"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2012. július 31., kedd

Cucli

Ma felhívott a védőnő, és persze azt hittem a k. percentilis miatt aggódik, hiszen legutóbb azt mondta, majd fél év múlva látni szeretné, hogy nőtt-e, és nemsokára lejár a fél év, és már fogalmaztam magamban a kedves ámde határozott visszautasítást nem kell mérni bazmeg nincsen semmi baja, amikor megkérdezte, hogy cumizott-e a ded valaha. Gyorsan rávágtam, hogy nem, és elköszöntem mielőtt eszébe jut a k. percentilis. (Ami valószínűleg nem ugrott meg azóta sem, tekintve, hogy a két és fél éves gyermek még mindig épphogy tíz kiló.)
Pedig igazából tudnék neki mesélni.
Mert tény, hogy a ded sosem cumizott (a Négyek közül is csak a Párductermetű, és ő sem sokáig...), közelébe sem engedtem ilyesmit, nehogy megzavarja a szoptatást. De most, hogy immár hatodik hónapja (!!!) tart a fokozatos elválasztás, ami kábé úgy néz ki, hogy két lépés előre, egy vissza, egy lépés előre, egy vissza, egy lépés előre, kettő vissza... és ettől egy ilyen pótszer mindinkább elfogadhatónak tűnt. És a cumik, amiket korábban bumfordi műanyag giccsnek láttam, amelyek a leghelyesebb gyerkőcöt is bamba borjúvá formálják, most gusztusos kis bizsukként tündököltek a boltban.
Úgyhogy vettem is egyet a dednek. Vagyis mindjárt kettőt, dupla csomagban.
Ezután két napot töltöttem a cuclira-szoktatással. Ennek része volt a cumik folyamatos dicsőítése ("ugye, milyen szép, látod ez pillangós, gyönyörű lepke, nahát ez meg virágos, jaj de csinos vagy vele, melyiket kéred a lilát vagy a rózsaszínűt, anya most nem cumizik, na jó, nyamnyam húde finom" stb.), és a kutatómunka (nem, nem véletlenül tűntek el, a ded igyekezett megszabadulni tőlük mihelyst átlátta alattomos szándékomat, és a szabotázsakciók során előbb a kukába dobálta őket, majd újabb és újabb rejtekhelyeket talált). Végül, amikor szinte már minden családtag száját megjárta a lila és a rózsaszínű cucli, demonstrálandó, milyen remek dologról van szó, de hiába, mert a ded csak röhög rajta, feladtam. Kétségtelen: pótolhatatlan vagyok. Höhö.

2012. július 30., hétfő

Ez tök egyszerű...

Amióta a fiaim az Olimpiát nézik, egyre több sportágról derül ki, hogy smafu.

Művészi torna, gerenda - "ezt én is meg tudnám csinálni, csak emelgeti a kezét és a lábát, így..."
Lövészet - "hát ez tök könnyű, van állvány, meg olyan célzó rajta..."
Műugrás - "csak beleugranak a vízbe és kész".
Vívás - itt már nem is emlékszem, mit mondott a gyerek, elég pipa voltam.

2012. július 29., vasárnap

Korhatáros

Mit érdemel az a bűnös, aki - noha nagyon jól tudja, hogy nem játszhat 18-as karikás számítógépes játékkal -, a nagymamától kapott pénzéből korhatáros zombiölős szoftvert vásárol?
Mit érdemel az a boltos, aki - noha nagyon jól látja, hogy a bűnös még nincs 18 éves - eladja neki a korhatáros zombiölős szoftvert (és persze aztán esze ágában sincs kicserélni...)?
Mit érdemelnek a törvényhozók, akik büntetni rendelik azt a boltost, aki 18 év alattinak cigarettát, vagy alkoholt ad el, de nem szabályozzák az egyéb korhatáros termékek árusítását?
Mit érdemelnek a törvényhozók, akik (12 éve) eltörölték a "három napos szabályt", vagyis a boltos már nem köteles visszavenni vagy kicserélni három napon belül az amúgy hibátlan árucikket, ha a vevő (például anyai nyomásra!) meggondolja magát?

