"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2012. július 14., szombat

Ami kedves az anyai szívnek

Amikor kitört a vihar a strandon, az jutott eszembe, milyen jó móka lenne a szakadó esőben csúszdázni, és odarohantam, és nem volt ott senki, csak az én buggyant fiaim.

(Megjegyzem azért felvetettem nekik, hogy szerintük nem fog-e belénk csapni a villám, mire Kajla a fizika négyesének minden háttértudását összeszedve határozottan közölte: nem, mert NINCS RAJTUNK RUHA.
Ennek ellenére valamivel később kizavartak minket a medencéből.)

3 megjegyzés:

  1. Öööö.... általában csalánruhát viseltek? :D

    VálaszTörlés
  2. Ezen hangosan felröhögtem :)) (magyarázkodhattam, mit is dolgozom a gépen)

    VálaszTörlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.