"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2012. március 30., péntek

Kerti idill

Az asszony már alig várta, hogy gyermeke elszenderedjen, s végre háborítatlanul nekiláthasson a kertészkedésnek a hívogató tavaszi napsütésben.
Amint a ded elszunnyadt, felkapta a télen alaposan megéhezett metszőollót és fürgén kilépett a teraszra. Vígan rügyeztek a rózsák és más bokrok, felébredt a kis körtefa is, a törpe fűz pedig már hullajtotta hatalmas barkáit. Az asszony elindult a sarjadó fűben a legnagyobb futórózsa felé. Hajába játékos szél cibált bele. Lenyisszantott egy hosszú vesszőt és a teraszra dobta. Megrázta fejét, hogy arcából tovasodorja a szájába tapadt tincseket, majd újabb ágat vágott le, közben a szél körülölelte és évődőn megcibálta az ingét. Az asszony a második tüskés gallyat az elsőre helyezte, ám mire a harmadikkal visszatért, amazokat már odébb taszította a légörvény. Egy különösen hideg fuvallat könnyeket csalt a szemébe.
"F.szom fog ezzel szívni ilyen időben - mondta magában az asszony - majd holnap."
Azzal bement.

2012. március 29., csütörtök

Ződ deszka

Egyet kell értsek motyival abban, hogy sehová nem vezet a blogdizájnról való szavaztatás, mert úgyis mindig lesznek, akiknek nem tetszik. Azt viszont sajnálnám, ha sokan úgy gondolnátok, hogy túl sötét, pláne nyomasztó. De - amint Chipmunk szerint a futás - ez is fejben dől el, ezért arra gondoltam, fordítsuk meg a dolgot, megmutatom, hogy ennek a ződ deszkakerítésnek valójában nagyon is vidám hangulata van. Íme:


Ez még jobb:

2012. március 28., szerda

Hhhh

De hát nem is vagy kövér - mért végig a Párductermetű, amikor megkérdeztem, jön-e velem futni.
Mindazonáltal ez sem volt elég, hogy Sarah Connornak képzeljem magam.
Kikocogtunk a város szélére, fel a hegyre, és csodás volt a táj a naplementében.
Viszont az hótziher, hogy a természet szépségeit legalább ennyire tudom élvezni séta közben. Vagy még jobban.

Bővebben

Szóval, mit tesz a balga szülő reggel?
  1. Ébredés után hosszan bámulja a falon a gimis osztályképeket, és sajnos kiszámolja, hogy már több mint 25 éve készítette őket.
  2. Kávézás közben megnézi a gyerek internetes ellenőrzőjét.
  3. Őrjöng.
  4. Telefonál.
  5. Őrjöng.
  6. Telefonál.
  7. Őrjöng.

Mit tesz a balga szülő reggel?

Megnézi a gyerek internetes ellenőrzőjét.

2012. március 27., kedd

Ti nem féltek?

Elolvastam A Viskót.
Nekem nem hozott katarzis-élményt, talán a számomra kissé visszatetsző reklámkampány miatt, talán mert sok mindent eddig is hasonlóan képzeltem-gondoltam, más dolgok viszont túlzottan bárgyúnak tűntek.
A megbocsátás-rész pedig... Hétköznapi sérelmeken könnyen átlendülök, sőt, komolyabb ügyekben is hamar meg tudok bocsátani, de ha valaki a gyerekeimet bántaná... pláne egy gyilkosnak... hát nem hiszem. Ennyit a könyvről.
És aztán eszembe jutott a múltkori keresőkifejezés, a "kombinált fogó a punciban". Ritkán szembesülünk azzal, hogy a blogokat nem csak jófej anyukák és apukák és kedves fiatalok látogatják, és nem az a legrosszabb, ha valaki másképp vélekedik világnézeti kérdésekről, vagy politikáról, mint mi.
Gyakran hallani a biztonságról a közösségi oldalakkal kapcsolatban, de egy blogon többet elárulunk magunkról és családunkról, történeteink közel hoznak egymáshoz. Kikkel??...

(Szolg. közl.: továbbra is várom a pályaműveket Begemanról, valamint a blogdizájn-szavazatokat!)

