"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2012. december 31., hétfő

Szilveszteri fogadalom

Ha a Családfő legközelebb arra készül, hogy áthajtson egy befagyott, de nyilvánvalóan legalább fél méter mély traktorkeréknyom-pocsolyán, akkor nem csukom be a szemem és fogom be a fülem (mint ma), hanem teli tüdőből azt visítom a fülébe, hogy NE, NE, BE FOGUNK SZAKADNI ÉS MEGINT DZSIPET KELL HÍVNI, HOGY KIHÚZZON A SÁRBÓL, MINT SZILVESZTERKOR!

2012. december 30., vasárnap

A kiskamaszok mindent jobban tudnak

Párductermetű cimborája elmagyarázta nekünk, hogy az ügetés fárasztóbb, mint a vágta, mert ügetés közben ugrálni kell a ló hátán, vágtánál meg csak ülni rajta.
Ezt onnan tudja, hogy van ilyen számítógépes játéka.

2012. december 29., szombat

Ááá

Ha valaha agytumorom lesz, annak kialakulása kétségtelenül ma délután kezdődött, amikor négy órát töltöttem különböző üzletekben Kajlával.
Először visszavittük a boltba a szétszakadni készülő cipőjét. Már nagyon profi reklamáló vagyok, azonnal mondták, hogy válasszunk másikat. Ez viszont nem volt könnyű, mert Kajlának a nyolcszáz darabos árukészletből csupán két cipő tetszett. Egy pont ugyanolyan, mint ami két hónap alatt tönkrement, és egy, ami kizárólag színben különbözött tőle.
Öltönyt három plázában vettünk, sok kilométerre egymástól. Az elsőben felpróbálta, de nem volt megfelelő méretű nadrág. A másodikban megvettük a zakót, bár ott sem volt megfelelő méretű nadrág, ám telefonáltunk a harmadikba, és kiderült, hogy ott van, csak zakó nincs. A harmadikban aztán megvettük a nadrágot.
Mindez önmagában nem lett volna olyan borzalmasan fárasztó, még azzal együtt sem, hogy nagyobb tömeg volt az utakon és a parkolókban és az üzletekben, mint karácsony előtt, de Kajla rendkívül unatkozott, és kérdésekkel igyekezett szórakoztatni magát, mint például "Demjén Ferenc ugye a Megasztárban tűnt föl?", vagy "Mi történik, ha két lábbal nyomod meg a féket?"
Szerettem volna felidézni nektek még néhányat ízelítőül, de azt hiszem, ilyen töménységben annyira sokkoló volt számomra mentálisan, hogy törlődött. Mindegy, képzeljetek el ezekhez hasonló gondolatokat négy órán keresztül.
Most megyek aludni. Hátha sikerül regenerálódnom.

2012. december 28., péntek

2012. december 26., szerda

Azok a sötét hatvanas évek

/Stephen King kapcsán/
Nagyfiú: Persze ha mindig csak itthon lennék, mint te, akkor én is el tudnék olvasni ilyen hosszú könyveket.
Anyus: Képzeld, én gimnazista koromban olvastam a legtöbbet életemben.
Nagyfiú: Jó, hát a HATVANAS ÉVEKBEN még nem kellett ennyit tanulni.

2012. december 25., kedd

Szerencsés karácsony

A szeretet és jókívánságok ellenére ilyenkor sem vész ki az emberiségből a kárörömre való hajlam, ezért elmesélem a tegnapi estém mélypontját.
Előrebocsátom, hogy náthás vagyok.
Továbbá a Dédi háza előtt nincs közvilágítás.
Szóval túl voltunk a másfél órás, sokfogásos vacsorán, s a Ded, aki egész nap nem aludt, és ezért egy picit a szokottnál is antiszociálisabb volt, végre leszállt az ölemből.
Rezignáltan nyugtáztam, hogy megint belekent valami kaját a nadrágomba. Letöröltem.
Aztán egy másik foltot is észrevettem. Letöröltem.
Az ingem ujjáról is.
A pólómról is... Ekkor gyanakodva megszagoltam...
Nos, már negyedik éve veszek részt Apusom családjának hagyományos nagy karácsonyozásán, és azt hittem, sosem leszek többé annyira zavarban, mint az első, bemutatkozó alkalommal, de akkor még nem sejtettem, hogy egyszer majd végig fogom ülni mennybőlazangyaltól rántotthalon át ajándékbontásig (tudtomon kívül) NYAKIG KUTYASZAROSAN.
Ha valaki azt gondolja, hogy a gyerekekről való erőltetett beszélgetésnél kellemesebb vastagon feltapadt kutyaszart súrolni a cipőnkről, a nadrágunkról, a táskánkról, valamint a gyermekünkről, hát az téved. És nem kellemes az est további részét úgy tölteni, hogy kutyaszarszagú pára száll fölfelé a csuromvizes cipőnkből és nadrágunkból. És egyáltalán nem kellemes, ha a meghitt ünnepi hangulat helyett folyton egy kutya és egy vasdorong sűrű találkozása jár a fejünkben.
És a kocsiban nincs illatosító. Úgyhogy elég gyorsan száguldottunk visszafelé a ködben. De szerencsésen hazaértünk. Biztos nem véletlen.

2012. december 24., hétfő

Mindenkinek

Ma elutazunk, ezért nálunk tegnap este jött a Jézuska.
Bár nyilván gondolkodott, hogy visszaforduljon-e, amikor csaknem halálosan összevesztünk azon, miképpen stabilizáljuk a túl vékony törzsű fát a túlságosan nagy talpban. Ha a kisbalta nem is, ám a fűrész és a csavarhúzó végül előkerült.
De minden jó, ha jó a vége, hát még ha hintaló.
Az est többi része boldogságban telt, leszámítva a földönfetrengős hisztiket, amiért a ló
- nem megy előre
- hosszú a kengyel
- kicsi a nyereg
- és egyáltalán, nem igazi ló.

A ritka békességet kihasználva készített képpel kívánok nagyon boldog karácsonyt!

2012. december 22., szombat

Pillanatnyi elmezavar

A legeslegmegdöbbentőbb mondat, amit karácsony előtt három nappal egy (színjózan) férfitól hallhatunk: "MENJÜNK EL HOLNAP AZ IKEÁBA!"
Aggódtam is kicsit a szellemi állapotáért, de megnyugodtam, mert mára elfelejtette.

2012. december 20., csütörtök

Szorgalom

- Nagyon rosszul állsz, kisfiam, a téli szünetben tanulnod kell!
- Persze.
- De nem úgy, mint amikor beteg voltál és egyetlen füzetet hoztál haza.
- Nem egyet vittem, hanem hármat.

2012. december 19., szerda

Hát ennyi.

Lehet, hogy már csak egy nap van a világvégéig, és nekem még mindig nem jutott eszembe semmi érdekes.
Esetleg annyit tudnék hozzátenni az emberiség szellemi hagyatékához, hogy kitaláltam egy új szempontot az optimista-pesszimista, félig teli - félig üres mintájára. Tehát ki hogyan látja: a macskák szájának popsiszaga van, vagy a popsijuknak szájszaga? (Az ok nem kérdéses.)
Illusztrációként pedig még néhány összehasonlító kép:

2012. december 18., kedd

Lóf...

A Ded karácsonyi hintalova is lapraszerelten érkezett.
Szerencsére három órát aludt délután a gyerek, így épp volt időm összerakni.
Nem találtam útmutató leírást, ejnye ezek a kínaiak, gondoltam.
Az állat fülén - aminek megnyomásával nyerítésre és patadobogásra utaló zajokat lehet majd előhívni - egy zacskó lógott, azt hittem a nyerítőszerkezet az, amit bele kell építeni, úgyhogy a végére hagytam.
Rögzítettem a fogantyút, összeszereltem a talpat, és rácsavaroztam a dögöt.
Aztán leszedtem a zacskót a ló füléről. Az útmutató volt benne.

Lóf...ka

Minden lelkesedésem dacára túlzásnak tartom, hogy egy irattartó KARTONDOBOZ lapraszerelten öt darabból plusz 12 csavarból álljon, háromoldalas útmutató tartozzon hozzá, és háromnegyed órára legyen szükség az összerakásához.

Piktogram az összeszerelési útmutatóban

2012. december 17., hétfő

Ilyen volt, ilyen lett

Ez nem fogyasztó csodaszer reklám. Ez a valóság.
rusnya kis görcsök, amik csak nyomokban emlékeztettek macskára, ma már ilyenek:


Eddig nem tudtam összehasonlító fotót készíteni, mert sosem másztak bele a kosarukba, mióta rájöttek, hogy Kajla ágyán puhább a pokróc.

Anyának annyi esze sincs, mint Patáknak

Fakirmának ajánlva

A Ded őszinte rajongója Annapetigergőnek, én pedig hálás vagyok az időért, amit a könyvsorozat egyszerű, színes, vidám képeinek nézegetésével tölt. Csak olvasni ne kellene neki belőle.
Az, hogy nem kimondottan szépirodalom, még hagyján. Ennél sokkal rosszabb, amikor valaki nagyon művészi gyermekkönyvet próbál alkotni, az ahhoz szükséges írói tehetség teljes hiányával. Szóval az annapetigergős minimalista szöveg nálam rendben van. Viszont a durva szóismétlések már zavarnak. És a legbosszantóbb az ostobaság. Például:


Tehát Anya szerint a gólya azért repül el, ha jön a tél, "mert nem szereti a hideget." És:
"- Miért nem szereti a hideget? - érdeklődött Gergő.
- Mert fázik.
- Miért fázik?
- Mert nincs kabátja! - mondta nevetve Anya."

Azt hiszem, Anyának javára vált volna (több okból is), ha gyerekkorában elolvas néhány Fekete István kötetet. Például a Kelét.
A következő idézetben Miska, a szamár elmagyarázza Kelének, valamint Annapetigergőnek, amit Anya nem tudott.

"...
– Lehetséges, hogy nem öl meg a hideg?
Miska olyan unottan billentette meg fülét, mintha erre nem is lenne érdemes válaszolni.
– Hát engem megöl? Tás, Gege, Csuri, Bruku, Paták, még a kényes Paták is kibírja!
– De mi nem szoktuk meg. Nekünk el kell mennünk.
– Igen – csóválta farkát Bujtár –, Hosszúlábnak el kell menni.
Újabban a kutya is beszokott a pajtába, de most szeretett volna máshol lenni, Miska olyan megvető fölénnyel nézett rá.
– Vahur, jobb, ha hallgatsz…
– Miért? – nézett Bujtár Miskára megszégyenülve, de kissé ingerülten.
– Azért, mert annyi eszed sincs, mint Patáknak, pedig ezzel igazán keveset mondtam. Ne mutogasd a fogad, Vahur, mert én nem vagyok ijedős, hanem hallgass meg.
– Hallgassuk meg – intett Kele.
– Hát mért kell elmennie Hosszúláb népének?
– A hideg… – kezdte csóválni farkát Vahur.
– Elég! – dobbantott Miska. – Nem a hideg. Gondolkodjatok. Ha annyi madár kibírja, Kele is kibírná, de nincs élelme! Gegének van, Tásnak van, Csurinak is, a többieknek is, de Kelének nincs. A vizek háta kemény lesz, Unka elbújik, Szi elbújik, Zu minden rokonsága elbújik. Miből éljen Hosszúláb népe? Hát ezért
megy el. Csak ezért. Hideg? Nevetséges…"

Pontosság

Két sms:
"Tisztelt Ügyfelünk! Az Ön által 2012-12-16 07:50:09-kor bejelentett hiba vizsgálatát elkezdtük."
"...berendezés hibát találtunk, amelyet 2012-12-17 11:37:09-kor elhárítottunk."
Megvan a kép, amelyen a szerelő sebesen kapkodja a szerszámait, ömlik róla az izzadság, néha idegesen az órára pillant, hirtelen felvillan egy zöld lámpa, a szerelő elhajítja a csavarkulcsot és égnek emeli a kezét - kész! - kiáltja, ekkor megállítják a stoppert - 11:37:09, vagyis pontosan egy nap, három óra és 47 perc, ez 14 másodperccel jobb, mint amire számítottam - sóhajt, majd elégedetten hátradől...?
Na szóval megint van internetem. Hurrá.

