is csak olyan korsót találtam, amit készletben árulnak, ezért végül a mi korsóink közül vittem neki egyet. Ma érdeklődtem, készen van-e az ajándék. Nem, nem vállalták a gravírozást, úgyhogy odaadja így, simán.

Gyanta

Nem volt kedvem kozmetikushoz menni, ezért tegnap vettem arcgyantát.

Egészen jól sikerült, csak utána órákig úgy néztem ki, mintha botoxkezelést kaptam volna. És a család semmi együttérzést nem mutatott.

2011. december 19., hétfő

Na ez fájt

A mai, NÉVRE SZÓLÓ reklámlevél nem okozott örömöt.

"A RondaRandi Magyarország és a Kárpát-medence első társkeresője előnytelen külsejű emberek számára."

Mivel az utóbbi időben elég sok szó esett az adathalászokról, akik ugye mindent tudnak rólunk... hát, köszönöm.

2011. december 18., vasárnap

A világ legjobb melója

Micsoda sztorik lehetnek! Kár, hogy bulisofőrök nem írnak blogot.


(Ha valaki mégis tud ilyenről, szóljon!)

2011. december 16., péntek

Hátha

Úgy látszik, a Jézuska olvassa a blogokat.


Fehér Karácsonyt kérek. Léccilécci. (Talán még idejében szóltam.)

Biztos ami biztos

Mindig elteszem a számlákat, jótállásokat. Mindig.


Soha nincs rájuk szükség.


Most nagyon kellene a gyerek mobiljának blokkja. Már harmadszor túrtam át az összes bizbaszos dobozt. Hiába.


Viszont találtam egy nyugtát, amit nyilván életbevágóan fontos immár két éve őrizgetni: "Praktiker, PAPÍRZACSKÓ, 20 Ft"

2011. december 14., szerda

És ezen kívül van még a nyári mikulás

Én: "Nem csoda kisfiam, hogy nem tudsz szép olvasónaplót írni, hiszen oda sem figyelsz a könyvre."


Kajla: "De amikor tetszik a regény, akkor mindig jól sikerül. Például a Téli berek. Meg a... Nyári berek."

Futószár

Kutyán lovagoltam álmomban.


Nagyon kényelmetlen volt. Főleg a tanügetés.


Állítólag a lovaglás szerencsét jelez, a kutya örömöt. Igazán örülök, hogy szerencsére nem kutyaháton kell ma boltba mennem.

2011. december 13., kedd

Fenyőfa

Azt hallottam, idén a kevés eső miatt eleve szárazak a fenyők, tehát valószínűleg különösen hamar hullani kezdenek majd a tűlevelek. Emiatt szerintem érdemes az ünnephez minél közelebb megvenni a fát, hiszen ha 23-án még nem potyog, talán kibírja néhány napig (esetleg Vízkeresztig is). Mi egyébként elég későn szoktunk észbe kapni, de ez nem mindig baj, jutottunk már hozzá rendkívül olcsón nordmann fenyőhöz 24-én délután. (Igen, állítólag így helyes, Alexander von Nordmann finn zoológusról kapta a nevét.)


A karácsonyfa beszerzését kimondottan férfi feladatnak érzem, még a kivesző gentlemanek korában is kell lenni bennük annyi előzékenységnek, hogy megkímélik a hölgyeket a bőrükbe fúródó tűlevelektől és a kezükre tapadó gyantától.


Szóval pasimunka. A férj dolga. Az apáé. Ezért lehetett annyira megrázó, amikor először vittem haza egyedül a fenyőt. Édesapám, betegsége miatt gyakran hónapokig nem volt velünk, valamennyire hozzászoktam a hiányához. De azt a képet nem felejtem el soha: a téli estében az utcai lámpák megvilágítják a sűrű havazást, az úttesten is bokáig áll a hó, én meg húzom a szánkómon a fát. Kicsi voltam és magányos. És nagyon sajnáltam magam.

"Ági néni" teszt

(Asszem megtetszett a tesztírás.)


Amikor ma a játszótéren voltam a deddel, egy csapat iskolás gyerek viháncolt ott. Aztán egyre nyugtalanabbak lettek, kiderült, hogy már jönnie kellene értük a tanítónőnek. Kábé tíz perc múlva felbukkant a házak között, két-háromszáz méterre a játszótértől. Végigfutott a hír a gyerekeken, az izgalom a tetőfokára hágott, "Ági néni, Ági néni" üvöltöztek. Összekapkodták a kabátokat, sapkákat, de nem tudtak megegyezni abban, mit tegyenek. Három csoport alakult ki.



  1. A többség felsorakozott a játszótér kapujában,

  2. négy kislány, szépen kettesével kézenfogva Ági néni elé sietett,

  3. két fiú pedig tovább játszott, bár a kijárathoz közel.


 


Te melyik csoportban lettél volna?

Ja és

még a hétvégén a nagylányom barátnője ártatlan arccal azt mondta nekem, hogy "nahát, ez a Tivadar mennyivel nagyobb, mint a MI TÖRPENYULUNK!"

2011. december 12., hétfő

Újabb teszt

Szerinted melyek az ideális körülmények egy kis vasárnap esti meditációhoz?



  1. Illatterápiás fürdő, gyertyák, halk zene.

  2. Kényelmes fotel, kandalló, polár pokróc, egy bögre tea/forralt bor/pohár vodkamartini.

  3. Egy széttört üveg bodzaszörp feltakarítása, részben a konyhaszekrény alól, ahol a szörp és a szilánkok összekeveredtek két évnyi kosszal.