2012. július 27., péntek

Kedves Olvasók,

van valakinek tapasztalata kétnyelvű (angol-magyar) óvodáról? Nem arra gondolok, hogy "hallottam róla pár éve", vagy "ismerősöm mesélte, hogy a játszótéren találkozott egy anyukával és az ő barátnőjének a gyerekét majdnem beíratták", hanem valódi, személyes, konkrét tapasztalatra.
Előre is köszönöm.

2012. július 26., csütörtök

Csempe (e-mail)

(Előzmény: három napig nem aludt a ded délutánonként, aminek nem örültem, mert estére baromi nyűgös lett, és nekem is hiányzott a pár órás szieszta.)

Anyus: Ma végre elaludt kettő körül. Fél háromkor fent elkezdtek dübörögni... Egy darabig tűrtem, nem akartam megint találkozni a fúrógépes bácsival, de háromkor nem bírtam tovább, felmentem. Az új lakónéni nyitott ajtót, mondtam neki h bocsi, de alszik a gyerek... és néztem rá kedvesen (pedig arra gondoltam h bazmeg egész nap nem jutott eszetekbe falat bontani, csak pont most???), aszonta szori, három csempét szednek le, utána csönd lesz... Most fél négy van, ugyanúgy dübörögnek. Felajánljam h leszedem a három csempét két perc alatt? :(

Apus: Vagy mondd, hogy amikor hazaérek, leszedem mindet :)

Dinnyék

Mostanában nem találtam különösebben érdekes keresőkifejezést, de azt megnyugodva vettem tudomásul, hogy nem Kajla az egyetlen, aki elképzelhetőnek tartja, hogy létezik "szedd magad dinnye" akció... Ja és akik szedd magad eperre vágynak, azoknak üzenem, hogy próbálkozzanak jövőre.

A szomszéd füve

Nem zöldebb. De nem is sárgább. Vagyis nagyjából annyira van kiégve, mint a miénk. Pedig ők nem locsolják... Szóval, ha mi sem locsolnánk, akkor az övék zöldebb lenne. Tehát teoretikusan mindig zöldebb.

2012. július 25., szerda

Valószínűség

Nagyfiú: Ha levágom az egyik karom, plusz pontokat kapok.
A: Nyilván keresettek a félkezű állatorvosok.
N: És ha terhes cigánylány lennék, ötven ponttal több járna.
A: Valamivel nagyobb esély van arra, hogy két év alatt megtanulod a kémiát, nem?

2012. július 24., kedd

Önállóságra nevelés - folytatás

- Kezdj bepakolni.
- Jó. Jössz?
- Nem, csináld csak.
- Hány napra?
- Ötre. Tudod, öt zokni, öt gatya, öt póló...
/fél perc múlva/
- Nincsenek meg a zoknijaim.
- Ott vannak a szekrényben.
- De a bokazoknik nem.
- Mert még nem mostam ki őket. Vidd a többit.
- De azokat nem szeretem.
- Nem baj, rakd csak be.
/egy perc múlva/
- Hol vannak az alsónadrágok?
- A szekrényedben.
- És a boxeralsók?
- Nem tudom, gondolom még a szennyesben.
- Az összes?? Nem igaz, hogy egy sincs itt...
/rövid hiszti után/
- Nincs pulóverem.
- Hogyne lenne.
- És a fekete?
- A szárítón.
- Megszáradt?
- Nézd meg.
- Már jó.
- Másikat nem viszel?
- Nem kell.
- Hosszú nadrágot tettél be?
- Az újat.
- Vigyél mackónadrágot is.
- Azt utálom.
- De kell, ha valami sport lesz.
- Viszek rövidnadrágot.
- És ha hideg lesz?
- Akkor is utálom.
/két perc múlva/
- A rövidnadrágokat már kimostad?
- Igen.
- És megszáradtak?
- Nem hiszem. Vidd azt ami a szekrényben van.
- De azok nem jók.
- Kiteszem ezt a napra, hátha megszárad gyorsan.
/tíz perc múlva/
- Na, megszáradt már?
- Nem tudom, kisfiam, nézd meg.
- És a másik?
- A zöld? Az vastag, biztosan nem fog megszáradni.
- Ez már száraz. Berakom, jó?
- Oké. Minden megvan?
- Mi kell még?
- Zseblámpa.
- Azt nem találom.
- Keresd.
/fél perc múlva/
- Nincs meg.
- Nem csoda, ebben a kupiban ami nálatok van... Keresd tovább!
/egy perc múlva/
- Sehol sincs.
- Akkor ne vigyél.
- Adjál tusfürdőt.
- ... Tessék.
- És egy új fogkefét, mert ez már szétment.
- Jó, itt van.
- Anya, kell diákigazolvány?
- Persze.
- De nincs meg.
- Akkor keresd.
- Nincs.
- Mondom, hogy keresd.
/fél perc múlva/
- Esőkabát is kell.
- Azt elhagytad.
- De kell.
- És most akkor mit csináljak?! Mindjárt indulsz. A diákod meglett?
- Meg. És az esőkabát?
- Ne bosszants! És tedd be a kulacsot.
- Csajka, evőeszköz?
- Tessék. Váltócipő?
- Ezt elviszem.
- Jó.
- De nincs zseblámpám...