2012. december 15., szombat

Találós kérdés

Szerintetek micsoda förtelmes gaztettet kellett végrehajtanom ahhoz, hogy a plázában bevásárló kocsisort toló munkás felháborodva így kiáltson rám: "Nem szabad ...! FELNŐTT NŐ LÉTÉRE így viselkedik! Milyen példát mutat a gyerekeknek??!"

2012. december 14., péntek

Elm

Ritkán írok az álmaimról, egyrészt nehogy megtaláljon valami álomfejtő és jól kianalizáljon, másrészt majdnem mindig elfelejtem őket. De ez a mai akkora marhaság volt, hogy muszáj.
Zombi lettem. Nem átvitt értelemben, hanem tényleg. És nem csak én, hanem az egész családom. Arra már nem emlékszem, mitől váltunk zombikká, hogyan kaptuk el a zombikórt, mindenesetre lassan kezdtünk átalakulni. Ez így utólag egészen röhejes, de átélni iszonyú volt. Igyekeztem normálisan viselkedni, gondolkodni, beszélni, de éreztem, ahogyan foszladozik a bőröm és az elmém... Szerettem volna még élni, rendesen, az emberek között, de tudtam, hogy lehetetlen, vége.
Azt hiszem, egyszerűen félek a haláltól.

2012. december 13., csütörtök

Amikor

egyszer régen csomagküldő szolgálatnál dolgoztam, a karácsony előtti időszak nagyon izgalmas volt. Pörögtünk mint állat, és én kis naiv még valami küldetéstudat-félét is éreztem, hogy jaj csak mindenki megkapja időben az ajándékát... Nem volt még internet, a megrendelések postán érkeztek, a levelezőlapokat és borítékokat kiosztották az adatrögzítők között, mi pedig szépen bepötyögtük a gépbe, hogy három ... cikkszámú alsónadrág, egy ... cikkszámú pulóver, egy ... cikkszámú mesekönyv stb. Közben zenét hallgattunk, néha kicsit beszélgettünk, pletykáltunk, szidtuk a főnököket, viccelődtünk egymással, ilyesmi.
Uncsi az egész, csak azért mesélek róla, mert ugyan állítólag tegnap nyílni kezdett egy dimenziókapu, amelyen át elképzelhetetlen mennyiségű energia áramlik át a mi világunkba december 21-étől, ám egyelőre kifejezetten energiahiányos állapotban vagyok, főleg amióta megkíséreltem felmosni a teraszról a ráfagyott zsíros ételmaradékokat. (Azok a k. macskák.)
De ha már elkezdtem: szerintem minden fiatalnak ki kellene próbálnia magát többféle munkában, és nem elsősorban szórólapozásra gondolok, bár kétségtelenül ott is lehet tapasztalatokat szerezni. Valaha három napot dolgoztam egy salátabárban, takarítottam és zöldséget aprítottam a konyhában. Végül azt mondták, azért nem alkalmaznak, mert nem mosolygok eleget. Ami fontos lenne a vendégek szempontjából. Igaz, engem nem is láttak a vendégek.
Pultos is voltam néhány hónapig egy turisztikailag frekventált helyen. Szerettem sört csapolni. Meg kellett tanulnom híg kávét főzni és sok jégkockát rakni az üdítőbe, így aztán zárás után szép összegeket oszthattunk szét. Amikor felmondtam, a főnököm semmi jóval nem biztatott a jövőmet illetően, megjósolta, hogy újságíróként sokkal kevesebbet fogok keresni. És úgy is lett.

2012. december 12., szerda

Hogyan tosszuk el az időnket az interneten

Elolvasunk egy hirdetést - "eredeti madagaszkári vaníliarúd".
A reklámszövegben van néhány érdekesség a vaníliáról, de vajon helytállóak-e? Utánanézünk a wikipédián.
Mivel a netlexikon ebben a kérdésben elég szűkszavú, tovább keressük a történelmi tényeket.
És még tovább.
És még.
És még.
Remélem ti is végigolvastátok mindet.

2012. december 10., hétfő

Memoriter

Nem értek az oktatáshoz (sem), de pártolom a memoritert, igenis tanuljon meg a gyerek minél több verset (és prózát), nem azért mert nekünk is meg kellett és nehogy már neki jobb legyen, hanem mert a szavak és mondatok és gondolatok és dallam az igenis beépül, attól gazdagabb lesz még akkor is, ha néhány év múlva már nem tudja fejből a Petőfi Összest.
Ezen túlmenően még az is alátámasztja a memoriter jelentőségét, hogy nem semmi élmény volt, amikor tegnap, egy csárda fűtött kemencéjének a padkáján Kajla fiam Homéroszt szavalt a testvéreinek. Ógörögül.

Kemény víz

Kajla mutatja a sebet a kezén.
- Hát ezt meg hol szerezted?
- Úszás közben.

2012. december 8., szombat

Megjegyzendő

Ha a parkolóautomata nem fogadja el a parkolócédulát, akkor ne keress másik automatát, és ne kérj segítséget két biztonsági őrtől, három pénztárostól és egy diszpécsertől, hanem ELŐSZÖR NÉZD MEG A JEGYEN A DÁTUMOT. Akkor is, ha biztos vagy benne, hogy az ott a zsebedben nem egy hónappal korábbi cetli...

2012. december 7., péntek

A válasz: nem

Minden gyerek más. Ez alapvetés.
(A szobacsúszda az egyik legfölöslegesebb helyrabló játék. Ez is alapvetés.)
És az is biztos, hogy a fiaimnak annak idején öt percen belül eszébe jutott volna kipróbálni azt, amihez a Dednek hónapokra volt szüksége: vajon a macskák szeretnek-e csúszdázni...

2012. december 6., csütörtök

Könyvkritika

Amikor a múltkor a Trónok harcáról olvasgattam mindenfélét, borzalmasan felhúztam magam azon, hogy egyesek többezernyi karakterben minősítgetnek egy könyvet, egy JÓ KÖNYVET, részletekbe menően azzal kapcsolatban, miről mennyit kellett volna inkább írni benne, melyik szereplőnek mikor mit kellett volna inkább csinálni stb... Mert ugye ha ennyire okosak, írjanak saját könyvet. Mivel tisztában vagyok vele, hogy én nem tudnék JÓ KÖNYVET írni (sőt, rosszat sem), ezért A Fekete Házról csak annyit, hogy elég izgi, de a sövényvágó ollót gagyinak éreztem egy StephenKinghez.

2012. december 5., szerda

Válásról, katolikusoknak

Eddig nem írtam válással kapcsolatos dolgokról, és ezután sem tervezem, hogy ezzel untatnálak benneteket, de most, azok számára, akiket ez valamiért érdekel, meg saját magamnak, idelinkelek két cikket.
Az első a nagyon szimpatikus nevű Martini bíborossal készült interjú, amely halála után, idén szeptemberben bejárta a világhálót "Az Egyház 200 év lemaradásban van. Hogyhogy nem rendül meg?" címmel.
Ebből a következő részlet különösen szíven ütött: "A szentségek nem a nevelés eszközei, hanem segítséget jelentenek az embereknek az úton levés pillanataiban s az élet gyengeségeivel való szembenézésben. Elvisszük a szentségeket azokhoz az emberekhez, akiknek új erőre lenne szükségük? Minden elvált és újraházasodott párra gondolok, azokra a családokra, akik a perifériára sodródtak. Ők különleges védelemre szorulnak. Az Egyház ragaszkodik a házasság felbonthatatlanságához. Kegyelem, mikor egy házasságnak, egy családnak sikerül (…). Az a magatartás, melyet ezekkel a családokkal szemben tanúsítunk, meg fogja határozni a fiatalok közeledését is az Egyházhoz. Egy nőt elhagy a férje és talál egy új társat, aki gondoskodik róla és a gyermekeiről is. Ha a szülők az Egyházon kívül érzik magukat avagy nem érzik annak támogatását, az Egyház el fogja veszíteni a következő nemzedéket."
A másikat most találtam, és hát, ööö... elég érdekes. Somfai Béla jezsuita atya gondolatai a második házasságban élő katolikusokról. Előre szólok, nagyon hosszú, és tényleg csak az érintetteknek ajánlom, mert akik nem ismerik az egyházi házasság érvénytelenítésére vonatkozó szabályokat, azok számára nem is érthető.
Nagyon leegyszerűsítve (és persze ezzel sok lényegi dolog is elvész): újabb szentségi házasságot csak azok köthetnek, akiknek előző szentségi házasságát az egyházi bíróság érvénytelenítette, és ELVILEG más szentségekhez is csak ők járulhatnak. (Ha durván profán akarok lenni, azt mondom, ők azok, akik visszakerültek a bizalom körébe...) Ám az atya szerint - és ez az, amiről azt hiszem a hívők közül is csak kevesen tudnak - amennyiben az egyházi bíróság valamiért nem érvénytelenítheti az első házasságot - ez könnyen előfordulhat, hiszen az érvénytelenítéshez két tanú, több (nem olcsó!) tárgyalás, és pontosan meghatározott, bizonyítható ok kell -, akkor lehetőség van valamiféle MUTYI-ra. Ezt persze az atya nem így írja, hanem: "amennyiben a pap a gyónó házasságára vonatkozó tanúbizonysága alapján arra a megalapozott következtetésre jut, hogy az nem volt érvényes noha a templomban kötötték meg, föloldozhatja a gyónót és az eucharisztikus asztal közösségébe is visszafogadhatja bizonyos föltételek mellett." És itt jön a számomra kissé hátborzongató rész: "ezek között a legfontosabb és a legnehezebben megvalósítható az a követelmény, hogy ezzel a hívő ne okozzon a külső fórumon a hívek számára botrányt." Lefordítva: a többi hívő, aki nem tud a MUTYI-ról, ne képedjen el azon, hogy a második, nem szentségi házasságban élő hívő szentáldozáshoz járul. Fel kell tehát oldani a többiek számára nyilvánvaló ellentmondást, mégpedig úgy, hogy "a botrány elkerülésére azt ajánlják rendszerint, hogy az Úr asztalához csak olyan helyen járuljanak az így föloldozott hívek, ahol első felbomlott házasságuk ténye nem közismert."
Paff. Szóval suba alatt megoldható, hogy áldozzon szegény újraházasodott, de lehetőleg titkolja el. (Ne beszéljen róla senkinek, járjon misére másik városban, vegyen parókát, ragasszon álbajuszt stb.)
Pofám leszakad. Már elnézést. Martini bíborosnak még sincs igaza. Az Egyház sajnos egyáltalán nincs lemaradva, sikerült beilleszkednie a mutyik korába.

2012. december 3., hétfő

Cserekocsi, avagy slusszkulcs helyett rugósbicska

Azt előre sejtettem, hogy nem fogok rekordot javítani kedvenc hegyi utamon, de sokkal rosszabb futamidőre számítottam, miután beültem a cserekocsiba, és döbbenten nézegettem hol a kezemben tartott slusszkulcsot, hol a lyukat, amibe bele kellett volna csúsztatni, és először azt hittem, véletlenül másik kulcsot hoztam ki, ám mielőtt pánikba eshettem volna, észrevettem rajta a pici piros gombot, amit megnyomva előugrott a fém izé, amivel el lehet indítani a nyomorultat. További kínos másodpercek után arra is rájöttem, hogyan kell hátramenetbe tenni, valamivel többet bajlódtam a fényszóró felkapcsolásával, viszont az ablaktörlő szerencsére ugyanúgy működött, mint egyéb autókon. Már egészen megnyugodtam, amikor beértünk a ködbe, ami nem szokatlan ezen az úton ősztől tavaszig, de ritkán ennyire sűrű, és biztos voltam benne, hogy képtelen lennék megtalálni a ködlámpát. Aztán utolértem egy kisebb karavánt, és őket követve átjutottunk a kritikus szakaszon, sőt, a fiúk sem késtek el. Jól összepuszilgattam őket a kollégium előtt - édes anyai bosszú -, és száguldottam volna haza, de addigra a köd horrorfilmbe illő alakot öltött, nagyjából a szélvédőig lehetett ellátni, de ezt csak akkor tudtam meg, amikor magabiztosan megelőztem néhány nevetségesen vánszorgó kocsit. Nagyon ciki lett volna azonnal lassítani, úgyhogy robogtam még párszáz métert, és reménykedtem, hogy jól emlékszem rá, mikor, merre kanyarodik az út. Amikor eltűntek mögöttem a fényszórók, lassítottam, és igyekeztem felfedezni az úttestre utaló nyomokat. Néha megpillantottam egy-egy csíkot a terelővonalból, vagy egy oszlopot a korlátból... mint a feladat a gyerekrejtvényben: kösd össze a pontokat 1-től 60-ig, és mondd meg, mit látsz... Na hát én igazán megörültem, amikor a hegyről leérve végre megláttam az első házakat. 35 perc.

