"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2012. június 29., péntek

Linné feledve

(A Nagylány állattani ismereteiről már volt szó.)

A: Nagyon szépet rajzoltál. Ezek itt a szamarak?
N: Neem, Anya! Hangyák. Hát nem látod milyen picik??!
A: Picik, az igaz, de hosszú fülük van...
N: /mérgesen/ Azok csápok!
A: ...és négy lábuk.
N: Ja, tényleg.

No para mama

Most majdnem leírtam még egyszer ugyanezt. (Első bekezdés.)
Mert azon tűnődtem, hogy talán nem normális dolog nálam ez a nemaggódás.
A Nagylány tegnap ért haza a táborozásból, a Párductermetű ma ment, Kajla holnap jön vissza... és ez lesz egész nyáron. És persze gondolok rájuk, és hiányoznak, de nem féltem őket jobban, mint máskor. Miért lenne nagyobb veszélyben például Kajla egy erdőben, mint amikor a Széll Kálmán téren rohan keresztül a maga sehallselát módján? (Mondjuk abba nem szívesen gondolok bele, mit tenne, ha találkozna egy medvével...)
Attól kezdve, hogy nyolc (hat-tíz) hónaposan mászni kezdenek, a biztonságuk csupán illúzió.
Egy tanár/cserkészvezető épp olyan kevéssé tud rájuk vigyázni, mint én.
Ha nagy baj van, felhívnak. A kicsi bibik meg begyógyulnak. Mi értelme végigizgulni a vakációt?

2012. június 27., szerda

Tömegétkeztetés rokkantaknak

(Ez itt most nem Meki reklám, bár határozottan annak tűnik.)
Nehéz kérdéssel szembesültünk ma: vajh miért üreges a Mc Flurry kanál nyele, ha szívószálnak nem alkalmas, mivel a cső alul zárt.
A választ a Nagyfiú találta meg: ha valakinek csak egy ujja van, ráhúzhatja, és tudja enni a fagyit.

Heló jeló

Rég írtam már a ded zenés angol nyelvleckéiről, most megmutatom azt, amelyik újabban az agyamra megy. Mert szeretlek benneteket.

2012. június 26., kedd

Szedd magad dinnye

A "Szedd magad eper" kimagasló népszerűsége után kíváncsi vagyok erre hányan keresnek rá.
(Egyébként igen, Kajla ötlete volt...)

2012. június 25., hétfő

Kispárna

- Gyere, be kell pakolni.
- Pakolj be teee, naaa...
- Nem, neked kell, 15 éves vagy, nem csinálhatom örökké helyetted.
- De akkor semmit nem fogok megtalálni. Amikor te pakolsz, tudom mit hová teszel.
- Ha te rakod be, akkor méginkább fogod tudni. Na gyere. Vegyél ki a szekrényből hat gatyát, hat zoknit, hat pólót... Tedd ide szépen az ágyra. Egy, kettő, három, négy... na még kettőt... jó. Most a hat zokni. Egy, kettő... /stb./... Jó. Pulcsi, hosszú nadrág, fürdőgatya... Törölköző, tessék. És most pakold be mindet a hátizsákba.
- Nem tudom.
- Dehogynem.
- /teátrális próbálkozás után/ NEM FÉR BE.
- Jaj hát egyszerre az egész perszehogy nem. Így kell... látod?... Na. Tusfürdő, fogkefe, fogkrém... Jó. Mi is kell még...
- A KISPÁRNÁM.
- ??? Ugye ezt nem mondod komolyan?
Leül az ágyra, ölébe veszi a víziló alakú párnát, amit még ovis korában választott a boltban, és már olyan pókhálószerű a huzata, hogy évek óta (!!!) nem merem kimosni mert félek, hogy szétfoszlik... és megsimogatja.

2012. június 24., vasárnap

Telefontöltő-problematika

Kajla (akinek szerintem még mindig fogalma sincs, milyen országba utaznak, így valószínűleg csöppet sem lepődne meg, ha Afrikában, vagy Grönlandon találná magát) indulás előtt, aggodalmasan:
- Anya, Erdélyben van konnektor? Mert akkor elviszem a töltőmet.

Szigorú szülői instrukció

EZT A TÍZ EURÓT CSAK PÁLINKÁRA KÖLTHETED!!!

