"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2012. január 31., kedd

Szeppuku 2.

Az ügy újabb tragikomikus fejezete: csaknem két hét után ismét válaszoltak. Sajnálattal közölték, hogy nem tudnak beazonosítani, ezért ne várjak információt vagy érdemi segítséget. És igen, megint egy újabb munkatárs írta a levelet.
A kegyelemdöfés pedig a zárómondat: "Bízunk benne, hogy válaszunkat megértéssel fogadja, és, hogy a jövőben is bizalommal fordul ügyfélszolgálatunkhoz!"

2012. január 30., hétfő

És ez még csak a kezdet

Megmostam a nagylányom haját. Aztán elgondolkodtam valamin, és kérdeztem a gyereket, hol tartok, bekentem-e már hajbalzsammal? Elszörnyedve nézett rám: "Anya, te ENNYIRE öreg vagy??"

Tizenkettes karika


Tudjuk, hogy bizonyos filmek fokozhatják a gyerekek agresszivitását. Erre figyelmeztetik a szülőket. De arra nem, milyen hatással lehet a szülőkre a tizenkét évesek filmnézése. A hétvégén négy tizenkét éves fiú tévézett velem egy légtérben. Azon szerencsések számára, akiknek még nem volt ilyesmiben része:
  1. A filmből egyetlen mondatot sem lehet hallani végig, mert ez a korosztály folyamatosan beszél. Szinkronban.
  2. Legtöbbször arról, hogy mi fog történni a következő öt percben.
  3. Képesek ezen vitatkozni akkor is, ha egyikük már látta a filmet.
  4. A másik téma a technikai megoldások fikázása. Minden sz.r, ilyen nincs, ha van akkor sem így, túl gyors, túl lassú, látszik, hogy csak trükk, ők másképp csinálták volna stb.
  5. Ennél csak az röhejesebb, ha valamilyen érzelem jelenik meg a vásznon. Mondjuk szerelem.
Jó, hogy nem érdekelt a film, de másfél óra múltán így is éreztem, hogy határozottan fokozódik bennem az agresszivitás.
(Később az egyik fiú rájött, hogy ha csúsztatja a kezét az akvárium üvegén, a halak követik a mozgást. Jé - mondta - érintőképernyő!)

2012. január 29., vasárnap

Motymotynak és szittyazolinak ajánlva

Tegnap tepsihátán sütöttem pizzát.
Most következik a dolog anti-gasztroblogger része: azért úgy, mert pizzasütőm nincs, a nagy, lapos tepsim pedig két hónapja a teraszon van, mert annyira ráégett valami, hogy eddig nem volt lelkierőm levakarni róla.
És nyilván gyakran készítek gyúrt tésztát, mert legalább öt percig kerestem a sodrófámat.

2012. január 28., szombat

Betegszoba teszt

Nagyfiam azt mondta menjek érte, az iskola kéri, hogy a szülők vigyék haza akit lehet, mert a betegszobán már nincsen hely.
Lehet tippelni, mi volt a valóság:
  • a. Borzalmas látvány fogadott, még a folyosón is ágyak, rajtuk jajgató betegekkel.
  • b. A nővérek hálálkodva szorongatták a kezem, nagyon féltek, hogy jön egy ÁNTSZ ellenőrzés, és bezárják a kollégiumot amiért minden betegágyon három gyerek fekszik.
  • c. A fiam egyedül volt a betegszobán.

2012. január 27., péntek

Logisztika

Biztosan sokan ismeritek a csónakos fejtörőket. Például a papok és ördögöket, vagy a kecske, farkas, káposztát.
Hasonló feladvány közepén vagyok.
Mert van ugye az öt saját gyerek. Ehhez most jön három vendég fiú, jelöljük őket A, B és C-nek.
A érkezett csütörtök délután, haza kell mennie vasárnap 11 órára.
B érkezett csütörtök este, haza kellett mennie péntek délután 3 órára.
C érkezik szombat délután, és úgy tudom egy napig marad.
A nagylányomért ma délután megyünk. A nagyfiamat este hozom haza a kollégiumból, mert megbetegedett. A kajlának ma fél ötkor indul a vonata, és vasárnap délután jön haza az edzőtáborból. A legkisebb fiamnak valamikor el kellene jutnia az uszodába.
A cél az, hogy lehetőleg senki ne utazzon egyedül, de mindenki érjen oda időben a megfelelő helyre.
(Az ágyak kiosztása a következő hasonló feladat.)

2012. január 25., szerda

Szőke a hangom?

Nem találom a bankkártyámat.
Amikor letiltottam, megkérdezték, hogy a PIN-kóddal együtt vesztettem-e el.