2012. december 2., vasárnap

Szinkronkésés

Kajla - miután megnéztük a szinkronizált (!) Hotel Transylvania-t (amit amúgy mindenkinek ajánlok szeretettel, családi kikapcsolódásnak), a stáblistát látva felujjong: Dracula Adam Sandler! Ilyen hangja van Adam Sandlernek??
Anyus: És gondolod, hogy ennyire jól tud magyarul?

2012. november 30., péntek

Név nélkül

A legszórakoztatóbb mondat, amit tegnap olvastam: "Én nagy nyilvánosság előtt ismert és elismert politikus, szakszervezeti vezető, KÖZÉRDEKLŐDÉST KIVÁLTÓ SZELLEMI MŰVEK SZERZŐJE voltam..."

2012. november 29., csütörtök

Most mérjetek

Ha nem nyolcvanezer forintról lenne szó, azt mondanám, vicces.
Így azt mondom, bekaphatják. Mindannyian.

Tavaly november elején írtam arról, hogy érkezett az Elműtől egy csekk, több mint kétszázezer forintról - az alulbecsült átalány éves különbözete, plusz a július-augusztus-szeptemberi számla. Állítólag "egy kis kavarodás volt a rendszerükben". Kellemes karácsonyt.
Szolgáltatót váltottunk - nem ezért, hanem az ajánlott kedvezmények miatt, de jóleső elégtétellel töltött el, hogy otthagyjuk őket, a rendszerükkel együtt.
Idén már a T-Home számlázza a telefonon, kábeltévén, interneten kívül a gáz- és áramfogyasztásunkat is. Ez nagyon profi dolognak tűnt, bár azt nem értettem, miért nem lehet mindezt havonta egyetlen borítékban, egyetlen csekken...
És június óta nem jött gázszámla.
Csak tegnap. Nyolcvanezer forintról. Kellemes karácsonyt.
"Tájékoztatjuk, hogy technikai okok miatt a földgáz számlája a megszokottnál később került kiküldésre." A MEGSZOKOTTNÁL KÉSŐBB??? Ha július 10. helyett július 20-án küldik, az van KÉSŐBB. Ha július helyett november végén küldik, az NEM KÉSŐBB, az GEBASZ. Milyen technikai ok tarthatott öt hónapig?? Elszállt az adatbázisuk, és három gyeses takarítónőnek kellett bepötyögni a padlásról lehordott poros dossziékból? Vagy minden hónapban kisorsolnak száz szerencsést, aki kap számlát, és csak most húzták ki a nevemet?
Mellékeltek egy szép, színes reklámlevelet is. "Mi a sikert ügyfeleink elégedettségében mérjük!" Most mérjetek, b.

Tegnapi link

Élménybeszámoló egy közepesen unalmas napról, itt.

2012. november 28., szerda

A tettes

Anyus: Látod, megint eltűntek a csontok is. Talán valami kutya jár be, és az vitte el Tivadart is... Mert macska nem enné meg a csontokat... esetleg egy naaagy macska.
Apus: Oroszlán??

2012. november 27., kedd

Végestelen

Ha motyi rám hivatkozott, akkor én meg most rá, hogy bezáruljon a kör.
Először is: szerintem A tűz és jég dala izgalmas, fordulatos, letehetetlen, remekül szerkesztett sorozat. Szerethető, hús-vér szereplőkkel. Rengeteggel. És humorral. A meséje ezer szálból, érezhetően biztos kézzel szőtt pókháló.
Ilyenek a nagyon jó könyvek. Beszippantják, megrágják és kiköpik az embert, aztán lehet ácsorogni vacogva...
Ti melyik könyvvel jártatok így legutóbb?

Szelaví

Anyus: Kérsz banánturmixot?
Kajla: Igen. Tegnap is kértem, de nem kaptam.
Anyus: Tényleg, tegnap elfelejtettem csinálni.
Kajla: És, akkor ma sem kapok?

Martin, te köcsög!

Tegnap este kiolvastam az ötödik részt.
Az élet szürke, sivár és céltalan lett.
Fogalmam sincs, mit fogok csinálni az elkövetkező években, mivel tudom kitölteni ezt a hatalmas űrt.
Felkelni sem volt ma kedvem.

Nem vigasztal, hogy rajongók milliói érzik hasonlóképpen magukat.

2012. november 26., hétfő

Kötelet a kőműveseknek!

Természetesen elítélem a nőkkel szembeni agressziót (és a férfiakkal szembenit, meg a gyerekekkel szembenit, meg az idősekkel szembenit, meg a postásokkal szembenit, sőt még a békávé-ellenőrökkel szembenit is, a nyulakkal szembeniről nem is beszélve - szegény, szegény Tivadar!), de mit érdemel az az aktivista hölgy, aki képes a híradó kamerája előtt szigorúan kijelenteni, hogy a nem-fizikai erőszak része, amikor utánafütyülnek az utcán???

2012. november 25., vasárnap

Sajnos

nem volt nálam fényképezőgép tegnap, ezért csak elmesélni tudom, hogy van egy falucska Magyarországon, ahol négyzet alakúak az utcanévtáblák (komolyan kíváncsi lennék rá, milyen megfontolásból.... bár gyanítom, hogy inkább a megfontolás hiánya miatt), ezért a feliratok igazán egyediek. Például:
Damja-
nich u.

2012. november 22., csütörtök

Édes fiam

"Haló, haló, Anyaa, hallassz? Én nem hallok semmit... Ja, már tudom, az a baja a telefonomnak, hogy tegnap beleesett a lekvárba."

2012. november 21., szerda

Tivadar és a gyász öt fázisa

  1. Tagadás - "Biztos csak elszaladt, és ott lapul valahol a kertben."
  2. Düh - "Megmérgezem a rohadékot, aki kinyúvasztotta."
  3. Alkudozás - "Lehet, hogy a szomszédban bújt el, körülnézek még egyszer."
  4. Depresszió - "Szegény Tivadar. És mi lesz most a pici pórázával?"
  5. Belenyugvás - "Jó az a póráz a csincsillákra is."

2012. november 20., kedd

Hideg fejjel

Anyus: Jó hideg lett, ugye ott vannak nálad a meleg ruhák... például a sapkád?
Kajla: Igen, az úszósapka.

Szegény Tivadar

Még szombat éjjel valami szörnyeteg elragadta a ketrecéből Tivadart, eléggé megrázott a dolog, ezért nem is bírtam eddig írni róla.
És még azzal sem nyugtathatom magam, hogy most már az Örök Vadászmezőkön legelészik, hiszen egy nyúl tipikus zsákmányállat, nagy szívás lenne neki az a hely.

2012. november 16., péntek

Segíteni akartam, de

úgy tűnt, a kaputelefon-szerelő nem tud mit kezdeni azzal az információval, hogy rá szoktam lehelni a billentyűzetre, és akkor működik.

Vegyesen

Van ugye a legnagyobb gyermekem, aki látszólag még mindig nem érti, hogy a pályaválasztás fontosabb a hétvégi meccsnél, meg a van a legkisebb, aki meg azt nem érti, hogy mindkettőnknek sokkal kényelmesebbé válna az élete, ha nem csupán hobbiszerűen használná a vécét, az anyjuk viszont a frusztrációk elől most épp a negyedik kötetbe menekül, és ma állított be egy új Chrome-témát "Winter is coming" felirattal... Olvassatok Trónok harcát, kedveseim, mert a rajongói oldalakon (amelyeket természetesen nem látogatok!) csupa tizenéves beszélget, ezért úgy érzem (vagyis érezném, ugye, ha ott járnék!) magam, mint a legutóbbi koncerten, ahol mindenki legalább húsz évvel fiatalabb volt nálam, bezzeg veletek mennyivel kellemesebb lenne koncertre menni csevegni arról, vajon mi lesz a hatodik részben, meg mitől a legjobb pasi Tyrion stb. És még azt is megjegyzem, noha az eddigiekhez semmi köze, hogy nem volt okos ötlet a macskáknak adni a maradék vadast. A teraszon.

Széchenyi Zsigmond idézet a vészbukról

2012. november 15., csütörtök

Pour Laar

Ezt olvastam egy zacskón:
  • pörkölt
  • földimogyoró
  • és mazsola
Micsoda gusztustalan kaja ez??? És hol a nokedli?

Elkeseredett bejegyzés

Tegnap rá kellett volna jönnöm, mivel tudok hatni egy kamaszgyerekre, hogy ne tossza el a dolgait még jobban.
Ehelyett az egyetlen sikerélményem az volt, hogy egy perccel megjavítottam az eddigi rekordomat a lakás-kollégium útvonalon.

2012. november 11., vasárnap

Ez itt a taps helye

Sose legyen gonoszabb mostohája senkinek, mint aki képes az édesszülő helyett az éjszaka közepén hányást feltakarítani és megvárni amíg a gyerek visszaalszik.

2012. november 10., szombat

Lovas horror

A kegyetlen kis szörnyeteg először az állat farkát tépte ki, majd sérült farának bőrét kezdte szaggatni. Egyre nagyobb és nagyobb területen húzta le, cafatonként, míg mindent elborított a ló lenyúzott darabkáival.
Borzalmas látvány volt.

Megnyúzva

(Egyébként meg pont úgy néz ki, mint a Trónok harcában az élőhalott lovak. Igen, mindenről ez a könyv jut eszembe. Csak az röhöghet ki, aki már olvasta.)

2012. november 9., péntek

Távolról

No nem ennyire drámai a helyzet, csak a Nagyfiút ért apró baleset híre megint elgondolkodtatott a kirepülő fiókák és a tehetetlen anyamadarak hiábavalóság-érzése témakörben. Egész nap ezt a verset kerestem, először a fejemben, aztán a neten, végül a Dobozban, ahol papíralapú filléres emlékeim lapulnak. Amint megtaláltam, gyorsan bevéstem ide, hátha másnak is tetszeni fog.
Meredek partokon ha jár,
öleld át, Uram, el ne essen.
Mert szédítő a lélek szakadéka,
a mélye vonz, a kövei sebeznek,
és olyan messze, messze van a szikla,
olyan kegyetlen az út is odáig.
Ó, fű, ha fű lehetnék,
én befonnám a lábát.
Inda, ha inda lennék,
a derekát átkarolnám.
Ág, jaj, ha ág lehetnék,
a vállát átkarolnám.
Fának ha törzse lennék,
kőnek ha orma lennék,
ó én magamhoz
ölelném a testét.
De lám, távolról őrzöm csak, Tehozzád
kiáltok, Uram, hogy öleld át.
Lábára folyj rá: el ne essen,
vállát karold át: el ne essen,
testét öleld át: el ne essen,
rejtsd Uram, rejtsd el az öledben!
Öleld át, Uram: el ne essen!
Szomorú csúcsokon ha jár,
Uram, töröld le arcáról a könnyet.
Hiszen Te tudod, milyen keserű
az egyedüllét könnye, áradása:
Uram, Te tudod, milyen keserű.
Ó szél, ha szél lehetnék,
fölitatnám a könnyét.
Napfény, ha az lehetnék,
fölcsókolnám a könnyét.
De lám, távolról őrzöm csak, Tehozzád
kiáltok Uram, hogy öleld át.
Hogy vedd öledbe, mint a könnyű szél,
hogy idd magadba, mint a napsugár
magába issza reggel a magányos
hegyeket, fákat, téveteg folyókat.
/Tótfalusi István/

2012. november 8., csütörtök

Modernkori barbárság

Megkérdeztem a közértben, melyik szalonnából vegyek a vadashoz, erre azt mondták, hogy ahhoz nem kell szalonna, amúgy pedig lehet kapni félkész vadas szószt, csak rá kell önteni a főtt húsra. Bah.

