"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2012. május 31., csütörtök

Füles-pályázat és rózsák

A rózsáinkat akartam fotózni, de aztán valamivel izgalmasabbat találtam ki.
Gyerekkorom óta nem lapozgattam Füles rejtvényújságot, de úgy emlékszem, abban voltak Mi ez? képek. Szóval nosztalgikus játék következik.

Mi ez?

(Amikor a Családfő elhelyezte a csúfságot tavaly a kertben, megkérdezte, hogy szerintem nem fog-e elmozdulni, elég mélyre ásta-e. Mondtam, hogy nem elég mélyre, mert sajnos még kilátszik.)

A helyes megfejtők megnézhetik a rózsákat. A többiek is.

Inkompetencia-mérés 2.

Kajla a reggeli rohanásban nyomta a kezembe a kérdőívet azzal, hogy ma kell leadni, de mielőtt apró cafatokra téphettem volna (őt vagy a papírt) megnyugtatott, hogy majdnem teljesen kitöltötte, csak néhány kérdésre nem tudott válaszolni.
Üresen hagyta például, hogy mikor kezdte az általános iskolát, hány éves az édesanyja (...), valamint saját családban él-e vagy gyermekotthonban.

2012. május 29., kedd

Inkompetencia-mérés

Felhívott a Nagyfiú, hogy segítsek neki kitölteni az iskolai kompetenciaméréshez tartozó kérdőívet.
Többek közt azt tudakolta, hogy hány éves az édesanyja.
Hát ezért nem szokott felköszönteni a szülinapomon...

2012. május 28., hétfő

Bakker bakker bakker

  1. Elütöttem egy fácánt. (Nekirepült a szélvédőnek.)
  2. Cserbenhagytam.
  3. Nem eszünk fácánlevest.

Nagyfiú és Kajla az eperföldön

  • Ez azért nehéz munka, mert hajolgatni kell.
  • Hozhattunk volna magunkkal egy csomó embert, hogy leszedjék helyettünk.
  • Az epernek van virága?
  • Belül is van magja?
  • Hogyan szaporodik? Indával? Mint a gomba?

Tanulság: a fizikai munka sem gátolja őket abban, hogy hülyeségeket beszéljenek.

Nem a méret...

Csak szeretném megnyugtatni azt a (vélhetően) fiatalembert, aki a "hogy lehet nagyobb a pucám" keresőkifejezéssel talált ide.
Esetleg írjatok ti is valami vigasztalót neki.

2012. május 27., vasárnap

Szedd magad eper

Anyus: Menj, kérdezd meg, mettől meddig vannak nyitva.
...
Nagyfiú: Nyolctól hétig.
Kajla: Reggel hétig?
Nagyfiú: IGEN, reggel nyolctól reggel hétig, és egy órára bezárnak, AZALATT NŐ.

2012. május 26., szombat

Cipőkanál

Még nem reklamáltam cipő miatt, pedig a számlát mindig elrakom, és a fiúk lábbelijének élettartama sosem közelítette meg az elvárható minimumot.
De most azt gondoltam, teszek egy próbát.
"Meg tudjuk ragasztatni" - közölte a hölgy a boltban, miután alaposan szemügyre vette a Nagyfiú másfél hónapja vásárolt cipőjét, amely, azon kívül, hogy levált a talpa, kívül-belül szétrongyolódott.
Felhívtam a figyelmét arra, hogy a talp visszaragasztása közel sem oldja meg az összes problémát.
Akkor elmagyarázta, hogy a bélés azért kopott ki, mert a gyerek nem alkalmazott cipőkanalat. Valamint felajánlotta, hogy ragasztás helyett elküldhetik szakmai felülvizsgálatra. Ami általában nem megfelelő használatot mutat ki (erőszakos külső behatás, szakszerűtlen tisztítás-szárítás-ápolás, sámfa nélküli tárolás stb.), ebben az esetben pedig már meg sem tudják ragasztatni.