2012. március 26., hétfő

Begeman a török nyelvcsaló

A Családfő azt álmodta (!!!), hogy ezzel a címmel látott egy bejegyzést a blogon.
Szerencsére felébredt, mielőtt elolvashatta volna.
Ha éppen unatkoztok így hétfő délelőtt, kitalálhatjátok a címhez a sztorit.
Úgy is mondhatnám: PÁLYÁZAT! A győztes írásmű szerzőjét virtuálisan megtapsoljuk.
Ez a kommentekre vonatkozik

Időmérő edzés

Vajon hányszor fogom még beírni az ellenőrzőjükbe, hogy "elnézést a késésért, elfelejtettem átállítani az ébresztőórát"??

2012. március 23., péntek

2012. március 22., csütörtök

Puszi, pá!

Új nap - új lehetőség, hogy kiderüljön, mekkora barom vagyok.
Sokat röhögtem szánakozva azokon, akik annak idején pénzt adtak Isaura felszabadítására.
Amióta itthon vagyok a gyerekkel, már nem olyan nagy az arcom, mert a direktmarketinges kéregetők mindig levesznek a lábamról. De azt hiszem, ma elértem az isaurás szintet.
Délelőtt. Csöngetnek. Kimegyek. Jól öltözött, szimpatikus (roma) fiú áll a lépcsőház ajtajában, hetedik-nyolcadikosnak nézem. Mosolyog, kedvesen köszön, bemutatkozik, és mondja, hogy a ... általános iskola könyvtárának bővítéséhez gyűjtenek könyveket. Szeretem a könyveimet, ragaszkodom is hozzájuk, de ilyen nemes cél érdekében igazán lemondhatok néhányról. Kérem, hogy várjon kicsit, talán találok olyat, amiből két példány van. Addig menjen föl, próbálkozzon a többi lakásnál, hátha más is szívesen adakozik.
Elindul fölfelé, én pedig gyorsan keresgélek, visszajön, a kezébe nyomok egy Vernét, türelem, mondom, átnézek még egy könyvszekrényt. Látja a lelkesedésemet, vigyorog, végül kap egy Passuthot is.
Miután elmegy, tűnődni kezdek, nahát, ezek tanítási időben könyvet gyűjtenek?? Hát az iskolának, na... Aztán mégis felhívom az egyik tanárnőt, tud-e róla.
Persze szó sincs ilyesmiről, nem csak a megnevezett suliban, de a kisváros másik két iskolájában sem. Valószínűleg csupán terepszemlét tartottak. Amiben én készséges segítő voltam.
Most már nem csodálkozom, hogy távozáskor a fiú széles mosollyal így szólt: "Jaj nagyon aranyos. Adhatok egy puszit?"

2012. március 20., kedd

Kisvakond-groteszk, pucér bácsival

Sarah Connor mackónadrágban

Örök hálám a KERÉK zseniális feltalálójának, aki megszabadította az emberiséget a futás kényszerétől.
A tegnap esti edzésre sajnos megint nem voltam felkészülve mentálisan, ezért egyáltalán nem okozott örömet, sőt, kifejezetten rühelltem, úgyhogy amint hazaértünk, lihegve a számítógép elé roskadtam és végre elolvastam Chipmunk írását. Ami egy igazán nagyszerű összefoglaló, és teljesen hasonlókat éreztem már úszás, bicajozás, lovaglás, vagy jiu-jitsu kapcsán, de a futás biztosan nem az én műfajom. Legközelebb mindenesetre megpróbálom magam Sarah Connornak képzelni, hátha az segít.

Nagyon állat leszek

2012. március 19., hétfő

A gőgről, ismét

Általában gonosz fensőbbséggel olvasom-hallgatom azokat a rémtörténeteket, amelyben kisgyerekek összetépnek, eltörnek, kiborítanak értékes, vagy esetleg pótolhatatlan dolgokat. Mert ugye én, mint gyakorlott anya, az ilyesmit nehezen hozzáférhető helyre teszem, és egyébként is, ha öt percnél tovább csöndben tevékenykedik a ded az gyanús, annak utána kell járni, időben közbelépni. A rutinos anya még szundikálás alatt is éber.
Nem alhattam többet negyedóránál, és igenis felneszeltem egy pillanatra valami furcsa zörgésre, de azt gondoltam áá, biztosan az ikeás lófaszkáival játszik.
Pedig a kedvenc Loreál krémemmel kente be az arcát, a haját, a nyakát, a fülét és a pólóját. Nagyjából fél centi vastagon, így az egészet ügyesen elhasználta.
Majdnem sírtam. A Családfő azzal vigasztalt, hogy mennyire finom illata lett a dednek és milyen puha bársonyos bőre. Valamint kármentésként javasolta, hogy éjszakára terítsem a hidratálóval átitatott pólót az arcomra.
(És fotó nincs, mert amikor megláttam, nem az volt az első gondolatom, hogy remekül mutatna a blogban.)