2012. november 7., szerda

Legalább háromszáz négyzetméteres

horgászboltban jártunk nemrég, ahol csak a csalik öt pultot foglaltak el, és mondtam a Családfőnek, ne haragudjon, de egyszerűen nem bírom vigyorgás nélkül nézni, hogy felnőtt emberek komoly arccal hosszasan mérlegelik, hogy epres, ánizsos, netán chilis aromát vegyenek-e, a mézes barackpálinka ízesítésű csaliról nem is beszélve, mert azzal szerintem nem halat, hanem pasit kell fogni.

Egy kevésbé jó elképzelés

Amikor kiléptem a teraszra, hogy megállapítsam, mi okozza a zajt, a kerítésnél ácsorgott az egyik kedves (tényleg az!) szomszédunk a lányával és a kisfiával, a kutyájuk pedig őrülten rohangászva kutatott a kertünkben a macskák után (amelyek ezután órákig nem kerültek elő).
A szomszéd azt mondta, a gyerekek meg szerették volna simogatni a cicákat.

Háttér

Az új (és nyugalom: szokás szerint csak átmeneti!) hátterem hátteréről már tettem említést. Tudom, hogy sötét és nyomasztó, valamint hogy nehezen olvasható előtte a szöveg, de mostanában úgysem fogok sokat írni, éppen beleszerelmesedtem a mesébe, és rettentően élvezem ezt az elvarázsolt állapotot. De ne féljetek, nem nyitok Trónok harca rajongói oldalt.

2012. november 5., hétfő

Online identitás

Gondoltam most, hogy a második kötet vége felé járok, kiderítem, él-e még az ötödik részben a kedvenc szereplőm, mert nem bírom ezeket az izgalmakat további háromezer oldalon keresztül, és egyrészt nagyon megörültem, hogy él, másrészt szánakozva láttam, hogy a kommentelők képesek egy fantasyról szóló cikk kapcsán is személyeskedő politikai (!) vitát folytatni.

2012. november 4., vasárnap

Családias ebéd

Jópár évvel ezelőtt rendszeresen jártam ebédelni a munkahelyemhez közeli vásárcsarnokba. Nem a friss, ízletes és olcsó étel kedvéért mentem, arra ugyanis még a régi vicc is módosítva volt igaz: a három jellemzőből nem kettőt, hanem csak egyet lehetett választani. Valamiért mégis mindig rengetegen ültek a hosszú asztaloknál, káprázatosan sokszínű társaság. Öltönyösök a környékbeli bankokból és irodaházakból, kisnyugdíjasok megfakult reklámszatyrokkal, elegáns üzletasszonyok, diákok csapatostul, gyeses anyukák több-kevesebb visítozó és rohangáló gyerekkel, makkoscipősök vastag aranylánccal, maradékra vadászó csövesek, és persze hozzám hasonló szürke középkorúak. Minden étkezés szociológiai tanulmánnyal ért fel, de főleg rendkívül szórakoztató volt. Na ez jutott eszembe tegnap, amikor a madarastecsóban az ötkincsmártásomat eszegettem. Bár a hely közel sem annyira hangulatos, és a vendégkör változatossága is messze elmarad a vásárcsarnokétól. És az asztalunkhoz telepedő, totóújságot töltögető, szótlan öregúrral négyesben étkezni olyan volt, mintha hirtelen örökbe kellett volna fogadnunk egy nagypapát, de úgy, hogy az adoptációra egyik fél sem vágyik.

2012. november 2., péntek

Minden csak idő kérdése

Az őszi szünetben kiderült, hogy - ha elég izgalmas filmet néznek közben - a mikrosütőben is szénné lehet égetni a kenyeret, nem csak a pirítóban. És a mikrosütőben szénné égett kenyér sokkal büdösebb.

2012. november 1., csütörtök

Családi dinamika

Azért az NAGYON DURVA ám, amikor a szolid egygyerekességbe berobbannak a többiek. (Barátostul, barátnőstül.)
És akkor mindig ül valaki a számítógép előtt. És mindig tévézik valaki. És mindig eszik valaki.
És rendetlenséget csinálnak, és koszolnak, és veszekednek, és verekszenek, és kiabálnak, és visítoznak. És szemtelenkednek, és kiröhögik az anyjukat. És dacoskodnak, és megsértődnek, és duzzognak.
De néha engedik, hogy megszárítsam a hajukat (már a vécére kell állnom, hogy felérjem a fejük búbját). És be lehet őket takargatni esténként.
Aztán elmennek, és megint rend van, és tisztaság, és csend. És ez tényleg NAGYON DURVA.

Evidenciák

- Anya, szeretnél megint gyerek lenni?
- Nem.
- És amikor gyerek voltál, nem akartál már felnőtt lenni?
- De igen.
- Miért?
- Mert azt gondoltam, hogy a felnőtteknek sokkal több dolgot szabad csinálni.
- És?
- És ez így is van.
- Höhö.
- Te szeretnél már felnőtt lenni?
- Nem.
- Miért?
- Mert akkor dolgozni kellene.

2012. október 30., kedd

Börleszk

/Rájöttem, hogy a ma este történéseit börleszkesen felgyorsítva nézni sokkal viccesebb lett volna. Vagy, ha mással történik./
Asztalos megérkezik a félkész bútorelemekkel. Behordja a cuccokat a lépcsőházba.
Anyus kipakol az átalakítandó szekrényekből, félretolja a kanapét.
Asztalos behozza a szerszámosládáit és az egyes számú bútorelemet a nappaliba, közben többször csaknem átesik a szőnyegen birkózó gyerekeken, akik közül az egyik 15 éves.
Anyus átzavarja a gyerekcsordát egy másik szobába.
Asztalos megpróbálja a helyére tenni az egyes számú bútorelemet. Nem fér be.
Asztalos telefonon veszekszik a munkatársával az elszabott bútorelem miatt.
Asztalos behozza a kettes számú bútorelemet a nappaliba, közben szabadkozik.
Anyus mosolyogva legyint, sebaj.
Asztalos megpróbálja a helyére tenni a kettes számú bútorelemet. Nem fér be.
Asztalos telefonon veszekszik a munkatársával az elszabott bútorelem miatt, majd szabadkozik, Anyus mosolyogva legyint, sebaj.
Asztalos kihordja a bútorelemeket és szerszámokat.
Anyus visszapakol a szekrényekbe, helyére tolja a kanapét.
Asztalos távozik.
Következő jelenet a jövő héten.

Kajla bicajozik

/Előrebocsátom, a gyerek a légynek sem ártana./
- Ott egy macska, elütöm!
- Kisfiam, az egy szarka.

2012. október 29., hétfő

A szellem

/Filmet néznek egy karatézó kislányról./
Párductermetű: Ez hülyeség...
Anyus: Látjátok, belőletek sajnos teljesen hiányzik a küzdőszellem.
Kajla: Milyen szellem?
Anyus: Hát ez az! Még a szót sem ismeritek!

Kajlalány mint etológus

"Érdekes, hogy a FIÚmacska is mosakszik..."

2012. október 26., péntek

Hello

A tegnapról azért annyit elmesélek, hogy nagyon ganyé idő volt, de mindenképpen szerettem volna tovább olvasni a Trónok harcát, úgyhogy elindultam bicajjal a legközelebbi könyvesboltba, ami kétvárosra innen található, egy ujjatlan pólóban és egy vékony pulcsiban, és már tíz perc után sejtettem, hogy ez rossz ötlet volt, de gondoltam hamar odaérek, hát nem értem oda hamar, és konkrétan szétfagytam, aztán végre a kezemben volt a második kötet, de ez a csodálatos érzés nem tartott sokáig, mert a kasszánál a mocsok gép azt mondta, hogy nincs elég fedezet a kártyámon, amitől nem kicsit lettem szomorú, és a láthatóan évek óta lelkileg nonstop menstruáló pénztárosnő még feddőleg utánam szólt, hogyaszongya "köszönömhogy visszavihetema könyvetahelyére", amitől szívesen pofántosztam volna, de csak 46 kiló szelíd vagyok, pedig tudtam, hogy még haza is kell mennem, és nem fogok kevésbé fázni, mint odafelé.

2012. október 25., csütörtök

Hátha

A fogyasztó csodaszerek vásárlói bizonyára ugyanazok, akik az ezotv "megbízható" jósainak, tisztánlátóinak, orákulumainak segítségét is igénybe veszik alkalomadtán... A ma reggeli különösen ostoba reklámlevél miatt ("vékony és szálkás testre tehetsz szert pár napon belül, megkötések és diéták nélkül") beleolvastam egy fórumba, ahol valaki azt mesélte, hogy korábban ettől a cégtől már vett egy készítményt, de az nem használt, ezért visszaküldte, és ha visszakapja a pénzt, befekteti ebbe a szerbe.

2012. október 24., szerda

A Szürke

Azt hiszem, az egész családban engem zavart legkevésbé, hogy egy harmincéves Csepellel járok. A gyerekek többször megjegyezték, hogy ez a bicaj nagyon gáz, de én szerettem. Miután viszont felkerült rá a babaülés, Apusom már a ded életéért is aggódott, amit szerinte némiképp veszélyeztettem a labilissá vált járművel. Ezért kaptam a Szürkét. A Szürke miatt egyelőre csak az én életem került veszélybe, mert amíg nem szokom meg, hogy nincs rajta kontrafék, nem rakjuk át rá a gyerekülést. Már gyönyörű majdnem-borulásokat és majdnem-ütközéseket sikerült összehoznom vele, viszont szinte az első pillanattól rajongok érte. Még akkor is, ha a váz és a kormány formája miatt szakasztott úgy néz ki, mint egy guruló kondigép.

2012. október 20., szombat

CSAK

A Nagyfiú két hete az osztálykiránduláson a buszon hagyta fél pár (!) tornacipőjét, és a hálózsákját - ez utóbbit nem is vette még észre, akkor derült ki, amikor elmentem a cipőért, vagyis ma. A buszos vállalkozó telephelyéhez többek között egy olyan vasúti átkelőn kellett áthajtani, ahol sem sorompó, sem fénysorompó nincs. Ez nem lett volna nagy probléma, de a sín egy töltés tetején fut, az arra felvezető meredek útról pedig alig belátható. Nézelődtem egy darabig, aztán rászántam magam, de halálfélelmem volt, nem kicsit. Miután megkaptam a cipőt (és a hálózsákot), reménykedve kérdeztem a buszos fickót:
"Jár itt vonat? Ijesztő nekem ez az átkelő..."
Legyintve válaszolt: "á, csak félóránként".
Visszafelé abban a megnyugtató (?) tudatban hajtottam a sínekre, hogy 29:1-hez az esély rá, hogy átérek.

2012. október 18., csütörtök

Lelkesedés

- Tudod Anya, lesz most az iskolában ez a nagy ünnep...
- Október 23.?
- Nem, Halloween.

2012. október 16., kedd

Példamutatás

A nagyfiúk gimijében interneten, az elektronikus naplón keresztül lehet feliratkozni fogadóórákra. Persze a lefoglalt időpontok ellenére van sorban állás, előfordulnak kisebb-nagyobb csúszások, de általában mindenki békésen várakozik.
A múlt vasárnap az egyik ajtónál az előttem álló anyuka elé belépett egy nő, és határozottan kijelentette, hogy ő valamiért nem tudott időpontot foglalni, de MOST bemegy. A másik anyuka felhívta a figyelmét, hogy nekünk többieknek VAN időpontunk, és ha miatta nem tudunk akkor bemenni, lekéssük a következő tanárt is stb., vagyis ettől a viselkedéstől, főleg ha többen művelnék, az egész fogadóóra kaotikus lenne. A nő (amúgy első látásra rémes jelenség) megismételte, hogy ő akkor is bemegy, MOST. És amikor kilépett a szülő, aki addig a tanárral beszélgetett, mindenkit félretolva bevonult. Néztünk döbbenten. Aztán ezt megismételte a következő ajtónál is. Vigyorogva mondtam a Kajlának, hogy máskor majd én is így csinálom, mert ez milyen praktikus. Erre megbotránkozva közölte, hogy az nagyon gáz lesz, és akkor ő biztosan nem jön velem.
Azóta gondolkodom, vajon nem jobb-e a gyereknek, ha törtetni tanul a szüleitől...