2012. május 24., csütörtök

Mr. Gi széke

Apus: Olyan nehéz ez a ruha, kellene neki egy erős vállfa.
Anyus: Úgyis rég voltunk már az Ikeában!
Apus: Ööö... jó helyen van itt a széken.

2012. május 23., szerda

Találós kérdés: hogyan választottam háziorvost?

a. Megnéztem, kik rendelnek a városban. Végigkérdeztem a szomszédaimat, ismerőseimet, hogy ők kihez járnak, milyennek látják, elégedettek-e vele. Rákerestem mindegyik névre az interneten. Végül kikértem az orvosi kamara véleményét.

b. Beestem a váróba nem sokkal a rendelési idő vége előtt. Tömve volt. Megállítottam egy asszisztensnőt, hogy kell-e sorszámot húzni. Azt mondta, hozzájuk már nincs értelme, mert MINDENKI oda vár, de kopogjak csak be nyugodtan a másik doktornőhöz...

2012. május 22., kedd

Tanulságos mesekönyv

Tegnapi úti élményeim közül kifelejtettem A farm lakói című mesekönyvet, amelynek roppant hálás vagyok, legalább két óra unalomüvöltéstől mentett meg bennünket - egy benzinkútnál vettük, mert sajnos elfelejtettem nézegetni valót berakni a dednek -, de legközelebb százszor inkább Annapetigergő maraton, mint még egy utazás Teó cicával és barátaival. A lengyel írónő (???) alkotását valószínűleg a kiadó cég titkárnője fordította le magyarra, guglira támaszkodva, a helyesírás-ellenőrző teljes mellőzésével. A mesék ismeretében azonban ki merem jelenteni, hogy a fordítás színvonala sem csorbíthatta jelentősen az eredeti művet. Pár történet dióhéjban, ízelítőül.

  • Teó cica megszállottan üldözte a szemtelen egereket, akik mindent összerágtak a farmon. A Villő nevű bölcs ló azt tanácsolta neki, inkább egyezzen meg velük, hogy ha nem rosszalkodnak többet, akkor ő is felhagy a kergetésükkel. És lőn. "Ettől kezdve békében éltek. Sőt, nemsokára barátság fűződött köztük és kölcsönösen segítettek egymásnak". Teó cica megosztotta tejadagját az egerekkel, ők pedig nem okoztak több kárt a farmon. A tanulság: "nem éri meg tehát harcolni és keresztbe tenni egymásnak, mert abból bizony semmi jó nem sülhet ki."
  • Zsófi, a kiskecske jó tanuló (!) volt, megfontolt (!), mosolygós (!), de makacs, csakis édességeket akart enni, zöldségek és gyümölcsök helyett. Az édesanyja azt találta ki, hogy elküldi Zsófit a többi állathoz, nézze meg, ők mit esznek. Miután a kiskecske látta, hogy a nyulak kedvence a sárgarépa, a cicáé a tej, a lóé az alma, a kutyáé a hús, elgondolkodott. "Zsófi rájött, hogy még nem késő. Miért ne egyen ő is egészséges dolgokat úgy, mint a többi állat? Hiszen hallotta, hogy mennyire hasznos a helyes táplálkozás, hiszen ő is szeretne szép, erős és egészséges nagy kecske lenni. Rájött, hogy neki is fontosak az egészséges fogak, az erős csontozat és a szép ragyogó szőrzet."
  • A tyúkok kórust alapítottak. Attól kezdve mindig csak kotkodácsoltak, és nem tojtak tojást. Egészen addig, amíg a gazdasszony elhatározta, hogy levest főz belőlük. "A rossz hír teljesen sokkolta őket." Akkor felhagytak az énekpróbákkal, és megint tojni kezdtek. Tanulság: "mindenki tehetséges valamiben és azt fejleszteni is kell. Azonban ha valaki tehetséges, nem kell erővel bizonygatnia, úgyis mindenki észreveszi és felfigyel majd rá."
  • A Lucia nevű kis birka nem engedte lenyírni a gyapját, pedig "a csordából (!!!) a társainak csodás új frizurái voltak". Jött a nyár és Luciának borzasztó melege lett, végül el is ájult (!!!). Akkor a többiek megnyírták. Ettől fogva mindig ő volt az első birkanyíráskor. "A saját bőrén megtapasztalta, hogy nem érdemes makacsul kitartani egy olyan ügy mellett, amiről csak keveset tudunk. Rájött, hogy a tapasztalat mennyire fontos, hiszen segít abban, hogy számunkra a legmegfelelőbb döntést hozzuk."
Remélem, hogy ezek a tanulságok számotokra is segítenek majd eligazodni az élet útvesztőjében.

