"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2012. április 2., hétfő

Egy link - egy kérdés

Hány jó tanárt ismertek?


Frissítés:
Rendhagyó módon nem kommentben válaszolok az első két hozzászólásra, hanem itt.
A másodikkal kezdem. Szittyazoli azt kérdezi, hány jó szülőt ismerek.
Ha elolvastad a linkelt bejegyzést, kiderülhetett, hogy nem szakmai profizmusról beszélek, hanem “csak” szeretetről. Vagyis a kérdés helyesen ez lenne: hány szülőt ismersz, aki szereti a gyerekét?
Sokat.
Kendemami a saját gimnáziumi tanárait említi. Elhiszem. Én is szinte kizárólag remek tanárokra emlékszem.
DE. (Amit az eredeti bejegyzésből végül kihagytam, most leírom.) Én jó kislány voltam. Ideális diák: szorgalmas, lelkiismeretes, tekintélytisztelő, kedves, udvarias. Az ilyen tanulót nem kunszt szeretni...
Sajnos azt hiszem, mást tapasztalnak a jó kislányok és mást a rossz kisfiúk szülei.

28 megjegyzés:

  1. Magamon kívül? ;)
    Amúgy a gimiben válogatott tanáraim voltak, nekem ők az etalon, embernek neveltek minket.

    VálaszTörlés
  2. Akad pár, de elenyésző a számuk... Talán úgy fogalmazhatnék, hogy iskolákban eltöltött évek száma/2

    VálaszTörlés
  3. A szülős hasonlat nekem sántít, és elég messzire is vezet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. anyuss@
      Nem olvsstam el a linket.
      (nem vettem észre hogy link és csak mint önálló kérdésre reagáltam rosszul saccolva meg az kérdés feltételezett kiindulási forrását.)
      A lényege az lett volna: hogy a tanár is csak ember, ahogy a szülő is és embermód bukdácsolva próbál megfelelni hivatásának.
      ...és sajnos mindkét kategóriában vannak bőven nem odavalók. (Saját személyesen megtapasztaltak, és két még iskolába járó gyerekem nyomán mondom.)



      ...nálun általánosban a legrettegetteb óra az ének volt. Egy kiválló zenei szakember inteliegens tartotta aki mellesleg az igazgató helyettes is volt. Ha valaki látta Fábri Ötödik pecsétjét akkor az ott Latinovits által ábrázolt nyilas vallatótiszt figurájához tudnám legjobban hasonlítani...
      Negyedikesként egy alkohol fellegben járó hórihorgas kirúgott katonatiszt tanított, akit a felsőből tettek le, mert ellopta az úttörcsapat pénztárát. Valamilyen felsőbb szponzora lehetett mert nem rúgták ki.
      Kedven vicce volt hogy kéfogás módba ropogtatta a kezünket...és jól mulatott hogy milyen viccesen vonaglunk közben.
      (Nem váltott ki tiltakozást mert mifelénk akkoriban benne volt a saller a nevelési módszertanban. Életem talán legnagyobb pofonját (fizikálisan értem) a hittanóra után az plébánostól kaptam.)

      ...de voltak nagyon-nagyon jó tanáraim is. Isten áldja meg őket!

      motymoty@:
      Amilyen hangsúllyal és szándékkal mondtam (amit az írás szegényes eszköztára miatt nem tudtam megfelően jelezni) én nem látom hogy sántítana.)

      Törlés
    2. Tehát egy rossz szülő nem érdemel jó tanárt? Vagyis egy rossz szülő gyereke nem érdemel jó tanárt :)

      Törlés
    3. Ez az "ellopta az úttörőcsapat pénztárát"... Hahaha :)

      Törlés
    4. Azért sántít szerintem, mert gyereke mindenkinek lehet. Azt viszont megválogathatnánk, hogy ki taníthat, de nem tesszük.

      Törlés
    5. És senki nem mondta h egy tanár nem hibázhat. Sőt azt sem h alkalomadtán nem ragadhatja el az indulat. Hogy nem lehet rosszkedvű, frusztrált, dühös. Éppen azért mert emberből van. De melyik vallja be, hogy képtelen szeretni a rosszabb gyerekeket? Hogy nincs türelme a bosszantó kis seggdugókhoz? Melyik iskola írja ki a honlapjára h "ide csak problémamentes, szófogadó, szorgalmas gyerekeket várunk"???