2012. október 15., hétfő

Mint macskát...

Na pontosan úgy hajítottam ki őket tegnap a lakásból, amikor éjjel fél 11-kor felfedeztem, hogy lelkesen igyekeznek valamit elásni az egyik szobanövény alatt. A bűztől csak részleges talajcserével és hosszas szellőztetéssel tudtam megszabadulni. A Családfő rendkívüli önuralommal röhögés nélkül, derűsen figyelte, amint szitkozódva, egy karóval kergetem szobáról szobára a cuki cicamicákat, akiket nem pont ezzel a névvel emlegettem, a szülőanyjukkal együtt.

Itt még szerencsés benti macs:

Bloggercica

Itt éppen kevésbé szerencsés benti macs:

Fojtogató szeretet, nem átvitt értelemben

És itt már pórul járt kinti macs, esőben, gombával (eredetileg azt akartam megmutatni, milyen szép gombák nőttek a kertünkben, de belemászott).

2012. október 12., péntek

Amikor figyel a gyerek

1. nap
Anyus: Telefonáltak a suliból, hogy be kell fizetni a diákigazolványra 1300 forintot. Ennyivel többet vegyél majd le a kártyádról kérlek, és intézd el a titkárságon!
Kajla: Jó.

2. nap
Anyus: Láttam, hogy csak egy ezrest vettél ki.
Kajla: Igen, megadtam a tartozásom. Nem tudod, milyen kemény itt az élet, a kölcsönt azonnal meg kell adni, különben nagy baj lesz...
Anyus (miközben elmosolyodik azon, hogy a drámai hangvétel szerint a gyerek kollégiuma a Cosa Nostra fellegvára): Jó, de egyrészt már megbeszéltük, hogy butaság ezresenként leszedegetni, mert a harmadik felvételtől pénzbe kerül, másrészt meg kértem, hogy fizesd be a titkárságon az 1300 forintot a diákigazolványra.
Kajla: Akkor ma kiveszek kétezret.
Anyus: Annyit, hogy elég legyen egy darabig, és be tudd fizetni az 1300-at is!
Kajla: Oké.

3. nap
Kajla: Mit is mondtál Anya, mennyit vegyek ki, és mit csináljak vele??

2012. október 11., csütörtök

2012. október 10., szerda

Ahol megbecsülnek

A Becsületes Megtaláló ma elmesélte, hogy azért hívta föl végül a dm ügyfélszolgálatát, mert a bankomat nem érdekelte a talált kártya.
A Becsületes Megtaláló civilben virágboltos, eddig talán egy zsák földet vettem nála, kétszáz forintért. A bankomnak folyamatosan fizetek a számlakezelésért, a bankkártya-használatért (!!!) stb., de ezek szerint nem várhatok el annyit tőle, hogy ha elveszítem a kártyámat, és valaki megtalálja, és veszi a fáradságot, hogy telefonáljon nekik, értesítsenek. (Nem számít, hogy érvénytelen kártyáról volt szó, mert azt nem tudhatták.)
A bankom jelmondata "ahol megbecsülnek".
Most ezt nem fejtem ki bővebben, illusztrációnak itt van két kép a vészbukról.


2012. október 9., kedd

Vannak még becsületes megtalálók

Hiába győzködtem a Dedet, hogy ne hozza a boltba a régi, érvénytelen bankkártyákkal és szállodai ajtónyitó plasztiklapokkal tömött pénztárcáját, végül bedobtam az egészet a babakocsi alsó kosarába...
Mire a játszótérről hazaértünk, a postafiókomban várt egy email a dm-től (!!!), hogy értesítették őket, megvan a dm-társkártyám a bankkártyáimmal együtt.
Szegény becsületes megtaláló, biztosan szomorú lesz, ha elárulom neki, mibe fektetett ennyi energiát.

Miért jó félévente járni kozmetikushoz?

Kiszámítható a társalgás.
Ennek főbb pontjai minden egyes esetben:
  • voltál már nálam?
  • teljesen elvesztette a formáját a szemöldököd!
  • itt laktok a közelben?
  • hány gyereked van? mennyi??
  • hát hány éves vagy???

2012. október 8., hétfő

Hát így

Ha esetleg nem értettem volna, hogyan képesek egyesek fiúnak nézni a Dedet...

Apus: Na, lekisfiúztam ott azt a gyereket, és szólt az anyukája, hogy lány.
Anyus: De hát rózsaszínű, szívecskés pólóban van! Még a cipője is rózsaszínű!!
Apus: Azt nem figyeltem.
Anyus: És az arca is lányos.
Apus: Szerintem csúnya.
Anyus: Megkérdezhetted volna a nevét az anyukától. Abból kiderül.
Apus: De nem akartam barátkozni.

2012. október 7., vasárnap

De játékos

Rég találtam már elgondolkodtató keresőkifejezést a statisztikámban, ez most határeset, de azért megosztom veletek. Milyen ember lehet, aki egy "kis faszú pornókép galéria" iránt érdeklődik?

2012. október 5., péntek

Újabb tapasztalat

A doromboló, békés meghittség varázsa könnyen elillan, ha a cuki cicamica irdatlanokat pukizik a gazdi ölében.

A szerény bicajos halott bicajos

Rájöttem, hogy eddig rosszul közelítettem meg az oldaltávolság kérdést. Szerényen, a padka mellett bicajoztam, mint aki ott sincs, aztán csodálkoztam, hogy nem vesznek észre. Ma beleolvastam fórumokba, ahol azt írták, hogy tapasztalt kerékpáros ilyet sosem tesz. Mert a KRESZ szerint előzéskor "megfelelő" távolságot kell tartani, de az autósok ezt konkrétan lesz.rják, amikor sávon belül akarnak maradni (záróvonal, vagy szembe jövő forgalom miatt). Ezért a gyakorlott biciklista nagyjából egy méterre halad az út szélétől, így könnyebben kikerüli a kátyúk többségét, és már nem lehet figyelmen kívül hagyni mint engem közlekedési tényezőt, ráadásul egy kis tartalék helye is marad, ahová végső esetben lehúzódhat.
Kipróbáltam, működik.

2012. október 4., csütörtök

Meglepetés

Tegnap úgy döntöttem, ezentúl kint etetem a macsekokat. Aztán éjjel a lakásban voltak, reggelre mégis eltűnt a maradék kajájuk a teraszról. Vendég cicára gyanakodtam. Ma este azonban lefüleltem a tolvajt.
Íme.

Így fő a változatosság

Önkiszolgáló étteremben.
- Tessék mondani, az ott pörkölt?
- Igen, sertéspörkölt.
- És nokedli van hozzá?
- Nincs, MA tészta van. Igyekszünk változatosan főzni.

"Vigyáznál rá egy kicsit?" teszt

Madarastecsó, félkarú babarablók (pénznyelő lovacska-autó-űrhajó-komplexum, apropó, ki szavaz arra, hogy ezeket is be kellene tiltani??), anyatárs két- és négyévesforma gyerekkel, a nagyobbik vécére menne, de gyorsan, a kisebbik tíz körömmel kapaszkodik a műanyag volánba. "Vigyáznál rá egy kicsit?" - kérdi segélykérő pillantással az ismeretlen anyatárs. "Hát, ha nem ijed meg..." - bólintasz, fenntartásokkal. Anyatárs nagyobbik gyerekkel el. Amint eltűnik a szeme elől, a kislány pánikban indul utána. Követed, szólongatod, majd átöleled és próbálod nyugtatni, persze teljesen reménytelen, soha életében nem látott, "ANYAANYAAA" visít, földhöz vágja magát, egyre többen néznek, kezd kellemetlen lenni a helyzet, ráadásul a pénznyelőknél hagytad a saját gyerekedet, valamint az összes vásárolt cuccot a tárcáddal együtt.
Mit teszel?
  1. Felkapod a kislányt, üvöltése ellenére visszaviszed az automatákhoz, és ott tartod, amíg anyatárs vissza nem jön.
  2. Elkíséred a vécéig és reménykedsz, hogy közben sem a saját gyereked, sem a holmid nem tűnik el.
  3. Engeded hadd menjen, elszaladsz a sajátodért, és sietve távozol, mielőtt anyatárs visszatérne.
  4. Engeded hadd menjen, de addig nézel utána, amíg a vécéig elér, majd visszamész a gyerekedhez és megvárod anyatársat, hogy elnézést kérj.
  5. Nem vállaltam volna.

Ajánló

Itt érdemes KÖRÜLnézni.
(Az ajánlott honlapon számos hasonló oldal linkje is megtalálható.)

2012. október 2., kedd

Reggeli

Nem csak azért szeretek szállodában reggelizni, mert nincs vele meló, hanem mert elég vicces és/vagy tanulságos figyelni a többieket.
Például:

Fiatal pár
Pasi: Gyere Szívem, jó lesz itt?
Nő /ragyogó mosollyal/: Hát persze, az ablaknál biztosan huzatos lenne, itt meg praktikus, hogy közel van a pult.
Pasi /miközben udvariasan hátrahúzza az egyik széket/: Ülj le, hozok neked mindent.
Nő: /szempillarezegtetve/ Édes vagy!
Pasi /visszatér megrakott tányérral/: Remélem szereted ezt a felvágottat, van sajt is, meg paradicsom, látod, vajat kérsz, vagy margarint? A kifli kicsit száraz, inkább pirítok kenyeret, oké?
Nő /szelíd elragadtatással/: Köszönöm Drága, jaj ne fáradj, jó lesz a zsemle is, de majd elmegyek érte én...
Pasi: Dehogy, maradj csak, úgyis elfelejtettem az édesítőszert a teádba, mert azzal iszod, nem? Ennél egy kis rántottát? Most rakták ki, gyorsan szedek belőle...

Házaspár, két gyerekkel
Férj: Üljünk ide?
Feleség: Hülye vagy, a tálaló mellé?! Mindenki itt fog átmászkálni. Ott egy szabad asztal az ablaknál. De siess, nehogy elfoglalja valaki. /a gyerekekhez/ Na, apátoknak aztán hiába beszél az ember, mire odavánszorog, mások rég le is ültek... ugye, tessék... /a visszatérő férjhez, gúnyosan/ Megint ügyes voltál... na mindegy, maradjatok, hozok sonkát meg tojást.
Férj: Megyek én is, szedek a gyerekeknek.
Feleség: Ja persze, aztán megint csak nutellás kenyeret fognak enni... Inkább majd én, akkor kapnak valami egészségeset is.
Férj: De hát a múltkor még gyümölcssalátát is adtam nekik!
Feleség: Aha, arra a fonnyadt almára meg konzervananászra gondolsz?! Furcsa fogalmaid vannak az egészségesről... Inkább menj el narancsléért. Csak ne abból a higított vacakból hozz, hanem a frissen facsartból, de igyekezz, mielőtt elfogy! /a távolodó férj után, ajakbiggyesztve/ Szerencsétlen.

Közhelyes? Igen.
Mert közhelyes az út is, ahogyan átalakul az előbbi pár néhány év alatt az utóbbivá.

Egy egész napra magukra hagytuk a macskákat

Anyus: Tudod, azon gondolkodom, milyen kár, hogy nem lehet felhívni őket telefonon, jó lenne megkérdezni tőlük, minden rendben van-e.
Apus: Vagy írhatnál nekik emailt.

2012. szeptember 30., vasárnap

Szallasponthu

Nem gondoltam, hogy a szálláskeresés ennyire szórakoztató.
Ajánlom mindenkinek a SzállásGurut, amely ugyan hirdetési oldal, de a rajta szereplő vendéglátóhelyeket írásban minősíteni lehet, és ezt szerencsére sokan meg is teszik. Már vagy másfél órája a hozzászólásokon röhögök. (Nem pórul járt embertársaimon mulatok, csak a szövegeken!) Idemásoltam néhányat, ízelítőül. (Kiemelések tőlem.)

- SAT TV nem volt,pedig fel van tüntetve az oldalon!
A hotel/szálláshely válasza:
Tisztelt vendégeink! Sajnos a SAT TV nézésével tényleg nem tudtunk szolgálni de mentségünk, hogy SEHOL nincs feltüntetve, hogy ilyen szolgáltatás van. Egyetlen reklámunkon sem. Ezért elnézést kérek. Legközelebbi hirdetésükben kiemelten kihangsúlyozzuk, hogy nincs.