Incy Wincy Spidermother

A hétvégi megpróbáltatásokat tegnap kirándulással igyekeztünk kipihenni, ami a makacs fej/fog/fülfájást (továbbra is eldöntendő) leszámítva remekül sikerült.
Említésre méltó az az út menti csehó, amelynek vendégköre látszólag helyi alkoholistákból és kamionsofőrökből áll, de a reményvesztett arcú csapos olyan finom kaját tett elénk, hogy kedvem támadt elrabolni a szakácsot.
A kehidai fürdő egy létében meglepő wellnessizé, csupán két lépésre attól, hogy az ember lezuhanjon a világ pereméről. A hétfő persze náluk sem teltházas nap, a benti óriáscsúszda nem is üzemelt, de ezt semmi nem jelezte, úgyhogy felmásztam a tetejébe, ahol csalódottan nézelődtem egy darabig, azon tűnődve, vajon víz nélkül is lejutok-e rajta. Aztán inkább a lépcsőn indultam el, de a fürdőmester bátorítólag integetett, és lám, már tényleg működött. Így hát sokáig egyedül csúszdáztam, az érkező medencénél pedig nyolcvanéves bácsikák szurkoltak nekem félkörben.
Amikor azonban vagy tizedszer kocogtam fel és vetődtem bele a csúszdába, a lámpára pillantva rémülten láttam, hogy piros, vagyis valaki már van a csőben. Azonnal lefékeztem, majd próbáltam visszamászni. Nagyjából úgy nézhettem ki, mint az Incy Wincy Spider az ereszcsatornában. Már majdnem sikerült, amikor észrevettem, hogy egy (jóval nyolcvan év alatti) férfiú érdeklődve figyeli erőfeszítéseimet fentről... Akkor úgy éreztem, hogy már eleget szórakoztattam a kedves fürdővendégeket.

2012. május 20., vasárnap

Fogadóórák

A legpozitívabb dolog, amit ma a Nagyfiúról hallottam, hogy fantasztikus papírrepülőket hajtogat angolórán bármely feladatlapból. Ez komoly fejlődés, mert fél évvel ezelőtt még csak egyszerű papírgalacsinokat dobált.

