"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2012. február 1., szerda

Az igazán láthatatlan

"Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."
A két láthatatlan ajándékról már írtam. Akkor még nem tudtam, hogy a harmadik valóban és végleg láthatatlan marad. Arról az óráról van szó, amit karácsonyra rendeltem meg a Családfőnek.
Először is ugye nem érkezett meg időben.
Azután a számlapja össze volt karcolva.
Újra legyártották, az eredmény egy homályos fotó, körben ragasztócsíkkal.
A harmadik változaton sem lett sokkal szebb a kép, de azt már nem volt pofám visszaküldeni.
Itthon ijedten néztem a sok apró alkatrészt. Fogaskerekeket ugyan nem kellett egymáshoz illeszteni, de külön volt az üveg számlap, az óramű, a mutatók, anyacsavar, védőgyűrűk, valamint egy tűszerű tengely, amely az egészet hivatott volt egyben tartani. Az útmutató alapján igyekeztem dolgozni, a mütyüröket sorban felraktam a tengelyre és az üveg számlapra. Az utolsó mozzanat a másodpercmutató felpattintása volt. Ekkor a tű, amelyre elöl felpattintottam a mutatót, hátul kiszúrta a műanyag óraműházat. Még mindig nem adtam fel, beleraktam az elemet. Ez sem volt könnyű, mert az elem helye egy-két milliméterrel kisebb volt, mint a ceruzaelem. Őszintén csodálkoztam, hogy ezek után az óra elindult. Szerintem már ez is óriási teljesítmény volt a részéről. Fél nap alatt húsz percet késett, majd örökre megállt.
Azt azért nem mondanám, hogy mindeközben remekül szórakoztam.

3 megjegyzés:

  1. Nem volt ez neked egy sikeres ajándékozási szezon. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez egy nagyon jó megfogalmazás :)

      Törlés
  2. Valld be, magadnak rendelted a kihívás miatt :)

    VálaszTörlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.