- Wc tető folyton a hátunkra csukódott, nem maradt a helyén.

- Gyakran szoktunk az apartman házban egy két napot eltölteni, még soha nem irtunk véleményt de most úgy érezzük megkel tennünk. Egy időben voltunk ott egy előttünk véleményt nyilvánító baráti társasággal! Igénybe vettük a Wellness szolgáltatást most is mint máskor ragyogó tiszta meleg víz nagyon kellemes élményrésszel Isteni szaunával egy pálmafás fürdőházban 500 Ft/ fő reggeltől este 10- ig ,próbáld ki te is de az ilyen baráti társaságok előtt mert utánuk biztos kifordulsz mint mink tettük, a tulajt csak sajnálni tudom ,csodálom a türelmét,Én egyest adnék neki, hogy ezt mért tűri?. Nagy kopasz ember, fekete hajú barátnőjével!

(Egy gyöngyszem:)
- A szállásadó nagyon kedves, segítőkész, és hihetetlenül jól masszíroz!

(Egy másik gyöngyszem:)
- Nem volt forró víz a fürdéshez,csak "enyhén" volt forró,nekem jó volt,a páromnak nem igazán. Ő a forrót szereti.

- Nem túl jól aludtam az ágyon. Nekem több párna kellett volna.

- A recepciótól sokat kellett gyalogolni a szobáig.

- Túl sok volt a vendég.

- A lepedő nem ért végig a matracon.

- Az ágy matraca rugós ezért instabilnak éreztem a fekvést rajta. A hátam minden reggelre megfájdult, lehet azért is, mert én a keményebb matracot szeretem.

- A reggelinél csak fehér kenyér volt semmi más. A családomnak hiányzott a zsemlye vagy kifli, nekem pedig a teljes kiőrlésű kenyér, vagy barna kenyér.

- A zuhanyrózsa kis híján át lukasztotta a bőrünket.

- Amin én mindenképpen változtatnék: a reggeli választék felülvizsgálata (az eperlekvár extrán borzalmas) és mindenképpen jó párnákat adnék minden ágyhoz.

- A szobánkban lévő foteleket nem tudtam használni, túlságosan modern stílusuk, és nagy testsúlyom miatt.

- A fürdőszobát alaposabban is ki lehetne súrolni. Abszolút nem koszos,de én nagyobb hangsúlyt fektetnék rá.

- Ajándék toll, amelyet a távozás alkalmával ki kellett fizetni.

- A szobaberendezés nagyon egyszerű. Billiárd nincs.

- A szoba egy hangyányit kicsi, de ez nyilván csak megszokás kérdése. A gond inkább a fürdőkabinnal volt. Az viszont tényleg kicsi. Nem vagyunk nagy darabok, de akkora csap van felszerelve, hogy minden egyes fordulásnál elzáródott a víz. Nagyon szép, divatos, csak épp túl nagy egy ilyen kis kabinba.

- A hotel területén több macska volt, akik rendszeresen bejártak a recepcióra és a hallba. Engem nem zavart, de azért furcsa volt, és lehet, hogy valakit zavar.

- Sok volt a hangya a szobában csak másodszori kérésre takarították ki a hangyákat. Állítólag az esős idő miatt jöttek a hangyák.

- A felszolgálok nagyon kedvesek voltak kivéve egy embert aki tulzott érdeklődésével zavarta az egyébként jó minőségű és bőséges vacsora élvezetét.

- Az egyetlen probléma este sötétben nincs egyetlen kivilágított tábla ami legalább utalna vmire!

- A sötétítő sötétíthetne jobban, mert így reggel nem tudtam aludni.

- A wellness csomaghoz járó masszírozás elmaradt, inkább bort adtak helyette.

- Mivel nem tudtam milyen idő lesz,így direkt medencés szállást választottam,ami volt is a szálláson csak víz nélkül..A beépített szekrény tiszta pókháló volt,a tv állványon és a gázbojlereken kb. fél centis porréteg...a wc-ről inkább nem is beszélve!
A hotel/szálláshely válasza:
Nem fedia valóságot a leirtak mivel a vendég nem a megfelelőket irta le.

- A TV elhelyezése a mi szobánkban a leglehetetlenebb helyen van, nézhetetlen. De nem lehet mondani, hogy nincs. A hűtő 2 percenként kapcsol, hangosabb mint az utca. Éjszakára mindig ki kellett húzni.

(És az egyik kedvencem:)
- A házigazdák elutaztak és lezárták a fűtést, így egész hétvégén hidegben voltunk. Jól éreztük volna magunkat, ha nem fázunk!!!!!!

Naugye!

Nagyszerű érzés a számomra, hogy másokat is foglalkoztatnak az olyan, hatalmas horderejű kérdések, mint például a guriga-probléma.
Még az sem keserít el, hogy mások alá is tudják támasztani az igazukat.
(Ismét szólok, hogy a linkek figyelmen kívül hagyása káros a megértésre.)

2012. szeptember 27., csütörtök

Hogyan NE előzzünk kerékpáros anyukát

Délelőtt még hitelesen indulatos bejegyzést tudtam volna írni arról a büdös köcsögről, aki majdnem beleborított az árokba, de egy ilyen kellemes nap után, mint ez a mai volt, ölemben egy doromboló cirmossal, alig bírom összekaparni a megmaradt dühfoszlányokat. A lényeg, hogy továbbra sem értem, hogyan mernek a büdös köcsögök kedves autós polgártársaim öt centire elszáguldani mellettem, amikor látják a babaülést, és az abból kiemelkedő bukósisakot, amiről gondolhatják, hogy nem egy kitömött hód fején van. És ha már gyerek is ül a bicajon, akkor ugye elképzelhető, hogy az nem úgy viselkedik, mint egy kitömött hód, hanem izeg-mozog, integet, forgolódik stb. Amitől a bicikli esetleg eltér a tankönyv szerinti egyenes vonalú egyenletes mozgástól. Akár öt centit is. Vagy többet. ÉS AKKOR NEKEM JÖSSZ BAZMEG BÜDÖS KÖCSÖG! Na. Csak sikerült.

2012. szeptember 26., szerda

A szőkék okkal elégedetlenek

Bosszantó, hogy a hirdetési oldalakon csak olyan, kevésbé lényeges opciókat lehet beírni a keresésnél, hogy márka, meg modell, meg évjárat, meg teljesítmény, meg hengerűrtartalom, meg futott km... na és a SZÍN???

2012. szeptember 25., kedd

Zsákos

Miután szomorúan megállapítottam, hogy a ded kinőtte az ikeában kapható legnagyobb babahálózsákot - ami nem valami lenyűgöző teljesítmény tőle, mert azt másfél éves gyerekre tervezték -, elindultam beszerezni egy megfelelő méretűt. A harmadik boltban végre hatalmas választékot találtam, de az örömöm nem tartott sokáig. Alapos szemle után kiderült, hogy három csoportba sorolhatók:
  • nem olcsó, ám nagyon vacak
  • drága, de elég vacak, és még ronda is
  • baromi drága, baromi vastag.
Rövid tépelődést követően (gonosz dolog lenne azzal vádolni, hogy mintegy háromnegyed órán keresztül tapogattam és méricskéltem a k. hálózsákokat) az utolsó kategóriát is kizártam, tekintve, hogy reményeim szerint ezen a télen sem lesz a lakásban fagypont körüli hőmérséklet, viszont a ded sokat forgolódik álmában, ezek a bélelt, nehéz cuccok pedig olyan kölyköknek valók, akik mozdulatlanul hanyatt fekve töltik az éjszakát.
Szóval a probléma nem oldódott meg (ráadásul alig mertem visszamenni az Alfához, mert érkezéskor heveny lámpalázat kaptam a parkolóban unatkozva sasoló apukáktól, és nekikoccantam a szemben álló skodának, majd lazán kiszálltam, mintha mi sem történt volna, de közben legalább másfél deci vizet veszítettem bőrön át). Van valakinek ötlete? (Nem tolatóradart keresek, hanem hálózsákot!!!)

Mantra

(avagy Nem igaz, hogy a kisgyerekek ösztönösen tudnak bánni az állatokkal.)

Ne visíts, mert megijed... Lassabban mozogj, ha futsz, nem fog megvárni... Csak finoman, ne szorítsd... Ne nyúlj a szemébe... Ne rángasd a lábát... Szépen simogasd, ne nyomorgasd, ez nem jó neki... Hagyd békén amíg eszik... Tedd már le, mondom, hogy nem fog szeretni, ha ezt csinálod vele... Halkan... Lassan... Finoman... NE ÜLJ RÁ!!!

2012. szeptember 24., hétfő

Cukicicafotó - Változatok az "alvás" témára

Nagyon kényelmes, puha, SAJÁT kuckójuk van.
EZ NEM AZ.



Ló kérdés

Aki ért a történelemhez, vagy legalább a dámanyergekhez, megmagyarázhatná, hogyan csinálták azt a régi úrikisasszonyok, hogy egész nap csak kézimunkáztak és felolvastak egymásnak meg ilyesmi, aztán néha kilovagoltak? Hogy-hogy nem pusztultak bele az izomlázba??

2012. szeptember 23., vasárnap

A kanapén

Apus - miközben egyszerre simogatja a két dögöt: "...maradhatnak ám BENT a macskák... ha ez téged boldoggá tenne..."

2012. szeptember 22., szombat

A hét magyarázata

egy 1-esre:
"nem fekszik nekem a német."

Minden, mint a búcsúban

Szétnéztem a lányokkal a búcsúban/falunapon/városnapon.
Most már emlékszem, hogy miért nem szoktunk menni.
Persze mindenképpen szívás, mert a házunk melletti területen rendezik, ezért sztereóban halljuk a kis- és a nagyszínpad műsorát, tele a környék kétes elemekkel, illetve olyan elemekkel akik egyébként talán nem lennének kétesek, csak a nonstop sörsátrazástól azok, nemritkán az udvarra is betévednek, de betévedés nélkül is teleszórják szeméttel.
Idén a szervezők kedves meglepetésként a társasházunk játszóterének (!!!) kerítésénél jelölték ki a dohányzóhelyet. Igen, ki is táblázták, bazmeg.

2012. szeptember 21., péntek

Terülj, terülj bankkártya

  1. Nulladik nap - Kajla megkapja a bankkártyáját a havi zsebpénzével.
  2. Két nap alatt elkölti.
  3. Harmadik nap - telefonál, hogy pár dolgot kellene vennie rajzórára.
  4. Negyedik nap - átutalom az állítólag szükséges összeget.
  5. Ötödik nap - Apus meglátogatja tiszta ruhával, kajával és egy kis pénzzel.
  6. Hatodik nap - "Anya, mikor töltesz megint a kártyámra?"

Aki bújt, aki nem

A bújócska egy új változatával ismerkedtem ma.
Szabályok: a hunyó fél napig járkál négykézláb körbe-körbe a lakásban azt mondogatva, hogy "cicc-cicc, cicukák", a bújók pedig édesdeden szunyókálnak az ágyneműtartóban és tosznak előjönni.

Férfiszolidaritás

Megegyeztünk, hogy majd ivartalaníttatjuk a macsekokat.
Tegnap a Családfő már szót emelt a KANDÚR érdekében...

Macsekhíradó

Úgy vagyok a cicákkal, mint a gyerekekkel: amíg nem volt sajátom, nem érdekeltek. Tegnap megsimogattam a szomszéd macskáját.
Reggeli kávé + alvó gyerek = békesség, DE reggeli kávé + alvó gyerek + ölben doromboló cicamica = békesség a négyzeten.
Az ember végül azzá válik, amitől mindig iszonyodott. Macskás Öreg Hölgy leszek.

2012. szeptember 19., szerda

Macsekhíradó - fotó

Itt az első kép róluk, ma készült, már nem sokkolóan rondák. Csak kicsit.

Felül Zombi alul Gyilkos

Szolg. közl.