2012. május 18., péntek

Személyi edzőm: Mr. Gi

Igazán lelkes támogatója vagyok a Családfő sporttevékenységének, de nyilvánvaló, hogy az új, "nagyonszuper" anyagból készült karateruhája eddig kizárólag az én edzettségemet növelte.
Állítólag tiszta pamut. Szerintem meg hengerelt acél. És legalább tíz kiló.
Szerdán elbicikliztem vele a varrónőhöz. Hegynek fölfelé, viharos szembeszélben. Azóta nem tudom megállapítani, hogy a fülem, vagy a fogam fáj-e. Advil.
A varrónő valahogy ráhegesztette az emblémát, csütörtökön mehettem érte. Hegy, szembeszél. Algopyrin.
Gyorsan ki is kellett mosni, hogy péntekre megszáradjon. Ekkor rádöbbentem, hogy a ruhának önálló akarata van. Először nem akart bebújni a mosógépbe. Aztán nem akart kijönni belőle.
Nem szeretek dicsekedni a közelharc-technikámmal, szerényen csak annyit, hogy mindkétszer én győztem.
Akkor azt hittem, végeztünk egymással. De nem.
Ma a Családfő bánatosan megállapította, hogy GYŰRÖTT.
Reménykedve felvetettem, hogy mivel a papírja szerint tilos szárítógépbe tenni, talán vasalni sem szabad... Telefonos segítség: de, szabad. Szívás.
Van nehezen vasalható ingetek? Szorozzátok be tízzel. És akkor még mindig nem tudjátok, milyen hengerelt acél ruhát vasalni... Algopyrin.
Most elment edzésre a gazdájával. Nem leszünk jó cimborák, már látom.

Pezsgőt mindenkinek!

A ded két éves + három hónapos + hat napos korában, életében először, átaludta az éjszakát. (Elég ok az ünneplésre, akkor is, ha csak fél 12-től fél 7-ig tartott...)
Igen, egy ötödik gyerek is tud meglepetéseket okozni.

2012. május 17., csütörtök

Fáradt, szegény...

- Nem lesz edzés, beszéltem a többiekkel.
- Akkor gyere haza.
- Ááá... nem tudnál csinálni valamit?
- Mit csináljak? Itthon vagyok, Apus meg estig edzésen.
- Eee... de nem tudsz értem jönni?
- Mivel?? Toljalak haza babakocsival?...

A nap talánya

Vajon a fogamtól fáj a fejem, vagy a fülemtől fáj a fogam, vagy a fejemtől fáj a fülem, vagy a fogamtól fáj a fülem, vagy a fejemtől fáj a fogam, vagy a fülemtől fáj a fejem?

Soha ne mondd, hogy soha


A szöveget itt találjátok. (És videót egy nemzetközi nyúlugrató versenyről.)

2012. május 16., szerda

No persze

- Mi ez a két egyes angolból??
- Önéletrajz volt a feladat, a tanárnő még meg is dicsért, és mondta, hogy ötös, nem értem, miért egyeseket írt be...

Értekezzünk?

A roppant sikeresnek ígérkező, Haljunk hamarabb! mozgalom után szeretnék egy újabbat indítani, Le a szülői értekezletekkel! címen.
Évtizedes tapasztalattal a hátam mögött ugyanis mind szilárdabb meggyőződésem, hogy a szülői értekezleteknek semmi értelme az internet korában. Mert a szükséges felszerelésről, az osztálykassza állásáról, a tervezett és megvalósított programokról sokkal könnyebb és gyorsabb levelezőlistán kommunikálni, a saját gyermekeimről pedig nem szívesen hallok egy ilyen fórumon. Igaz, talán másként gondolnám, ha ők lennének azok, akiket kiemelnek szorgalmuk, példamutató magatartásuk, segítőkészségük, versenyen való nagyszerű szereplésük stb. miatt, és nem azok lennének, akiket ugyan nem emelnek ki név szerint, de nyilvánvaló, kinek az anyukájával szeretnének majd a szülői értekezlet után külön beszélni...
Kedvenceim azok a kedves szülőtársak, akik késnek egy órát, majd bátran, mosolyogva rákérdeznek olyan dolgokra, amelyeken addigra sikerült túljutnunk.
Szóval, ha az időmet akarom pazarolni, inkább blogot írok.