Napi bölcsesség

"Néha szükségünk van arra, hogy fájdalmat érezzünk."
Ma például egyébként levágtam volna az ujjam egy ollóval fűnyírás közben.

A tanév mérlege

Megvolt a bizonyítványosztás.
És jelentős eredmény, hogy a négy iskolás közül nem kettőt rúgtak ki, hanem csak egyet.
Viszont a Nagyfiú még jutalomkönyvet is kapott... Ministrálásért.

2012. június 23., szombat

Balatoni nyár - képek

Naplemente

Lányok


És egy különösen jól sikerült fotó, amin a Nagylány van a Családfővel egy hatalmas úszógumin.
Vagy úszógumi nélkül.
Esetleg kacsák.



Idén is edzőtáborban voltunk, ezért végül egy igazi csemege: a karatékák itt éppen azt gyakorolják, hogyan kell úgy bemutatni valakinek, hogy aztán alkalmazhassák az önvédelmi technikákat.


Pultoshölgy a helyzet magaslatán

A: Kérek egy presszókávét tejjel.
P: Jó lesz hideg tej is?
A: Jó.
P: Beleönthetem a tejet?
A: Bele.
P: Nem baj, hogy hideg?
A: /huhh/ Az az arányoktól függ.
P: ??? Az arányoktól?
A: Hát hogy mennyi a kávé és mennyi a tej...
...
A: Kaphatnék még két cukrot?
P: Kettőt???
A: Vagy egyet.
...
P: /idegesen/ Nem akar leülni???

EB

K: Mindjárt kezdődik a meccs.
A: Azt hittem, nem szereted.
K: De szeretem.
A: Nem is szoktad nézni.
K: Titokban nézem.
A: És melyik meccs tetszett eddig a legjobban?
K: A németek.
A: De kivel játszottak?
K: Arra nem emlékszem.

Hőség

A: Kajla, kérsz fánkot?
K: Ebben a melegben nem kívánom.
A: Igazad van, úgyis vettünk jégkrémet. Ilyenkor az jobb.
K: Vagy a hideg fánk.

Nagylány a Balatonnál

(Ez a gyerek is tiszta kajla...)

N: Hány fokos a víz?
A: Huszonnégy.
N: Mínusz?

***

N: Anya, te dagadt vagy?
A: Szerinted??
N: Szerintem nem. De lehet, hogy ott vagy dagadt, ahol nem látom...

***

N: Miért melegebb ilyenkor?
A: Este kisebb a hőmérséklet-különbség a levegő és a víz között, ezért ha belemegyünk, kevésbé érezzük hidegnek. Például nappal a levegő 33 fokos...
N: Tudom, tudom, mert a nap egyenes vonalban terjed.

2012. június 18., hétfő

Verseny az ikercsúszdán

A kecskeméti élményfürdőben voltunk tegnap, remekül éreztük magunkat, jót csúszdáztam a Nagyfiúval.
Most be van dagadva a könyököm és nemigen tudom mozgatni.
Persze neki semmi baja.

2012. június 15., péntek

Ballagási fotó

Elég stresszesen indult a nap, de a "le fogjuk késni a ballagást bazmeg!!!" kulcsmondat után már csak javult a helyzet. (Nem a gyerek mondta. Nem a gyereknek mondtam.)

Csináltam fényképeket is.
Ez látszik rajtuk:
- Közelednek a sötét folyosón
- Távolodnak a sötét folyosón
- Kajla (valószínűleg) egy osztálytársa mögött
- Kajla háttal
- Kajla épp kilép a képből
- Kajla lefelé néz
- Kajla a másik irányba fordul
- Kajla palotást táncol ötven méterre tőlem a hátsó sorban
- Kajla palotást táncol ötven méterre tőlem az első sorban, de a partnere épp eltakarja
- Kajla palotást táncol ötven méterre tőlem, ráközelítettem, ezért homályos
- Palotást táncolnak ötven méterre tőlem, ráközelítettem, a Kajla melletti fiú van a képen
- A legjobban sikerült alkotást megosztom:

Autofókusz nem a barátom

2012. június 14., csütörtök

Szülői pletykaközösség

Egy szavam sem lehet, mert tudom, hogy a szülői munkaközösség tagjai szabadidejük egy részét áldozzák arra, hogy fontos szervezési és egyéb feladatokat végezzenek mindannyiunk javára.
Egy szavam sem lehet, mert még sosem voltam szmk-tag.
Egy szavam sem lehet, mert milyen jogon bírálnék olyanokat, akik nálam sokkal hasznosabbak az iskola számára.
Egy szavam sem lehet, mert sem én, sem a gyerekeim nem adnak követendő példát senkinek.

