"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2012. január 23., hétfő

Nasi

Elutazom két napra, de hagyok itt nektek egy kis olvasnivalót. Micka régi blogjában bukkantam rá ismét Ágai Ágnesre.
A linken sok jó verset találtok, egy régi kedvencemet azért bemásolom ide.



Kimerevített pillanatkép


Fekszünk és egymásra simulunk.
Így. Ne mozdulj!
Semmi sem kíván magyarázatot.
Két egybevágó test,
kivágott síkidom,
geometriai alakzat.
Közötte a bőrön át
beszivárgó végtelenség.
Vagy és vagyok.
Teljesen és töményen.
Halmazállapot nélkül.
Mellkasod a mellemen.
Szíved a mellkasomban.
Nem történik semmi.
Minden most történik.
A nagymutató a kismutatóhoz ér.
Percekre bontott örökkévalóság.
Mozdulnak a tárgyak.
Rezeg a tér.
Te ne mozdulj!
Fölöttünk száguld az idő.
Mi fekszünk és egymásra simulunk.

9 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. ...esetleg próbáljátok majd Bélával eljátszani.

      Törlés
  2. ...remélhetőleg ez a két napod, valami olyasmiről (is) szólt amiről ez a vers...

    VálaszTörlés
  3. ...ami mellesleg nem lehet rossz ha "jakollégából" ezt a szokatlan intenzív érzelmi reakciót tudta kiváltani. :D

    VálaszTörlés
  4. "micka" régi blogjához "nincs jogosultságom". :(

    VálaszTörlés
  5. khm,khm...köszi. (persze ez titok.;)

    VálaszTörlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.