2012. május 15., kedd

Bevonási tünetek

Tudjuk, a gyerekeket ajánlatos minél többféle tevékenységünkbe bevonni. Fakirma a minap azzal döbbentett meg, hogy képes velük együtt epilálni a lábát, ami szerintem az anyai vakmerőség önfeláldozás szép példája. Ehhez ugyan eddig nem volt bátorságom, de a hétvégén felajánlottam a Nagylánynak, hogy megnézheti amint legyantázom a bajuszom. Talán a lámpaláz miatt ezúttal különösen béna voltam, és nem csupán a szőrt sikerült eltávolítani, hanem az ajkam felső hámrétegét is, úgyhogy most csupa heg a szám.
Mégis jobban jártam, mint a Családfő (ne a heges ajakra tessenek gondolni höhö), aki tegnap elérkezettnek látta az időt arra, hogy bevonja a dedet az edzésébe. Egy katát gyakorolt a teraszon, ami komoly dolog, főleg a beavatottak szemében. A szomszédok erről még nem mertek nem nyilvánítottak véleményt. A ded viszont csöppet sem titkolta, milyen szórakoztatónak tartja az apja bemutatóját, szó szerint húsz percig kacagott egyfolytában, olyan hangosan, hogy zengett a társasházunk egész belső udvara. Ezt meg is akartam örökíteni (nem a katát, hanem a gyereket), de sajnos a kamera le volt merülve. Majd legközelebb...

Tücsök koma k. hegedűje

Ha esetleg valaki egy virágillatú nyári rét romantikus kellékének tartja a tücsökciripelést, próbáljon eltölteni egy kis időt harminc tücsök társaságában, amelyek akváriumi haleleségül szolgálnak, ámde erről mit sem tudva élik folyton perlekedő olasz családra hajazó mindennapjaikat, és éjjel-nappal olyan prüttyögést művelnek, ami leginkább egy hibásan akadozó műszaki szerkezet fülsértő zajához hasonlít, így lassan de biztosan őrli fel az ember idegeit. Nem csoda, hogy a Családfő már el akarta rejteni előlem a Chemotoxot.

2012. május 14., hétfő

HTB-lábblog

Chipmunk kétségtelenül műfajt teremtett zseniális Lábblogjával, ajánlom mindenkinek, aki netán még nem ismerné. Akadnak persze követői is...
Arra gondoltam, megmutatom, milyen lenne egy htb lábblogja.

Hálószoba

Zuhanyzó

Konyha

Terasz

Kert

2012. május 12., szombat

Szalonnasütés délben, a tűző napon

Azt hiszem, ha előtte a fejemre húzok egy óriási hagymát, pont úgy éreztem volna magam, mint a szalonna.

Két spam a céges fiókban

Tárgy: Mar regen meg akartam ismerkedni onnel
Levél: Hogy mennek dolgaid? ez klassz, en eppen most beleptem eme oldara ott
http...
Szeretek azon keresztul levelezni.

Tárgy: Kedves Baratom
Levél: Milyen a hangulatod? ez kituno, a napokban beleptem eme oldalra erre
http...
Nagyon szorakoztato az oldal.

Válasz:
Tárgy: Koszonom ezt mar megszivtam egyszer
Levél: Gratulalok, a ceges szerveren atjutottal, de rajtam nem fogsz ki, tudom, hogy csak ra kellene kattintani a linkre es mindenki megkapna ezeket az idiota leveleket a listamrol, de abbol nem eszel kocsog robot mert legutobb hetekig magyarazkodtam miatta. Szopjal bitet és fejleszd kicsit a magyartudasodat mert az szanalmas, és talalj ki hihetobb nevet mint a Judy meg a George. Udv.

2012. május 10., csütörtök

Rövid üzenet

Elromlott a mobilom beszédhangszórója. Arra az időre, amíg szervizben van, elővettem a régi készüléket. Érdekes dolog három évvel ezelőtti sms-eket olvasni.

2012. május 9., szerda

Ha esetleg

új fűnyírót vesztek, gyönyörködjetek benne kicsit mielőtt beindítanátok, mert az első használat után éppen úgy fog kinézni, mint a régi.