Egy szavam sem volt, amikor igaztalan vádakat hallottam vissza magamról.
Egy szavam sincs, amikor sejthetően ezekre alapozva tiltják el szülők gyerekeiket az enyémektől.

Többé egy szavam sem lesz ebben a témában, de most leírom, mit gondolok a legutóbbi szmk ülés jegyzőkönyvében szereplő mondatról - "Tudomásunk szerint idén sajnos 5 családban van válás... lehet látni a gyermeken."
  1. Szerencsére (már) nem vagyunk az öt között.
  2. Nem hiszem, hogy az szmk feladata lenne, hogy számolgassa az ilyesmit.
  3. Nem hiszem, hogy az szmk feladata lenne, hogy közzé tegye az ilyesmit.
  4. Nem hiszem, hogy az szmk feladata lenne megállapítani az összefüggést.
  5. Amint nem tekinti feladatának, hogy végigelemezze a gyerekeket, melyikük milyen genetikai adottság, környezeti hatás, vagy nevelési hiba miatt viselkedik úgy, ahogy.
  6. Amint nem tekinti feladatának, hogy végigelemezze a NEM elvált szülők esetleg pocsék házasságát, és annak a gyerekre gyakorolt hatásait.
  7. Feladata lenne/lehetne viszont elérni, hogy az iskola ne azzal oldja meg a problémás diákok gondját, hogy eltanácsolja őket.
További jó munkát kívánok.

Politika - ha ilyen egyszerű lenne...

(Esztergomból hazafelé)
K: Igaz, hogy nem lesz világítás az utcán, és az iskolások nem kapnak ebédet?
A: Már többször beszéltek erről, de valahogy csak megoldják. Tudod, rosszul gazdálkodtak és most nincs pénze a városnak.
K: De azt hallottam, megvertek egy képviselőt, úgyhogy már van pénz.

2012. június 13., szerda

Nyolc év környezetismeret/biológia

- Anya, gondoltál már arra, hogy ha lenne szárnyunk, akkor kellene egy másik agy is, hogy mozgatni tudjuk?
- ??? A madaraknak is csak egy agyuk van.
- De ők nem használják annyit a lábukat.
- Biztos??... Egyébként nézd, tudom mozgatni a lábaimat, a kezeimet, meg a fejemet, külön-külön is, ezzel az egy aggyal, amim van.
- Tényleg...

2012. június 12., kedd

Eső és a három kis faszú

Egész délelőtt hol beborult, hol kiderült, hol szemerkélt picit az eső, hol meg elállt.
Ezért egész délelőtt tököltem.
Végül elindultam a deddel és Kajla ünneplő nadrágjával a varrónőhöz a város másik végébe. Az ezt követő másfél óra volt a nap egyetlen olyan időszaka, amikor folyamatosan szakadt az eső.
A ded utálja az esőt, de most rájött, hogy még jobban utálja a babakocsi esővédőjét.
Vettem neki sütit, hogy ne üvöltsön.
Kidobta a sárba. Nem örültem.
A varrónő azt mondta, ennyit lehetetlen bevenni a nadrágból.
A ded visszafelé is utálta az esővédőt. Szívesen helyet cseréltem volna vele, hogy tolja azt a nyamvadt babakocsit hegynek fölfelé, miközben a hajából a szemébe folyik a víz.
Itthon a Családfő várt mosolyogva, és csodálkozott, miért nem vagyok boldog a meglepetéstől, hogy hazaugrott. Mondtam, hogy talán, ha szól, akkor megvárom a varrónő-projekttel és nem ázom sz.rrá. Erre közölte, hogy engem láthatólag frusztrál a spontaneitás...
Viszonzásul megmutattam neki a legújabb kedvenc rajzfilmemet Bogyó és Babócáról és a három kis faszúról.


Szerinte a mókusnak állati mázlija van, mert a három nagy faszú sokkal nagyobb lyukat csinált volna.

Nem mindegy, hogyan

öregszünk.

2012. június 11., hétfő

Spontán kilátás

És mondá a Családfő: kell néha egy kis spontaneitás, aludjunk itt, vegyünk ki egy szobát...