2012. március 18., vasárnap

Animátor

Az esti gyerekdiszkó animátora:
- És most a nemzeti ünnep alkalmából egy magyar dalt fogunk elénekelni. "Ha jó a kedved üsd a tenyered..."

Pótcselekvés

Mindenféle anyákat láttam a hétvégén (lásd előző bejegyzés), de a legmegrázóbb élmény kétségkívül az a nő volt, aki egy étteremben levessel etette a teljesen egészséges (vagyis szemre testileg és szellemileg ép), tíz év körüli lányát.

Csevelyfoszlány

- ... folyton hívogatni kellett őket, hát gondolhatod, egy hónapba telt mire megkaptam a pénzt... hatszázezerbe került, hogy ne legyen tejem.
- Én két évig szoptattam, nem akarta abbahagyni az Istennek se, már bekentem ketchuppal és mondtam neki, hogy véres, de az se zavarta. Aztán egyszer felhúzta a pólóm a villamoson, mint a cigóknál, na akkor azt mondtam vége, két hétig üvöltött, de nem kapott többet...

2012. március 14., szerda

Viszonyítás

Nagyon-nagyon-nagyon szar napom van ma.
És az sem vigasztal, hogy a környezetemben valakinek valószínűleg még szarabb napja van.
Annak a halnak, amit a Családfő reggel már kipecázott az akváriumból, hogy útjára engedje a wc-ben a tenger felé, de miután megmozdult visszadobta és azóta ott hever az aljzaton.

2012. március 13., kedd

Edzésprogram, újratöltve

Mintegy öt évvel a legutóbbi próbálkozásom után tegnap este ismét futni indultam.
A Családfővel. Nagyon kellett röhögnöm magunkon, ezért próbáltam valami komoly dologra gondolni.
Az egyetlen komoly dolog ami eszembe jutott az volt, hogy mennyire utálok futni. De ez kitartott amíg haza nem értünk.

2012. március 12., hétfő

Húsklopfoló és kenőtoll

avagy Meglepetések a konyhában
avagy egy újabb Anti-gasztroblogger fejezet
Két éve költöztünk. Azóta sütöttem-főztem abban a hitben, hogy NINCSEN húsklopfolónk. Nem mindig volt könnyű, de megoldottam (vékonyra szeletelt hús, párolás stb.). Végül elegem lett, mondtam a Családfőnek, ruházzunk be egy ikeás (!!!) klopfolóra, nem élet az élet a konyhában nélküle. Erre értetlenkedve nézett rám, és határozottan kijelentette, hogy tisztán emlékszik, volt klopfolója. És tényleg. Megtaláltam, egy olyan fiók mélyén, ahová két éve nem néztem be.
Abban viszont egészen biztos voltam, hogy VAN kenőtollam. Nemrég kaptunk egy csomó almát és ma kitaláltam, hogy mielőtt megromlana, csinálok almás rétest. A réteslapok olajjal való megkenésénél azonban komoly akadályba ütköztem. Nyilván a ded játszotta el valahová a célszerszámot. Még a klopfoló mellett is kerestem, hiába.
Mivel lehet helyettesíteni egy kenőtollat?
Először keseregtem kicsit azon, hogy nem kacsánk vagy libánk van, hanem nyulunk. A nyúlszőr semmiképp nem alkalmas kenésre. Végignéztem az állatainkon, egyiken sincs semmi, amivel olajat lehetne kenni. Felmerült bennem, hogy megpróbálok tollat kicibálni egy párnából, de az nem elég erős. Mivel lehet kenni?... Ahá, vatta! A kozmetikai vattapamacsaim is elkallódtak (két éve), van viszont egy zacskónyi préselt vattakorongocska (sminkeléshez - nem használom). Nos, el kell mondanom, hogy a vattakorong nem helyettesíti a kenőtollat. Ugyanis míg a kenőtoll ken, addig a vattakorong szív. Vagyis magába szívta az összes Extra Szűz Olívaolajat, viszont a réteslapot leheletvékony rétegben vattaszálakkal vonta be. A következőt már puszta kézzel kentem.
És nem árulom el senkinek, hogy a négy közül melyik rúd rétesben van a vatta.