      Törlés
    6. Ha nincs türelme a kis seggdugókhoz akkor nem kellene tanárnak mennie.

      Törlés
    7. Igen, erről beszélek én is.

      Törlés
    8. Ezt már múltkor is megbeszéltük, hogy aki nem tudja kezelni a véleménykülönbséget, hanem inkább likvidálja azt aki nem ért vele egyet, az se menjen.

      Törlés
    9. Rájöttem mindegy mit mondok én leszek gonosz. Tiszta szerencse, hogy nem mentem tanárnak.

      Törlés
    10. De ha nem válok be főpolgármesternek még elmehetek.

      Törlés
  4. Ójaj.
    Hát nekem például nincs türelmem a bosszantó kis seggdugókhoz. Tiszta mázli, hogy alig-alig látok ilyet. Vagyis van olyan kölyök, amelyik hajlamos rá, hogy ilyen-olyan hatásra átváltozzék Hulkká, de hát attól nem utál az ember valakit, hogy néha meghülyül. Ők is tolerálnak engem, én is képes vagyok arra, hogy helyén kezeljem az ideiglenes baromságokat.

    De azért hallottam már ezt-azt. Nem gondolom, hogy szeretettel kellene körülvenni azt a gyereket, aki mindenféle gazsulálás, próbálkozás, lelkizés után is genya módon szétcseszi az óráidat és az idegeidet. Milyen üzenet lenne az felé, ha az ordenáréságai ellenére is "szeretgeted"? Arról nem is beszélve, hogy nem hiteles az ilyen reakció.

    (igaz, egészen biztosan más a helyzet a miniknék és a gimiben)

    De lehet, hogy rosszul értelek. Te valami általánosan, mindenki irányában megnyilvánuló emberbaráti szeretetről beszélsz? Mert normális esetben az a kiindulópont a "jó tanárnál". El lehet játszani. De ez olyasmi, amit mindig van esély visszanyerni (és ezt mondani/éreztetni is kell.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A "szeretgetés" nem szeretet.
      A "gazsulálás" sem szeretet.
      Az "általános emberbaráti szeretet" meg fából vaskarika.
      Sajnálom ha nem sikerült érthetően leírnom h sztem mit jelent, hogyan nyilvánulhat meg a szeretet egy tanár-diák kapcsolatban.

      Törlés
  5. remélem nem bántottál meg a gyerekedet nagyon. kevés jó tanárt ismertem, de egy olyat pont igen, aki a bosszantó kis seggdugókat is szerette. igaz, krétával dobált és kiabált, de azt is szeretettel. rend volt nála és mindenki szerette.

    Steve Jobs egy bosszantó kis seggdugó volt, utálták a tanárok. bement az apja az iskolába és megmondta a tanárnak, hogy amennyiben nem tudja lekötni a gyerek figyelmét és nem tud vele türelmesen menni, az mindenképpen az ő hibája és nem a gyereké.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ilyesmire gondolok :)

      Törlés
    2. türelmesen bánni, nem menni...

      Törlés
    3. Szerintem ez azért elég arrogáns hozzáállás...

      Szóval szerintetek van egy ilyen típusú szeretet, hogy "tanári szeretet a diákjai felé"? Ami képes feltétel nélkül megvalósulni? Bocs, nem értem.

      Egyébként úgy szívózom ám itt, hogy _szeretem_ a gyerekeket, ezért tanítok :)

      Leírok egy sztorit, lehet, hogy illik ide.
      Volt egy fiú az egyik osztályban, akit nem tudtam levenni a lábáról, ez persze szörnyen bántott. Úgy éreztem, hogy nem kedvel (felháborító!), és folyton keresztbe tett órán. Elég bosszantó volt. Két éven át -úgy éreztem- mindent megpróbáltam, hogy rendezzem a dolgot, de semmi eredménye nem volt. Tompa ellenségességet éreztem a részéről állandóan. Hát, mit mondjak, ettől nem lett a szívem csücske. Aztán két év után együtt táboroztattuk a gólyákat, ő, mint "ifi" volt ott, terelgette a kicsiket, meg minden. És én döbbenten láttam, hogy ez a hülyegyerek milyen elképesztően kedves és odaadó tud lenni. És...ki tudja, miért...szeptembertől minden oké lett köztünk. Kezelhetővé, kedvessé vált.
      Ez eléggé elgondolkoztatott. Semmi más nem változott, csak elkezdtem rá másképp nézni, megláttam egy másik oldalát.