Még pár kép, avagy lusta vagyok bejegyzést írni

Ennyit lát az ember éjszaka, autópályán, a babaülés mellől
(Megjegyzem a több mint ezer kilométeres út alatt négyszer szorított le minket kocsi türelmetlenül villogva a belső sávból, a négyből három BMW volt... De persze a felmérés nem reprezentatív.)

Bizalom

"Tisztelt Vásárlóink! Kérjük Önöket, hogy a környezetünk megóvása érdekében takarékoskodjanak a papírhasználattal. Köszönjük"
NEM volt papír kirakva.

2012. január 23., hétfő

Nasi

Elutazom két napra, de hagyok itt nektek egy kis olvasnivalót. Micka régi blogjában bukkantam rá ismét Ágai Ágnesre.
A linken sok jó verset találtok, egy régi kedvencemet azért bemásolom ide.

2012. január 21., szombat

Vírusmentes teória

Anyukám szerint a reggeli szellőztetéstől fáztam meg.
Sőt, szerinte mindig a reggeli szellőztetéstől szoktam megfázni.

2012. január 20., péntek

Vizuális környezetszennyezés

Igen, tudom, nagyon szomorú, hogy elmúltak az Ünnepek, de azért a szembeszomszéd leszedhetné már a hupilila díszkivilágítást az erkélyéről, mert minden este beleég a retinámba.

2012. január 18., szerda

Hogyan buktam kétszáz forintot az Ikeában

Világos, hogy annál sokkal többet buktam, mert megint vettem pár lófaszkát, de csak a kétszáz forint fáj. Az sem nagyon. Viszont egy többlépcsős cselekvéssor következtében buktam el, amelyből kiderül, hogy kitől örökölte kajla fiam a kajlaságát.
(Aki már mocskosul unja az ikeás történeteket, az hagyja ki, a többiektől is elnézést kérek, de nem olyan mozgalmas az életem, hogy amikor végre eljutok valahová, ne írjak róla...)

Az egyszerűség kedvéért nevezzük mondjuk T-Mobile-nak

Tisztelt Szolgáltató!
Megszoktam már, hogy az ügyintézés agyapasztó, idegölő és gyomorforgató elfoglaltság, ám Önök képesek sokszorosan alulmúlni a másutt tapasztalható, békasegge színvonalat is, ennyi inkompetens barmot még nem láttam egy rakáson.

2012. január 17., kedd

Egy nem átlagos hétköznap

Tényleg nagyon kedves volt a Családfőtől, hogy elutazása előtt lemosatta-kitakaríttatta a kocsit, hogy ragyogó tiszta, csillogó-villogó járművel mehessek barátnőt látogatni, csak sajnos a forgalmit felejtette el itthon hagyni, ezért már eleve rettenetesen izgultam, hát még amikor reggel megláttam, hogy szakad a hó. A tervezett programra alkalmasabb napot nemigen találhattam volna...

2012. január 16., hétfő

Fapados utazás

A világ körüli utazásból csak két helyszín maradt meg. Szerencsére.
Olcsó élelmiszerboltot keresve mentünk ahhoz a chicagói toronyházhoz. Félek a liftekben, főleg a páternoszterben, de a többiben is, ha lehet inkább felgyalogolok, ám itt nem lehetett. Régebbi toronyház volt és ócska lift, ehhez képest iszonyatos sebességgel haladt. Két oldalt nyitott, miért is ne, és végig úgy éreztem, a ded ki fog repülni a kezemből. Aztán még át is kellett szállni, egy még vacakabb és még szűkebb liftbe. Remegő lábakkal léptem ki a legfelső emeleten. A bolt a legeslegsilányabb hazai pincediszkontokat idézte, kicsi volt, sötét, mosóporszagú, teszkógazdaságos kajákkal és leárazott könyvekkel. Nem vettem semmit, csak nézegettem a könyveket és rettegtem a visszaúttól. Amire hála Istennek nem emlékszem.
A másik álomfoszlány Skócia. Vagy Írország. (?) Gyönyörű volt. Csupa zöld. Egy folyóhoz értünk. Mondták, hogy hamarosan jön a komp, de elég drága. Erre a Családfő kijelentette, hogy akkor inkább átúszunk. Bokáig belegázoltam a vízbe, jéghideg volt. A folyó pedig széles. Na én ebben ugyan nem fogok úszni! De azért elkezdtem edzeni a sekély részen. Ruhában... Még jó, hogy hatkor ébreszteni kellett a gyerekeket.