Stb.

Na szóval így történt, hogy egy órán keresztül asszisztáltam Kajla pakolásához, ahelyett, hogy tíz perc alatt elintéztem volna egyedül. Tudom, tudom, hamarabb kellett volna, meg majd egyre jobb lesz. De akkor is. Vááá...

Határozó

Az már kiderülhetett, hogy nem vagyok nagy zoológus, de rettenetesen szégyellem (hát persze azért leírom ide, mert magamban röstellkedni dögunalom), hogy fogalmam sem volt, milyen rovar az, amelyik a szigeten többmillió barátjával, rokonával és üzletfelével reggeltől estig folyamatosan zsizseg, és amikor az első, diónyi példányt megláttam, azonnal éreztem, hogy ha egy is rám száll, biztosan kimúlok szívbénulásban, mert enyhén szólva nem vonzódom az atomkatasztrófa utáni világot idéző lényekhez, és a Családfő hol tücsöknek hívta, hol zsizsiknek, hiába mondtam neki, hogy a zsizsik nem a hangjáról kapta a nevét... na de most utánanéztem, és nem is értem, miért nem jöttem rá, hogy kabóca.

2012. július 23., hétfő

Animátor 2.

Na tessék, lehet ezt a szakmát igazán profi módon is gyakorolni (sajnos csak a végén, a levezető résznél jutott eszembe filmezni), a srác tényleg nagyon jó hangulatot csinált, de homofóbok inkább ne nézzék meg...

Súlyos

Kajla ismét táborba indul.
A: Vidd vissza a polifómot amit kölcsön kaptál!
K: Akkor most KETTŐT cipeljek??

Világos

Gumizsiráf nélkül sem süllyedek el:



Blogláb Plitvicéből:



Aki még nem járt a tavaknál, annak javasolnám, hogy ne hétvégén menjen, persze hétvégén sehová sem szabad menni. Amikor a Családfő megpillantotta a gigasort a pénztárnál, rögtön mondta, hogy inkább induljunk haza, és utólag már azt gondolom, nem is volt rossz ötlet. Mert a sorbanállás még hagyján, de baromi nehéz úgy élvezni a természet szépségeit, hogy kábé annyian vannak körülötted, és olyan zaj van, mint egy koncerten a nagyszínpadnál, a buszokra és hajókra küzdelmesebb feljutni, mint a piros hetesre reggel fél nyolckor, és szinte lehetetlen olyan fotót készíteni, amibe nem lóg bele pár fényképező horvát, magyar, német, szlovák, lengyel, vagy japán turista. Nagyjából ez látszik a következőn is:


