"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2011. december 20., kedd

Kalandozás Proxémikában

Érdekes ez a személyes zóna meg intim zóna. Nem csak kultúránként változik a távolság, de egyénenként, és szerintem a korral is. (Az én korommal biztosan, évről évre kevésbé bírom az összeszorulós tömeget.)


És úgy látszik, van, akinél teljesen hiányzik. Mert az egy dolog, hogy a bunkókat hidegen hagyja a sárga csík a pénztár előtt, meg a figyelmeztető tábla, de nem érzi a hülye, hogy legszívesebben felrúgnám, amiért tíz centiről liheg bele a fülembe??


Mégiscsak van valami jó abban, hogy már lassan két esztendeje (ismét) a civilizáció peremén, a társadalomból való (önkéntes) kirekesztettségben élek, amit eufémisztikusan gyesnek szokás nevezni.

2 megjegyzés:

  1. ÁÁÁ, az egyik vesszőparipám! Nagyon értem, amit írsz.

    VálaszTörlés
  2. Ilyenkor legalább a gyereked képébe is bele tudnak mászni. :)

    Én sem szeretem.

    VálaszTörlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.