Pár napja nem működik a kommentértesítőm, szóval ha valakinek nem válaszolok, annak nem diszkrimináció az oka, hanem ez a technikai malőr. (Azt hiszem még soha nem írtam le, hogy malőr. Pedig milyen jó szó. Malőr, malőr, malőr.)

2012. szeptember 18., kedd

És szombaton az oktató

megdicsérte a vágtámat (bár szerintem értékelhető teljesítményt legföljebb a ló nyújtott), de hozzátette, az a baj, hogy eltűnt a hátizmom. Mondtam neki, hogy sajnos húsz év alatt nem csak a hátizmom tűnt el, hanem szinte az összes.

Macsekhíradó

Elképesztő ütemben regenerálódnak.
Az első 24 órát alvással és evéssel töltötték (meg azzal, hogy helyet csináltak az újabb adag kajának, de szerencsére használják a vécéjüket).
Ma elkezdték felfedezni a lakást, és játszanak. Olyan cuki kiscicamódon.
Nem szeretem a macskákat. De akkor is cukik.
(Simogatni még nehéz őket, mert folyton beleakad a kezem a kiálló csontjaikba, de már mindkettőtől kicsikartam egy kis dorombolást.)

Gyilkos Zombi

A gyerekek már számtalanszor nyaggattak, hogy fogadjunk be valami szánalmas kóbor állatot. És én mindannyiszor határozottan közöltem velük, hogy márpedig ebbe a lakásba és ebbe a száz négyzetméteres kertbe nem való se kutya, se macska. Soha még csak rápillantani sem voltam hajlandó a lényre, amit menedzseltek. Nem véletlenül.
Aztán most hétvégén megláttam azt a pici, csontésbőr dögöt, félszemmel, tépett füllel, csomókban összeragadt szőrrel, és mondtam a Családfőnek, hogy ugyan nem szeretem a macskákat, viszont a kihívásokat igen, és ebben az izében sokkal több a kihívás, mint a macska, mi lenne ha hazavinnénk... A lelkesedés teljes hiányával felelte, hogy jó, de ő ehhez hozzá nem nyúl, esetleg két bottal hajlandó megfogni... Sajnos másnapig volt időm gondolkodni, és akkor félig-meddig komolyan megjegyeztem, hogy esetleg elhozhatnánk a testvérét is, mert az sincs sokkal jobb állapotban.
Amikor a kezembe nyomta a dobozt, sóhajtva jelentette, hogy benne van mind a kettő (és nem bottal fogta meg őket). De hiszen - néztem rá - csak viccből mondtam a másodikat. Hát legközelebb ne viccelj ilyesmivel - morogta.
Szóval van két macskánk. És macskakosarunk és macskavécénk és macskatálkáink. És macskaszag.
Ja, ez már csak normál macskaszag. Mert először borzalmasan, gyomorforgatóan büdösek voltak, de megfürdettem őket, ami nem egyszerű dolog, még ilyen legyengült állatkák esetében sem. (Nyilván mindenki tudja, hogy a macskák nagyon NEM kedvelik a vizet, tehát például nem célszerű wellnesshétvégét ajándékozni nekik a szülinapjukra.) Bimbózó barátságunknak finoman szólva nem tett jót a fürdetés, de a szaguk és a szőrük vállalhatóbb lett.
Az élőhalottat értelemszerűen Zombinak neveztem el, a másik csak azért Gyilkos, mert arra gondoltam, szórakoztató lesz a szomszédoknak, ha hallják, amint egy gyilkos zombit hívogatunk.

2012. szeptember 17., hétfő

Chat a Nagylánnyal

(Mondom, hogy tiszta Kajla.)
A: ...És a hörcsögöd jól van?
N: Igen.
A: Szoktad sétáltatni?
N: Hol? Mit?

2012. szeptember 14., péntek

Cigarett, csak cigarett???

"Egy kis cigaretta, valódi finom" - dúdolgatom, igen, már ide jutottam tehetetlenségemben, ráadásul annyi ostobaságot olvastam arról, hogy mások szerint mit kellene csinálnia egy anyának ilyenkor, hogy most még hülyébbnek érzem magam. Mert mások legalább bíznak a saját módszerükben. Vagy legrosszabb esetben is hisznek a saját véleményükben. Én meg már ezt sem mondhatom. Csak azt, hogy találnom KELL megoldást, mert ez nem operett.

A kérdés tehát: miként akadályozhatjuk meg, hogy gyermekünk dohányozzon?
Válaszok innen-onnan:
  1. Verjük el alaposan, akkor majd meggondolja.
  2. Hiába minden, a szülő semmit nem tehet ellene.
  3. A példaadás a legfontosabb, ha egyik szülő sem dohányzik, akkor valószínűleg a gyerek sem fog.
  4. Ne tiltsuk, sőt, gyújtsunk rá együtt. Majd később, ha rájön mennyire ártalmas, magától abbahagyja.
  5. Szívassunk el vele egy egész dobozzal (vagy amennyit bír), ettől egy életre megutálja.
  6. Beszéljünk a dohányzás ártalmairól, mutassunk neki képeket fekete tüdőről, emlékeztessük rákos rokonainkra, ismerőseinkre.
  7. Sportoljon.
  8. Magyarázzuk el, hogy a cigizéstől nem lesz nagyfiú (nagylány), és sokkal menőbb dolog nem követni a nyájat, mint együtt bégetni.
  9. Ne adjunk neki zsebpénzt.
Mindenki kiválaszthatja a neki tetsző választ. Nekem egyik sem tetszik. Vagy amelyik tetszik, az nem biztos, hogy működik. Vegyük a példaadást: vajon egy kamaszfiúnak az anyja a követendő példa, vagy a haverjai? És amikor velük együtt rágyújtva megkapja az összetartozás élményét, akkor vajon érdekli, hogy fekete lesz a tüdeje? Meg lehet győzni, hogy valami nem menő, ha az ő közösségében igenis annak számít? Frászt.
A liberális, nem tiltós, sőt pöfékeljünkegyüttvidáman megoldás szintén nagy marhaságnak tűnik (hasonlít a "nem szabad a gyereket vallásosan nevelni, majd ha felnő kialakítja a saját hitét" elképzeléshez), hiszen aki már rászokott, az csak kínkeservvel teszi le a cigarettát, ha egyáltalán sikerül neki.
A Nagyfiú (mert ő a kocadohányos) igazolt focista, vagyis a sport sem tuti korlát. És hát egy tizenhét évessel már nem lehet erőszakkal elszívatni egy csomag cigit.
Marad a javaslatokból a zsebpénz-megvonás, vagy a verés. Na jó, a családon belüli erőszakot inkább hagyjuk...

Eső

Kedves "barátaimnak"

2012. szeptember 10., hétfő

Realista mosóporreklám

Na idefigyelj, te intelligens mosópor! Asszed olyan nagy dolog, hogy eltünteted a kávé-, fű-, meg vörösborfoltokat? Beszáradt ezmegaz, mi?? Most olyat mutatok neked, hogy összeionizálod magad! Tessék, itt a fiam gatyája, egy hétig vízitúrázott benne, jó, ne kérdezd, én sem akarom tudni, meg azt sem, hogy miért volt rajta akkor is, amikor elásták egymást az iszapba, aztán tábortűz, lapulevél, satöbbi, ne gondoljunk bele, oké, neked nehezebb mert intelligens vagy, de hidd el, az anyai szív sem az ilyesmitől gyöngül el, mindegy, hazahozta, persze nekem is lehetett volna annyi eszem, hogy azonnal kihajítom, de nem, kimostam vagy tízszer egymás után bazmeg, fehérítőszer, foltoldó, ami kell, és még mindig iszapszínű!... Szóval most bizonyíthatnád, hogy mit tudsz. Bár ha valóban intelligens vagy, inkább visszamászol a zsákba. Úgy. A gatya meg kuka.

2012. szeptember 9., vasárnap

Az e heti milehetez

???

Mintegy hét órányi lengyel vodka után készült egy csapatépítő tréningen.
Valószínűleg sosem fog kiderülni, hogy igaziból mit ábrázol, de szeretettel várom a kreatív megfejtéseket.

2012. szeptember 8., szombat

Mungóbab

Mától egészen újszerű elképzeléseim vannak a tökéletes vendéglátásról.
Vannak dolgok, amik egyáltalán nem szükségesek hozzá. Ilyen például a mungóbab.

2012. szeptember 7., péntek

Amikor a mérce leveri a lécet

Délelőtt belegabalyodtam a mércébe meg a lécbe, el is ment a kedvem az egésztől.
De most nekifutok még egyszer. Szóval milyen abszurd, ha valakik egy bizonyos értékrendre hivatkozva magas elvárásokat támasztanak másokkal szemben egy nemes cél elérése érdekében, ám közben elfelejtik, hogy a saját értékrendjük szerint az emberek fontosabbak a célnál. És így aztán leverik a lécet, amit a mércéjükkel olyan magasra állítottak másoknak.

Dzsembori

Még sosem voltam futódzsemborin - ami nem véletlen -, de a tegnapi jótékonysági rendezvényt igazán profin megszervezte chipi, hatalmas gratuláció neki!

A magam számára azonban több tanulságot is levontam. Az egyik ezek közül, hogy továbbra sem szeretek futni. A másik, hogy emelkedőn még kevésbé. A harmadik, hogy emelkedőn, gyerekkel a nyakamban egészen határozottan nem. A negyedik, hogy emelkedőn, gyerekkel a nyakamban, úgy, hogy a gyerek felváltva kapaszkodik a légcsövembe és a szemembe, végképp nem.
És a helyzeten nem javított a két, különösen lelkes fotós sem.
Mindenesetre örülök, hogy délelőtt bicajoztam, aztán este elcipeltem a dedet a tornapályáig, és várakozás közben kipróbáltam az összes szabadtéri fitneszgépet, mert leégne a bőr a képemről, ha nyolcszáz méter futástól lenne izomlázam.

2012. szeptember 6., csütörtök

Dinnye pongyolában

(anti-gasztroblogger sorozat)

Sejtettem, hogy nem az én találmányom, hiszen bárkivel megeshet, hogy elkezd bundáskenyeret sütni, és közben kiderül, hogy az egyik kupac régi kenyér már penészes, ezért marad egy csomó felvert tojás, és semmi más nincs otthon amit bele lehetne forgatni, csak sárgadinnye. Sajnos arra nem gondoltam, hogy a tojást már megsóztam, és attól, hogy némi liszttel palacsintatésztává alakítom, még nem lesz édes. Úgyhogy amikor megsült, szórtam rá egy csomag vaníliás cukrot.
Még az elfogult és mindent túlértékelő zsűritagtól is csupán annyira futotta, hogy "JÓ PUHA"...

Ki vigye ki?

A szemetet soha senki nem akarja kivinni. Ez alapvetés.
Nálunk pedig veszélyes is, Kukucska néni miatt. Szerintem nincs a családban (házban?) olyan, akinek még nem szólt volna be. Én is félek tőle.
Kukucska néni mindig lesben áll, sötétedés után is, ellenőrzi, hogy szabályos-e a szemétkezelés, azaz zsákban van-e a hulladék, és nem kerül-e bele oda nem illő dolog, például fű, avar stb.
Kukucska néninek ehhez erkölcsi és jogi alapja is van, erről nemrég tájékoztatott. Épp lopakodtam a dögnehéz kukával a társasház tárolója felé, de elcsípett a bejáratnál és szigorúan kérdőre vont, miért nem használok szemeteszsákot. Mondtam neki, hogy használok, benne van a kukában, ám a dinnyeszezon és a zsákok megbízhatatlansága miatt jobbnak láttam egyben mozgatni. Erre ő: "de ki bírja venni a zsákot rendesen? Mert nem szabad beleborítani, most voltak kimosva a kukák, a közös képviselő kért meg, hogy szóljak minden lakónak."
Megnyugtattam, hogy rendelkezem a zsák előírásos kiemeléséhez és a közös kukába helyezéséhez szükséges testi erővel, majd bemenekültem a tárolóba.

2012. szeptember 5., szerda

Az éhező kollégista

Nyitottam bankszámlát Kajlának.
(A Nagyfiúnak is nyitottam amikor kollégiumba került, hogy tudjak neki zsebpénzt küldeni. Meg gyorssegélyt.)
Már nagyon várja, hogy elvigyem a szép új bankkártyát.
Szerintem azt hiszi, az olyan mint a terülj-terülj asztalka, hogy sosem fogy ki.
Hajjaj, az élet tele van csalódásokkal.