Amúgy meg az állítólag rendkívül gazdag fauna képviselői (pl. medve, farkas, vidra) nyilván csak éjjel és télen bújnak elő, ezért a látogatók vadul fotózzák a halakat (csak egyféle van belőlük) és kacsákat (tőkés réce). Még rovarokat sem láttam (leszámítva a darazsat ami ebédnél a kajánkra szállt), és az egyik pallón öt percig vártunk az átjutásra, hogy eloszoljon a tumultus, aztán kiderült, hogy egy békát fényképeznek harmincan. Nem, nem valami egzotikus nyílméreg békát vagy ilyesmit, hanem egy snassz varangyot.
És különböző hosszúságú túraútvonalak közül lehet választani, mi a legrövidebbre fizettünk be, ami két-három órás, de rossz hajóra szálltunk, úgyhogy végig kellett mennünk az egészen. A 92 vízesésből az első öt az "odanézzjajjdegyönyörűnahátálljodahaddfotózzalakle", a második öt "ómilyenszépcsináljunkegyképet", a harmadik öt "húlátodmégegy", a negyedik öt "vigyázzagyerekrebeleneessen", a többi az "ssttenfaszátsstenfaszátmikorérünkmárvissza" kategóriába tartozik.

Sötét

A következő képek azt szemléltetik, hogy:
  1. volt este is
  2. valamiért meggyőződésem, hogy vaku nélkül tudok fotózni.

Bizonyos szögből egyébként igenis látszanak a kontúrok. (A Családfő szerint nem.) Lehet találgatni, hogy mi van rajta.

Ez segíthet:



Panoráma:



Ded, sikátorban, lámpával:


Végül egy soklámpás:

2012. július 22., vasárnap

2012. július 15., vasárnap

Hát... strandsátor

Az új strandsátrunk közel sem olyan jó, mint az előző.
Kisebb, nincs ablaka, és nem két másodperc a felállítása, hanem negyedóra (a szintidőn még dolgozom).
Viszont szép zöld, és össze lehet hajtogatni.

Alvók

Pasimemória

Szerda éjjel hatalmas vihar volt, a mennydörgések mintha az egész házat megrengették volna, még sosem hallottam ilyen borzalmas égzengést, aludni nem, csak el-elszundítani bírtam. Az egyik különösen brutális dördülésre a Családfő úgy összerezzent, hogy fél méter magasra ugrott fektében, majd szorosan hozzám bújt, miközben alsógatyára került barna csíkról motyogott.
Most így emlékezik vissza: "felébredtem, és gondoltam nagyon megijedtél, ezért átöleltelek".

2012. július 14., szombat

Járulékos költségek

A: Nem öltözöl át?
Nagyfiú: ???
A: Hol a fürdőgatyád?
N: Ez nem az, ami rajtam van?
A: Hát nem.
N: Gondoltam is, amikor tegnap odaadtad, hogy nem olyan, csak nem akartam szólni.
A: Mert ez egy rövidnadrág.
N: Ja!
A: Ezek szerint nem hoztál fürdőgatyát.
N: Nem tudom...

És így történt, hogy az első nap fürdőnadrág-vásárlással kezdtük a strandolást.
Meg a második nap is, mert akkor meg a Párductermetűé szakadt szét csúszdázás közben.

Ami kedves az anyai szívnek

Amikor kitört a vihar a strandon, az jutott eszembe, milyen jó móka lenne a szakadó esőben csúszdázni, és odarohantam, és nem volt ott senki, csak az én buggyant fiaim.

(Megjegyzem azért felvetettem nekik, hogy szerintük nem fog-e belénk csapni a villám, mire Kajla a fizika négyesének minden háttértudását összeszedve határozottan közölte: nem, mert NINCS RAJTUNK RUHA.
Ennek ellenére valamivel később kizavartak minket a medencéből.)

Apartman

Először nagyon örültek, hogy minden szobában van tévé.
És, hogy csak a mi szobánkban rossz a távkapcsoló.
Aztán összevesztek, hogy mit nézzenek a plazmatévén, mert olyan csak a nappaliban volt.
Én pedig megtanultam, hogy a "frissen felújított" illetve "zsírúj" azt jelenti, hogy a konyhában még nincs rendesen összerakva az ikea asztal, és, hogy a lapraszerelt ikea edények fülét nekem kell fölcsavarozni.

