"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2012. április 10., kedd

Mission impossible

A biciklis gyerekülést még tavaly kaptam, a szülinapomra, ám kipróbálása a zord időjárás miatt elmaradt. A múlt héten aztán végre rákerült a bicajomra. Felszerelése alapesetben nem ördöngősség, de az én harmincéves Csepelemre inkább az a fekete vas hegesztett ülőke illene, amiben még bennünket szállítottak atyáink, ezért ragaszkodtam hozzá, hogy Szakember (mellesleg barát) végezze a műveletet. Mint kiderült, nem alaptalanul, mert a Szakembernek is legalább félórába telt, ráadásul a szuperülés egyik praktikus tulajdonsága - hogy használat után egyetlen mozdulattal lepattintható - megszűnt létezni. Ennél is nagyobb baj viszont, hogy az ülés súlypontja elég magasra került, és ettől az egész jármű rendkívül labilissá vált, úgyhogy komolyan kételkedni kezdtem abban, hogy valaha is egyensúlyba tudom-e hozni.

Bizonytalanságomat nem csak a Családfő érezte meg - aki indítványozta, hogy gyerek helyett egy zsák krumplival gyakoroljak - hanem a ded is, akit együttes erővel sem bírtunk beletuszkolni az ülésbe, és halálfélelemmel az arcán visított, miközben tíz körömmel kapaszkodott belénk. Hangulatát csak a sisak tudta tovább fokozni, amit már novemberben sem engedett a fejére rakni.
A Szakember - némi kétellyel a hangjában - mondott valamit arról, milyen jól fogja magát érezni a gyerek az ülésben, majd magunkra hagyott az üvöltő deddel és a tanácstalansággal.
Mivel közben beesteledett, akár el is napolhattuk volna a próbautat, de már rettentő kíváncsi voltam, ezért a Nagylány segítségével és egy pofonegyszerű pszichológiai trükkel belevarázsoltam a dedet az ülésbe, sisakostul. Erre azóta is büszke vagyok.
Aztán tologattam vagy negyedórát. Imbolygott. A francba.
Sajnos nemhogy egy zsák, de éppen egy darab krumpli sem volt itthon, így másnap is a dedet szíjaztam az ülésbe, és reszkető szívvel megkezdtem az éles gyakorlatot. Először eltoltam a parkig. Aztán óvatosan felálltam a pedálra. Aztán ráültem. Aztán egyenes szakaszokon mentem vele. Aztán sikerült kanyarodni is. Aztán már kimerészkedtem a mellékutcákra.
És csodák csodája, a ded tényleg élvezte. És én is.
Harmadik nap a Nagyfiúval mentünk bicajozni, hazaérve felajánlottam neki, hogy kipróbálhatja a gyerekszállítást. Hosszasan magyaráztam milyen labilis, és a lelkére kötöttem, hogy előbb csak tolja, aztán lassan menjen vele egyenesen, aztán esetleg kanyarodhat is... Bólogatott, átvette, tolta pár métert, majd simán elszáguldott.

11 megjegyzés:

  1. A kamaszoknak könnyű, mert külön védőangyalaik vannak, ész és félelemérzet helyett.

    Mi volt a trükk?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Miután abbahagyta a visítást, végigmutogattam vagy húszszor az összes biciklit h melyik kié, és az ülést, h az meg az övé, aztán a lányom felvette a saját sisakját, és mutattam a picit h na ez meg a tiéd, és ezt is többször eljátszottuk, és akkor már örült h ez mind az övé és büszkén beült és felvette :)

      Törlés
    2. Jó, jó, tudom h nem a trükk volt zseniális, hanem az indítás sz.r, az lett volna csoda, ha ilyen ijesztő helyzetben nem ellenkezik.

      Törlés
  2. Nyugtass meg, hogy a gyerekbukósisakot nem Te kaptad mondjuk névnapodra, én biztos nagyon szomorú lennék, ha szülinapomra egy biciklisülést kapnék mondjuk csipkés bugyi helyett.
    Motymoty meglátását a kamaszok védőangyalaival kapcsolatosan nagyon jó meglátásnak tartom. Én Királykisasszonyt tanítottam síelni az idén - remek pszichológiai érzékkel - üvöltözve és halálfélelemmel teli a két lábam között. Naná, hogy a kislány is hisztériás rohamok közt fetrengett (a két lábam között). Három nap után kamaszfiam megelégelte a cirkuszt, fogta a húgát és simán leszáguldott vele a pályán, azóta könyörög Királykisasszony, hogy még menjünk síelni, mert annyira szuper volt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az ülést én kértem :) És sisakot magamnak nem kértem, nem is kaptam.

      Törlés
    2. Köszönöm Fakirma.

      Természetesen a bölcsesség beszél belőlem, nem a tapasztalt.

      Törlés
  3. Kèpzeld, mi is most kezdtünk el Barnabàssal tekerni. A sisakot rühelli.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor ha a közös futás nem is jön össze, esetleg majd bicajozhatnánk együtt :)

      Törlés
    2. Még szép! Megnézzük azt a csúszdaparkort valamikor a Hajógyárin? Még nem voltunk B-vel.

      Törlés
    3. Azt én is terveztem, de sztem még kell egy-két hét gyakorlás h ekkora utat bevállaljak :)

      Törlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.