2012. május 8., kedd

Használati utasítás

  • Az Ön /márkanév/ fűnyíróját fűnyírásra terveztük. (Hála Istennek!)
  • Soha ne használja a készüléket, ha gyermekek, más személyek vagy háziállatok tartózkodnak a közelben. (A francba, akkor a büdös életben nem nyírhatom le a füvet.)
  • Ne használja a készüléket nyitott szandállal vagy mezítláb. (Ajvé, nagyon szeretek mezítláb füvet nyírni. És sokkal könnyebb lábat mosni mint cipőt pucolni. És még az összes lábujjam megvan.)
  • A szerszám használata közben viseljen védőszemüveget. (Esetleg golyóálló mellény???)
  • Ügyeljen, hogy a teste ne érintkezzék földelt felületekkel, például fém sínekkel, lámpaoszlopokkal stb. (Nem lehetne külön használati utasítást írni vasutasoknak?... Vagy ez az?)
  • A készülék használata közben sétáljon, és ne szaladjon. (Láttatok már bárkit futva füvet nyírni??)
  • Hibaelhárítás - A motor jár, de a kés nem forog: a kés meg van szorulva. A motor nem jár, és a kés sem forog: elektromos érintkezési hiba. (A motor nem jár, de a kés forog: Kajla, ne pörgesd azt a kést, el fogod vele vá... nabazmeg.)

Sosem lehet tudni

Kajla, aggodalmasan (miközben a ded zsinórral felhúzható hernyócskájával játszik): "Ebben sehol nem lehet elemet cserélni. Mi lesz, ha lemerül?"
"Gondolkodj már, kisfiam, miért kellene elem egy felhúzós játékba??"
"...Attól még tehetnek bele, nem?"

2012. május 7., hétfő

Párductermetű bókol

A szombati programunk enyhén szólva nem teljesen zökkenőmentesen alakult, például kedvezőtlen körülmények aljas összejátszása miatt akkor indultunk el valahová, amikor már oda kellett volna érni. Aztán húsz perc alatt megtettük a negyven perces utat... Másnap azt mondja a gyerek (na most ehhez majd el kell képzelni, amint a két kezével kétoldalról széthúzza az arcbőrét és rángatja) "Anya, már akartam mondani, hogy nagyon jól vezetsz. Akkor is nagyon jól vezetsz, AMIKOR ILYEN VAGY."

2012. május 4., péntek

Ha már benne vagyok

...a nagy kitárulkozásban, megírom a bakancslistámat is. Már terveztem egyszer, most chipmunk eszembe juttatta. Tehát mielőtt majd meghalok, szeretnék
  • tequilát inni Mexikóban és portóit Portóban
  • nyaralni egy görög szigeten
  • búvárkodni
  • részt venni egy több napos lovastúrán
  • elmenni egy igazán állat aquaparkba
  • kipróbálni a ráülős fűnyírót és a motoros szánt
  • anyóssá válni és sokszor kiröhögni magamat
  • azt érezni, hogy a gyerekeim valami jót is tanultak tőlem
  • leszokni a blogolásról
  • írni még egy bakancslistát (papírra) és azt is kipipálni.

Öttel több. Vagy öttel kevesebb

Továbbra sem rajongok a blogdíjakért, de a kedves baráti szavak mindig jól esnek, köszönöm szépen cuckának.


Igazi titkokat pedig eddig sem osztottam meg, úgyhogy most is legföljebb öt új (?) információ telik tőlem.
  1. Előre el szoktam olvasni a könyvek végét. Ha különösen izgalmas a regény, akkor nem csak az legutolsó oldalt, hanem az utolsó hármat-négyet, sőt, átlapozom és mindenütt bele-beleolvasok. De ettől még gyomorreszketésig tudok izgulni rajta.
  2. Zuhanyozás közben néha hangosan beszélek magamban. Általában fontos beszélgetéseket játszok le előre, hogy jól menjen az érvelés. Persze aztán az éles helyzetben sosem azt mondom, amit begyakoroltam.
  3. A pocsék (név)memória és az idegesség okozta leblokkolás miatt rendszeresen hülyét csinálok magamból.
  4. Félek a metrómegállóban. Attól, hogy váratlanul megszáll valami őrület és a szerelvény elé ugrom, esetleg odalöknek. Megelőzésként lehetőleg oszlop mögé állok.
  5. Általános iskolás korom két teljesen kudarcos területe: kislabdahajítás és őrsvezetősködés.
Hűen a játékgyilkos hagyományhoz nem adom tovább a díjat, de a bal oldalon található linklistáról ajánlok mindenkit szeretettel.