      És szerintem te arra gondolsz, hogy MINDENKINEK van ilyen "másik oldala" - csak sajnos nincs mindig lehetőség arra, hogy kinyomozzuk, mi ez. :(

      Törlés
    4. Ez nagyon jó történet, tényleg.
      Lehet h nincs spéci tanár-diák szeretet, de minden szeretet a megismeréstől fejlődik. Általánosságban nem lehet szeretni, csak egyéneket lehet. És ez nem megy megismerés nélkül. Igazán hiszem h mindenkiben van jó, de ezt nem mindig könnyű megtalálni :) és értem én h egy pedagógusnak erre nincs mindig ideje, ereje, lehetősége... Viszont egy szülő elvárhatja :)

      Törlés
  6. (az előbb az arrogáns hozzáállást SJ papájára értettem)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szerintem egy tanár szeresse/fogadja el a diákját és pont. ha nem szereti, legalább ne bántsa. még non-verbálisan se. egy gyermek lelke kiismerhetetlen és egy őt nem szerető/neadjisten bántó tanár, egy életre végzetes károkat okozhat ebben a lélekben. ismerek ilyen történetet is :(

      ezzel szerintem nem szabad visszaélni.

      biztosan nagyon nehéz lehet ezt tanárként is, én is voltam gyakorló tanár. törit és angolt is tanítottam és ott akkor megtanultam, hogy teljesen alkalmatlan lennék erre a pályára.

      Törlés
    2. Nekem sem lenne türelmem a "hülyegyerekekhez", nem is akartam soha tanár lenni :)
      Tudom, utópia, de olyan világot szeretnék, ahol az megy péknek, aki szeretne ropogós-illatos kenyereket sütni, az készül burkolónak, akinek örömet okoz a szép sima, vízszintes padló és az egyenletesen fölrakott csempe, abból lesz orvos, aki gyógyítani akar, és az lesz tanár, aki szeret a gyerekekkel foglalkozni. Azokkal is, akikkel könnyű boldogulni, meg azokkal is, akikkel nehezebb. Minden munka fárasztó, ha az ember igazán jól akarja csinálni.
      Nem tudom, tényleg újat mondtam volna azzal, hogy minden normális szülő azt szeretné (sőt talán azt képzeli) h szeressék (szeretik) a gyerekét az iskolában?? Tökéletes Pirike anyukája is, meg a Hülye Gézuka anyukája is. Nem úgy, h a baromságai után megsimizik a fejecskéjét, hanem azzal h napról napra megpróbálnak valamit kezdeni vele. Ahogy egy orvosnak is válogatás nélkül mindenkit gyógyítania kell(ene).

      Törlés
    3. Biztosan sokan mennek azért péknek, hogy finom ropogós kenyeret süssenek, aztán mikor kiderül, hogy a pékség tulajdonosa nem ropogós kenyeret akar sütni, hanem olcsó szart, akkor egy kicsit frusztráltak lesznek. És az is lehet, hogy 14 évesen amikor elmennek péknek még nem tudatosul bennük, hogy ehhez korán kell kelni. Nagyon korán.

      Tanárnak meg sokan mennek azért, mert oda veszik fel őket, (ha megnézed a tanító- és tanárképzőkbe szokott a legalacsonyabb lenni a ponthatár -> bár ők csak általánosban taníthatnak, tehát ez középiskoláknál nem biztos, hogy annyira jellemző, de lehet) gimnáziumi érettségivel, szakma nélkül az ember eléggé halálra van ítélve, muszáj még tanulni valamit.

      Törlés
    4. :) Ez valószínűleg az összes szakmánál így van. De valaki vagy megpróbálja a körülményekhez képest a lehető legjobbat kihozni magából, vagy azt mondja h sz.arni bele...

      Törlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.