Díj

Hol élünk, kérdem én, ha a Providentet kitüntetik???
Igaz, nem a Szociálisan Érzékeny Uzsorás Érdemkeresztjét nyerte el, hanem a Kiválóság az Ügyfélkiszolgálásban Díjat, de azt immár másodszor, sőt, egyszerre két kategóriában, személyes és telefonos kapcsolattartásban egyaránt.
Kíváncsi lettem és utánanéztem - a Telenor a második, a Telekom a harmadik.
Most már egyáltalán nem csodálkozom, hogy harmadszor is megkaptam a mosolygósmaci (mások szerint macisegg) díjat.

motymoty-tól

2012. március 11., vasárnap

Vendégszeretet

Több csodás idilli jelenetnek is tanúja lehettem a hétvégén. Például amikor a vendég kisfiú hosszasan ücsörgött a fotelben Tivadarral az ölében, a többi gyerek pedig békésen szemlélte őket.
Tivadar nagyon nyugodtan tűrte, vagy csak csodálkozott, hogy milyen meleg van idebent. De aztán kiderült, hogy nem szobatiszta.

2012. március 9., péntek

Rejtvény

Két remek találmány, csak a felrakásuk macerás... mi az?




(Gumis lepedő és tampon.)

Tévétolvajok

Nem vitás, a Nagylányba is jutottak kajlagének.
Indulunk a boltba, leállítom a filmet amit éppen néz.
"Nem kapcsolod ki?" - kérdezi.
"Nem, úgyis mindjárt jövünk vissza."
"De NEM FOGJÁK ELLOPNI A TÉVÉT?"
"???"
"Hát, ha látják, milyen jó film van benne..."

Köszönöm

bolygolang-tól
Julis szintén kapott, de ő nem egy ilyen játékgyilkos mint én, ezért szépen tovább is adta, ahogy illik.

2012. március 8., csütörtök

Micimackó teszt

A közvélemény-kutatás (ITT BALRA!!!) után/mellett most következik a dolog érdemi része: Te ki vagy a Micimackóból? Tegnap ropi azt írta, az emberek (magyarok...) nagy része Fülessel azonosul. Kétségtelen, látszólag rengeteg a fülét-farkát lógató, szürke szamár, de azért azt remélem, valójában sokkal színesebb, változatosabb személyiségek vagyunk (abba nem mennék bele, hogy az igazi Füles mennyivel pozitívabb jelenség a reggeli hetes busz utazóközönségénél).
Mindenki választhat két (esetleg három) szereplőt.
A kedvencek és a bennünk élők persze nem feltétlenül ugyanazok. Mint már mondtam, Malacka-fun vagyok, egyébként viszont, nagyon gáz, de bevallom, leginkább a mindencsakúgyjóahogyéncsinálomezértmindentnekemkellcsinálni Nyuszira hasonlítok, és ugrabugrál bennem egy idétlen Tigris is.

2012. március 7., szerda

Babamama

A mai bmk-ra több mint egy óra késéssel érkeztem, ami elég szép teljesítmény, tekintve, hogy a Kultúr a házunkkal szomszédos épület, tehát jó iramban kettő, sétálva három perc az út. De van, ahonnan nem lehet eleget késni, a maradék egy óra is túl hosszúnak tűnt, és úgy lefárasztott, mintha nem némán ücsörögve töltöttem volna, hanem valami extrém kalandpályán. A bmk az egygyerekesek sportja - és ez nem nagycsaládos gőg, hanem ténymegállapítás.
Mindezt csak azért írtam le, hogy valaminek a végére odabiggyesszem a kérést: szavazzatok Micimackóról! (Balra fönt.)

2012. március 6., kedd

A lábméret törvénye

Ha egy olyan cipő tetszik meg a fiúgyereknek, ami nincs a méretében, a lába képes a boltban másodpercek alatt összemenni.
Amikor viszont olyat örököl, ami nem menő, akkor a lába hirtelen - akár több mérettel is - nagyobb lesz.