Kilenc kör

K: Névnapom van, kérek fagyit.
A: Csak a második keresztneved.
K: Akkor is névnapom van. Fagyit kérek.
A: Most nem állunk meg fagyizni.
K: Jó, akkor menjünk még egy kört a körforgalomban.
...
K: És kérek fagyit.
...
K: Fagyit.
...
K: Hülyének néznek minket.
A: Elég volt a névnapi ajándék?
K: Fagyit kérek.
...
K: Szédülök.
...
K: Meg fognak büntetni.
A: Szabad menni körbe akármeddig.
...
K: Tényleg hülyének néznek.
...
A: Na, még? Szólj, ha elég volt.
...
K: Jó, elég.
...
K: Huhh. Fánkot kérek.

Nyolc év földrajz

A: Lehet, hogy Orfűre megyünk nyaralni.
K: Az melyik országban van?
A: Orfű??
K: Ja, azt hittem Korfu...

***

K: Itt volt a Röpnap?
A: Nem, a Lágymányosi öbölben, az a XI. kerület.
K: Ez hányadik kerület?
A: A III.
K: És Aval (A Város Ahol Lakunk) hányadik kerületben van?
A: Kajla, gondolkozz!...
K: Ja, Aval nem Pest megyében van?
A: De, Pest MEGYÉBEN...
K: /duzzogva/ Jó, akkor ne segíts.

2012. június 10., vasárnap

Esti

ceremónia Kajlával.
- Anyaaa, betakarsz??
- Persze. /.../
- A puhapokróccal is!
- Ugyan már fiam, harminc fok van...
- De esik az eső.

2012. június 9., szombat

Az abszolút reménytelen munkakör

...a teremőré, aki arra vigyáz, hogy a látogatók ne nyúljanak hozzá a szalagkorláttal körbekerített NASA űrhajósruhához.
(Találós kérdés: hol jártunk?)

2012. június 8., péntek

Nyolc év matek

- Három nap múlva ballagás!
- De kisfiam, ma péntek van, és a ballagás jövő pénteken lesz...
- Ja, rosszul számoltam.

Dizájn

A kommenteken felbuzdulva egyetlen gondolatocska erejéig visszakanyarodnék az ikeázáshoz. Ugyanaznap puszta kíváncsiságból benéztünk egy belvárosi dizájnbútorszalonba. Szerintetek mi tesz különlegessé egy másfél millás (!!!) kanapét? A színe? Az anyaga? A formája? Nem. Az ára.
Jó, tudom, nem értek hozzá, de ezt egyáltalán nem bánom. Sokkal kevésbé zavar, hogy a fél országnak van ugyanolyan dohányzóasztala, etetőszéke, zuhanyfüggönye, komódja, fürdőszobaszőnyege, ágyneműje, wc-keféje és merőkanala mint nekünk, mint ha azon kellene agyalnom, melyik ismerősömnek nem mondtam még, mennyiért vettük a kanapénkat.

2012. június 6., szerda

Fájdalomdíj 2.