2012. január 15., vasárnap

Szembeszél

Bizonyos szélerősségnél lehetséges EGY HELYBEN rollerezni.
Ilyenkor válasszunk más közlekedési eszközt, ha boltba megyünk.

Evolúció

A ded mostanában előszeretettel tologatja brümmögve a kisautókat. Emlékszem, a nagyobbik lányomnak is volt ilyen korszaka.
Nyilván át kell esnie bizonyos fejlődési szakaszokon, hogy végül nővé váljon. Egy korai periódusban például fiú...

2012. január 13., péntek

Magnézium

Ha gyártanak szert a nők számára, hogy azokon a napokon "ne reagálják túl" a dolgokat, akkor a pasiknak miért nem árulnak valamit, hogy az átlagos napokon NE REAGÁLJÁK ALUL a dolgokat?

Tegnap nem történt semmi érdekes

Csak a vérnyomásom emelkedett 70-ről 90-re Clintonné libaszakértője miatt.
De olvastam egy vicces történetet. Is.

2012. január 11., szerda

Higiénia

Rendet csináltam a kajla szobájában. Hiba volt. Megtaláltam például a fogkeféjét, amit két hete (!!!) hozott haza a cserkészportyáról.
- Miért van ez még mindig itt?
- Mert lusta voltam kivinni a fürdőbe.
- És azóta nem mosol fogat???
- De. Az ujjammal.

Tea

- Igyunk egy kis Amontilladót?
- Ööö... én most inkább nem kérek.
- ... Beleraktad TEÁBA, mi??
- De mindig csak pár cseppet... olyan finom volt tőle...
- MAGÁBAN is elég finom... - nézegeti a Családfő bánatosan a gyűszűnyi sherryt a pohár alján. - Annak azért örülök, hogy nem öntötted fel vízzel.
- Hát, pedig gondoltam rá...

2012. január 10., kedd

Még egy kis víz

Amíg mi a termálban áztattuk magunkat, jött a Szolgáltató a vízórát leolvasni. Először hétvégén, amikor senki nem volt itthon, aztán hétfő délután. Szerencsére a kajla már hazaért a suliból, mert különben biztosan kezdődött volna a cirkusz, amiért nem tettük lehetővé az évi rendes leolvasást. De a Szolgáltatónak semmi sem jó, alaposan kioktatta a kajlát, hogy máskor ne nyisson ajtót idegennek amikor nincsenek itthon a szülei...

Wellness teszt

Mire NINCS szükség egy romantikus wellness hétvégéhez?

  1. harmadfokú náthára
  2. másodfokú herpeszre
  3. gyerekre
(Harmadfokú nátha: ötpercenkénti orrfújás, légzés kizárólag szájon át, szag- és ízérzékelés teljes hiánya, tbc-s köhögés.
Másodfokú herpesz: már hiába kenegeted, teljesen kifejlődött, hólyagos, sebesedő, viszket és fáj, a fél ajkat elborítja.)

Azért a GPS tudhat valamit...

...mert a budaörsi ikea előtt mindig szól, hogy "VESZÉLYES HELY".

2012. január 6., péntek

Változó idők

Arra eszméltem, hogy egy mobiltelefonnal világítanak az arcomba. Ez hajnali hatkor volt, ami nem annyira szörnyűséges időpont, csakhogy előtte nagyjából másfél óránként keltem a ded miatt, aki betaknyosodott, és emiatt nem aludt olyan "jól", mint máskor, amikor "csak" háromóránként ébred.
Az arcomba világító mobil másik oldalán a kajla állt, akinek végül mégsem haraptam le a fejét, mert este tényleg elfelejtettem pénzt kirakni bkv-bérletre.
Mielőtt visszaaludtam volna (újabb fél órára) azon tűnődtem, hogyan változnak azok a dolgok, amelyek felzavarják az embert. Amíg nincs gyerek, előfordul, hogy addig alszunk, amíg ki nem pihenjük magunkat. Azután ébredhetünk sírásra, üvöltözésre, csatazajra, zenélő játékok hangjára, puffanásra és csörömpölésre, kelthetnek azzal a hírrel, hogy éhesek, vagy hogy hánytak, hogy a másik valamit összetört, tönkretett, elvett tőlük stb. stb. stb... Aztán egyszer csak az arcunkba világítanak egy mobiltelefonnal.

(Apropó változás: egyelőre ez marad a dizájn, tegnap megkérdeztem a Családfőt, szerinte remek, illik a bloghoz, bár "nem elég bunkó".)

2012. január 5., csütörtök

A jó hír: Tivadar tényleg fiú. Vagyis baknyúl

TÖRPEnyúl?? EZ???