 

(Segítek: a c. baromira nem kedvező az ellazulás szempontjából.)

2011. december 11., vasárnap

A hétvége megállapítása

Legkisebb fiam (12) azzal dicsekedett, hogy pelyhedzik a bajusza. Azután megegyeztünk, hogy az enyém még mindig erősebb.

2011. december 10., szombat

Büszkeség

Többször írtam már arról, hogy komoly kétségeim vannak azt illetően, a gugliból idetévedők használható ötleteket találnak-e. Legutóbbi látogatóim viszont valószínűleg értékes információkkal távoztak, ennek módfelett örülök. Tehát:



  • a "bmw"-sek önigazolást nyertek: őket mindenki csak bántja.

  • "hogy+bírja+a+hideget+a+házinyúl" - remekül, bár ehhez elég belegondolni abba, hogy falun sem a tisztaszobában tartják a tapsifüleseket. (Mondjuk ez pont rossz példa, hiszen a tisztaszobában is hideg van.)

  • "az+gáz+ha+a+lábam+között+szétszakadt+a+nadrág?" - dehogy. Csak sokba fog kerülni. (Megjegyzem azóta sem sikerült olyan jó nadrágot szereznem.)

  • És remélhetőleg otthon érezte magát az is, aki együtt akart sírva vigadni magyar testvéreivel - "bassza+meg+haynau".

2011. december 9., péntek

Szél

A tegnapi időjáráshoz visszatérve: az nem kunszt, hogy a szél országszerte fákat döntött ki, és háztetőket bontott meg. De hogyan tudta felemelni a LÁBTÖRLŐNKET???

2011. december 8., csütörtök

Széttaposott kutyasz.r teszt

Mi az első gondolatod, amikor észreveszed az utcán?



  1. Jaj szegény, aki ebbe belelépett...

  2. Remélem, nem az én kölköm taposta így szét!

  3. Vajon milyen fajtájú kutya volt?

  4. Mit evett ez a szerencsétlen állat??

  5. Semmi, nem veszed észre.

  6. Aztak....!  Hogy szedem ezt le a cipőmről?!


 


a:1 pont  b:2 pont  c:3 pont  d:4 pont  e:5 pont  f:6 pont


Értékelés:

1-2 pont - Gratulálok, empatikus alkat!

3-4 pont - Gratulálok, igazi állatbarát vagy!

5 pont - Gratulálok, ezek szerint nem lehorgasztott fejjel jársz az utcán! Csak így tovább, de azért figyelj kicsit jobban!

6 pont - Hát, ráb...tál.

 

Szolg. közl.

Nem tudom, miért tűnik el néha a mai poszt kommentestül. Talán erről is a szél tehet. Remélem, egyszer majd visszafújja.

A kérdés

Odakinn szélvihar dúl, a madáretetőnk vendégei elszántan kapaszkodnak az ágakba, néha nehéz eldönteni, vajon önszántukból röppentek föl, vagy elsodorta őket az orkán, de ez van, u-alakú társasházunk felfogja és megforgatja a hegyek felől érkező szelet, rég lemondtam róla, hogy kint teregessek, mert nem tervezem a család ruhadarabjait szétosztogatni a város lakói között mint ama kedves szent, akiről természetesen eszembe jut nagyfiam a kollégiumban, megint kapott egy beírást, amikor kérdőre vontam jött a szokásos "az úgy volt hogy" szöveggel, persze persze, sosem ő tehet róla, szegény félreértett gyermek, aki volt tizenhat éves az együtt érezhet vele, én voltam de sosem kaptam intőt a gimiben, nos egy kislánynak könnyű... könnyű?... jaj mindjárt itt a lányom szülinapja, tíz év te Jóisten, még csak most volt akkora mint a ded, és hogy hasonlítanak, nahát, azt mondják klónozom a gyerekeimet, vicces dolog ez a génekkel, bennem több van Apámból azt hiszem, sokkal több... és milyen már, hogy valaki beírja a gugliba, hogy "ki lehet az ősöm" és idetalál a blogba, hát honnan tudjam én, ki volt az őse... ő se tudja höhö... és hogy megyünk ma sétálni ebben a szörnyű szélben?

2011. december 7., szerda

Hej, Vargáné

A Baa baa után rengeteg rajzfilmesített angol dalocskát loptunk le szereztünk, de úgy gondoltam, jó lenne ilyesmi magyarul is. Sajnos, nagyon szűkös a kínálat, hiába vannak gyönyörű népdalaink, kisgyerekeknek szóló, animált változat alig akad. Végül rábukkantam a minimaxos Gyerekdalok és Mondókák című DVD-re. Nekem tetszik. A dednek is. Íme az egyik kedvencem:
 

2011. december 5., hétfő

Telelt

Miért nem fáznak a kacsák??? - kérdeztem fogvacogva. Cucka szerint azért, mert télre meghíznak és vastagabb tollruhát növesztenek.

Azóta sajnálom, hogy nem tollas a hátam.

2011. december 4., vasárnap

Iluska

A hosszúhétvégés élménybeszámolóm előtt pár mondatot pazarolok a távollétem alatt itt a mátrixban történtekre. Nagyon kérlek Benneteket, csak az olvassa el, aki eddig figyelemmel követte a szóváltást, mert egyébként teljesen érdektelen az egész.