Ma az ikeázás mindenki számára ideális módját sikerült megvalósítani: a ded elaludt már odafelé a kocsiban, az apja a parkolóban aludt el a kocsiban, én pedig bementem egyedül, és másfél órán keresztül anélkül nézegettem a lófaszkákat, hogy gyerek- vagy pasihisztit kellett volna hallgatnom. Miután felébredtek ettünk húsgolyót (és megállapítottuk, hogy sokkal jobban ízlett amikor száz forint volt akciósan), a Családfő (mintha a fogát húznák) kifizette az általam összegyűjtött lófaszkákat, és kész.
Csakhogy. A kisebb lófaszkák elfértek a csomagtartóban, de az egyetlen nagyobb lófaszka nem. Mint tudjuk, ilyenkor indul az ikeaparkolós tömegsport: az ember elkezd ki-be pakolászni, üléseket előretolni és hátrahajtani, babaülést átrakni, sstenfaszát sstenfaszát, dobozok bevásárlókocsiból csomagtartóba, csomagtartóból földre, földről hátsó ülésre, hátsó ülésről első ülésre, sstenfaszát sstenfaszát, jóhogyanyugágyat nemvettükmeg, sstenfaszát sstenfaszát. Volt egy olyan variáció, amelyben a nagy lófaszka a hátrahajtott jobb első ülésen hevert, a ded ülése hátul átkerült bal oldalra, én pedig feküdtem volna a jobb oldali ülés alatt. Ezt aztán módosítani kellett, mert a nagy lófaszka stabilan rögzítette a sebváltót. Végül a babaülés melletti tizenöt centis résben utaztam, ami csak akkor bizonyult némileg szűknek, amikor a ded úgy döntött, hogy nincs az a lapraszerelt bútor, aminek a kedvéért kibírja hazáig cicizés nélkül...
Itthon aztán gondoltam kipróbálom az egyik praktikus szerzeményem.
A rendkívül praktikus strandsátor kipattant, betöltötte a nappalit, és úgy maradt.
Tíz perc múlva a Családfő megkérdezte, hogy ugye ezt majd elrakom. Hogyne, feleltem, és megnéztem a sátor összehajtásának mozzanatait ábrázoló rajzsort.
Amikor fél óra elteltével visszajött, a rendkívül praktikus strandsátor még mindig betöltötte a nappalit.
Újabb fél óra múltán azt javasolta, keressünk a youtube-on videót arról, hogyan kell összehajtani.
Találtunk...
Újabb negyed óra birkózást követően a praktikus strandsátor mérete még mindig nem közelítette meg a hozzá tartozó praktikus táska méretét.
Ekkor a Családfő indítványozta, hogy varrassunk egy nagyobb táskát.
Miután hazaért a Kajla és őszinte naivitással megjegyezte, hogy szerinte kör alakúra kellene hajtani, mivelhogy a táska kör alakú, és hogy ez nem lehet olyan nehéz, a Családfő úgy felk.rta az agyát, hogy saját magunk számára is meglepő hirtelenséggel a praktikus strandsátor valahogy összehajtogatódott.
Mondtam, feltétlenül ragaszkodom hozzá, hogy strandolás előtt gyakoroljuk még ezt a dolgot, mert nem vagyok hajlandó víziaerobikos bemutatót helyettesítő műsort adni napon besörözött apukáknak.

Fájdalomdíj

Most úgy érzem magam mint tízéves koromban, amikor a nagypapám mindenféle ajándékokat ígért, ha elmegyek vele fogorvoshoz.
A Családfő azt mondta, a fogorvos után menjünk ikeába...

2012. június 5., kedd

A fúrógép - utórezg és teszt

Az "utórezgés" csak képletesen értendő, mert még mindig zúg fölöttünk ez a sz.r, ami viszont nagyszerű lelki tréning a holnapi fogorvoslátogatás előtt.
Kíváncsi lettem azonban, mit tennétek Ti hasonló helyzetben, mert valószínűnek tartom, hogy az én udvariasnyuszi hozzáállásom nem a megfelelő viselkedés.

  1. Úgy teszek, mintha nem hallottam/értettem volna a célzást, rövidre zárom a beszélgetést és hamarosan távozom (udvariasnyuszi).
  2. Rákérdezek: mit mondott? Ezt mégis, hogyan gondolja?? Mit képzel rólam?! És sértődötten kivonulok, az ajtót is becsapom magam után.
  3. Rákérdezek és perrel fenyegetőzöm.
  4. Rákérdezek és elküldöm a jó édes anyjába.
  5. Rákérdezek és tökön rúgom.
  6. Rákérdezés nélkül rúgom tökön.
  7. Hívok valakit, hogy rúgja tökön.
  8. Egyéb.

Őz

A minap a fészbukon szembe jött velem ez az idézet:
"Figyeljük meg az őz viselkedését, mert sokat tanulhatunk tőle. Az őz képes hosszú távolságokat megtenni annak érdekében, hogy családjának eledelt hozzon. Amikor visszatér az élelemmel, az állatok körbe veszik, és ő pedig egyenlően szétosztja az eledelt közöttünk. Mialatt ő egy falatot sem eszik. Az őzet az élelem szétosztásának öröme annyira megtelíti, mint az állatokat az általa hozott eledel.
Mert a teljesség érzése abból ered, hogy hagyunk másoknak. Csak akkor lehetünk valósan tele az étellel, amikor marad másoknak is." Rav Brandwein
Talán mielőtt a rabbi megírta ezt a tanmesét, valóban meg kellett volna figyelnie az őz viselkedését.
Viszont a történet remek példa arra, hogy a lájk gomb nyomogatása a gondolkodást helyettesíti.