2012. május 3., csütörtök

Kollektíva

Valaha, réges rég, amikor még egészen másutt laktam, két postahivatal volt a közelünkben. Az egyikben dermesztő légkör uralkodott, egy sima levélfeladás is hidegre tette az ember életkedvét, a postáskisasszonyok érezhetően nem csak az ügyfeleket gyűlölték mélységesen, hanem egymást is. A másikban derűsen, kedvesen fogadták a belépőt. Itt mindig sokan voltak, úgyhogy amikor siettem, rákényszerültem a rémségesre, amely általában üresen állt. Néha eltűnődtem, ez egy szörnyű postafőnök műve-e, vagy véletlenül csupa boldogtalan, megkeseredett némber került egy munkahelyre.
Hasonló jelenség tanúja lehettem itt is. Két CBA volt a környéken, az egyikben bűbájos eladók, mosolygós pénztáros, türelmesek a gyerekekkel stb. stb. stb. A másikban sorsüldözött boltosok, "látja-itt-állok-a-pult-mögött-és-egész-nap-a-hülye-vevőket-kell-néznem"... átlag öt perc után menekülhetnékem támadt.
Aztán épült egy nagyobb áruház, és a két kis üzletet összevonták. Kíváncsian figyeltem, na most vajon mi lesz? Az első hetekben-hónapokban műszakonként váltakozott a légkör, ahogy cserélődött a két kollektíva. Aztán - talán egy jó szemű vezető észrevette a dolgot és vegyes csoportokat alakított ki - lassan eltűntek a különbségek. Most már mindig kellemes a hangulat. Büszke vagyok rájuk.
Na ez most egy nagyon unalmas tanmese volt, és csak onnan jutott eszembe az egész, hogy motyi azt írta, nincs jóban a postásokkal. De azért elmondhatjátok, ha van hasonló, szociálpszichológiai sztoritok. (Saját munkahely nem számít, azt nem látja az ember objektíven.)

A pók

Jaaaj, odanézz, valami óriási mászik ott, biztosan pók! Csinálj vele valamit!! Pfúúj! Íííí /visítás/ ááá /futás az asztal körül, miközben a Családfő elindul a döggel a terasz felé/ vidd ki gyorsan! Ne ijesztgess, EZ NAGYON GYEREKES DOLOG!

2012. május 2., szerda

Minőség

A jó instant kávét - az ízén kívül - az különbözteti meg a rossztól, hogy nem kell azon gondolkodni, hangya úszik-e benne, vagy csak nem oldódott fel rendesen.

Megspórolta

Egy hétig mondogattam Kajlának egyre idegesebben, hogy a ballagás előtti osztályfényképezéshez haladéktalanul be kell szereznünk egy fekete nadrágot (a másikat kinőtte), valamint fel kellene próbálnia az ünneplő cipőjét, és ha kicsi, akkor azt is venni. Lepergett róla. Tegnap este kilenc óra körül teátrális pánikban toppant elém, hogy "nincs ünneplőm holnapra". Közöltük vele, hogy május elsején 21 óra után igen kevés ruhabolt tart nyitva.
És akkor ismét sikerült rácáfolni "a rest kétszer fárad" alapvetésre, mert valami elképesztően hihetetlen módon nadrágot és cipőt is találtam neki itthon.