És egy költői kérdés

Miből készül manapság a kenyér és a vaj, ha a pirítósnak fűrészporíze van?
...
Nehogy valaki válaszoljon!!!

Ünnepélyesen bejelentem

...hogy itt az ősz. Ma találkoztam vele a teraszon. Ökörnyálnak álcázta magát.

2012. szeptember 4., kedd

Szúr

Kajla hiánya ma már fizikai fájdalmat okozott.
Nem lettem szentimentális, csak máskor ő szokta bezsákolni a lemetszett rózsaszárakat, most meg össze-vissza szurkáltam a kezem.

2012. szeptember 3., hétfő

Hümm

Azért azt utólag már látom, hogy nem jó ötlet egy fiúkollégiumban szoknyában felmászni a nyitott ablak melletti emeletes ágyra, hogy a matracra ráküzdjük a gumis lepedőt. Amikor tele az udvar diákokkal és szülőkkel.

Jó buli volt

Mások napok (hetek) óta óvoda- és iskolakezdési lázban égnek, ezért elmesélem, nálunk ez hogyan volt idén. (Azt csak megemlítem, hogy a négy intézményköteles gyermek közül a múlt hét elején kettőnek még nem volt intézménye. Ez egyáltalán nem vicces sztori, meg amúgy sincs kedvem írni róla, mindenesetre remélem, hogy végső soron, hosszú távon, valamilyen formában még a javunkra válik...)
Tanszereket nem vettem, egyetlen ceruzát sem - elég szép gyűjteményem van ilyesmiből a korábbi éveknek köszönhetően. A két kollégista a suliban kapta meg a tankönyv- és füzetcsomagját, a könyvek egy részét negyed óra alatt gyorskötöttem, a többit majd megcsinálják ők. (Vagy nem.) A délutánt azzal töltöttem, hogy elrendeztem az ágyukat, a szekrényeiket, polcaikat, valamint háromszor egy órát álltam a két szülői értekezleten és a Veni Sanctén (évnyitó szentmise). Szóval fél nap alatt letudtam mások többheti iskolakezdési felkészülését, ami akkor is főnyeremény, ha este kipukkantam mint egy lufi.
Tulajdonképpen hálás vagyok az én öreg lábaimnak, hogy bírták az ácsorgást meg a lépcsőzést - a Nagyfiú szobája a második emeleten van, de Kajláé a negyediken, és hát nem egyszer kellett felmenni (sőt felrohanni) - a délelőtti lovaglás után. Ja, mert a Családfő kitalálta, hogy járjunk lovagolni, ami remek közös program, de lehet, hogy nem pont erre a napra kellett volna időzíteni az első alkalmat, amikor rég elveszettnek hitt izmokat mozgat az ember intenzíven. (Egyébként kedvesen és megértően bántak velem, előre szóltam, hogy a világ legtehetségtelenebb lovasa vagyok.) Szóval aki még sosem lovagolt, nem tudja, milyen az, amikor az ember büszkén leugrik a lóról - miután megdicsérték, hogy a sok év kihagyás ellenére igazán jól ment a dolog -, aztán a lábai szétfolynak alatta, mint valami rajzfilmben.
Na és akkor jött a beköltöztetés a lépcsőkkel.
Mára felmentést kérek minden tárgyból. (Magamnak.)
Lehet, hogy holnapra is.

2012. augusztus 31., péntek

Kajla (is) kollégista lett

Ma bevittem, két napra való cuccal ("szecskatábor"), este telefonált:
- Anya, ugye tudod, hogy HOLNAP REGGELRE kell az öltöny??!
- Holnap szombat, szívem, az évnyitó meg vasárnap lesz.
- De reggel!!
- Nem, délután hatkor.
Jaj, mennyire fog hiányozni.

Izgi

Már nem vagyok Alfa-szűz.
Igaz, a ded hamarabb vezette, mint én.
Viszont nekem nem kellett a Családfő ölében ülni, hogy kilássak a szélvédőn.
És még sosem éreztem, hogy ennyire nem illik hozzám egy kocsi, mégis meg tudnám szokni. Höhö.

Kicsit unom

Ha egy hivatalos személy, bizonyos információk birtokában, de gyakorlatilag ismeretlenül leszaranyázza az embert, az felvet kérdéseket.
Elsősorban természetesen önvizsgálatra késztet a tekintetben, mindent megtettem-e, hogy ne legyek szaranya, és mennyire voltam/vagyok mégis az.
Másodsorban miért ilyen rossz a pr-om, javíthatnék-e rajta, vagy ne törődjek vele.
Harmadsorban megengedheti-e magának egy hivatalos személy, hogy engem minősítsen, elítéljen, megalázzon, illetve biztosan a megfelelő pozícióban van-e.
Nem tőletek kérdezem, inkább csak jelzem, min morfondírozok mostanában ahelyett, hogy írnék.

2012. augusztus 30., csütörtök

Szőke Hercegnő

(Nagylány mesél.)
- ... és aztán megettük a fahéjat...
- Magában??
- Nem, cukorral.

2012. augusztus 27., hétfő

Kíváncsi lennék

...ha az ebadta éjjel 11 után felhívja az anyját az edzőtáborból, hogy MOST AZONNAL kell küldeni egy igazolványképet róla az MLSZ-nek a leigazoláshoz, különben romba dől ígéretes futballista karrierje, és az anya ahelyett, hogy közölné az ebadtával, hogy az MLSZ-nél nyilván nem ülnek izgatottan a számítógépnél, hogy vajon megérkezik-e még éjfél előtt a fotó, vagy sem, tehát bőven elég másnap reggel intézkedni, szóval ehelyett az anya képeket tölt le a vészbukról, fotoshoppol, majd beküld (és mindezt el is meséli egy kísérőlevélben), akkor az anya vajon elég nagy balek ahhoz, hogy az MLSZ-nél egymás hasát fogva röhögjenek rajta egész délelőtt??

Dolgok

Az anti-gasztrobloggerség már a munkafolyamatok meg(nem)tervezésében is tetten érhető.
Például az anti-gasztroblogger egyszerre süt csirkét a sütőben és palacsintát a tűzhelyen. A kánikulát követő első kellemesen hűs napon.
Megjegyzés: úgy látszik, a hőhatás erkölcsileg is romboló, mert végül megettem az egyetlen baracklekváros palacsintát, amit kifejezetten Kajlának csináltam. Bár lehet, hogy ilyesmire nem vetemedtem volna, ha nem kell sütés közben A Dolog című horrort néznem, a fiúk kommentárjával.

Fokozatos

Három nap alatt fél évet léptünk vissza az időben, legalább is ami az elválasztást illeti. Vagyis a ded túl van egy háromnapos víruson, amiről a doktornéni azt mondta, hogy mivel nagyon magas lázzal, hasmenéssel és durva torokfájással jár, és emiatt fontos, de nehéz a folyadékpótlás, ezért tök jó, ha legalább az anyatejet elfogadja, kapjon minél többet. A ded pedig két priznic között simán visszaszokott az adlibitumhoz. Hurrá.

2012. augusztus 26., vasárnap

Feladvány

Tegnapi kép:


Mai kép:


Aki megtalálja az öt apró különbséget (leszámítva, hogy nem sikerült pontosan ugyanabból a szögből fotózni)


...az rendet csinálhat a szobában.
De nem biztos, hogy öt van.
Eredetileg egyébként azt szerettem volna bemutatni, milyen gyorsan készül az a valami, amit a szétszedett motorcsónakból kezdtek építeni.

2012. augusztus 25., szombat

Napi kajlaság

Eddig vödörrel hordtam a forró vizet a fürdőszobából a teszkógazdaságos medencébe (a kerti csapból töltöttem föl hideggel), de ma fejben kidolgoztam egy gyorsabb módszert. Fel is vetettem a Családfőnek, működhet-e az, ha engedek vizet a kádba, aztán belerakom a slagot és megszívom a másik végét a medence mellett... Nézett ámulva, majd megkérdezte, arra nem gondoltam-e hogy egyszerűen csatlakoztatom a slagot a benti vízcsaphoz. Ja, hát úgy is lehet... Bár kevésbé kreatív megoldás.
Na. Egy ideje folyt a víz, amikor a gyerekek szóltak, hogy már csak langyos jön. Mondtam nekik, hogy ezek szerint kifogyott a forró a cirkóból, várni kell egy kicsit. Erre Kajla: akkor hozzunk bentről vödörrel!

Két évvel beljebb vagyunk

Mindig mondom, hogy a jót is észre kell venni.
Tessék.
Ezentúl lassabban kopnak a vízórák.

(Mivel legutóbb kiderült, hogy a hivatkozásokat nem szoktátok megnézni, szólok, hogy ezúttal a "vízórák" és a "tessék" szó a link, figyelmen kívül hagyásuk nehezíti a bejegyzés értelmezését.)

2012. augusztus 22., szerda

A mellékkörülmény

- Jó napot kívánok. Visszahoztam ezt a cipőt, mert kilyukadt a talpa.
- Ez szörnyű állapotban van. Teljesen kilyukadt.
- Igen. Erről van szó. Három hónapja vettük.
- Biztosan nem egyik napról a másikra lyukadt ki. Akkor kellett volna elhozni, amikor már az első kis sérülés látszott rajta.
- Csakhogy a gyerek az édesapjával él, nem nézegetem naponta a cipőjét, nekem akkor mutatta, amikor már lyukas volt.
- Ez, hogy kivel él a gyerek, MELLÉKKÖRÜLMÉNY.
- Szerintem is, a lényeg, hogy három hónap alatt kilyukadt a cipő talpa!!
- De ez egy 38-as méretű cipő, gondolom már nagy a gyerek, tudott volna szólni hamarabb is.
- Nyilván tudott volna, de nekem nem szólt, nem cipőkről szoktunk beszélgetni...

2012. augusztus 21., kedd

NVM - Összesítés

Több mint egy éve kezdtem írni a Nagy Vizes Mustrát, azóta készült jópár értékelés, ezért most így a nyár vége felé összefoglalom, és ezentúl majd ide belinkelem az újabb részeket, aztán kiteszek oldalra egy képet, amire kattintva ez elérhető lesz, ha esetleg valakit érdekel... És továbbra is arra kérlek benneteket, segítsetek bővíteni, ajánljatok más helyeket, véleményezzétek itt kommentben és akkor szépen egyben lesz. Előre is köszönöm.



2012. augusztus 20., hétfő

NVM - A csiszolatlan Gyémánt

Amikor olvastam Diusnál a tatabányai Gyémánt Fürdőről, és a honlapon megláttam a vízhőmérsékleteket, azonnal elhatároztam, hogy ezt a helyet fel kell vennem a Nagy Vizes Mustrába. Minden nap áradoztam kicsit a Családfőnek arról, milyen jó meleg a víz az összes medencében, ez aztán a nekünk való! Na nem fokozom tovább az izgalmat, odaérve a keserű magyar valóság fogadott, a kiírt hőfokok nyilván "csak tájékoztató jellegűek", vagyis ahol mondjuk az áll, hogy 34-36, az némi jóindulattal lehet 32... A legmelegebb medence a benti babapancsoló, de abban ugyebár nem illik anyukáknak fetrengeni.
Ezt leszámítva (nem könnyű leszámítani egy ilyen fázós öregasszonynak) a kép kedvező, a strand egy völgyben fekszik, szép, nagy, füves-fás területen, a víz tiszta, van sok medence és csúszda (a benti csúszdák sajnos rövidek, és a kintiek sem túl hosszúak, igaz, legalább nem kell magasra lépcsőzni) és egyéb élményelem, és elég nyugágy, és egy remek játszótér, a jegyárak spa-viszonylatban alacsonyak, a kaja ehető. A Szaunavilág kellemes hangulatú, bár csupán három szauna működött a tízből, és a pihenőhelyen vízágyak is vannak. (Vízágyak!) Ja és a burkolatok nem csúsznak, az öltöző padlóját kivéve - be is mutattam egy dupla leszúrt akármit zuhanyozás után a deddel a karomban. Illetve kettőt, de a második már nem volt annyira látványos.