Amikor két nagyfiú vonatozik

A lelkükre kötöttük, hogy legyen náluk mobil. Feltöltve.
Az egyik előző nap elhagyta.
A másik két órán keresztül nem vette fel, ezért már biztos voltam benne, hogy otthon felejtette. De nem. Csak le volt halkítva.
Végül szerencsésen megérkeztek.
És panaszkodtak, hogy éhesek.
De hát, mondtam, adtam nektek pénzt kajára. Nem vettetek semmit?
Dehogynem, felelték, két zacskó csipszet, meg gumicukrot.

2012. július 9., hétfő

Aki törölközőt kért a szülinapjára

... és elégedett vele.
"Rá volt írva, hogy különleges nedvszívó képessége van, emlékszel, Anya?? Látod, megtörlöm magam, így, és már száraz is vagyok!!"

Teszkógazdaságos sodrófolyosó - mozgókép


Olvas

(Kajla egy héttel ezelőtt kábé a 25. oldalig jutott A boszorkánymesterben, azután elutazott. Tegnap megkísérelte ismét felvenni a történet fonalát...)
"Anya, nagyon tetszik ez a könyv. De mit lehet csinálni, ha elfelejtettem az elejét?"

2012. július 8., vasárnap

Teszkógazdaságos sodrófolyosó

Méghogy kicsi a medencénk...



Négyes alá

A vizes mustra újabb állomása: Cegléd.

Pozitívumok: óriási füves terület, sok csúszda, elnéző úszómesterek, remek strandidő (utóbbi nem a létesítmény érdeme).

Ami nem annyira jó: a medencék kicsik és kevés van belőlük, legalább is a hétvégéhez és a remek strandidőhöz viszonyítva. A víz hideg/hűvös (kivéve a gyógymedencéket amelyekbe 14 év alatti gyerekek nem mehetnek). De lehet, hogy csak mi vagyunk túl fázósak... Hat óriáscsúszdához egyetlen közös lépcső vezet fel, a szűk helyet a hatalmas csúszógumik tovább csökkentik. A csőcsúszdák lejtése nem elég nagy, lassúak és fullasztóan levegőtlenek. Az utak kövezete nem strandbarát, a napon járhatatlanná forrósodik, vizesen viszont csúszik.

És igazán nem tudom, melyikhez soroljam, mert valakiben visszás érzéseket kelthet (ugye Fakirma???), de a babamedencében SZIVÁRVÁNYCSÚSZDA van. A ded imádta.

Kéksárga szomorúság

- Jó napot kívánok, sajnos eltört a napvédő sátor merevítőrúdja, itt, látja? Próbáltuk összehajtani, de ember legyen a talpán, aki ez alapján a rajz alapján képes rá...
- Cserét szeretne, vagy levásárolni?
- Inkább cserét.
- Már csak egy van, a bemutató darab. Az is megfelel?
- Ha elfogadható állapotban van...
- Tessék, ez az.
- Esetleg meg tudná mutatni valamelyik munkatársa, hogyan kell összecsukni?
- Hát...
Három eladó állja körül a sátrat tanácstalanul.
- Nézzék csak, most látom, hogy ez is el van törve... Akkor inkább a pénzt kérem vissza.
- Rendben.
- A másik áruházukban sincs belőle?
- Nincs.
- És mikorra várható?
- Nem lesz már. Kivonják a forgalomból.

2012. július 6., péntek

Béke

Nem gondoltam, hogy a fiaim valaha képesek lesznek öt percnél tovább együtt játszani üvöltözés, jobb- és balegyenesek, rugdosás, harapás (!), röpködő tárgyak és súlyos becsületsértések nélkül.
Pedig.
Igaz, hogy interneten lövöldöznek egymásra, míg a való világban húsz kilométer távolság választja el őket.