2012. június 4., hétfő

A fúrógép

Fürdőszoba-felújítás kezdődött fölöttünk. A dednek két órán keresztül hiába próbáltam elmagyarázni, hogy nem a pomogácsok jönnek, hanem csak a burkolatot bontják. Aztán ölbe kaptam, felvittem és becsöngettem a lakásba. Mint kiderült, egyetlen kőműves végzi a munkát, ő nyitott ajtót.

- Jó napot kívánok, elnézést a zavarásért, a lenti szomszéd vagyok, a gyerek reggel óta reszket, szegény nem hallott-látott még ilyesmit, megmutathatnám neki, hogy mi történik? Hátha akkor megnyugszik.
- Tessék csak bejönni. Látja, kibontjuk a kádat, ide kerül a törölközőszárító, a wc-t átrakjuk abba a sarokba, a mosdókagylót nagyobbra cseréljük...
- Igen, köszönöm, nagyon szép lesz, de igazából engem ez nem érdekel, nem azért jöttem, csak szeretném megmutatni a kislányomnak, honnan jön a zúgás.
- Nézze a tervrajzot... hol is van... lehet, hogy a tulaj magával vitte... ejnye... Ez az egy gyerek van?
- Nem, de a másik négy iskolában... Ő nagyon félős, megnézhetné, hogyan működik az a fúrógép?
- Persze, de nincs olyan sok munka, kicsit pihenhetek, fél ötig kell végeznem... Öt gyerek? Nem gondoltam volna, olyan fiatalnak látszik... huszonévesnek... Akkor jó sok a családi pótlék, mi? Meg adózni sem kell.
- Kettő az édesapjával él, csak három után kapom.
- Elvált? Mi sem élünk már együtt a feleségemmel... csak egy házban...
- Hát, igen... na nekem mennem kell, de még megmutatnám a gyereknek, hogyan dolgozik a géppel.
- Jó, akkor folytatom... de később feljöhetne egyedül... amikor alszik a kislány...

Miért hiszem mindig, hogy az emberekkel lehet értelmesen beszélni??
(És még annyit, hogy nem tűsarkúban-miniszoknyában-csipkéstopban mentem.)

2012. június 3., vasárnap

TZ-nek ajánlva

Nem is hallottam erről a divatos édességről, amíg nem olvastam róla TZ-nél, de ma a cukrászdában eszembe jutott, és rábeszéltem Apusomat, hogy kóstolja meg a macaron fagyit.
- Na, milyen íze van?
- Mandulás zokni.

Kajla és a technikai vívmányok

- Sokkal jobb volt a másik sütő a régi lakásban. Miért nem hoztuk át?
- Mert az elektromos, itt meg gáztűzhely van.
- Akkor vezessük be az elektromosságot!

Út az érettség(i) felé

A lassan 17 éves Nagyfiú az internetes napló tanúsága szerint a papírgalacsin és a repülő után eljutott a köpőcsőig.
Lehet fogadni, hogy mi lesz a következő: csúzli vagy gumipuska?

2012. június 1., péntek

Szolg. közl. - Szedd magad eper

Ezúton szeretnék elnézést kérni mindazoktól, akik a "szedd magad eper" keresőkifejezés nyomán az elmúlt napokban ide tévedtek. Kissé kínos érzés számomra, hogy a blog látogatottságához képest meglehetősen sokan vannak. Kijelentem, hogy itt semmiféle hasznos adat nem található a szamóca öntevékeny betakarításával kapcsolatban, sőt, félrevezető információkat tettem közzé. Enyhítő körülményként megjegyzem, hogy az eperföldön gyermekeim viszonylag kulturáltan viselkedtek, ostoba kérdéseikkel más szüretelőt nem vegzáltak csak engem, a gyümölcsöt diszkréten, a mérősátortól megfelelő távolságban ették, a magokat nem köpködték széjjel, a hazahozott több mint öt kiló szamóca pedig azóta maradéktalanul elfogyott.

Tivadar nem elég kreatív

A ded pár napja kezdett rákapni a rajzolásra. (Icipici krikszkrakszokat firkál mindenhová és azt állítja, hogy azok békák. Mivel magam sem tudok jobb békát rajzolni, őszintén dicsérgetem.)
Ma úgy gondolta, ezt a remek szórakozást meg kell osztania Tivadarral...