Melegben rekedve

Szombaton a kocsiban hagytam a lakáskulcsomat. Azóta többször eszembe jutott, de mindig újra elfelejtettem. Tegnap este akartam szólni a Kajlának, hogy ne vigye el az övét, de aztán kiment a fejemből. Ma reggel felébredtem ugyan, amikor a Családfő (aki persze már ezerszer megmondta, hogy ne rakjam a kulcsot az autóba mert ottfelejtem) visszaszaladt a cuccáért, de nem jutott eszembe a kulcs.
Szóval most be vagyok zárva.
Ez nagyszerű. Így nem kell mennem baba-mama klubba, sőt, egyáltalán sehová ebben a hidegben.

2012. március 5., hétfő

Az élet szép

Ugyanabban a körforgalomban, ahol egyszer láttam tolatni egy zsenit, most előttem valaki BALRA indexelt.

Szőke lő

A netes reklámajánlatok között hónapok óta nem volt semmi, ami felkeltette volna a figyelmemet. De ma reggel izgalmas dolog érkezett, "egyedülálló élménylövészet csomag nőknek".
Gyerekkori légpuskázásaim adnak némi támpontot, hogy milyen élmény a lövészet, de mit lehet ehhez hozzátenni speciálisan nők számára? Ne gondoljatok semmi pajzánságra mint én, a lényeg, hogy a hölgyeket lefotózzák kezükben fegyverrel, valamint a különböző lőgyakorlatoknak idétlen neve van. Például az "omnia vincit amor"-nál egy love feliratú céltáblát kell eltalálni Kalasnyikovval, a "leborulok a lábad elé" állomást pedig a Magnummal levadászott bukócélok feldőlése ihlette. Az elsődleges marketingeszköz viszont nyilvánvalóan a fényképezés. Idézet a hirdetésből: "ha meg akarjuk előzni, hogy idővel életünk párja megkockáztassa az „Anyjuk, hozz má’ még egy sört a hűtőből, amíg félidő van” kezdetű mondatot, akkor a legjobb megoldás, ha a konyhaajtóra kiragasztunk egy életnagyságú képet, amin egy AK47-es gépfegyverrel pózolunk."
Rövid gondolatkísérletként javaslom nőtársaimnak, próbáljuk elképzelni, mit szólna "életünk párja" egy ilyen fotóhoz... Megvan? Remek.
Akkor lehet is indulni a lőtérre. Vagy megállapítani, hogy na tessék, megint valami, aminek a célcsoportja a teljesenszőkék.

2012. március 2., péntek

Panoráma

Szeretek fényképeket, rajzokat és egyéb kétdimenziós emlékeket kirakni a falra. (Tiszta Annapetigergő a folyosónk.)
Ma bekereteztem két övvizsga oklevelet - a Családfőét és a Kajláét -, egy vízalatti fotót a Nagylányról (Aquaréna), valamint a Nagyfiú friss panorámaröntgenképét. Ezt meg is mutatom, igazán tetszetős, és ha már 3500 forintot fizettem érte, a minimum, hogy szobadíszként hasznosítom. Már csak azért is, mert gyönyörűen látszik rajta a kibújni készülő négy bölcsességfog, ami egy 16 éves gyereknél ifjúnál állítólag ritka, remélem, ezentúl legalább büszke lesz rá, amikor fáj neki.


Szüléssztori

A régi Anyusblog mottója az volt: "márpedig itt nem lesznek szüléssztorik".
Ámde új blog, új lehetőségek. Élek is vele.

"Jé, az első nyuszi már bújik is kifelé!"

"Már kidugta az orrát! - örvendezett a vakond."

"Az első nyuszi nehezen bújt elő, de a másik kettő csak úgy kicsusszant a mamája hasából."

2012. március 1., csütörtök

Megúsztátok

Úton a boltba (nagyjából nyolc perc) azon gondolkodtam, milyen lett volna a blogom a "négyek" idejében. És, hogy vajon mennyi magvas gondolatom veszett így oda.
Ha ezt a nyolc percet nézzük, ami alatt ugye ilyen hiábavalóságokon tűnődtem, nyilvánvaló, hogy semmit nem veszített a világ a dokumentálatlan sokszornyolcperccel.

Mikor nő be?

Azon már nem csodálkozom, ha a 12 éves visszalopja a kedvenc cuccait a szennyeskosárból.
De hogy a 16 éves is...

Kóstolgatja

Apus: Én is játszottam WoW-ot régebben.
Párductermetű: És akkor még 2D-s volt?