Egyke

Száz négyzetméteren bárhol játszhatna (mínusz a kamra meg a gardrób). De neeem, a dednek mindig pont azon az EGY négyzetméteren kell lenni, ami mellettem van. Akármit csinálok éppen.
Szül az ember öt gyereket, aztán végül visszajut az egyke-problémához.

Ööö...

Ki keres prostit itt, nálam???

2012. január 4., szerda

Vén csontok

Most jött el az ideje, hogy megmagyarázzam a csontvázakat. (Bár gondolom nagyjából eddig is értettétek.)
Több dolgot szimbolizálnak egyszerre.
Talán a legkézenfekvőbb az öregedés. Milyen groteszk azt játszani, hogy negyvenévesen, tiszta lappal elölről lehet kezdeni az életet.
Aztán van egy derűsebb olvasata. Hinni a jövőben, bármeddig tartson...
A lócsontváz avatar pedig megmutatja, mennyi marad a gyermekkori álmokból (és elvekből). Ami elég szomorú, de némi öniróniával akár röhögni is lehet rajta.

A medve bőre

Mióta motymoty szólt, hogy nem jött át az összes komment, már nem olyan nagy az arcom, de azért egy picit még mindig büszkébb vagyok, mint amennyire ügyes.
Szóval a 3100 (!köszi!!!) blog.hu-s hozzászólásból az 1200 áthozott nem annyira rossz arány, és persze az anyusblogban továbbra is megvan az összes. De azért sajnálom a lemaradt megjegyzéseiteket.
A tanulság, hogy utólag sem szabad inni a medve bőrére.

Fák (fuck)

Elsején ünnepélyesen leszedtem a karácsonyfát, de még most is minden csupa tűlevél. Mondtam a Családfőnek, hogy én is a takarékosság híve vagyok, de ha idén majd olcsón akar fenyőt venni, akkor inkább legyen a fa félméteres, csak ne luc.
A kajla szobájában meg reggelente hangulatos avarszőnyeg takarja a padlót, mert az ősz végén beköltöztetett fikusz pár hete úgy döntött, nincs szüksége a fotoszintézishez ezerötszáz levélre, elég százötven is. Vagy ötven. Még nem tudom, mennyi marad rajta.

2012. január 3., kedd

Heuréka

Na, ki ugrándozott tegnap mint egy kerge kecske, azt kiabálva, hogy "SIKERÜLT, MEGCSINÁLTAM!!!", na ki? És ki aludt el aztán önelégült vigyorral az arcán, na ki? Hát én. Mentségemre: rég ért ekkora sikerélmény. Vagy egyáltalán bármilyen sikerélmény. (Leszámítva a múlt heti káposztasalátát - a savanyúkáposztához kevertem egy fej felaprított vöröshagymát, egy fej széttört fokhagymát, köménymagot és cukros-sós vizet - rég ettem ilyen finomat, viszont Shrek lehelete friss tavaszi szellő az enyémhez képest.)
De az, hogy teljesen egyedül megtaláltam a módját, hogy áthozzam a blog.hu-ról az összes bejegyzést ezerkétszáz kommenttel együtt... Csodabruckner Csodaszigfrid. Csodaén.
(Jó, jó, kedves informatikus barátaimnak ez nyilván smafu, csak sajnos kedves informatikus barátaim nem segítettek, így most nem az ő vállukat veregetem, hanem a sajátomat.)

2012. január 2., hétfő

Pályázat

Egyelőre ez lesz a háttér.
Nekem tetszik. Ha nektek nem, akkor javasoljatok mást, várom a linkeket.
Bármi lehet, ami szerintetek illene hozzám.
A mostani tapétát a nyertes képre cserélem.
De nem biztos, hogy lesz nyertes kép.
Hajrá!

A híd

Szilveszterkor a dedet kivéve az összes gyerek bulizni volt, én meg alig tudtam éjfélig ébren maradni. Most nagyon öregnek érzem magam. (Ez nem túl jó kezdés 2012-re.)
Előtte két napig pusztultam bele az aggodalomba a nagyfiú miatt, mert először történt, hogy szülői felügyelet nélkül szilveszterezett a barátaival. Biztos voltam benne, hogy LE FOG ESNI A HÍDRÓL. Mindenki kiröhögött. Merthogy állítólag az nem olyan könnyű. De én már pezsgőztem a Lánchídon, és igenis bármit el tudok képzelni a fiamról.
Negyed tízig bírtam. (Az az elvem, hogy buli közben senkit nem zavarok telefonálgatással.) Felhívtam. És a hangjából úgy tűnt, hogy a híd túl messze van. Megnyugodtam.