"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2012. július 31., kedd

Cucli

Ma felhívott a védőnő, és persze azt hittem a k. percentilis miatt aggódik, hiszen legutóbb azt mondta, majd fél év múlva látni szeretné, hogy nőtt-e, és nemsokára lejár a fél év, és már fogalmaztam magamban a kedves ámde határozott visszautasítást nem kell mérni bazmeg nincsen semmi baja, amikor megkérdezte, hogy cumizott-e a ded valaha. Gyorsan rávágtam, hogy nem, és elköszöntem mielőtt eszébe jut a k. percentilis. (Ami valószínűleg nem ugrott meg azóta sem, tekintve, hogy a két és fél éves gyermek még mindig épphogy tíz kiló.)
Pedig igazából tudnék neki mesélni.
Mert tény, hogy a ded sosem cumizott (a Négyek közül is csak a Párductermetű, és ő sem sokáig...), közelébe sem engedtem ilyesmit, nehogy megzavarja a szoptatást. De most, hogy immár hatodik hónapja (!!!) tart a fokozatos elválasztás, ami kábé úgy néz ki, hogy két lépés előre, egy vissza, egy lépés előre, egy vissza, egy lépés előre, kettő vissza... és ettől egy ilyen pótszer mindinkább elfogadhatónak tűnt. És a cumik, amiket korábban bumfordi műanyag giccsnek láttam, amelyek a leghelyesebb gyerkőcöt is bamba borjúvá formálják, most gusztusos kis bizsukként tündököltek a boltban.
Úgyhogy vettem is egyet a dednek. Vagyis mindjárt kettőt, dupla csomagban.
Ezután két napot töltöttem a cuclira-szoktatással. Ennek része volt a cumik folyamatos dicsőítése ("ugye, milyen szép, látod ez pillangós, gyönyörű lepke, nahát ez meg virágos, jaj de csinos vagy vele, melyiket kéred a lilát vagy a rózsaszínűt, anya most nem cumizik, na jó, nyamnyam húde finom" stb.), és a kutatómunka (nem, nem véletlenül tűntek el, a ded igyekezett megszabadulni tőlük mihelyst átlátta alattomos szándékomat, és a szabotázsakciók során előbb a kukába dobálta őket, majd újabb és újabb rejtekhelyeket talált). Végül, amikor szinte már minden családtag száját megjárta a lila és a rózsaszínű cucli, demonstrálandó, milyen remek dologról van szó, de hiába, mert a ded csak röhög rajta, feladtam. Kétségtelen: pótolhatatlan vagyok. Höhö.

6 megjegyzés:

  1. U.i.: Ez nem egy vidám höhö. Ez egy bosszús-gunyoros-önironikus-biggyesztett ajkú höhö.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Höhö (ez sem egy vidám höhö, höhö)Ezt az utat én is végigjártam, hasonló eredménnyel. Ojó igazi kocacumis lett- ha uncsitesó ott van, tépik egymás szájából, alvásnál, vigasznál, strandolásnál, utazásnál, unaloműzésnél csak röhög rajta. Basszus, csak nem maradunk így, milyen szarul fogunk kinézni az öregek otthonába, amikor a negyven éves lányaink bejárnak hozzánk egy kis cicizésre...

      Törlés
  2. Na én is nagy cumiellenes voltam - amíg nem szültem gyereket. 2 héttel szülés után cumit nyomtam a szájába, ami azóta is ott lóg, immáron 27 hónapja, és igen, olyan buta borjúképet vág közben, ráadásul világégés, ha véletlenül otthon felejtjük. Mármint a cumit.
    Ezért a másodiknak nem adtam. Még alig egy éves, de már nagyon bánom. Sokkal-sokkal egyszerűbb egy éjjel felsíró gyereknek cumit nyomni a szájába, mint kitekeredett pózban tölteni az éjszakát, hogy a cici ne essen ki a szájából. Mondjuk az tény, hogy a cumis gyerek fél évig szopott, a nem cumis meg még most is szinte csak cicin él. Viszont a cumis okosabb és egészségesebb.

    VálaszTörlés
  3. Elnézést (a férjem nyomására), visszaszívom, hogy az egyik okosabb, mint a másik - hivatalosan ilyet nem mond az ember, csak magunk között beszélhetünk ilyesmiről - más fejlődési pályát futnak be, és különben is, Fruzsia legszebb, legokosabb, legaranyosabb egyéves gyerek...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Az "egészségesebb" miatt pedig egyszerre fog kiátkozni a Magyar Védőnők Egyesülete és a La Leche Liga :)

      Törlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.