Anyaéletem van

42-21=21
21-(9+2,5)=9,5

év. Csak ennyit töltöttem eddig munkával. Olyan IGAZI, bejárós, fontoskodós, értekezős, együttstresszelős-együttdühöngős-együttörülős, főnökhátamögöttkollegákkalösszekacsintós, megintbűzlikahűtőszedjétekkibelőlearomlottkajákat-melyikhagytaújraittamobiljátmárötödszörcsörgetivégigvalamihülye-gyertekazétkezőbehoztamegykisházipálinkátdepsszt-azutolsómajdoltsaleavillanyttegnapisnyitvahagytátokazablakotbazmegbeesettazeső-s, felnőttes munkával.
Hiányzik.
A mókuskerék a mindennapi kihívásokkal, hajtással, idegeskedéssel, kis sikerekkel és nagy letolásokkal, közösen átélt córeszekkel és fellélegzésekkel, bulikkal és azok röhögvehátbaveregetős megvitatásával... mindazzal ami NEM takarítás és főzés és pelenkázás és Kisvakond.
DE amikor tegnap kellemesen felfrissülve kiszálltam a medencéből és megnéztem a postafiókomat és azt olvastam a céges körlevélben, hogy nyugalom, dolgoznak az ELROMLOTT LÉGKONDI megjavításán, azért gonoszul elvigyorodtam.

2012. július 5., csütörtök

Nyári tapasztalatszerzés

A: Na, mi volt ma?
Nagyfiú: Műtét. Ivartalanítás.
A: És, csak nézted, vagy csináltál is valamit?
N: Csináltam.
A: Mit?
N: Nyúlkáltam a testében.
A: Mit nyúlkáltál?
N: Tartottam a szerveket.
A: És a másik gyerek, a kislány?
N: Hát, most úgy volt, hogy előbb ő tartotta, aztán rosszul lett, és utána én.

2012. július 4., szerda

493.

SZENZÁCIÓ! FOTÓK RÓLAM!
Persze sokkal menőbb lett volna az ötszázadik bejegyzés alkalmával előjönnöm ezzel, de most jutott eszembe és jusztsem várok addig.

Húszmilliót ér a fejem. Akciósan

Úgy határoztam, hogy ma informatív leszek és megosztom veletek, amiről a reggeli reklámlevélből értesültem: egy hajszál beültetése akciósan (!) kétszáz forint. (Egyébként ötszáz.)
Ezentúl még jobban becsülöm az összes hajszálamat. Az őszeket is.

2012. július 2., hétfő

Mi minden


történt?
Nagy Vizes Mustrát tovább bővíthetem, voltunk a mórahalmi strandon, igazán remek, mondjuk legközelebb nem akkor megyünk, amikor hétvége van ÉS falunapok. A legviccesebb az a medence, amiben egy hatalmas labda kelti a hullámokat, amúgy meg tényleg minden van, ami egy ilyen helyen lehet, sőt több is, de a meztelenkedős szaunarészbe nem mentem be. Csak sajnos elfelejtettem, hogy azért vettem az új fürdőruhaalsómat, mert a régit szétcsúszdáztam, és az újat vittem el, úgyhogy most van két szétcsúszdázott alsóm.
Kajla hazajött Erdélyből, hozott áfonyapálinkát, medvét nem láttak, csak medvesz.rt, vagyis egy bácsi mondta nekik, hogy az az. Most elment egy kisköltségvetésű, háromnapos balatoni cserkésztáborba, de mivel szétszakadt a hátizsákja és a cipője, venni kellett neki, ettől a tábor ára olyan magasra szökött, mintha nem sátorban lakna egy üres telken, hanem ötcsillagos szállodában.
Megint elhagytam a bankkártyámat, de aztán meglett, Kajla találta meg, ő az egyetlen a családban, aki szinte bármit képes megtalálni. Igaz, elveszíteni is. Apusom azt mondta, legközelebb olyan kártyát igényeljek, ami lyukas, hogy egy madzagon a nyakamba tudjam akasztani, haha naggyon viccces, én viszont még sosem kértem, hogy kerítse elő a zoknimat...
Ma rájöttem, hogyan lehet sodrófolyosót csinálni a felfújható medencében.
És hurrá, már nincs eldugulva a mosogató, és már tudok örülni is ennek, nem úgy, mint amikor a csőgörényes bácsi büszkén szólt, hogy "jöjjön, nézze, milyen szép tölcsért csinál a víz a lefolyónál!", de én csak azt láttam, hogy az egész konyha csupa trutyi.